DR. MIZSEI BÉLA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy éreztem, hogy talán visszás nekem itt fölszólalni, mert hiszen érdekelt vagyok, de mégis úgy döntöttem, hogy föl kell szólalnom azok érdekében, akiknek a szava talán nem hallatszik a Parlamentig. Az előttem fölszólalók - Mécs Imre képviselőtársam, Kónya képviselőtársam - nagyon helyesen mutattak rá ennek a törvényjavaslatnak a fontosságára, nagyon helyesen beszéltek azokról a hősökről, akik az 56-os forradalomban részt vettek, még csak azt teszem hozzá, hogy a mérhetetlen nagy szabadságszeretet, és ami még fontosabb: a nemzet, az embertársaik irányában érzett felelősségtudat adta a fegyvert a harcosok kezébe. Nem kellett ott behívóparancs, egyetlenegy behívóparancs volt, a lelkiismeretük. És hadd mutassak rá arra, hogy a nemzet azonnal népszavazott a szabadságharcosaink mellett akkor, amikor már október 29-én élelmiszergyűjtést szerveztek, és ingyen adták az élelmet a harcosoknak, illetve Budapest hős népének. De adták máshova is. Engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy ez a kitüntetés csak a bevezetője lehet az elismerésnek. Itt olyan helyzet alakult ki a békés átmenet folytán, hogy azok, akik részt vettek ebben a harcban, és akik már nagyobbrészt nyugdíjasok, a perifériákra szorultak, sok esetben az életszínvonal határán tengődnek. Az a csekély nyugdíj-kiegészítés, amit kaptak, meg sem közelíti azoknak a nyugdíját és jólétét, akik részt vettek szabadságharcunk leverésében és részt vettek Kádár bosszúállásában. Ne haragudjanak, nem akarok ünneprontó lenni, éppen ezért nem boncolgatom tovább ezt a kérdést, de remélem, a nemzet és a Parlament lelkiismerete a további úton haladni fog. Hogy a harcosok lelkivilágáról még valamit beszéljek, hadd mondjam el azt, hogy például az éles kanyarban részt vevő harcosok, amikor a halálos ítélet előtt állottak és meg is kapták, sajnos egytől egyig, azt mondották, hogy ha meg is kell halnunk, de jó tüzérek voltunk, mert minden lövésünk talált. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről még csak azt mondom el, hogy a harcosok és 56 szelleme iránti felelősségérzet vigyen bennünket ezen az úton tovább, fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy ez csak a kezdet, és a teljes elégtétel még hátravan. Köszönöm szépen. (Taps.)