DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Parlament emlékezetes és sok szempontból rendhagyó vitanapjának tapasztalatait összefoglalva, a kormány ez év augusztus 1-jén megtárgyalta és elfogadta azt a hároméves intézkedési tervet, mely a gyermek és ifjúsági korosztály legsúlyosabb problémáinak megoldását, illetve kezelését célozza. Nem kívánom megelőlegezni a tervezet általam remélt parlamenti vitáját, de úgy látom, a program jól érzékeli és jól érzékelteti azokat az égető gondokat, amelyek ezt a korosztályt foglalkoztatják, ugyanakkor természeténél fogva csak azokat a teendőket határozhatja meg, melyek állami, kormányzati szintű feladatként jelentkeznek. Ha a kormány - a Parlamenttel együtt - gyökeresen szakítani akar az elmúlt évtizedek állami ifjúságpolitikájának paternalista jellegével, akkor meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a speciális problémák kezelésére helyi önkormányzati, illetve az önkormányzatok összefogásával, regionális szintű feladattervek is készüljenek. A helyi vagy regionális programok létrejöttét az teszi szükségessé, hogy a legégetőbb gondok megoldása eltérő súllyal és sürgősséggel jelentkezik egy-egy adott területen. Van, ahol az ifjúsági munkanélküliség vagy a szakképzetlenség, másutt viszont a gyermek és ifjúkori bűnözés kezelése igényli az azonnali segítséget, illetve beavatkozást. A helyi, területi programok realitását természetesen csak az biztosíthatja, ha az önkormányzatok megfelelő pénzügyi támogatást kapnak a gyermek és ifjúsági célokra szánt központi költségvetési keretből. Az önkormányzatoknak ugyanis nincs felszabadítható pénzügyi forrásuk erre a célra, ezért célszerűnek látszik egy kötött felhasználású, normatív támogatási rendszer kidolgozása, és beépítése a következő évek központi költségvetésébe. Ez a rendszer helyi szinten vagy regionális szinten, a gyermek és ifjúsági korosztályok társadalmi problémáinak megoldását szolgálhatná. Az ilyen jellegű központi támogatás a helyi vagy területi ifjúsági szervezetek megerősödését is maga után vonná. Ezek különböző szintű érdekegyeztető fórumai ugyanis döntő szerepet vállalhatnának a helyi programok kidolgozásában és ellenőrzésében, ami hozzájárulna a gyermek és ifjúsági korosztály intézményesített érdekérvényesítésének megalapozásához. A normatív támogatási rendszer kidolgozásakor természetesen nemcsak a rendelkezésre álló források túlzott centralizálásának, hanem túlzott szétforgácsolódásának a veszélyét is kerülni kell. A helyes arányok kialakítása azonban, a speciális helyi problémák kezelésén túl, a gyermek és ifjúsági célokat szolgáló, s a kormányprogram által feltételezett központi költségvetési keret felhasználását is hatékonnyá tenné. Mindezek alapján kérdésem a következő: lát-e lehetőséget a pénzügyi tárca arra, hogy az 1992-es évvel kezdődően olyan, kötött felhasználású, normatív támogatási rendszer épüljön be a költségvetésbe, mely a gyermek és ifjúsági korosztály helyi illetve regionális problémáinak programszerű kezelésére ad lehetőséget? Köszönöm a figyelmet; várom miniszter úr válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)