DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A részletes vitában a 2534-es jelentéshez kapcsolt országgyűlési határozati javaslat képezi felszólalásom tárgyát egy módosító indítványom kapcsán. Azonban engedjék meg, hogy nagyon röviden visszautaljak az e kérdésben az általános vita keretében elhangzott felszólalókra, azokra elsősorban, akik az ellenzék vagy a kormánypárti oldalról az előterjesztést alkalmatlannak minősítették nemcsak a vitára, a tárgyalásra, hanem még leginkább a megvalósításra. Sajnos egyet kell értenem ezen felszólalókkal, mert a népjóléti tárca által beterjesztett anyag koncepciója megmaradt az elvonó, kiróvó, elosztó rendszer mellett annak ellenére, hogy megállapítja, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere, mely ugyancsak kirovó, elosztó, nem képes értéktartó ellátásokat nyújtani, noha az eddigi járulékfizetés, az 53világviszonylatban a legmagasabbak közül való. Részleteiben nem tér ki a beterjesztés a bevételi források növelésére, a vagyonjuttatás mértékére, az átadás ütemére, a társadalombiztosítási vagyon részesedésére a privatizáció kapcsán, nem ad részletes tájékoztatót egy tőkefedezeti, várományfedezeti koncepcióról, már csak azért sem, mert az anyag rendező elveit, valamint számos elképzelését még az előző rendszer társadalombiztosítási szakértői dolgozták ki, teljesen kihagyva egy várományfedezeti, tőkefedezeti, pénzintézeti jegyeket mutató változat lehetőségét. A népjóléti tárca, a pénzügyi tárca és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság másfél év alatt a régi tervezetet csak kozmetikázta, mely által az nem jobb lett, hanem egyenesen használhatatlan, hiszen még a költségvetés +92-es irányelveivel sem harmonizál, sem a nyugdíjbiztosítási ág, sem pedig a betegség-, illetve egészségbiztosítási ág rendező elvei mögött sajnos nincs széles társadalmi konszenzus. Feszülő, aggodalommal terhelt társadalmi, lakossági, egészségügyi dolgozói várakozást keltett csak a tárca a rendkívül bizonytalan, sokszor következetlen nyilatkozatai révén. Hegyek mozdultak, s úgy látszik, csak egerek születnek. Most engedjék meg, hogy a módosító indítványomra térjek rá. A tárca beterjesztése ugyan megállapítja, hogy az egészségügy ellátási rendszerének korszerűsítése társadalompolitikai és gazdasági szemponból halaszthatatlan, mégis csak addig jutott el az országgyűlési határozati javaslat 9. pontjában, hogy 1992-ben egyes területeken kezdődjön meg a teljesítményhez igazodó finanszírozási módszerek alkalmazása, illetve a kötelező betegségbiztosításban is legyen szabad orvosválasztás, de csak a lehetőségekhez mérten, ahogy írja az előterjesztés. Nos, a 3131-es számú módosító indítványom arról szól, hogy ez így tarthatatlan. A tervezetben szereplő egyes területeken kezdődjön meg, illetve a lehetőségekhez mérten leírt, semmitmondó cél helyett az alapellátás egész területén szükséges 1992-re a teljesítményhez igazodó finanszírozás bevezetése. Mely ugyanis ennek szűkítésével az egészségügyi ellátás egész rendszerének korábbi konzerválását, a korrupt hálapénz további fenntartását erősítené csak meg, és megakadályozná az orvosok, az egészségügyi dolgozók mind ez ideig megoldatlan bérrendszerének igazságosabbá tételének megkezdését. A kötelező egészségbiztosítás keretében nemcsak a lehetőségekhez mérten, hanem a teljes körben is legyen nemcsak szabad orvos-, hanem szabad intézményválasztás is, mert csak ezáltal valósulhat meg a szektorsemleges verseny az egészségügy egész területén. A tárca ez ideig sajnos nem készült fel az országgyűlési határozatban és a módosító javaslatokban foglaltak január 1-jei bevezetésére. Az elmúlt másfél év alatt a szakértők, az orvostársadalom, a Magyar Orvosi Kamara tengernyi tanulmányt készített az egészségügy átalakítására, azonban a Népjóléti Minisztérium ezeket nem volt képes feldolgozni, és operatív rendszerré alakítani, s most egy látszatjavaslattal kíván a törvényes kötelezettségének megfelelni. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle konkrét megvalósítási terve nincs a társadalombiztosítás mellett megjelenhető más biztosítási formák kapcsolódására, a magánbiztosításokra, családbiztosításokra és így tovább, gondolok. Pedig ha a biztosítók nem versenyeznek, akkor az ellátást végzőket nem lehet rákényszeríteni a versenyre különböző szerződéseket ajánlva. Pedig csak a versenyen keresztül lehet az orvosok teljesítményét racionalizálni, hatékonyabbá tenni és közelebb hozni azt a napot, amikor a betegek értelmesebb módon, nem pedig a hálapénzen keresztül szólhatnak bele saját kezelésükbe. Miután az előttünk fekvő 2534-es számú jelentés nem alkalmas a társadalombiztosítás átalakítására sem a nyugdíjbiztosítási, sem pedig az egészségbiztosítási ág területén, ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szociális bizottság által támogatott javaslatokat fogadják el, különösen a bizottság közös előterjesztését, mert csak így válik valamelyest kezelhetővé ennek a hatalmas vízfejnek, a társadalombiztosításnak a lebontása, valóságos átalakulása. És még valami. A fentiek alapján komolyan fontolóra kellene venni a népjóléti tárca kettébontását is. A szociálpolitikától el kell különíteni az egészségügy operatív irányítását a gyorsított átalakulás érdekében. Kérem a tisztelt Házat javaslataim elfogadására. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)