DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! 7 óra után, azt hiszem a legfőbb erény az, ha valaki rövidre tudja fogni a mondanivalóját, én igyekszem ehhez tartani magam. Az előző törvényjavaslatban a társadalombiztosítás tartalmi kérdéseiről, ebben pedig a formairól, a keretekről kívánunk dönteni. Ahogy az írás mondja: új bort nem töltenek ótömlőkbe, indokolt tehát, hogy ezeket a tömlőket, ezeket a kereteket valami módon megújítsuk. Több éve tartó törekvés, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a társadalombiztosítás gazdája az önkormányzat legyen. Célunk az, hogy ezt a lehető leghamarabb létrehozzuk, hogy a megalakuló önkormányzatok már az ez év vége előtt esedékes, a jövő évi társadalombiztosítási költségvetés előmunkálataiba is bekapcsolódhassanak. E testület létrehozására irányuló döntésünkben két fontos szempontot kell mérlegelnünk. Az egyik: a létrejövő testület minél szélesebb társadalmi réteget képviseljen, tehát a legitimációja a lehető legszélesebb legyen. Másodszor: a létrehozás időbeli, anyagi kihatásait, korlátait vegyük szemügyre, és tekintettel kell lennünk a társadalmi fogadókészségre és érdeklődésre is. Az előterjesztő miniszter úr már elmondta, hogy az a megoldás, hogy választás útján hozzuk létre az önkormányzati képviselőket, iktassuk be hivatalukba, az utóbbi szempontok miatt nem célszerű. Ezt magunkévá tette a bizottság is, a frakció is, ezért jelen esetben a választás útján történő önkormányzati képviselő kijelölését vagy megválasztását mi sem tartjuk célszerűnek. A frakciónkban az a nézet alakult ki, hogy az előterjesztés 8. §- a, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, jóllehet három variációt ajánl, nem éri el egyikben sem a fent említett két fő szempont megvalósításának optimumát. Ismeretes talán mindenki előtt - és akik nem egészségüggyel foglalkoznak, azoknak nagyon röviden elmondom -, hogy az előző törvényjavaslatban javasolt és majd a koncepcionálisan feltehetően elfogadott módon két ágazatot kíván létrehozni: egy nyugdíjbiztosítási ágazatot és a második, itt egy pillanatra hadd álljak meg, mert az eddigi felszólalók kétféleképpen használták a kifejezést, volt aki betegbiztosításról beszélt, és volt, aki egészségbiztosításról. Szeretném, ha a jövőben döntenénk ebben a kérdésben is, én az egészségbiztosítási ágazat mellett vagyok annak ellenére, hogy az előttünk járó nagy példaképünk, a németek is például Krankenkasseről beszélnek, azonban én azt mondom, hogy részesítsük előnyben azt a megfogalmazást, hogy egészségbiztosítás. Ennek nemcsak elnevezésbeli értelme van. Mi az egészséget értéknek tekintjük, és az egészséget kívánjuk biztosítani. Ha betegséget biztosítunk - most félretéve azt a rossz megközelítést, hogy esetleg az egészségügyben dolgozók abban lennének érdekeltek -, biztosítsuk, hogy betegség legyen, hiszen ahhoz érdekeltek, nem arról van szó, hanem arról, hogy az egészségbiztosítás nemcsak akkor lép be, ha valaki beteg, hogy visszaadja az egészségét, hanem a meglévő egészséget is igyekszik fenntartani, konzerválni, megelőző jellege van, tehát én az egészségbiztosítás mellett vagyok. Az egészség az ember természetes állapota, azt kell fenntartani, megóvni, biztosítani, még akkor is, ha vannak orvosok, akik azt mondják, hogy egészséges ember nincs, csak rosszul kivizsgált ember van, mert ha kell, addig lehet vizsgálni az embert, amíg kiderül egy csomó betegsége. Két ágazat van, ennek megfelelően két önkormányzatot kívánunk felállítani, mindegyikben 120-120 képviselővel. A nyugdíjbiztosítási ágazatban 72 főt adna a 120-ból a munkavállalók csapata és 48-at a munkaadók csapata, az egészségbiztosítási ágazatban 60-60 fővel oszlana meg a munkavállalók és a munkáltatók képviselete. A választás útján történő hivatalba helyezést elutasítjuk, mivel az időigényes, költségigényes, a lakosság ma erre nincs felkészülve. Nem hiszem, ha a lakosságnak van két százaléka, amelyik ténylegesen tudja, hogy mit is akar jelenteni ma a társadalombiztosítási önkormányzat, és súlyának megfelelően értékelnék, nagyobb arányban elmenne ma önkormányzati képviselőt választani, mint például a parlamenti pótválasztásokon elment, pedig az is tudjuk, hogy kevés volt. A delegálás mellett vagyunk, de hogyan? A valódi kérdés: ki képviseli a biztosítottakat, pontosabban milyen elvek szerint történjen azon önkormányzati képviselők delegálása, akik a járulékfizetőket képviselik, illetve egyben azokat, akik a társadalombiztosítás szolgáltatásait, vagyis a nyugdíjat és az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe veszik? Mint már az előterjesztő miniszter úr is utalt rá, nem idegen az előterjesztőtől, hogy a delegálás jogába a területi önkormányzatokat is befonjuk. Mi indokolhatja ezt? Az, hogy ebben jelenítődik meg az időben hozzánk legközelebb eső demokratikus választásokon megnyilvánult népakarat, tehát az egész lakosságot képviselő területi önkormányzati képviselők, akiket alig 10 hónapja választottak meg. Megyénként létszámarányosan megválaszthatnák azt az országosan összesen 72, illetve 60 társadalombiztosítási önkormányzati képviselőt, akik a munkavállalókat képviselnék. Tehetnék ezt sokkal inkább, mint a lakosságnak és a munkavállalóknak csak egy részét képviselő szakszervezetek, melyek választások általi újbóli megmérettetése csak a jövő évben esedékes - addig azonban a társadalombiztosítási önkormányzat felállításával nem várhatunk. Frakciónk álláspontja ezért az, hogy a fent kifejtett szempontok alapján fog módosító javaslatokat beterjeszteni a 8. § vonatkozásában. Örömünkre szolgálna, ha egyetértés esetén más pártokkal egyeztetve, esetleg közösen nyújthatnánk be. Tisztelt Képviselőtársak! Az előterjesztés többi szakaszával kapcsolatban lényeges, koncepcionális eltérésünk nincs. Mindez nem jelenti azt és nem zárja ki, hogy kisebb korrekciók, módosítások benyújtásra fognak kerülni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)