TARNÓCZKY ATTILA (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Ha önöket irritálja, hogy egyes kevesek ebben a végkielégítési rendszerben - most ne feszegessük, hogy okkal, ok nélkül, érdemekkel vagy érdemtelenül - százezreket, esetleg milliókat fognak felvenni, akkor azt kell mondjam - kicsit viccesen - hogy Rudics Róbert barátommal mi az önök emberei vagyunk, akkor a mi javaslatunk tartalmazza az önök aggodalmait, fenntartásait. De akkor arra kérem önöket, hogy együtt szavazzuk meg ezt a javaslatot. Mielőtt megismertem a bizottságok álláspontját, körülbelül ennyit akartam önöknek elmondani, mert azt hittem, hogy egy ilyen égbekiáltón igazságtalan rendszer megváltoztatására benyújtott javaslat szinte közfelkiáltással kerül megszavazásra. Én a Kormány álláspontján nem csodálkozom, a javaslatot elutasította, köti az Érdekegyeztető Tanács, fogadjuk el, de az alkotmányügyi bizottság és a gazdasági bizottság nemleges álláspontján nagyon. Nem tudtam ott lenni, mert a szociális bizottságot sikerült ugyanakkor meggyőznöm a javaslat helyességéről. Biztosan kiváló szakmai érvek hangzottak el, nem tudom, de azért akkor gondolkodjunk el egy kicsit arról is, hogy ha a javaslatot önök nem szavazzák meg, miféle rendszert fogunk mi elfogadni. Egy olyan rendszert, amelyben a csődbe jutó vállalatok első számú vezetői százezreket, esetleg milliót fognak végkielégítésként kapni. De az isten szerelmére, miért? Nyomorognak talán? Nem fognak tudni elhelyezkedni, vagy a bokros érdemeikre tekintettel? Kérem, gondolják végig, hogy hogyan fogja megítélni az ország lakossága ezt a rendszert működés közben, mihelyt az első ilyen számadatok majd a közvélemény fülébe kerülnek. Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem a támogatásukat az egészségügyi bizottság által beterjesztett változathoz. (Nagy taps.)