DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási törvények vitáinak már lassan kialakult a parlamenti koreográfiája, és ez abból áll, hogy elsősorban a szociális bizottság tagjai felszólalnak, és elmondják frakciójuk véleményét. Ezek között a vélemények között - legalábbis a most tárgyalt törvényjavaslatnál - alig vannak különbségek, és ez nem csoda, hiszen a szociális bizottság eddigi működésének 80%-át legalább a társadalombiztosítás ügyeire fordította. Nem azért, mert ezek az ügyek olyan jól mentek - éppen ellenkezőleg. Ebből következik, hogy a felszólalók nincsenek különösebben nehéz helyzetben, hiszen egyik felszólalás folytatható egy másikban. Én is azzal folytatom, amit Kapitány Ferenc képviselő úr az imént befejezett, hogy egy átmeneti évről van itt szó. Nemcsak a társadalombiztosítás, hanem a társadalmi környezete tekintetében is átmeneti, amely hozott egy csomó változást a magyar társadalomban, olyanokat, amelyek kihatnak természetesen a társadalombiztosításra, annak gazdálkodására is. Ilyen változás mindenekelőtt az, hogy megjelent és tömegessé kezdett válni ebben az évben a munkanélküliség, erősen elkezdett növekedni az infláció, a költségvetés már deficittel terveződött, és 54 milliárd forintos deficittel fejeződött be. A gazdasági növekedés negatív előjelű volt ebben az évben, és a társadalombiztosítás tekintetében ez volt az első év, amikor valamilyen mértékű elkülönülés már megjelent az országos nagy költségvetéstől. Ezzel együtt ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése során az akkori törvényalkotók megfogalmaztak néhány követelményt, és ezek a következők. Megtenni az első lépést egy biztosítási alapú egészségügy felé azzal, hogy az egészségügy működési költségeinek a finanszírozását a társadalombiztosítás keretébe vonják. Nem több ez, mint az első lépés, de nem is kevesebb annál, tudniillik egy lépés olyan irányban, hogy az egészségügy finanszírozása függetlenné vagy részben függetlenné váljék a költségvetés mindenkori hullámzásaitól és egy kicsit talán a politikai akarattól is. Ugyancsak megfogalmazta ez a törvény, illetőleg akkor még tervezet, hogy 1990 és 1992 között teremtődjenek meg az egészségbiztosítási ágazat kialakításának a feltételei. Hát mi most itt valamennyien, különösen pedig a szociális bizottság már hetek óta vagy hónapok óta ennek a megteremtésével, illetve a feltételek megteremtésével foglalkozunk. Megfogalmazta ez a törvény azt is, hogy 1990-ben dolgozzák ki a teljesítménymérés és az erre alapozott finanszírozás elveit az egészségügyben. Hát ebben viszonylag kevés történt azóta is, bár részterületeken már azért vannak eredmények. Fontos volt azt is meghatározni, hogy a társadalombiztosítás nem veszi át az egészségügy teljes finanszírozását, hanem csak a működési költségeket, tehát az állami költségvetésnek is meglesz, megmarad a dolga, mégpedig a beruházások, fejlesztések finanszírozásában. Az ebből eredő zavarokat megelőzendő fogalmazott ez a törvény úgy, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulást célelőirányzatnak kell tekinteni, másra ne lehessen felhasználni, és külön kell kezelni. Hogy ennek a számviteli rendbe való illeszkedése, beilleszkedése hogyan sikerült, hogyan sikerült elkülöníteni és külön kezelni, azt az országos költségvetésnél már legalább egy hozzászólásból eddig is láttuk, de ezután is fogjuk. Megkezdődött ebben az évben a Társadalombiztosítási Alapnak a szétválasztása ágazatokra. Csak megkezdődött. Természetesen nem arról van szó, hogy befejeződött volna. De éppen emiatt, hogy célelőirányzatként fogalmazták meg az egészségügy működési költségeit, már viszonylag elkülönül a többi részétől a társadalombiztosításnak, a különféle célra felhasznált alapok közötti átjárás már mindenképpen nehezedett. De megfogalmazta ez a törvény azt is, hogy 1990-ben jöjjön létre a társadalombiztosítás önkormányzata. Azt hiszem, a szociális bizottság a léte során végig, a mai napig is ennek az önkormányzatnak a létesítését sürgette és sürgeti. Én nagyon fontos döntésnek tartom azt, hogy állampolgári joggá tette ez a törvény a családi pótlékot. Olyan ellátássá, amely állampolgári jogú hozzájárulás a gyerekek neveléséhez. Itt természetesen az a tény ennek a döntésnek a helyességét nem befolyásolja, hogy ezt április 1-jével tette. Amint már többen elmondták, ebből következően a társadalombiztosítás három hónapon keresztül fizette a családi pótlék költségeit, és a törvény egy utalást tesz arra vonatkozóan, hogy hogyan kapja vissza a társadalombiztosítás ezt az összeget. Hát először is évente a lakossági átlagkamatnak megfelelő kamatokat, másodszor pedig javasolja ez a törvény, hogy a visszafizetés mikéntjéről a költségvetési törvényekben, tehát az 1992-es állami és társadalombiztosítási költségvetésben rendelkezni kell. Hamarosan mindannyiunk feladatává fog ez válni. Szó se volt persze arról még, hogy teljessé válik a profiltisztítás, még akkor is, hogyha az állami költségvetés kezdte áprilistól finanszírozni a családi pótlékot. Többen utaltak már az előttem szólók közül arra - és erre számadatokat is felhoztak -, hogy hogyan változtak a társadalombiztosítás bevételei és kiadásai. Én számadatot nem kívánok felhozni, hiszen valamennyiünknek rendelkezésére áll, de azt igen, hogy a bevételek struktúrája egy kicsit megváltozott, és erre figyelnünk kell. Erősen megnövekedett a társadalombiztosítás saját bevétele, és nyilvánvaló, hogyha a társadalombiztosítást vagyonnal látjuk el, hozadékkal bíró vagyonnal, akkor ez tovább fog növekedni, és létre kell hozni a szervezeten belül azt az egységet, amely a saját bevételek növelésére, a vagyonnak kezelésére alkalmas lesz. Ugyancsak észlelhető a bevételek összetételében olyan irányú változás is, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatoknak megfelelően növekedett a magánszféra befizetési aránya. Nyilvánvaló, hogy ez a tendencia folytatódik, és ebből következik a társadalombiztosítás szervezetére vonatkozóan is néhány dolog. Többen szóltak itt a kiadások struktúrájáról. Én is megemlíteném azt, hogy rendkívüli mértékben nőtt a gyógyszerfelhasználás, illetve a gyógyszerekre, gyógyszertámogatásra költött összeg. Ez felveti annak a problémáját, hogy ezt az egész struktúrát - úgy, ahogy már Fáklya képviselő úr is utalt rá - át kell tekinteni, mégpedig a nem nagyon távoli jövőben, hiszen ezek a kiadások a biztosítási alapú egészségügyet terhelni fogják, és ez a teher lassan-lassan elviselhetetlenné válik. Nagyon fontos az, hogy a különböző ellátásoknak a kielégítését mennyire hátráltatta ebben az esztendőben a járulékfizetési elmaradás. Miniszter úr utalt rá, hogy voltak, akik ebben az évben, ez év végén - már a kilencvenes évről van persze szó - szerettek volna nyugdíjemelést elérni, és ezért javaslatokat terjesztettek be. Nos, akik ilyenek voltunk, arra számítottunk, hogy nem lesz ilyen a járulékfizetési elmaradás, nem éri el a 20 milliárdot, hanem jóval kevesebb lesz ennél. Én nagyon jól tudom, hogy a társadalombiztosítás szélmalomharcot vívott, és néhány esetben vív most is azért, hogy teremtődjenek meg a jogi feltételei a járulékok behajtásának, de úgy látom, hogy ez a harc egyelőre nem túl sok sikert hozott, még akkor sem, ha valamennyien tudjuk, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban vált számára lehetővé, hogy nemcsak pénzt, hanem más vagyonrészt vagy vagyont is elfogadhasson a tartozásai fejében. Látható azonban olyan tendencia is, hogy elsősorban a nagy adósok igyekeznek kibújni a járulékfizetési kötelezettség, az elmaradás megtérítése alól, de megjelent már az is, hogy csaknem 3 milliárd forintot ért el a késedelmikamat-tartozása a vállalatoknak. Végső soron a költségvetést én csak egy eszköznek tekintem arra vonatkozóan, hogy ez a társadalombiztosítás, a szociális biztonsági rendszernek ez a lényeges eleme hogyan működjön. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen ellátást nyújtott 1990-ben a társadalombiztosítás. Hát mindenekelőtt lassú volt ez az ellátás, mert az igénylők igen hosszú ideig voltak kénytelenek várakozni nyugdíjuk, táppénzük megállapítására. Ez a társadalombiztosítás igen sok diszfunkcionális elemet hordozott 1990-ben, és ma még többet. A nyújtott ellátások reálértéke nem őrződött meg. Tudjuk, hogy a nyugdíjak értéke 24%-kal nőtt, azt is, hogy ez valamivel meghaladta az anyagi áldozatokban a nettó keresetnövekedést. De azt is tudjuk, hogy mennyire nagy szóródások voltak az egyes nyugdíjas rétegek között a nyugdíjak növekedését illetően. Nagymértékű volt a szóródás, és ez az 1991-es évre azért már annyi változást hozott, hogy a nyugdíjak emelése más szisztéma szerint nőtt. A keresetarányos ellátások növekedése megfelelt természetesen a keresetarányoknak, de mivel ezek sem érték el a fogyasztási árszint növekedését, ezért ezek a juttatások is reálértéküket veszítették. Fontos szólni még a költségvetés tartozásairól. A költségvetésnek a garanciavállalása minden társadalombiztosítási formációban - akármilyen felépítésű - rendkívül fontos elem. Ebben az évben, tehát 1990-ben a költségvetési garancia azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás a kiadások 1,2%-át elérő szufficitet biztosít. Sajnos ez a következő, a 91-es év költségvetésében már nem jelent meg. Ezért félő, hogy különösen ha a járuléktartozások ilyen tempóban nőnek vagy ilyenek maradnak, akkor az 1991-es költségvetés tárgyalásakor sok gondunk lesz ezzel. Néhány következtetés feltétlenül adódik, mégpedig az, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodása a következő esztendőkben még bizonytalanabbá válik. Itt az ideje, hogy felgyorsítsuk a társadalombiztosítási törvénykezést, hogy legalább a struktúra változtatásával, de az anyagi viszonyok változtatásával is biztonságosabbá tegyük azok ellátását, akik a társadalombiztosításhoz fordulnak. Tisztelt Ház! A szocialista frakció meg fogja szavazni ezt a költségvetési zárszámadást, és ezt javaslom önöknek is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)