Tartalom Előző Következő

DR. SZELECZKY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás ősi, az emberré válással párhuzamosan kalakuló intézményének a családot tekinthetjük, hiszen ez a közösség vállalta a még munkára nem fogható fiatalok felnevelését, és biztosította a már munkára képtelen idősek vagy betegek ellátását, ápolását. A társadalom fejlődésével aztán később már megjelennek a társadalombiztosítás kezdeményei, az elsősegély-egyletek, a bánya-társládák és hasonló spontán szerveződések. A mintegy 100 évre visszatekintő modern társadalombiztosítás mellett a család említett szerepe gyengült ugyan, de napjainkban sem szünt meg, sőt sokoldalú feladatának fontosságát egyre inkább belátjuk, s a régóta emlegetett válság hangoztatása ellenére dacol a jóslatokkal. Sajnos, a tárgyalt koncepcióval érintett területeken is hat népünk egyik sorsformálóvá válható problémája, a csökkenő népességszaporulat, magyarán mondva egyre kevesebben lesznek az eltartók, és egyre többen az eltartottak. A kezünkben levő koncepció a növekvő társadalombiztosítási kiadások elől előremenekül, és a stabilitása megőrzésére hivatkozva fel kívánja emelni a nyugdíjkorhatárt, amit valószínűleg nem kerülhetünk el. De sajnos, a koncepció nem utal arra, hogy ezzel egy időben természet adta szövetségesét, a családot kívánná saját jól felfogott érdekében támogatni. Nem érezni, hogy felhasználná a koncepcióban rejlő lehetőséget, ami a népességszaporulat helyes arányainak beállítása irányába hathatna. A mellékelt táblázat adatai ugyan bizonyítják, hogy sok más országhoz viszonyítva nálunk alacsony a nyugdíjkorhatár. A közönyös számok viszont nem tükrözik azt a különbséget, ami - mondjuk - egy 55 éves holland, osztrák, amerikai vagy angol és egy 55 éves magyar nő között van az egészségi állapotát, kimerültségét, a napi otthoni munkájának terheit illetően. A nők nyugdíjba menetelük után átvállalhatták a család még otthon levő, nem dolgozó tagjainak, az unokáknak az ellátását, nevelését. Most a nyugdíjkorhatár tervezett felemelésével a családban betöltött ilyen szerepük csökken, az új generáció felnevelésének nehézségei viszont növekednek, a fiatalabb családanyákra még több teher rakódik. Az elmondottakból kiindulva hívnám fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét Dénes Jánosnak Fekete Gyulához csatlakozó, 3130-as számú javaslatára. A javaslatban szereplő számokon lehet vitatkozni, és a konkrét számoknak talán a majdani nyugdíjtörvényben kell szerepelniük, de a koncepcióba mindenképpen bele kéne foglalnunk, hogy a nők nyugdíjkorhatárának meghatározásakor vétessék figyelembe a felnevelt gyermekeik száma is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)