TARDOS MÁRTON, az SZDSZ vezérszónoka: Elnézést, rögtön befejezem. Azt hittem, hogy 20-at. Elnézést! Fel akartam vetni azt, hogy a kárpótlás kérdésében sincs világos program megfogalmazva arra, hogy a privatizálásra kerülő vagyon hogyan fog a kárpótlási jegyek által teremtett kereslettel kapcsolatba kerülni. Két mondanivalóm lett volna még - a többit mindenképpen elhagyom -, amit említésszerűen mégis elmondok. Az egyik az, hogy nem megnyugtató az a mód - amit nagyon helyesen, tartalmaz az előterjesztés -, hogy szakértői cégeket vonnak be a privatizálásba. Azt gondolom, ezeknek a szakértői cégeknek azonban nemcsak mint szakértői cégeknek kell részt venni a privatizálásban, hanem mint befektetési társaságoknak is. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az Állami Vagyonügynökség ne ellenjegyezze, ne írja alá a privatizálási szerződéseket, hanem befektetési cégekkel a privatizálásra szerződjön, és a befektető cégek adják el ezen megbízás alapján, verseny alapján a vállalatokat. Ehhez arra is szükség van, hogy befektetési cégek teremtésére általános programot kell kialakítani; sokkal több külföldi céget kell behívni, sokkal több vegyesvállalatot kell alapítani, és ösztönözni kell azt, hogy ezek a vegyesvállalatok és magyar vállalatok a befektetési üzletekben, a privatizációs üzletben részt vegyenek. Zavaró kérdés az, hogy az előterjesztés szövegében szerepel az "állami tulajdonos intézet+, de nem világosan határolódik el, hogy az állami tulajdonos intézet tulajdonképpen milyen vagyon fölött fog rendelkezni. A közüzemek vonatkozásában világos a helyzet; az általa teremtett holdingok helyzete is világos, de hogy milyen jogai lesznek az üzleti szférában az állami vagyont illetően, az teljesen tisztázatlan. És az a kérdés, amit az előbb fölvetettem, hogy a vagyont fölélik a vállalatok, csak valamilyen szervezett ellenőrzés alapján oldható meg. Itt tehát egy fontos feladat ellátásáról lenne szó, amelynek a gyakorlati megoldási módjaira javaslatokra volna szükségünk. Összefoglalóan tehát azt szeretném mondani, hogy a magyar privatizálási gyakorlat és az itt előterjesztett javaslat sok szempontból meghaladja a kelet-európai, közép-európai átlagot, de azért mégsem megfelelő. Ha nagyon durván jellemezni szeretném, hogy milyen, akkor mégis az angol privatizálási gyakorlathoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az angolok hallatlanul nagy erőfeszítéseket tettek arra, hogy mielőtt privatizálásra kerül egy állami vállalat, az előtt a vállalatot föl kell javítani. Azt hiszem, ezt Magyarországon nem lehet megcsinálni, de akkor az angol gyakorlatot sem lehet egy az egyben másolni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon és középről.)