KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy számos módosító indítványunk közül kettőre visszatérjek és próbáljam indokolni a szocialista frakció álláspontját. Az egyik indítványcsomag, amelyre Vékony Miklós képviselőtársam a többségi vélemény indoklása során már kitért, a korengedményes nyugdíjnak a gazdálkodó szervezetet terhelő fedezetére vonatkozik. Képviselőtársaim bizonyára tudják, hogy a foglalkoztatási okok miatt idő előtt nyugdíjba vonulókról két jogforrás rendelkezik. Az egyiket ez a Parlament fogadta el: ez a foglalkoztatási törvény. A foglalkoztatási törvény alapján az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba vonulók előnyugdíjat kapnak, és ezt az előnyugdíjat a foglalkoztatási alap biztosítja. Van azonban egy másik hatályos jogforrás is: az 5/1990-es minisztertanácsi rendelet, amely szintén foglalkoztatási célú jogforrás. Ennek alapján 5 évvel a nyugdíjkorhatár előtt elmehet nyugdíjba az a munkavállaló, akinek munkájára a munkáltató nem tart igényt, és - most jön ennek a jogszabálynak különleges sajátossága - ha a gazdálkodó szervezet, a munkáltató a nyugdíj összegét átutalja a társadalombiztosítás számára, és a társadalombiztosítás ebből folyósítja a nyugdíjas számára a nyugdíjat. Úgy érzem, hogy Vékony Miklós képviselőtársam indoklásában összemosta ezt a problémát az általános társadalombiztosítási tartozások kérdéskörével. Azt ugyanis aligha lehet vitatni, hogy az a gazdálkodó szervezet érdeke, hogy egy munkavállalóját, aki számára mint munkaerő feleslegessé válik, úgy tudja elbocsátani, hogy számára ez kisebb költséget jelentsen, ezt a kisebb költséget a társadalombiztosításnak fizeti be, és a társadalombiztosítás ebből folyósítja a nyugdíjas számára a nyugdíjat. Az az elutasítás, amellyel javaslatom találkozott, tulajdonképpen egyoldalú kockázatvállalásra, egyoldalú feladatvállalásra kényszeríti a társadalombiztosítást. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ezek a nyugdíjasok nem az általános társadalombiztosítási szabályok alapján mentek nyugdíjba - foglalkoztatási okok miatt választották az inaktív életet - és a foglalkoztatás problémáinak megoldását nem lehet egyoldalú kockázatvállalással a társadalombiztosításra áthárítani. Két megoldás lehetséges. A gazdálkodó szervezetnek vagy előre,a nyugdíjazás pillanatában át kellene utalnia a nyugdíj teljes összegét, tehát az öregségi korhatár elérésének pillanatáig esedékes nyugdíj összegét - nem hiszem, hogy a munkaadóknál ez túlságosan népszerű javaslat lenne -, vagy valakinek kötelezettséget kell vállalni a Társadalombiztosítási Alap védelme érdekében a nyugdíj kifizetéséért. A kérdés költői, mert ki más vállalhatna kötelezettséget, mint a költségvetés? A javaslatomnak tehát az a lényege - és nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy ez az érdeke -, hogy védjük a Társadalombiztosítási Alapot, és nem kisebb nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy a Társadalombiztosítási Alap védelmére senki másnak nincs lehetősége, csak ennek a Parlamentnek. Lehet, hogy én nem ugyanazzal a társadalombiztosítással konzultáltam, mint képviselőtársaim. Nem vitás, hogy a társadalombiztosítási szervezet tisztessége szubjektív garancia arra, hogy a nyugdíj folyósítását nem fogják megszüntetni akkor sem, ha a gazdálkodó szervezetet felszámolják, és a gazdálkodó szervezet a hátralévő tartozását nem utalja át a Társadalombiztosítási Alapnak. Én azonban azt gondolom, hogy nem szervezeti vagy személyes tisztesség garanciájára kellene bízni a nyugdíjasok sorsát. Mi azért vagyunk itt, hogy olyan jogszabályokat alkossunk, amelyek a jogszabályok erejével adnak garanciát. A Társadalombiztosítási Alapot ugyanis semmilyen jogszabály nem kötelezi arra, hogy a nyugdíjat átutalja. Változatlanul kérem a - sajnos - jelen nem lévő egészségügyi tárcát, hogy támogassa javaslatunkat, és szeretnék arra hivatkozni, hogy a szociális bizottság mind a két azonos témakörbe tartozó javaslatomat teljes egyhangúsággal támogatta, és én azt hiszem, ebben az esetben, amikor a téma szerint illetékes bizottság valamiben teljesen egyöntetű és egyhangú, az alkotmányügyi bizottságnak is jó lenne mérlegelnie a szakma szerint illetékes bizottság álláspontját. A másik téma, amelyhez nagyon röviden szólni szeretnék: az én hibám. Az alkotmányügyi bizottság egyetértett azzal, hogy a felszámolási eljárás során a felszámoló nem gyakorolhatja az azonnali felmondás jogát a kollektív szerződések tekintetében. Ugyanakkor nem tudott mit kezdeni azzal a javaslatommal, amellyel ezt a garanciát a végelszámolás folyamatára is biztosítani kívántam. Nekem a jegyzőkönyvből úgy tűnik, hogy Vékony Miklós képviselőtársam észrevette az én módosító indítványomban a hibát, de nem Vékony Miklós képviselőtársam dolga az, hogy az indítvány hibáját korrigálja. Én ezt szeretném megtenni, éppen ezért csatlakozó módosító indítványt kívánok benyújtani a saját módosító indítványomhoz, hiszen a végelszámolásra vonatkozó szabályozásban, a 68. §-ban szó szerint megismétlődik a felszámolási eljárásra vonatkozó bekezdés, és pontosan ugyanazon a helyen be lehet illeszteni a kollektív szerződésre vonatkozó azonnali felmondási tilalmat, mint amely helyen az alkotmányügyi bizottság a felszámolási eljárásra voantkozóan ezt elfogadta. Tehát a módosító indítványom lényege, hogy a 68. §-nak ne az (1) bekezdéséhez kapcsolódjék a felmondási tilalom, hanem a (3) bekezdéshez, ott, ahol az azonnali felmondási tilalmat mondja ki a jogszabály. Végül nem szeretnék szólni a munkavállalói képviseletek bekapcsolására vonatkozó módosítóindítvány csomagunkról. Én úgy gondolom, hogy ezek az indítványok is alkalmasak arra, hogy a deklarációktól elváljanak a valós cselekedetek. A munka világának demokráciájáról nagyon sokan beszélnek. Ugyanakkor a konkrét döntések döntik el azt, hogy valóban lesz-e demokrácia a munkahelyeken. Mi az indítványunkkal ezt próbáltuk szolgálni, és Vastagh Pál képviselőtársam ezeket meg is indokolta. Köszönöm szépen. (Taps.)