DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy nagyon korszerű, egy nagyon újszerű és egy nagyon népszerű törvényjavaslatot fogok előadni, ezért hosszabban fogom az idejüket igénybe venni, mert azért bonyolult és nehéz politikai kérdésekről van szó. A Nemzeti Bankról szóló törvény megalkotásával egész gazdasági rendszerünk átalakításának egyik fontos állomásához érkeztünk el. Mint ahogy a fejlett ipari országokban a jegybankokról szóló törvények a piacgazdaság alaptörvényei közé tartoznak, úgy a Magyar Köztársaságban a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény megalkotása egyik legfontosabb építőköve a piacgazdaság immár gyorsabban készülő épületének. Ugyanis e törvény ad keretet és egyben lehetőséget is az aktív és önálló pénzpolitika és pénzügyi rendszer kialakításához. Keretet és építőkövet említettem, mert a Kormány és ezen belül a pénzügyi kormányzat a többemeletes épület felépítésén átfogó és átgondolt jelleggel teszi meg javaslatait. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény ugyanis a gazdasági rendszer gyökeres átalakítását szolgáló törvények sorába illeszkedik. E törvények legfontosabb célja az, hogy a legalapvetőbb jogi, gazdasági, intézményi kereteket teremtsék meg a társadalom egészének boldogulását szolgáló gazdaság eredményes működéséhez. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el az új számviteli törvényt, amely a nemzetközi gyakorlathoz igazodó számviteli normákat honosít meg Magyarországon mindenütt, így a bankrendszerben is. Jelentős előrelépés lesz a csődeljárásokról szóló törvény remélhetőleg jövő heti megalkotása is. A pénzügyi törvények sorában kell megemlíteni a szintén most napirenden lévő törvényjavaslatot a pénzintézetekről. A sort a devizagazdálkodásról szóló törvényjavaslat zárja majd le, amelyről a tapasztalatok alapján a Nemzeti Bank elnökének egyetértésével a pénzügyminiszter konzisztens javaslatokat fog előterjeszteni a Kormány és a Parlament elé. E jogszabályi keretrendszeren belül a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat megalkotását hosszas előkészítő munka alapozta meg. Közel két éven keresztül folytak szakmai viták, egyeztetések a törvény tartalmáról és fő irányairól. E viták során hasznosítottuk 16 nyugati jegybank sokéves tapasztalatait is. Ám azt is meg kell mondanom, a törvényjavaslat kétéves előkészítése nem magyarázható pusztán csak a tartalmi egyeztetésekkel. Sajnos, a hosszas előkészítés egyik oka, a törvényjavaslat beterjesztése körüli huzavona, késlekedés az volt, hogy véleményem szerint e kulcsfontosságú gazdasági törvénnnyel szemben az elmúlt időszakban elsőbbséget élveztek a gazdaság szempontjából kevésbé fontos törvényjavaslatok. Most már elérkeztünk azonban ahhoz a ponthoz, amikor ezek a törvények napirendre kerültek, és remélem, további időveszteséget nem szenvedünk. Nem szenvedhetünk azért, mert úgyszólván gazdasági alaptörvényekről van szó, amelyekre a Kormány középtávú gazdaságpolitikai programja nagymértékben támaszkodik. Ezek nélkül ugyanis nem képzelhető el sem az elkövetkező évek stabilizációs programja, ahogy azt Nyers Rezső úr is mondta, sem az ennek alapját képező piacgazdaság létrehozása és megszilárdítása. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bankot az 1924. évi V. törvénycikk hozta létre. Azóta 67 év telt el. A Nemzeti Bank működésének szabályait gyakorta változtatták. A II. világháború előtt nagyfokú önállóságra tett szert, de mindig a Kormánnyal való együttműködés - mondhatnám: kulturált alárendeltség - jegyében. A Nemzeti Bank hazai és nemzetközi tekintélyét az ott dolgozó szakemberek és a bank vezetése alapozta meg, és így vívtak ki egy nagyfokú önállóságot. Az elmúlt 40 évben a jegybank, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank tevékenységének jogi kereteit igen alacsony szintű jogszabályok szabályozták, mindenekelőtt a Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. számú törvényerejű rendelet. Ez a rendelet helyezte a Magyar Nemzeti Bankot a Kormány alá, a gazdaságirányítás egy alacsony szintjére, végrehajtó pozícióba. Az elmúlt 40 évben, 1987-ig működő egyszintű bankrendszerben a Nemzeti Bank, illetőleg a pénzpolitika a kormányzati gazdaságirányítás részeként, annak alárendelten működött. Ebben a viszonyban jogi oldalról tükröződött vissza az a felfogás, amely a pénznek a naturáliákkal szemben másodlagos szerepet tulajdonított. Ilyen keretek között a Nemzeti Bank, illetőleg a pénzpolitika szükségképpen a népgazdasági tervek, a kormányzati gazdaságpolitika, illetőleg a vállalati gazdálkodás egyfajta kiszolgálójának szerepkörébe szorítkozhatott csak. Ezért a Magyar Nemzeti Bankról szóló mostani törvényjavaslat talán legfontosabb mondanivalója éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatása, a jegybank, a monetáris politika viszonylagos önállóságának elismerése és törvényi szintű rögzítése. A jegybankok sajátos helyzetet foglalnak el minden országban, így nálunk is, az állami intézmények között. E sajátos helyzet azzal függ össze, hogy az állam meghatalmazásából a jegybank rendelkezik a pénzkibocsátás monopóliumával, s így legfontosabb feladata a nemzeti valuta értékének védelme. A nemzeti valuta értékének védelme jóval túlmutat rövid és középtávú kormányzati gazdaságpolitikai törekvéseken vagy elgondolásokon. Ez egy alapvető feladat, a társadalom egészének érdekeivel hosszú távon is egybeeső feladat, a pénz értékének a védelme. Ezért is indokolt, hogy a Magyar Nemzeti Bank jogállása térjen el más állami intézményekétől, élvezzen nagy önállóságot gyakorlati tevékenységében, s közvetettebb módon kapcsolódjon csak a kormányzathoz, ám ez a közvetett kapcsolódás semmiképpen ne legyen alárendeltség. Ahhoz ugyanis, hogy a jegybank képes legyen alapvető feladatának, a nemzeti valuta, a forint belső és külső vásárlóereje védelmének eleget tenni, rendelkeznie kell a monetáris egyensúly megőrzésére alkalmas szabályozási eszközökkel, s az ezek alkalmazására vonatkozó önálló döntési jogkörrel. A kormányzat részéről természetszerűleg komoly mérlegelést kívánt meg annak eldöntése, indokolt-e vagy sem ennek az önállóságnak az elismerése, támogatása, figyelembe véve az átmenet problémáit, a magyar gazdaság eladósodottságát stb., stb. A fejlett országokban mind a kormányzattal szemben önállósággal rendelkező, mind pedig a Kormánynak alárendelt vagy annak részeként működő jegybankokra lehet példákat találni. Jelen törvényjavaslatban javasolt megoldás a német Bundesbank, illetőleg az egyesült államokbeli FEB státuszához hasonlítható. Ezek a központi bankok, s persze még néhány ország központi bankjai a kormányzattal szemben önállóságot élveznek, s tevékenységüket parlamenti kontroll mellett végzik. Vannak persze más példák is, a francia központi bank egy fiókintézménye a francia gazdasági és pénzügyminisztériumnak, az Osztrák Nemzeti Bank vagy az angol jegybank is meglehetősen szorosan kötődik a kormányzathoz, de viszonylagos önállósággal rendelkezik a monetáris politika területén. Úgy gondoljuk, hogy indokolt törvényi szinten is rögzíteni a Magyar Nemzeti Bank önállóságát. A piacgazdaság kiépítésének körülményei között az intézményrendszer gyökeresen megváltozik hazánkban. Egy törvényben rögzített, előremutató jogállás megfelelő keretet adhat, mintsem a monetáris politika viszonylagos önállóságának indirekt elismerése, hiszen ez mindig csak viszonylagos és mindig csak indirekt marad. Olyan körülmények között, amikor élnek és hatnak még az elmúlt években és évtizedekben meggyökeresedett reflexek, a közvetlen beavatkozásokra való igen erős hajlam, helyesebb ezt a megoldást, az önálló Magyar Nemzeti Bankot választani. Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bankról, valamint a pénzintézetekről szóló törvényjavaslatok beterjesztésével a pénzügyi rendszer átalakításának mintegy megkoronázásához érkeztünk el. Ez a folyamat az 1987. évi bankreformmal kezdődött, az értékpapírokról és az értéktőzsdéről szóló, valamint a már említett egyéb pénzügyi törvények megalkotásán keresztül vezetett el pénzügyi rendszerünk két alaptörvényének megoldásáig. Hosszas folyamat részbeni lezárása történik meg most, hiszen az államháztartás és a devizagazdálkodásról szóló törvények kivételével a pénzügyek minden területén megszülettek az új, korszerű jogszabályok. E folyamatban komoly eredményeket értünk el, bár ezt a napi vitában ma még talán kevésbé észleljük. Tisztelt Ház! A következőkben szeretném figyelmükbe ajánlani a törvényjavaslat néhány alapvetően fontos szabályát. 1. A törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bank viszonylagos önállóságának elismerését összekapcsolja azzal - s ez is egybevág a nemzetközi gyakorlattal -, hogy a Magyar Nemzeti Bank kötelezettségeként írja elő azt, hogy önálló monetáris politikával támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját. Ha ez a követelmény összeütközésbe kerül a Magyar Nemzeti Bank legalapvetőbb feladatainak ellátásával, a bank véleményét, helyzetértékelését jelzi az Országgyűlésnek, amelynek, miként a Kormány, beszámolási kötelezettséggel tartozik. Mint pénzügyminiszter természetesen nem szeretném azt, ha a jegybank elnökével önök előtt kellene állandóan vitatkozni. 2. A jegybankról szóló törvényjavaslat törvényi szinten rögzíti azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja, azaz kereskedelmi banki feladatokat nem végez, nem végezhet. Jegybankként az MNB az állam bankja, azaz a törvényben meghatározott keretek között, erről a későbbiekben még szólok, finanszírozza az állami költségvetést, vezeti az állami költségvetés számláját. A Magyar Nemzeti Bank ugyanakkor a bankok bankja is, azaz vezeti a bankok számláit és a bankok végső finanszírozója, a bankrendszeren keresztül szabályozza a gazdaságban lévő pénzmennyiséget, továbbá - ez sem elhanyagolható - a jegybank kezeli az ország központi devizatartalékait, és ezzel összefüggésben értelemszerűen devizabanki feladatokkal is rendelkezik. 3. A Magyar Nemzeti Bank a törvény értelmében az államháztartással finanszírozási kapcsolatot csak a költségvetésen keresztül tarthat. Ez gyökeres változás a múlthoz képest, ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy tisztábban láthassuk az államháztartás egyes területeinek pénzügyi helyzetét, hogy valóban saját lábukra álljanak az önkormányzatok, a társadalombiztosítás és más, ma még a költségvetéshez szorosan, sőt talán túl szorosan kapcsolódó intézmények. A központi költségvetésen kívüli állami rendszerek tehát jegybanki forrásból e törvény elfogadása után nem finanszírozhatók. Ezzel elejét akarjuk venni annak - ezt mint pénzügyminiszter mondom -, hogy a jegybank ne piackonform módszerekkel fedezze az államháztartás indokolatlan túlköltekezését. A törvényjavaslat azért meghatározza azokat a kereteket is, amelyeken belül a jegybank az állami költségvetés számára hiteleket adhat. Erre azért van szükség, mert a pénzérték védelme a többi között éppen egy laza, a gazdaságra rátelepedő - elmondtam délelőtt az arányszámot -, s az állami túlköltekezést elismertető költségvetés, s annak jegybanki finanszírozása révén szenvedhet csorbát. Hoszszabb távon az a cél, hogy a jegybank minél inkább vonuljon ki a költségvetési deficit hosszú lejáratú hitelekkel való finanszírozásából. Ha tehát az állami költségvetés hiánnyal zár, s ez valószínűleg így lesz még a jövőben is, a hiány fedezete ne a jegybank pénzkibocsátása, tehát inflációs pénz legyen, hanem tényleges belső megtakarítás, állami értékpapírok értékesítése és így tovább. 4. Rendkívül érzékeny kérdés a jegybanki szabályozás eszközei között a jegybanki kamatpolitika. Hát ezt mindenki szidja, van, aki inflációsnak tartja, van, aki antiinflációsnak, de mégis ez egy fő szabályozó eszköze a jegybanknak. A jegybanknak olyan kamatpolitikát kell folytatnia, amely biztosítja az újjászületett magyar bankrendszer működőképességét, koherenciáját, azaz a vállalkozás-orientált kereskedelmi banki hitelnyújtások lukratív jellegét, az inflációellenes harcot, amely társadalmunk egészének érdeke, és ennek megfelelően a kamat-eszkaláció megfékezését és így tovább. Mindennek előfeltétele szerintem, hogy a jegybank információs rendszere - mint ahogy ezt a FIDESZ a sajtótájékoztatón említette - mind a kereskedelmi bankok, mind a pénzügyi kormányzat szempontjából a gazdasági folyamatok lényegére koncentráljon, és számoljon le az elmúlt 40 év retrográd hagyományaival. A jegybank-törvénnyel és a pénzintézeti törvénnyel megszűnt a monolitikus bankrendszer Magyarországon. Ez is egy nagy előrelépés. Vagyis e törvény szabad kezet ad a jegybanknak kamatpolitikájában. Ez is kifejezi azt, hogy a jövőben még inkább arra törekszünk, hogy a kamatok a pénz iránti keresletet és kínálatot tükrözzék, s ne parancsszóra emelkedjenek vagy csökkenjenek, hanem a gazdasági és pénzügyi folyamatok barométerei legyenek. Ezt rögzíti a törvényjavaslat akkor, amikor megfogalmazza a jegybanki kamatpolitika kereteit, említett elvi alapjait. Ez utóbbi jelenleg kiváltképp a bankrendszernek nyújtott hitelek kamataira érvényes. Az államháztartás, az állami költségvetés számára nyújtott jegybanki hitelek esetében a törvényjavaslat szerint a jövőben is a jegybanki alapkamat lesz az irányadó. 5. A jegybank rendkívül fontos feladata az árfolyampolitika, amelyet a Nemzeti Bank a Kormánynyal egyetértésben folytat és állapít meg. E tekintetben a jegybank a Kormány gazdaságpolitikájának és az ennek jegyében kialakulóban lévő devizapiac szempontjainak megfelelően javaslatai és a döntés meghozatala előkészítéseként gondolnia kell arra, hogy a liberalizációs folyamatot miként segíti elő ezzel az árfolyampolitikával: devizapiacok decentralizálása és így tovább. Nem célunk a forint leértékelése. De határozott célkitűzésünk a reális gazdasági-pénzügyi viszonyok megtartása, az elgondolt tőkebevonással kapcsolatos kölcsönös érdekek védelme, és a szempontokat még hosszasan sorolhatnám. Mindebben - ismételten hangsúlyozni kívánom - a jegybank szabadon használja a klasszikus pénzpolitikai eszközöket, a jegybanki refinanszírozási hitelnyújtást, a kamatpolitikát, a nyílt piaci műveleteket és a kötelező tartalékráta-politikát is. A törvényjavaslat is súlyt helyez arra a már eddig is érvényesült törekvésre, hogy a jegybank közvetlen, ma még különféle preferenciákkal, kivételekkel, egyedi megoldásokkal terhes refinanszírozási hitelnyújtása szűküljön, és azt fokozatosan a normatív szabályozás váltsa fel. 6. A jegybank feladata a nemzetközi pénzintézetekkel fenntartott kapcsolatok ápolása, kezelése a Kormány felhatalmazása alapján. Ugyancsak a jegybank feladata a mintegy 20 milliárd dollárnyi külföldi, lényegében államadósság - amely a jegybank könyveiben szerepel - kezelése, ennek a karbantartása, a precíz fizetés, természetesen a Kormánnyal szoros együttműködésben. Szólni kívánok a jegybank szervezetéről, főbb irányító területeiről is. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a Magyar Nemzeti Bank kizárólag a magyar állam tulajdonában lévő részvénytársaság. Természetesen mint részvénytársaság az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel különbözik a gazdaság különféle területein tevékenykedő részvénytársaságoktól. A részvénytársasági forma fenntartásának történelmi előzményei vannak, hiszen a Nemzeti Bank 1924 óta részvénytársaságként működött. A történelmi igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank Részvénytársaságnak valamikor vállalati és magánrészvényesei is voltak belföldön és külföldön egyaránt. Az MNB kizárólag a magyar állam tulajdonában lévő részvényeinek megvásárlási folyamata a részleges kártérítés ellenében 1970 végére zárult le, és 1971. január 1-jétől az állam tulajdonában van az alaptőke 100%-a, ekkor történt meg a 100%-os lejegyzés. Hosszú évek után ezt követően került sor az MNB mérlegének nyilvánosságra hozatalára, először külföldön - ami belföldön titkos volt -, majd 1975-ben belföldön is. Engedjék meg, hogy ennek valóságtartalmát most ne minősítsem. A jelenlegi kormányzat hosszabb távon foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a Magyar Nemzeti Bank ismét valódi részvénytársasággá váljék. A jegybankot mint részvénytársaságot a jegybank elnöke vezeti, akit az Alkotmány értelmében hat évre nevez ki a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára. Az elnök tevékenységét az alelnökök segítik. A jegybank legfelső elvi irányító testülete a jegybanktanács, amelynek a Nemzeti Bank és egyúttal a jegybanktanács elnöke mellett - tehát az MNB elnöke egyben a jegybanktanács elnöke is - az MNB alelnökei a tagjai, valamint a jegybanktanács külső, szintén a miniszterelnök javaslatára és a köztársasági elnök által kinevezett tagjai vesznek részt ülésén. A jegybanktanács ülésén tanácskozási joggal részt vesz a Kormány képviselője is. A jegybanktanács dönt a javaslat szerint a pénzpolitika elvi jelentőségű kérdéseiben. Itt szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a jegybanktanács tagjai páratlanok, és az elnök szavazata dönt. Ez a jegybank-autonómiát hivatott biztosítani. A jegybanktanács mellett természetszerűleg működne a Nemzeti Banknál az elnök munkáját segítő igazgatóság, továbbá a felügyelőbizottság, amelyben a Pénzügyminisztérium képviselője mellett az Országgyűlés két gazdasági bizottságának képviselői vennének részt a törvényjavaslat szerint. Végül külön is szeretnék kitérni a Magyar Nemzeti Bank devizális tevékenységének néhány főbb összefüggésére. A tisztelt Ház közvéleménye előtt mint pénzügyminiszter - szokásomhoz híven - szeretném föltárni az egyik alapvető dilemmánkat. Az érem egyik oldala az - és emlékérmékben már elég gazdagok vagyunk -, hogy köztársaságunk alapvető érdeke, mint ahogy ezt már kormányzati és MNB- szinten számtalanszor megerősítettük, hogy külföldi fizetési kötelezettségeinknek pontosan és rendben eleget tegyünk. Ez politikánk egyik alappillére. Az érem másik oldala viszont az, hogy erősödő kereskedelmi bankjainkat bevezessük a nemzetközi piacokra, szükség esetén átgondolt garanciák vállalásával, érménk azonban csak egy van. Két oldalát úgy kívánjuk összhangba hozni, hogy - mint ahogy erre a törvényjavaslat is utal - megtartjuk az MNB deviza-monopóliumát mint kereskedelmi bankét, és eközben lépésről lépésre vezetjük be a kereskedelmi bankokat és a magyar vállalatokat, s nem kevésbé a vegyes tulajdonú vállalatokat a nemzetközi hitelpiacra, hogy rendszerünk egységessé váljék. Ebben nagy szerepe lesz a már említett kamat- és árfolyampolitikának, amelynek fő letéteményese az MNB. A lényeg számomra - mint a Kormány tagja számára - az, hogy ezen a területen is ellenállok minden olyan kísértésnek, amely ebben az átmeneti időszakban adósságterheink bármiféle rafinált módon való könnyítésére irányul. Nehéz helyzetünkben minden ilyen kísérlet csak csökkenti, nem pedig növeli az általam szorgalmazott kibontakozás esélyeit. Tisztelt Országgyűlés! Egy - véleményem szerint - jól kidolgozott, korszerű, a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiálló, ugyanakkor a mi viszonyainktól sem elszakadó törvényjavaslat sorsáról kell döntenünk. E döntéssel egyidejűleg szükséges további két kérdésben is döntenünk. Az egyik döntés az Alkotmány 32/d§-ának a hatályba lépésére vonatkozó javaslat, amely a Magyar Nemzeti Bank legfontosabb feladatait, elnökének kinevezési módját és időtartamát szabályozza, továbbá azt, hogy a jegybank elnöke a bank tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek. A másik döntés a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítésére vonatkozik. A javaslat szerint a jegybanki rendelkezés - mint a Jegybank elnöke részére rendelkezésre álló eszköz - bevezetése szükségessé teszi a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosítását. A tisztelt Országgyűlésnek igen jó szívvel ajánlom a figyelmébe ezt a törvényt, jó munkát kívánok, és remélem, hogy el fogják fogadni. (Taps a kormánypárt részéről.)