KÁLLAY KRISTÓF (független): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vajon mit is várunk az államháztartási törvénytől? Úgy gondolom, az a legfontosabb követelmény, hogy a törvény által demokratikus körülmények között biztosítva legyen a közhatalmi alapon megszerzett pénzekkel való racionális gazdálkodás, és csak a legszükségesebb mértékben kelljen az adófizetőktől jövedelmüket elvonni. E cél elérésében különösen kedvező hatásai lehetnek a törvényjavaslat következő rendelkezéseinek és törekvéseinek: - A bruttó elszámolás alapelvének az érvényesítése, ami minden bevételről és kiadásról információt biztosít, így növelheti a döntések megalapozottságát. - A hitelfelvétel és hiteltörlesztések különválasztása a végleges bevételektől és kiadásoktól, így a hitelfelvételből származó pénzeket nem lehet bevételként elszámolni, ezáltal a deficitet változtatni. Így a hiányt közgazdaságilag és politikailag is jobban lehet értékelni. Ezt szolgálja az államadósság törvény általi értelmezése is. Ezeknek a jelentőségét a költségvetés ismert eladósodottsága és annak súlyos következményei miatt különösen nagyra kell értékelni. - A nyilvánosság biztosítása, valamint a hatékonyabb információs rendszer kialakítása, amik ugyancsak fontos feltételei a megalapozott döntéseknek. - Az elkülönített pénzalapok szigorúbb szabályozása. - A költségvetés tárgyalási rendjének a korábbiaknál egyértelműbb szabályozása, mely lehetővé teheti nemcsak a megalapozottabb, de a megfelelő időbeni költségvetési törvény alkotást. - Külön üdvözlendő az, hogy a Kormányt kötelezi arra, hogy augusztus 31-ig tájékoztassa az Országgyűlést a következő év központi költségvetésére vonatkozó elgondolásokról. Megjegyzem: igen, nagy kár, hogy ezt az ütemezést az idén már nem tudja tartani a Kormány. Erősítheti az állami és az önkormányzati költségvetés stabilitását a tartalékok képzésének az előírása. Az államháztartási törvény azonban - miként a tájékoztató is hangsúlyozza - nem csodaszer, és önmagában nem bővíti az állami feladatokra fordítható pénzügyi forrásokat, nem emeli az állampolgárok életszínvonalát. Keret jellegű törvény ez, ami adott lehetőségein belül szolgálhatja a racionális államháztartási gazdálkodást. Mindemellett azonban megfontolásra javasolható néhány olyan szempont és módosítás, melyek újabb garanciát adhatnak arra, hogy az élet valósága a törvény szabta kereteket ne feszítse szét, illetve ami a törvény szándékait, törekvéseit teljesebben érvényre juttathatják. E tekintetben elsősorban a következőket lenne célszerű mérlegelni: Egyes beruházási, fejlesztési objektumok, projektek megindításához, költségvetési finanszírozásához - hasonlóan az elkülönített pénzalapok létrehozásához - külön törvényi jóváhagyást kellene kérni. Ezeknél - gondoljunk Bős-Nagymarosra - nem tűnik elégségesnek, ha a költségvetés csak tételesen sorolja fel a beruházási előirányzatokat. Üdvözölni lehet, hogy a költségvetési törvény benyújtásakor a kormány részéről megfelelő indoklás is történik. Ezt indokolt lenne még kiegészíteni azzal, hogy legalább két-három éves távlatban a főbb nemzetgazdasági folyamatokat is mutassák be, és ezt ne csak egyes, több éves elkötelezettséggel járó tételeknél tegyék meg. A törvénynek számolnia kell azzal, hogy a gazdaságban inflációs folyamatok zajlanak le. Erre tekintettel pontosítandó a 45. §-ban szereplő előző évi kiadási előirányzat előírása, például úgy, hogy annak a reálértékét tekintik bázisnak. Indokolt lenne, ha a 11. fejezet, amely az államháztartás információs és mérlegrendszerével foglalkozik, tartalmazna egy olyan rendelkezést, amely előírja, hogy ezen információkat az állami statisztikai szolgálat részére is rendelkezésre kell bocsátani. A költségvetési információ ugyanis a modern állami információs rendszer - és ezen keresztül az államigazgatás - egyik alappillére, ugyanakkor ma ez az állami statisztikai rendszer egyik leggyengébb eleme. Az államháztartási törvény szerepének, jelentőségének értelmezéséhez a következőkre hívnám fel a figyelmet: A törvény indoklásában jobban ki kellene hangsúlyozni keretjellegét, ehhez kapcsolódva azt, hogy az államháztartás politikai-tartalmi problémáinak megoldásához, sok lényeges kérdésének megválaszolásához és különösen az államháztartás reformjához e törvény szükséges, de korántsem elégséges feltétel. Mindezekhez nagyon sok más lényeges feltétel megteremtése is szükséges: mindenekelőtt a gazdaság válságállapotának megszüntetése, megfelelő források, főleg forrásnövekmények biztosítása, azaz növekedés és fellendülés - nem stagnálás, illetve termelés és fogyasztás csökkenése. Ennek a talaján lehet érdemben felmérni az állam egyes funciói, szerepvállalásai megszüntetésének, módosításának az indokoltságát. ugyanis az államnak egyes területeken adni is kell, nemcsak elvenni és visszavonulni. Ha ez nem következhet be, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az államháztartási reformot a lakosság többsége úgy éli meg, mint egy újabb restrikciós intézkedést. Ez csalódást, kiábrándulást okozhat, és fékezheti a törvény politikai hatásainak kibontakozását. Tehát világosan meg kell mondani: a mindenki által joggal várt államháztartási reform alapvetően nem ezen az államháztartási törvényen múlik - ami nem jelenti azt, hogy a törvényt nem kell mielőbb megalkotni. Ezzel együtt azonban az úgynevezett szakmapolitikai koncepciókat - oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás területeken - mielőbb ki kellene dolgozni, mert ezek nélkül az érdemi, tartalmi kérdésekre alig lehet megalapozott válaszokat adni. Óvatosabban kellene kezelni a nemzetközi összehasonlító adatokat, különösen a GDP-hez viszonyított újraelosztási arányt. Egyfelől ugyanis az arány mellett fontos az abszolút nagyság is. A magyar GDP, amint azt a javaslatban levő 1. számú tábla mutatja, forint valutában is nagyságrendileg kisebb, mint más országok GDP-je, az adott ország lényegesen nagyobb vásárlóerőt képviselő valutájában mérve. Így, ha ezen országok százalékos arányaira csökkent a magyar állami részvétel, az esetenként katasztrofális ellátáscsökkenéssel járhat, például az egészségügyben. Másfelől azonban a fejlett országokban az állam az államháztartáson kívüli csatornákon is biztosít bizonyos juttatásokat: például adókedvezményt. Így a tényleges arány a kimutatottnál magasabb. Célszerűnek tűnik ezért a konkrét vizsgálatokat, sajátosságokat figyelembe vevő elemzések alapján következtetéseket levonni és intézkedni. Mindezeket összefoglalva úgy gondolom, a törvénytervezet elvei, rendelkezései megfelelnek az államháztartás korszerűsítéséből adódó követelményeknek, nem szabad azonban megfeledkezni keretjellegéről, ebből adódó objektív lehetőségeiről. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)