KÁDÁR PÉTER (SZDSZ): Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Lassan megszokhatják, hogy Békés megyei szabad demokrata képviselőtársaimmal együtt folytonosan ostromoljuk a földművelésügyi tárcát az állattenyésztők, a kistermelők gondjaival. Ezúttal nem a felvásárlási nehézségeket hozom elő, egy ehhez közelálló nehézségre hadd hívjam fel a tisztelt miniszter úr és a Ház figyelmét igen röviden. A kisállattenyésztő örül, ha a jószágot egyáltalán átveszik, ha féléves, éves munkájának a gyümölcse beérik, hogy az önköltsége megtérül. E tekintetben némelyest javult a helyzet az év eleji állapothoz képest, noha a nyári hőségben gyakran kellett a szegény páráknak - a jószágokról van szó - a felvevőhelyre utazniuk fölöslegesen. A sertés, a szarvasmarha, a nyúl, a baromfi gazdájának az örömét azonban igen megrontotta az, hogy a felvásárló nem fizetett azonnal, s ez ma is így van, nem fizet rögtön a szállítmányért. Az élő állatokat átvevő vállalatok egyeduralmi helyzetüknél fogva, és nyilvánvalóan pénzügyi nehézségeik miatt is, akkor fizetnek, amikor tudnak. Nem azért teszik ezt, mert különösképpen fukarok lennének, hanem mert megtehetik. Bár a versenytörvény általánosan tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, nekik mégis módjukban áll, hogy 3-4 hónap múlva fizessenek, egyenlítsék ki tartozásukat a termelőknek. Ezalatt persze az élő állatba fektetett érték nem hozza meg a kamatait, míg a termelő piaci kamatlábbal és szigorú feltételek mellett juthat bankkölcsönhöz, addig az ő pénze negyedéves, féléves használat után sem hoz egy fillér kamatot. A miniszter úr bizonyára tudja, hogy ezek az emberek nem ritkán minden forgatható vagyonukat kockára teszik a megélhetésükért, és az sem titok ön előtt, hogy a polgári jog lehetőséget biztosít a kiesett nyereség peresítésére. Csakhogy egy ilyen per elrabolja az időt, és a disznó árát is későn hozza vissza. Ezért mondja meg kérem, hogy mi lesz a kisállattenyésztők pénzével. Az ön által többször beígért agrárpiaci rendtartás intézkedik-e majd a hátrányban levő fél beruházási biztonsága érdekében? Kötelezi-e majd az átvevőket a pontos tájékoztatásra? Mikor, hol, mennyi élő állatot vesznek át, és mikor fizetnek értük? Szándékában áll-e a földművelésügynek az, hogy mielőbbi fizetésre ösztönözze a felvásárlót? Tervezi-e azt, hogy a nem 40 éve, hanem a közelmúltban megkárosított gazdákat valamilyen formában kártalaníttatni fogja? Egy kérdésben összefoglalva: mi módon kívánja e téren megszüntetni az állampolgár kiszolgáltatottságát? Figyelemmel hallgatom a válaszát. (Taps.)