SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kónya Imre felszólalása volt az, amelyik megszólalásra késztetett. Most 1956 újra való elismeréséről beszélünk, és újra ki kell mondanunk azt, hogy 1956 volt az a történelmi pillanat, a modern magyar történelemnek az a csillagos órája, amikor hazafiság és demokratizmus, amikor hagyományőrzés és egy modern jövő felé fordulás egységet alkotott. Ennek a jegyében kell véleményt alkotnunk. Az elmúlt korszakkal való politikai leszámolás nem ez a kérdés. Ezt ettől élesen és világosan meg kell különböztetnünk. Egész egyszerűen már csak azért is, mert hiszen az elmúlt harminc évről van szó és nem magáról +56-ról, nem vagy nagyon kicsi mértékben arról, amit az +56 utáni megtorlás jelentett mint erkölcsi, politikai probléma. Ma tudomásul kell vennünk azt is, hogy éppen a túloldalon levők állnak elsősorban és mindenekelőtt a keresztény erkölcs alapján, amely keresztény erkölcs legfontosabb alapelvei közé tartozik a megbocsátás, és éppen ezt a megbocsátást nem látjuk az álláspontjukban. Leszámolást, boszszút látunk benne. Mi, liberálisok, nem zárkózunk el bizonyos esetekben akár a megtorlástól sem, de negyven év elmúlt, az idő túlhaladt, aggastyánokat kellene bíróság elé rángatni. A társadalom óriási többsége értetlenül és idegenkedve nézné ezt; mi ezt nem kívánjuk. Nem kívánjuk; mi ezt a kérdést le akarjuk zárni. Azt akarjuk, hogy ebben a tekintetben a magyar társadalom valóban egyfajta engesztelődés állapotába lépjen túl, és forduljon a jövő felé. (Taps a bal oldalon.)