DR. MEZEY KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy utolsó vagyok a mai napon a felszólalók közül, de igyekszem a rendelkezésre álló időn belül befejezni, annál is inkább, mert csak egyetlenegy részletkérdésről szeretnék szólni: egy módosító indítványunkról, amit pánczél Gyula és Kincses Gyula képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be, és e rövid idő alatt arról szeretném önöket meggyőzni, hogy mennyire fontos volna, hogy a társadalombiztosítási törvénnyel egy időben, azzal párhuzamosan a Kormány ne csak egészségügyi és szociális, hanem orvosi kamarai törvényt is nyújtson be, és a tisztelt Ház azt alkossa meg. A koncepció ismeretében tudjuk, hogy a társadalombiztosítás reformjának egészségügyre vonatkozó része azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás megvásárolja a biztosítottak számára az egészségügyi ellátást. Az orvosokat teljesítményük szerint fogja fizetni, ami nemcsak az elvégzett orvosi munka mennyiségére, hanem minőségére is vonatkozik majd. A társadalombiztosítási finanszírozási rendszernek velejárója lesz a szabad orvos- és intézetválasztás. A reform elősegíti az egészségügy privatizációját is, hiszen a társadalombiztosító intézet szektorsemlegesen fizet majd. Mindez azt eredményezi, hogy az orvoslás terén versenyhelyzet alakul ki. Az új helyzetben jelentős változás következik be az orvos-orvos, az orvos- beteg és az orvos és a társadalom viszonyában. Az orvos-orvos viszonylatban a természetes versenyhelyzet felveti a reklám kérdését. Számolni kell az egymás rossz híre keltésének etikai problémájával. Az orvosok egymás közti konzultációjának szakmai és erkölcsi szükségességével, az orvosi tudás és tapasztalat átadásának parancsaival, ahogy azt a hippokratészi eskü tartalmazza. Az orvos-beteg viszony vonatkozásában olyan kérdések merülnek fel, mint az orvosi titoktartás, ami az emberi jogok kiteljesedésével személyiséghez kötött jog is egyben. Az orvosnak foglalkozása természeténél fogva teljesen kiszolgáltatott beteg iránti szakmai, erkölcsi és jogi felelősség is sokkal jobban előtérbe kerül. Nagy súllyal kerül előtérbe a varázsszerek és sarlatánság kérdése is, ami ma szinte fel sem mérhető károkat okoz. Tisztázódnia kell az orvos-beteg viszony anyagi oldalának is. Az új finanszírozási rendszer előrevetíti a paraszolvencia elhalását. Ami az orvosok és a társadalom viszonyát, pontosabban az orvosok társadalmi helyét és értékelését illeti, az egyértelműen az orvostársadalom szakmai és etikai színvonalán múlik. Ebből következik, hogy az orvosok érdekvédelmi szervezetének legfontosabb feladata az lehet, hogy elősegítse és ellenőrizze, hogy az orvoslás a lehető legmagasabb szakmai színvonalon és erkölcsi szinten történjen. Új fejezet kezdődik a tekintetben, hogy az orvosi teljesítményeket a társadalombiztosítás folyamatosan ellenőrizni fogja, hiszen egy önkormányzati irányítás alatt álló autonóm betegbiztosító intézetnek ez alapvető érdekében áll majd. Az orvoslás kulcskérdése azonban az orvosi etika. Az orvos-orvos, az orvos- beteg és az orvos és a társadalom viszonya csak akkor lehet harmonikus, ha maradéktalanul érvényesülnek azok az erkölcsi parancsok, amelyek alapelveit csaknem két és félezer éve Hippokratész fektette le, de amelyek a társadalom változásaival folyton finomodtak. Az orvosi etika olyan esszenciája a gyógyításnak, amelynek szilárd alapokra helyezése nélkül nem képzelhető el a társadalombiztosítási reform sikeres végrehajtása. Az orvostársadalom belső törvényeinek, az etikai kódexnek a megalkotása és betartásának ellenőrzése csak az orvosok szakmai önkormányzata, az orvosi kamara révén lehetséges. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mihelyt arra a diktatúra elernyedése során lehetőség nyílott, 1989 tavaszán megalakult a Magyar Orvosi Kamara, bizonyítva az orvosok igényét a szakmai önkormányzat megteremtésére, az önigazgatásra. Az egész országban kiépült szervezet, bár kapott jogosítványokat mintegy miniszteri rendelet révén az orvosigazgatók tavalyi választása kapcsán, jelenleg a Magyar Orvosi Kamara pusztán szervezet, mert hiányzik a törvény, ami felhatalmazza arra, hogy célját elérje, szerepét betöltse. Az orvosi kamarák a legtöbb demokratikus országban törvények által felruházott jogosítványokkal működnek. Persze, Magyarországon is volt orvosi kamarai törvény: az 1936. évi I. törvénycikk, ami a kamara feladatát így szabta meg: "Az orvosok erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel összhangban érvényesítse, az orvosi gyakorlat szakszerűségét ellenőrizze.+ Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás reformja a betegellátásra olyan döntő változásokat hoz, amelyek szükségessé teszik az orvoslás etikai parancsainak maradéktalan érvényesítését. Ez csak akkor valósulhat meg, ha megalkotjuk az orvosi kamarai törvényt. Mivel ez a társadalom fontos érdeke, nem kételkedem abban, hogy módosító indítványunkat a tisztelt Ház megértéssel fogadja és támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Taps.)