CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi a témával kapcsolaban többször leszögeztük, hogy a privatizáció gazdasági átalakulásunk kulcskérdése. Ehhez képest sajnálatosan kell konstatálnunk, hogy igen jelentős, e témához kapcsolódó törvény- és jogszabályalkotási dömping keletkezett, melynek nagy része már most elmaradásnak tekinthető. A Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájában a munkaprogram legkorábbi dátuma október 15. - itt van a napokban -, a legkésőbbi december 31. Ezen belül igen sok tárcaközi egyeztetés, kormánydöntés, parlamenti elfogadás szükséges, s csak ezután jelenhet meg a már régen hőn óhajtott egységes privatizációs gyűjtemény, mely az összes vonatkozó szabályokat tartalmazza. Így az a hiány, amely a vagyonpolitikai irányelvek meg nem hosszabbításából adódott, eltörpül ama aggodalom mellett, hogy nehogy valamiféle törést szenvedjen ez az oly igen fontos ügy. Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat az 1991-1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről sok pozitív vonást tartalmaz. Kiemelem a decentralizációra való törekvést, de ugyanakkor az államigazgatási felügyelet alá vonás eseteinek a felsorolását is, valamint azt a fontos tételt, hogy meg kell gátolni a veszteséges tevékenységeknek állami vagyontárgyak értékesítése révén történő finanszírozását. Ugyanakkor hiányolom, hogy nem helyez elég hangsúlyt ez az irányelv az állami vagyon védelmére. Napjainkban úgy tűnik, mintha ezen az igen fontos területen két hangsúly küzdene egymással. Az egyik, hogy melyik fontosabb, a privatizáció felgyorsítása, a másik pedig az állami tulajdon védelme. Mi úgy véljük, hogy ez utóbbi alapkövetelmény, ezt nem lehet szembeállítani a másikkal, ezért mi azt mondjuk, hogy a privatizációt fel kell gyorsítani, de csak az állami tulajdon megfelelő védelme mellett. Én nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy az állami vagyon elherdálásának a vádja egyesek szerint nehezen értelmezhető, és minden annyit ér, amennyiért el lehet adni. Ezért mi aláhúzzuk, hogy a privatizációban részt vevő valamennyi szerv igenis felelős az állami tulajdonért, és e téren a jelenleginél jóval hathatósabb szabályozást tudunk csak elfogadni. Ezért fő törekvéseink e területen és így a vagyonpolitikai irányelvek jobbá tétele érdekében is a következők: Az állam vállalkozói vagyona feletti rendelkezés éppen a közjó érdekében alapvetően az alapítót illesse meg. Mivel az elherdálás igenis komoly veszély, a nem megfelelő privatizálást alkalmazó állami vállalatok kerüljenek államigazgatási irányítás alá. A privatizáció a dolgozók minél szélesebb bevonásával történjék, ezért a munkaprogramból külön kiemelem a munkavállalói, résztulajdonosi programot, amelyet minél előbb meg kell valósítani. Kapjon fontos szerepet a reorganizáció, azaz a privatizációs bevételek egy részét a privatizáció előtt álló vállalatok feljavítására kell fordítani, éppen az állami tulajdon védelme érdekében. Értékesíteni mindenekelőtt a prosperitásuk alapján jelentős forgalmi értéket képviselő cégeket kell, és az értékesítés tiszta bevételének egy részét további cégek forgalmi értékének a növelésére kell fordítani. Megkülönböztetett módon kell kezelni a válságban lévő régiók privatizációját. Itt, ha jelentős fejlesztésre megfelelő garanciát nyújt a vevő, ez az árban is tükröződhet. Kiemelem még a társadalombiztosítás részére átadandó vagyon kérdését. Ez - figyelembe véve a szociális jellegű összefüggéseket - a privatizáció egyik legfontosabb feladata. Végül ki szeretnék térni egy fontos összefüggésre, amely nélkül a vagyonpolitikai irányelvek tulajdonképpen nem kezelhetők. A monetáris és fiskális politika, a tulajdonreform és a privatizáció, továbbá az adósságállomány és a nemzetközi fizetések kezelése elválaszthatatlan egységet alkot. Ez a három kérdés csak együtt kezelhető. Véleményünk szerint lassan elérkezik az idő, vagy talán már el is érkezett, amikor a monetáris politika szigorúságán oldani kell éppen a gyorsabb privatizáció érdekében is. Az államadósság törlesztésével összefüggésben az a véleményünk, hogy az irányelvekben talán nem kellene az e célra fordítandó konkrét százalékarányt meghatározni. Elég lenne, ha a vagyonpolitikai irányelvek csak a privatizációs bevételek felhasználásának a főbb irányait jelölnék ki, konkrét százalékszám nélkül. Gondolok itt erre a 850s mértékre. Összefoglalva: mi továbbra is a privatizációt tekintjük a gazdasági átalakulás legfőbb irányának a hatékony piacgazdaság megteremtése érdekében, de csak az állami tulajdon hathatósabb védelme, a munkavállalói részvétel lehetőségének megteremtése mellett. Ugyanakkor vissza kell szorítani haladéktalanul az e téren mutatkozó negatív tendenciákat. Ez már nemcsak gazdasági, hanem a széles közvéleményt foglalkoztató társadalmi kérdés is. Minimális követelmény, hogy meg kell állítani a vagyonátmentők tevékenységét, de lehetőleg helyre is kell hozni azt a kárt, amit eddig okoztak. Sajnos, a pártállam bukása után e területen igen sokan jelentkeznek tulajdonképpen azzal a felfogással, hogy az állam én vagyok, és bizonyos jogot vindikálnak arra, hogy az ő egyéni szempontjaikat figyelembe vevő módon valósuljanak meg a privatizáción belül a gazdasági mozgások. Pedig az állam az csak egy, és annak is mindenkor a közjó érdekében kell munkálkodnia. Mindezekre való tekintettel parlamenti frakciónk az irányelveket az elmondottak szellemében történő módosításokkal elfogadásra ajánlja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)