DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon várják már az emberek - különösen a mezőgazdaságban - azokat a korszerű kereteket, amelyek a szövetkezetek tevékenységét szabályozzák. Hosszú ideig tartó és súlyos károkat okozó bizonytalanságnak vetünk véget e törvények napirendre tűzésével és elfogadásával. A miniszteri expozé, a parlamenti pártok vezérszónokai számomra megnyugtatóan, igen mértéktartóan nyilatkoztak. Ebből arra következtetek, hogy kikerülünk végre a politikai csatározások középpontjából, rendezhetők a tulajdoni, a szervezeti kérdések, és a szövetkezetek tagjai figyelmüket a termelésre, a nehéz piaci körülmények közötti helytállásra koncentrálhatják. A törvénytervezetekből is jól látszik, hogy hosszú távon szüksége van az országnak és a tagságnak a szövetkezetek működésére. Csak fokozatosan alakíthatók ki más, alternatívát jelentő termelési struktúrák. Ma még nincsenek meg az azonnali átállás feltételei. Az általános vitában előttem szólók mélyrehatóan elemezték e szövetkezeti törvények elméleti alapjait; én azt boncolgatom, mennyire felelnek meg az általuk felsorakoztatott elveknek. Egyetértek a szövetkezeti törvény 16. §-ában megfogalmazott elvvel, hogy a szövetkezetekről csak törvényben lehessen rendelkezni. Ezzel ellentétesen e törvény a szövetkezetekre is beiktatja a gazdasági társaságokról szóló törvény 54 paragrafusát és az átalakulási törvény 23 paragrafusát, összesen közel 80 törvényhelyet. Én azt javasolom, hogy a Parlament a szövetkezeti törvényben rögzítse, mit kíván elrendelni, és ne hagyjon teret ilyen széles körben a gazdasági társaságokkal történő összeboronálásnak, mert így a gazdasági társaságokról szóló törvény és az átalakulási törvény módosítása a szövetkezetekről szóló rendelkezés lehetőségét is megteremti. Nem tisztázható a törvény alapján a fel nem osztható vagyonrész sorsa. Az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat kötelezően előírja a fel nem osztható vagyonrészt, a szövetkezetekről szóló törvény viszont csak a szövetkezetek megszűnése esetén rendelkezik róla. Úgy tűnik tehát, hogy a törvény egyszerűen nem tud mit kezdeni a fel nem osztható vagyonrésszel. Módosító javaslatainkban az erről való döntést a tagokra kívánjuk bízni. Addig kombinálták a beterjesztők e törvényeket, amíg tudatosan vagy véletlenül belecsempészték a gazdasági társasággá átalakulás tilalmát a legutóbb elfogadott szövetkezeti stop-törvényből, de most már nem ideiglenesen, hanem véglegesen. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat szerint az átalakulás feltétele a szövetkezet teljes vagyo-nának a tagok közötti értékpapírokban megtestesített felosztása. Az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat ezt megtiltja. Tehát a szövetkezetek nem alakulhatnak át gazdasági társasággá, ebben az esetben feleslegesek e törvény 79-től 88-ig sorszámú szakaszai. Van egy másik variációs lehetőség is. Az átmeneti törvény megtiltja a teljes nevesítést, a szövetkezetekről szóló törvény hatályba lépésétől ez már nem hatályos, tehát egy hónap múlva nem tilos, hiszen a szövetkezetekről szóló törvény ugyanezt nem szabályozza. Másképpen: a szövetkezeti tag nem rendelkezhet a vagyonnal, ha kft.- vagy rt.-taggá alakul, rendelkezhet. Aki ezt nem érti, az addig jutott el, mint én. Módosító javaslatainkban ezt úgy kívánjuk szabályozni, hogy a döntés e kérdésekben a szövetkezetek tagságáé legyen. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a szövetkezeteket vagy azok tagságát érintő javaslatoknak a Kormány vagy az Országgyűlés elé terjesztése előtt meg kell szerezni az érdekképviseleti szerv véleményét, és azt lényeges véleményeltérés esetén döntés végett be kell terjeszteni. Mivel a "lényeges+ megítélése rendkívül szubjektív, én azt javaslom, hogy az érdekképviseleti szerv véleményét minden esetben a döntéshozó elé kelljen terjeszteni, hiszen a szövetkezeti törvények sok millió ember életét érintik, ezért szabályozásuk fokozott körültekintést igényel. A hatálybalépésről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslatról a következőket kívánom mondani. A vagyonnevesítés veszélyeiről és korlátozásának szükségességéről szóltak Tellér és Szabó képviselő urak felszólalásaikban. Az általuk elmondottak reális alapokon nyugszanak. De felhívom tisztelt figyelmüket arra, hogyha túlzottan nagy hányada válik fel nem oszthatóvá a szövetkezeti vagyonnak, ha e vagyon nagy részének nem lesz valódi tulajdonosa, akkor ez a vagyon könnyen gazdátlanná válik, ebek harmincadjára jut, és nem tölti be azt a funkciót, amelyre szánják. A Tellér képviselő úr által vázolt szövetkezeti modell, ami számomra is elérendő célt jelöl, más gazdasági alapokra épül, mint a hazaiak. Kisgazdaságok - zömében alapanyag-termelő gazdaságok - vagyonuk kisebb hányadát hasznosítják közösen, de a bázist a magántulajdon, az egyéni termelés képezi. Ez a nyugati típusú szövetkezeti modell, és ennek gazdasági alapját Magyarországon elsősorban és kizárólag nem a szövetkezeti vagyonból, hanem az állami, ma sokszor monopol helyzetben uralkodó, feldolgozó, felvásárló vállalatokból kellene megteremteni. Tehát nem az egyedüli és nem is a leghatékonyabb eszköz a fel nem osztható vagyon törvénybe iktatása. Az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslatban még egyszer - és remélem utoljára - nagyon keményen beavatkozik a beterjesztő a szövetkezet közgyűlésének és ezzel a szövetkezetek tagságának döntési, tulajdonosi jogaiba. A tagok helyett, ha elfogadják, a Parlament dönt a szövetkezeti vagyonról, előírja, hogy mikor kell nevesíteni, meddig kell nevesíteni, mennyit kell nevesíteni, mennyit nem lehet nevesíteni, kinek kell nevesíteni, és milyen alapon kell nevesíteni. Nem kívánom ellenérveimet hosszasan részletezni, ezért csupán az Alkotmánybíróság ez év február 28-án hozott határozatára hivatkozom, melyben alkotmányellenesnek minősítette Parlamentünk törvényét, amely szerint a termelőszövetkezet vagyonából a tagjainak - a ledolgozott évek arányában - vagyonrészt juttathat. Igaz, hogy az kizárólagos szabályozás volt, de a beterjesztett hatszoros előírás véleményem szerint túltesz alkotmányellenes elődjén. Az Alkotmánybíróság rámutatott: a szövetkezet közgyűlése a termelőszövetkezetek tagságának önkormányzati szerve, amely a belső szabályzataiban meghatározott rendje szerint jogosult egyebek között a tulajdonosi döntések meghozatalára is. A szövetkezetek önállóságának elismerésével és alkotmányos védelmével garantálnunk is kell ezt az önállóságot. Ez a javaslat ennek a jognak a lényeges korlátozását jelenti anélkül, hogy e korlátozás elkerülhetetlen volna. A szövetkezeti vagyon létrejöttében - a tagsági viszonyban eltöltött idő helyett - a tagok vagyoni hozzájárulása, az elvégzett munka mennyisége és minősége voltak a döntő tényezők, ezért a beterjesztett szabályozás számomra elfogadhatatlan. Azt javasolom, hogy a vagyonnevesítésről a közgyűlés a 49. §-ban leírtak szerint, a jelen lévő tagok legalább kétharmadának szavazatával dönthessen, minden egyéb megkötés nélkül. A termőföldre vonatkozó sajátos szabályoknak semmi közük nincs a szövetkezeti törvényekhez, csupán az időzavar miatt kerültek ide. A kárpótlási törvény végrehajtási szabályait ugyanis a Parlament még nem fogadta el. Ha mégis ittmaradnak ezek a rendelkezések, javasolom az arányosságot több helyen pontosítani, mert a jelen szabályozás semmiképpen sem egyértelmű. A helyi érdekegyeztető fórum munkájában az önkormányzatok, a jogosultak és a nagyüzem megbízottai azonos arányban képviseltessenek. A kiválás szabályozásában nem elegendő az azonos munkaszervezetben és azonos tevékenységet végző tagok jogait garantálni - szükséges lenne ezt a különböző településen élők számára is biztosítani, hiszen természetes választóvonala lesz a településhatár a több községre kiterjedő mamutszövetkezetek áramvonalasításának. A kistelepülések lakóinak, a társközségekben élő tagoknak lehetőséget kell biztosítani sorsukon való döntésre. A szervezeti változásokhoz kapcsolódó zárt körű árverésen a készpénz bevezetése teljesen elfogadhatatlan, hiszen ez lehetővé teszi a szegényebb szövetkezeti tagok kényszerű kivásárlását a szövetkezetből. Ha akarják, ha nem, elvehetik tőlük a működő vagyont. Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezetekről szóló törvény koncepciójával egyetértek. Az átmeneti szabályokról szóló tervezet leglényegesebb pontjai csak alapvető módosításokkal tehetők elfogadhatóvá. Javaslataimban részletesen is indokolom ezek szükségességét. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)