DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy örömteli bejelentést teszek. Ez a mostani beszédem lényegesen rövidebb, mint az előző volt. (Taps.) A társadalombiztosítás önkormányzatával kapcsolatban régóta heves viták és heves álviták zajlanak. Az álviták arra vonatkoztak, hogy akar-e a Kormány egyáltalán önkormányzatot, a viták célja pedig az volt, hogy milyen is legyen a régen várt önkormányzat. Az álviták a törvényjavaslat benyújtása után értelmetlenné váltak. Remélem, hogy a most megkezdődő parlamenti vita után olyan önkormányzat jöhet létre, amely nemcsak új, hanem lényegesen jobb korszak kezdetét is jelenti a társadalombiztosítás számára. Az eddigi viták is jelzik, hogy milyen nagy jelentőségű törvényjavaslat tárgyalása kezdődik. Ez a törvényjavaslat és az előző napirendi pontban tárgyalandó előterjesztés azért is különleges, mert egy folyamatosan működő rendszerre vonatkozik. A törvényjavaslat elfogadása nyomán a változásoknak úgy kell bekövetkezniük, hogy a jelenlegi tevékenység még csak ideiglenesen se károsodjék. A nyugdíjak kifizetését, az egészségügy költségvetését és sok más lényeges szolgáltatást nyújtó intézményre nem tehetjük ki a táblát: "Tatarozás miatt zárva!+ A társadalombiztosítás valódi tulajdonosai a járulékfizetők. Az irányításban való részvételük nem szorul további indoklásra. A járulékfizetők azonban nem önként vesznek részt ebben a folyamatban, hanem törvényi kötelezettség révén, a rendszer működőképességéért pedig - mint ahogy az előző vitában is emlegettük - a költségvetés is felelősséget vállal, ilyen értelemben tehát sem a Kormány, sem a Parlament erről a területről nem vonulhat ki teljesen. A társadalombiztosítás jelen formájában szinte áttekinthetetlenül nagy intézmény, alig teljesíthető feladatai vannak, óriási a felelőssége, ellenőrzése szinte lehetetlen. A megfelelő irányítási forma megtalálása nehéz feladat. A döntően parlamenti, az elsősorban kormányzati és a főleg önkormányzati irányítás közül meggyőződésem szerint az önkormányzati a legjobb megoldás. Kialakításával kapcsolatban az első nagy vitakérdés, mely már az előbb is feljött, hogy a ma egységes Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak megfelelően egy, vagy a különálló biztosítási ágaknak megfelelően már most legalább két különálló önkormányzat jöjjön létre. A törvényjavaslat végül is ez utóbbi megoldást tartalmazza, de a Főigazgatóság azonnali szétválasztását nem írja elő. Az egységes OTF szétválasztására megítélésünk szerint csak alapos felkészülés után kerülhet sor - az önkormányzat kialakítása ezt nem várhatja meg. Sőt helyesebb, ha a folyamatban az önkormányzat már maga is részt vesz. A szétválás olyan lesz, mint amikor egy cipzárt lassan kinyitnak. A két önkormányzat megadja a kettéválás lehetőségét, de arra is mód van, hogy mindazok az elemek, melyeket együtt tartani érdemesebb, együtt maradhassanak. Gondolok például az egyedi járulékbefizetési nyilvántartási rendszerre, amit duplán művelni hallatlan pazarlás lenne. Mindebből következik, hogy nyugdíjbiztosítási és betegbiztosítási önkormányzatoknak egymással sok tekintetben együtt kell dolgozniuk. Sokan éppen ezért kívánnak egy önkormányzatot felállítani, legalábbis az átmeneti időben. A törvényjavaslat erre is kínál megoldást, nevezetesen az önkormányzatok szövetségének a létrehozását. Megítélésünk szerint ez megoldhatja azokat a problémákat, amelyek miatt az egységes önkormányzatnak vannak hívei, de természetesen ez a Parlament döntésén múlik. Ha két önkormányzat jönne is létre, a szövetség létrehozása, amely az ő saját döntésük eredménye lehet, már megoldást jelent azokra a problémákra, amelyeket a megsokszorozódó biztosítási ágak esetén kezelnünk kell. Ugyanis ha a két biztosítási szervezet mellett a továbbiak is megjelennek ágazati vagy területi elv szerint, egy ilyen szövetség működése elengedhetetlen. A tisztelt Ház bizonyára nem kívánja, hogy ebben az előadói beszédben az önkormányzati törvény minden részletét ismertessem. Néhány gondolatot azonban kiemelek. Az egyik ilyen gond - tulajdonképpen nem is gondolat - az önkormányzati képviselők kiválasztása. Ideális megoldásnak azt tartom, ha az önkormányzati képviselőket a járulékfizetők választják. Jelenleg azonban anyagi megfontolások, technikai nehézségek, az időszaki parlamenti választásokon való csekély részvételi arány mind-mind arra utalnak, hogy most csak a másik ismert megoldás, a delegált képviselőkből álló önkormányzat a megvalósítható. Itt több változatot dolgoztunk ki. Az a) változat delegálást írt elő, és egyik alváltozata azt is megszabja, hogy a járulékfizetők milyen arányban küldhetnek képviselőket, a másik pedig ebben nem dönt. Az érdekvédelmi képviseletek közti sajnálatos belső viták miatt gyors megegyezés közöttük nem várható, ezért a Kormány az előbbi megoldást javasolja. A b) és c) változat az érdekvédelmi szervezetek delegálása helyett az ellátásra jogosultak általi közvetlen választást javasol. Előnye, hogy azok is beleszólhatnak a képviselet kérdéseibe, akik egyik szakszervezeti tömörülésnek sem tagjai. Ezzel kapcsolatban arra is rá szeretnék mutatni, hogy nem elvileg kizárt, hogy a delegálásban a területi önkormányzatok is részt vállaljanak, ezáltal a szakszervezeti tagsággal nem rendelkezőknek is nyílna valamilyen csatorna. A törvényjavaslat evvel a megoldással nem foglalkozik, de a vita során valószínűleg szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel is. A továbbiakban - a részletek mellőzésével - a társadalombiztosítási önkormányzat állami felügyeletével szeretnék foglalkozni. Kiemelt szerepe marad az Országgyűlésnek. Jelentősek az Állami Számvevőszék jogosítványai, és itt rá szeretnék mutatni arra, hogy a Számvevőszék ellenőrzései már eddig is pótolhatatlan segítséget jelentettek ahhoz, hogy az OTF belső nehézségei föltáruljanak, és a szükséges változások megkezdődjenek. Csökken, de mint említettem, nem szűnhet meg a Kormány részvétele a folyamatban. A Kormány önálló beavatkozását jelentősen korlátozza az önkormányzatoknak adott egyetértési jog, amely minden kormányrendelet elkészítésekor megakadályozhatja, hogy a rendelkezés ellentétes legyen az önkormányzatok véleményével. A Kormánynak viszont egyetértési joga van a főigazgató és helyetteseinek kinevezésében. Tisztelt képviselőtársaim bizonyára tudják, hogy az önkormányzat kialakításának munkálatai már az előző parlamenti ciklusban megkezdődtek. Nehezen föltárható érdekek akkor megakadályozták, hogy a törvény megszülessék. Az előkészítés során én is sok hátráltató tényezővel találkoztam, de végül is örömömre szolgál, hogy a törvényjavaslat végre tárgyalásra került. Nagy hibának tartanám, ha most olyan akadémikus vitába bonyolódnánk, hogy lehetne önkormányzatot létrehozni, ha még nincs meghatározva, milyen lesz a jövő társadalombiztosítása. De erről a kérdésről támogatóan a Ház mindkét oldaláról szóltak, úgyhogy csak csatlakozom ezekhez. Az önkormányzat felállítása és a tervezett reformlépések megvalósítása feltehetően újabb ellenállást fog bizonyos területeken kiváltani. Az átmenet korszakának problémái nem hátráltathatják a szükséges lépések megtételét. A folyamat elősegítése mind a Parlament, mind a Kormány meg nem kerülhető feladata. A társadalombiztosítási önkormányzatok felállítása régen várt és döntő jelentőségű változás. Megvalósulása új feladatokat ró az érdekképviseleti szervekre. Azt remélem, hogy az ezzel járó társadalmi felelősség arra készteti az érintetteket, hogy a fennálló vitáikat mihamarabb befejezzék, álvitáikat megszüntessék, és a most rájuk háruló felelősség alapján a biztosítottak, azaz az egész magyar társadalom érdekében dolgozzanak. A szakszervezetek ily módon megnövekedett hatásköre arra kell késztesse e szervezetek tagságát, hogy éljen demokratikus jogaival, és ellenőrizze választott vezetőinek tevékenységét. Sokan és sok tekintetben joggal beszélnek napjainkban a rendszerváltás elmaradásáról. Szakszervezetek ügyeibe sem kormány, sem parlament nem avatkozhat be, de biztosíthatják a törvényes kereteket, amelyek a tagság akaratának kifejezését és érvényesülését elősegítik. A tagság aktív cselekvését semmi nem pótolhatja. A tagok által jóváhagyott vezetés legitimitását azonban senkinek nincs joga kétségbe vonni. Végezetül megköszönöm azt a sok áldozatos munkát és együttgondolkodást, amit a törvényjavaslat előkészítése során tapasztaltam nemcsak munkatársaim, de az érdekegyeztető folyamat részvevői és az Országgyűlés illetékes bizottsága részéről. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot megtárgyalni, ha szükséges, további módosítványokkal javítani, majd szavazataival törvényerőre emelni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)