DR. MIHÁLY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezeti törvény tárgyalásakor alapvető fontosságú, hogy a törvényalkotás célját pontosítsuk. Olyan szövetkezeti törvény alkotása a cél, amely lehetővé teszi a termelőeszközök leghatékonyabb működtetését; a magángazdaságban, illetve a szövetkezetben működtetett, elhelyezett, de már saját tulajdonú termelőeszközök esetenként együttes működtetését is; biztosítja mindenekelőtt az ember szabadságát, hiszen az ember mindenekelőtt szabad szeretne lenni. A tulajdonviszonyok változása az elmúlt évtizedekben elmaradt a termelőeszközök fejlődésétől, ezért szükséges a kooperáció. A szövetkezet tulajdonképpen kooperációnak fogható fel, amit az érdekeltség motivál. Milyen legyen a jövő szövetkezete? A jövő szövetkezetében megtalálhatók a különálló, de önmagukban is életképes egységek, akár 1-10 vagy 50 fővel, az önállóság bizonyos foka az egyéni érdek érvényesítésével; az egységek gazdálkodásának egymáshoz kapcsolódása, egymásra utaltsága; az egységek közös szabályok szerinti összehangoltsága. Érvényesülnek benne bizonyos széttartó erők, hiszen az egyéni érdekeltség motivál, végül egyes kérdésekben, közös döntéshozatali jog. Az eredmény a kooperáció, egy szövetkezeti szervezet, ahol létrejött a munkamegosztás, amit a hatékonyság igénye váltott ki. Azonban ez a kapcsolat csak akkor lehet tartós - és ezt csak törvényileg, törvénnyel lehet szabályozni -, ha egyenrangú, alá- és fölérendeltség nélküli, ha gazdasági alapokon nyugszik, ha tekintettel van az egyéni, esetenként a farmertermelés termelési sajátosságaira és a tulajdonviszonyaira is. Az együttműködésben az állandósági elemek dominálnak, a problémák rendezése előre szabályozott és korrekt, a belső piac szabályozása közgazdasági eszközökkel történik. Azon a belső piacon, ahol a termelő egységek egymás termékeinek vevői és eladói, az árcentrum a külső kínálat és a belső ajánlat hatására alakul ki. A vállalkozói és az alkalmazotti üzemi munkavégzés egy szervezeten belül nem lehet egyenrangú, hiszen a kockázatvállalás mértéke sem az. Ezért a jövedelem sem lehet azonos. Aki nem vállalkozik, az alkalmazott, még ha részvénye van a szövetkezetben, akkor is. A törvény nem érzékelteti ezt a különbséget. Mivel lesz több jövedelme a vállalkozó tagnak, mint az üzemi munkavégzés keretében végző tagnak, mint a bérmunkásnak? Kissé zavarosnak érzem a törvényt ezen a ponton. Mi is tulajdonképpen az az érdekeltség a tulajdon működtetésében, a jövő szövetkezeti tulajdon működtetésében? A tulajdonosi pozició létrehozása, a döntés meghozatalának a joga, az árutípusú együttműködés, szerződésen alapuló munkamegosztás. Az alkalmazottak ösztönzése mindig nehézkes volt, és nehézkes ma is. Mert részfeladatot kellene megfogni, ösztönözni, és ez mindig nehéz. Csak a teljes folyamat feletti döntéshozó, a gazda ösztönözhető, aki érdekelt az eredményben is. Az eddigi főnöki-beosztotti viszony helyett kliensi kapcsolatot kell létrehozni a szövetkezetekben. Az oszthatatlan szövetkezeti tulajdont résztulajdonokká kell változtatni. Ezek a tulajdonok - ezek a résztulajdonok - akkorák lehetnek, amekkorára azt a termelőeszközök hatékony működése megköveteli, és nem kisebbek, és akkorák lehetnek, amit a tagok átlátnak. Ellenkező esetben merev, rugalmatlan, kezelhetetlen lesz a szövetkezet, mint amilyenek a mai szövetkezetek is. A szétosztott résztulajdonok hosszú távú együttmüködésének alapvető feltétele a kölcsönös érdekeltség fenntartása, a vagyon egy konkrét - aláhúzom ezt, hogy egy konkrét - részének tulajdonlása, ott, ahol a tag dolgozik, ott kell konkretizálni a tulajdonformát. Alapvető feltétel még az eredmény igazságos, előre szabályozott, a kockázat mértéke szerinti szétosztása, illetve a befektetett tőkearány mértéke szerinti szétosztása. Feltétel továbbá, hogy leépítsék az óriásira duzzadt apparátusokat, a felesleges és luxus munkahelyeket. Megszünteti a munkahelyek státus-jellegét, ha a jelenlegi szövetkezet átalakul a termékföldolgozást, -értékesítést, gépi munkával való ellátást, szaktanácsadást, érdekvédelmet, hitelellátást, számvitelt, falusi gazdasági kamarai feladatokat elvállaló szervezetté. Az átalakulás technikai feltételeihez tartozik az, hogy az elkülönült termelőegységek eredménye, a felhasznált anyag mennyisége, energiaköltsége mérhetővé váljon, hogy megállapodásra jussanak a résztvevők az egységeket terhelő állandó költségekben. Alapvető technikai feltétele a különálló egységek együttműködésének. A bérmunkási státusból való kimozduláshoz nem elegendő a vagyon birtoklása, hiszen a cél, a hatékonyság növelése csak a tőketulajdonos döntési jogának érvényesitésével teremthető meg. A tulajdonos az, akit megillet a döntési jog, hiszen ő a működtető, aki naponta ellenőrizheti a folyamatot, amibe vagyonát, pénzét fektette. Véleményem szerint ez a valódi szövetkezés tartalma, amit az abban résztvevők együttes döntéseikkel a hatékonyság növelése érdekében vállalni is fognak. A törvény három lehetőséget vázol fel. A farmergazdálkodóvá válást, a kft-k szervezését és a kolhoz típusú szövetkezeteket. Hol vannak az önálló elszámolású termelési egységek? Mert a kft-be való szerveződés nem az. A kft- be szerveződés már különálló társaság, ez nem szövetkezet. Az önkormányzati egységek nem azok, hiszen az önelszámolást nem biztosítja a törvény számukra. Hol van a valódi szövetkezeti modell? Nem látom. Hol a garancia, hogy nem maradnak meg a kolhozok? S a vagyonnevesítés nem elegendő garancia ehhez. Mi lenne a szövetkezeti tisztségviselők - a jelenlegi tisztségviselők - feladata az átalakulás során? Az oszthatatlan szövetkezetet a termelőeszközök hatékony működésének szempontja szerint a tulajdonosok közt szét kell osztani. A tulajdonosok részjegyeik birtokában szétoszlanak majd az önálló termelőegységek között. A birtoklók részjegyeinek összege és a tényleges termelőeszköz-érték között a plusz-mínusz különbségeket adós-hitelezői viszony szerint meg kell osztani az önkormányzati egységek között. Ki kell alakítani a szövetkezeten belüli közgazdasági szabályozó rendszert. A belső árakat, a számviteli rendszert kell létrehozni a belső egységek működésére, a belső egységek egymással való elszámolásának biztosítása céljából. A cél a legnagyobb szövetkezeti eredmény és a biztonság megteremtése. A vezetőség feladata az örökösen felbomló szinkronizáltság helyreállítása, a banki, a marketing, a szociálpolitikai munka végzése. A termelést az önelszámoló önkormányzati egységek önállóan végzik a jövő szövetkezetében. Szakembert akkor alkalmaznak, ha ezt ők szükségesnek látják, ha nincs közöttük megfelelő szakember. Az így szerveződött egységek a belső szövetkezet burkán belül közgazdasági eszközök hatására a legnagyobb szövetkezeti eredményben lesznek érdekeltek. Így nincs meg a veszélye annak, hogy a legértékesebb szövetkezeti egységek önállósuljanak és kiváljanak a szövetkezetből, ami a kft-k esetében fennáll. Az MDF a választások során a magántulajdonosi alapokon nyugvó mezőgazdasági átalakulást ígérte. Úgy, hogy mindenkinek jogában áll dönteni, hogy egyénileg vagy szövetkezeti keretekben művelje meg a földjét. Mindezt a mezőgazdaság működőképességének fenntartása mellett, annak nem szétverésével ígérte. Ez a törvény, úgy érzem, kisebb-nagyobb módosításokkal alkalmas a meghirdetett program végrehajtására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)