DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Megtörtént az, amire őszintén szólva az utolsó pillanatig nem gondoltam, hogy meg fog történni: a fővárosi közgyűlés október 10-én végérvényesen kimondta a nemet+ (Soós Károly Attila: A pénzügyminiszter!)+ a világkiállítás kérdésében. Stílszerűbbnek tartottam volna, ha október 6-ára hívnak össze egy rendkívüli ülést. (Felzúdulás az SZDSZ soraiban. - Taps a kormánypártok oldaláról.) Kicsit úgy érzem magam, mint ahogy érezhette magát annak idején Julius Caesar ravatalánál Antonius, aki azt mondta, hogy "Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni++ (közbeszólás az SZDSZ soraiból: Shakespeare mondta! - Derültség. - Az Elnök csenget.)+, és azt hiszem, Antonius is ezek után mást sem tett, mint dicsérte Julius Caesart. Én is így állok ezzel a kérdéssel, és bármennyire is nem szívesen teszem, azt hiszem, nem tudom megkerülni ebben az ügyben - ha már Antoniusként szólok -, hogy ne tegyek említést Brutusról, a tettek emberéről. (Taps a kormánypártok oldaláról.) Éreztem már, amikor a világkiállítási kérdésekről szó volt, hogy amikor szerény padsorunkból Demszky Gábor a főpolgármesteri szék magasságába emelkedett, hogy lesznek nehézségek. Azt azonban a legelvakultabb SZDSZ- ellenes propagandának sem tudtam volna elhinni, hogy olyan szobát fog kapni a városháza elefántcsonttornyában+ (Egy hang: Úristen!), ahonnan sem az országra, sem Budapest egészére nincsen kilátás, kizárólag a Mérleg utcára. (Taps a kormánypártok oldaláról. - Soós Károly Attila: A Pénzügyminisztériumra!) A magyar történelemben azt hiszem, most másodszor esik meg az, hogy egy arányszám fejezi ki a történteknek a valóságát. Emlékezzünk vissza, mit jelentett az akkori Magyarországnak pozitív értelemben egy londoni 6:3. Mindenki tudja, hogy ez az arányszám mit fejez ki. Azt hiszem, negatív arány értelmében a 33:26 így fog bevonulni a magyar történelembe a világkiállítással kapcsolatban. Nem köszönik meg a budapesti 33-aknak ezt a döntését azok a vállalkozók, akik a kis-, közép- vagy akár nagyvállalkozásokban dolgoznak, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az előkészítési munkák során kifejezzék testületi és egyéni véleményüket a világkiállítás mellett. Nem köszönik meg semmilyen párthoz vagy párttól függetlenül működő szakszervezetek, az abban tömörült dolgozók, a már meglévő vagy potenciális munkanélküliek, akiknek a munkalehetőség tekintetében egy óriási lehetőségtől fosztja meg ez a döntés a jövőjüket. Nem köszönik meg ezt a döntést a budapestiek, még a budapesti önkormányzatok képviselői és polgármesterei sem, és nem köszönik meg a vidékiek, akik 19 megye önkormányzati egyesülésében mint vezetők tettek egységesen hitet a világkiállítás megrendezése mellett. És nem köszönik meg a határainkon túl élő magyarok sem, akik éppen Magyarország felemelkedésében, stabilitásában, a reflektorfénynek ebbe az országba történő beáramlásában látták azt, hogy határainkon túl is emelt fővel nézhetnek ide és megszilárdulhatnak magyarságukhoz való tartozásukban. (Taps a kormánypártok oldaláról.) Fel kell tennem azt a kérdést, hogy miért lett ilyen sürgős a fővárosi önkormányzat döntése. Hiszen még pár héttel ezelőtt minden sajtóorgánumban olvashattuk a főpolgármester úr nyilatkozatát, hogy a parlamenti határozat előtt és a Parlament leendő törvényhozása előtt a főváros fejet hajt, és tudomásul veszi. Mi történt az elmúlt napokban? Talán bizony az, hogy bennünket félt a főpolgármester úr, hogy kudarcot fogunk vallani ezzel, és ezért vetette le ezt a kérdést a napirendről? Bizony, én azt hiszem, hogy más motiválta. Egészen világosan kirajzolódott itt az Országgyűlésben is, hogy a benyújtott törvényjavaslat várhatóan kétharmados többséggel is ugyanúgy át fog menni, mint tavasszal, amikor az országgyűlési határozatot a parlamenti képviselők 700s többségével fogadta el ez a Ház. (Közbeszólás: Tévedés volt! - Szórványos taps.) Azt hiszem, hogy a sürgősséget indokolta az is, hogy annak a kemény vonalnak a politikája, amelyik ezt diktálta az SZDSZ-en belül, letűnőben van, és éppen ezért nem tudom azonosítani az SZDSZ egészének az érdekeivel ezt a döntést, hiszen éppen a polgármesterek, a budapesti kerületek és a vidéki kerületek SZDSZ-es polgármesterei és választott tisztségviselői is e mellett foglaltak állást. Ez egy szűk körben született döntésnek a kivetülése az egész országra. (Közbeszólás: Így van! - Zaj.)