DR. KÁTAY ZOLTÁN (MDF): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Amikor az elmúlt év tavaszán hazánk lakossága bennünket országgyűlési képviselővé választott, egyértelműen letette a voksát: a Magyar Köztársaságban politikai rendszerváltozás következzen be, országunk független, demokratikus közállam legyen. A Magyar Demokrata Fórum 1989. október 21-én, a második országos gyűlésen elfogadott programjában, annak politikai alapelvei között már az említett választásokat megelőző mintegy fél évvel alapvető célul tűzte ki a jogállamiságot. Még a pártállam idején elfogadott programunkban vastag betűvel szedve mondtuk ki: nem az öklünket, hanem a fejünket emeljük fel. Elutasítjuk a bosszúállás politikáját. Elveinkből, e tekintetben is változatlan meggyőződésünkből számunkra egyértelműen következik, hogy meghirdetett programunknak, választópolgáraink akaratának megfelelően viszonyuljunk a Kormány által előterjesztett törvényjavaslathoz. Ennek megfelelően az elszámolás igényével támogatjuk a tisztelt Országgyűlés által jelenleg tárgyalt, a Belügyminisztérium volt III/III-as csoportfőnöksége hivatásos, valamint szigorúan titkos állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó, 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szervek és karhatalmi alakulatok tisztjei adatainak felhasználásáról szóló törvényjavaslatot. Meggyőződésünk egyúttal az is, hogy a fenti elveket nem csak mi valljuk, nem csak mi ülünk itt azzal a szándékkal, hogy a törvényjavaslatban kifejtett főbb elvekkel és elképzelésekkel egyetértve a demokratikus államélet tisztasága elősegítése érdekében a jogállamiság követelményeinek maradéktalanul eleget téve olyan törvényt alkossunk, amely megfelel az állampolgárok akaratának, jogos elvárásának. Ebbéli meggyőződésünkben részben megerősített bennünket több tény. Így az, hogy a most tárgyalt törvényjavaslatot megelőzően, illetve követően mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról hasonló célú önálló törvényjavaslatok már kerültek a tisztelt Ház elé. Az előzmények között utalni kell arra is, hogy dr. Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre független képviselő urak olyan tartalmú önálló indítványt terjesztettek a közelmúltban a tisztelt Országgyűlés elé, amely - természetesen elfogadása esetén - gyakorlatilag megakadályozta volna a Kormány előterjesztésében szereplő cél elérését, a közélet megtisztítását; elrendelte volna a nyilvántartások kilencven évi időtartamra államtitokként történő zárolását. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja ezt a törvényjavaslatot a leghatározottabban elutasította. Frakciónk egyértelműen állást foglalt: a magyar történelem nem lehet államtitok. Örömünkre szolgál, hogy a tisztelt Ház 660s szavazati hányaddal napirendre sem tűzte e független képviselők által előterjesztett önálló indítványt, azaz a zárolást az Országgyűlés elutasította. A történelem eltitkolása helyett milyen megoldást kínál a Kormány törvénytervezete? Azon cél érdekében, hogy a politikai rendszerváltást, rendszerváltozást követően fontos tisztségeket - amelynek körére még visszatérek - csak fokozott követelményeknek megfelelő személyek tölthessenek be, a politikai múlt tisztaságának ellenőrzését rendeli el a tervezet. Amióta, közel két éve az úgynevezett Dunagate-ügy kirobbant, ismertté vált, és ma már dátumra tudjuk, hogy a korábbi államvédelmi szervek jogutódjaként, azokkal hasonló feladatokra, módszerek alkalmazására, az elnyomó állampárt kiszolgálására jött létre - és működött 1990. február 14-én történt feloszlatásáig - a Belügyminisztérium úgynevezett III/III-as, azaz belső elhárítási csoportfőnöksége 1971 júniusában. A már említett ellenzéki, azaz - így szoktuk nevezni, nem kívánom bántásként használni a szót - a Demszky-Hack-féle törvényjavaslat csupán a csoportfőnökség kötelékébe tartozó, szigorúan titkos állományú tisztek és hálózati tisztek adataival kíván egyfelől foglalkozni. Ezért egyik részről eltekint a volt III/III-as hivatásos állományú tisztjei adatainak felhasználásától, másik részről, miután a csoportfőnökség az általam már említett 1971. júniusi időpontban alakult meg, az ennél régebbi időre nem tekint vissza. Egyetértünk azzal, hogy a BM-mel és a fedőmunkahelyükkel egyaránt szabályszerű munkaviszonyban álló, úgynevezett szigorúan titkos állományú tisztek, valamint az akkori szóhasználat szerint hálózati személyek - kik ezek? az informátori tevékenységet meggyőződésből, a szocialista haza iránti kötelezettségből végző titkos munkatársak, az inkább elvi meggyőződés nélküli titkos megbízottak, továbbá az anyagi vagy egyéb érdekből működő ügynökök - személyére terjedjen ki a törvényozásunk. A politikai erkölcs és meggyőződésünk alapján azonban nem eshetnek más megítélés alá az ugyanezen szervezet hivatásos állományú tagjai sem. Hivatkozva az önök előtt fekvő és a közvélemény számára a sajtóban teljes szövegével is megjelent, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága által készített jelentésre, teljesen elfogadhatatlannak, történelmi ismereteinkkel, a magyar nemzet sorsával összeférhetetlennek tartjuk, hogy a Demszky-Hack-féle megoldást választva ne nyúljunk vissza 1971 júniusa elé, azaz ne rendelkezzünk az államvédelmi szerveknél korábban hivatásos tisztként szolgálatot teljesítőkről, továbbá - tisztelt Képviselőtársaim - a pufajkásokról, akik 1956 és 57 évek folyamán karhatalmi alakulatokban teljesítettek - szintén hivatásos tisztként - szégyenletes szolgálatot. Utalva az önök és a magyar nép 40 éves, e századi balsorsára, történelmi ismeretanyagára, nem lehet megengedni - hogy csak kiragadott példát említsek - azt, hogy a magyar államrendőrség államvédelmi osztályának - közismert nevén az ÁVO-nak - vagy a volt Államvédelmi Hatóságnak - jól ismerjük rövidítését, az ÁVH-nak - népet nyomorító, verő tevékenységét e törvény hatálya alá ne vonjuk. Ki kell tehát ezekre is terjedni, ezek hivatásos tisztjeire a törvényjavaslatnak, akik politikai elnyomó feladatokat láttak el, közreműködtek a kommunizmus létrejöttében és fenntartásában, és egyébként ugyancsak használták a III/III-asoktól már ismert, titkos szolgálati eszközt, nem a jog adta keretek között. Ki kell tehát törvényünknek terjedni a bármely néven hívott államvédelmi szerveknél hivatásos tisztként szolgálatot teljesítőkre. Az a demokratikusan választott Országgyűlés, amely első törvényeként rendelkezett az 1956 októberi forradalom, szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról, a közelmúltban törvényt alkotott az 1956-os hősök számára emlékérem és emléklap alapításáról, nem hagyhatja, hogy a törvény hatályán kívül maradjanak a pufajkások, azok a gyászos történelmi személyek, akik mint az +56-57-es karhatalmi alakulatok hivatásos tisztjei vonultak be - népünk akaratával ellentétesen - rövid távú történelmünkbe. Mindezek a személyek, Hölgyeim és Uraim, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciócsoportjának a Kormánnyal megegyező álláspontja szerint politikailag kompromittáltak. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának megítélése szerint valamennyiünk fontos kötelessége, hogy a jogállamiság keretein belül, a rendelkezésünkre álló lehetőségek, alkotmányos keretek között megakadályozzuk a korábban már vázolt, politikailag kompromittálódott személyek számára, hogy hazánk közéletében fontos tisztséget töltsenek be. Ilyen fontos tisztség, szerepkör a mienk, az országgyűlési képviselőké, az általunk választott, eskütételre kötelezett személyeké, a Kormány tagjaié, a politikai, címzetes közigazgatási és helyettes államtitkároké vagy a velük egy tekintet alá eső személyeké és a nagyköveteké. Megegyező a közéleti szerepköre a Magyar Nemzeti Bank elnökének, alelnökeinek, továbbá az 500t meghaladó állami tulajdonú bankok vezetőinek. Nem eshet más megítélés alá a főpolgármester, a megyei közgyűlések elnökei, a polgármesterek, és ugyanilyen tisztséget töltenek be a Legfelsőbb Bíróság bírói, a megyei, fővárosi bíróság elnökei, elnökhelyettesei, tanácsvezető bírái, továbbá a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetői, illetve az ennél magasabb beosztású tisztségviselői, hasonlóképp a megyei főügyészségek vezetői. Szemben a már hivatkozott és Hack képviselő úr által fenntartott törvénytervezettel, frakciónknak a Kormánnyal megegyező álláspontja, hogy nemcsak az eskütételre kötelezettek tölthetnek be a közéletben fontos tisztséget. Szerintünk e törvényt ennek megfelelően ki kell terjeszteni a felsőoktatásban dolgozó egyes személyekre, illetve mindazokra, akiknek a közvélemény befolyásolásában, továbbá hazánk jövőjének alakításában kiemelkedően fontos szerepe van. Ennek alapján - meggyőződésünk szerint - politikailag kompromittált személy nem lehet ebben az országban felsőoktatási intézmény tanszékvezetője vagy ennél magasabb beosztású tisztségviselője; az ellenőrzésnek ki kell terjednie a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda vezető állású dolgozóira és szerkesztőire, továbbá a jelentősebb sajtóorgánumok vezető munkatársaira. Megítélésünk szerint meg kell adni azt a jogot az általunk elfogadandó törvény alapján felhatalmazott legfőbb közjogi méltóságoknak, hogy meghatározzák azt a kört a gazdálkodási szervek vezetői között, akiktől szintén elvárható az ebből a szempontból szennytelen politikai múlt. Természetesen tudjuk - amint erről az elmúlt héten dr. Boross Péter belügyminiszter úr a Kormány nevében miniszteri expozéjában is szólt -, hogy a volt egyeduralkodó párt, az MSZMP tisztségviselőit nem lehetett, az úgynevezett egyszerű párttagokat is csak kivételes esetben, a titkosszolgálatok illetékes csoportfőnökeinek engedélyével volt mód hálózati személynek beszervezni. A történelem, a sors fintora, vagy ki tudja, talán az egykori MSZMP bölcs előrelátása folytán a nyilvántartás, a felderíthetők köre nem lehet teljes. Tekintettel arra, hogy a valamikori titkos jogszabályokon, utasításokon ma már változtatni nem áll módunkban, e kört illetően, jobb megoldás híján nem lehet más az álláspontunk, mint a következő: az MSZMP érintett tisztségviselői szembesüljenek az ország, munkahelyük, illetőleg volt munkatársaik, vagy akár családtagjaik közbírálatával, a titkosszolgálatoknak jelentést tevő, információt adó, úgynevezett egyszerű párttagok pedig saját lelkiismeretükkel. Az a tény azonban, hogy a feltárható kompromittált személyek köre e tekintetben sem lehet teljes, nem adhat okot olyan következtetés levonására, amely szerint a bizonyíthatóan megállapítható hálózati személyeket ne szembesítsük kompromittált múltjukkal. Az pedig végképp nem engedhető meg, hogy a bizonyítható személyi kör, tehát a volt BM III/III-as csoportfőnökség hivatásos, valamint szigorúan titkos állományú tisztjei, továbbá a korábbi államvédelmi szervek és az 1956-57-es évek folyamán a karhatalmi alakulatoknál hivatásos tisztként tevékenykedők ne essenek hasonló elbírálás alá. Nem hallgatható el az sem, hogy nem ez a törvény, amely szankcionálja mindazokat, akik az egyes államvédelmi szervek, illetve titkosszolgálatok jelentéseinek megrendelői, haszonélvezői voltak.