DR. SZABÓ TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! E közjáték lehet, hogy azt mutatja, hogy nem végzett alapos munkát a Parlament, amikor a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatot feldolgozta. Állíthatom, a vitákon részt véve, hogy ez az intermezzó ez csak egy további pontosítása mindannak a módosításnak, amit a Parlament a jegybanktörvényhez tett. Gondolom, a jegybanktörvény az elmúlt időszak vitái során valóban a figyelem homlokterébe került, nem abból a szempontból, hogy egy újabb nagy építőkövét tudjuk összerakni annak az épületnek, amelyik a piacgazdaság jogi és intézményi feltételeinek a kialakítását szolgálja, nemcsak abból a szempontból tehát, hogy sorra követi ez a törvény azokat, amelyek már megszülettek a kárpótlással, a csődeljárással, a számviteli törvénnyel és így tovább, nemcsak beleillik abba a sorba, ami még előttünk van, a pénzintézeti törvény, a befektetésekről szóló törvény, az adórendszer, a költségvetés - ami még ebben az évben a feladatunkat jelenti -, hanem valóban arról van szó, hogy a piacgazdaságnak egy olyan intézményi és jogi feltételrendszerét teremti meg a jegybankról szóló törvény, ami nagyon hiányzott az elmúlt negyven évben. Gondolom, azért is figyelmet érdemel ez a törvény, mert az elmúlt hetekben valóban politikai figyelem övezte ennek a törvénynek a megszületését. Némely esetben aggodalmaskodó, némely esetben enyhén hisztérikus üzeneteket kapott a Parlament a jegybanktörvény módosítása, elfogadása kapcsán. Az előkészítésről néhány szót szeretnék szólni és arról is, hogy a parlamenti viták során az előkészítést ugyanolyan logikában folytattuk. A Nemzeti Bankról szóló törvény a piacgazdaságok bevált, működő gyakorlata alapján próbálta adaptálni, természetesen figyelembe véve, hogy Magyarországon 1924-ben született törvény a jegybankról és azóta alacsony szintű jogszabályok vették körül ezt a tevékenységet, tehát figyelembe véve a magyar helyzetet, azt, hogy megteremtődjön ez az új intézménye a magyar gazdaságnak. Szeretném kiemelni azt, hogy a nemzetközi megítélésben az ezzel foglalkozó szakértők szerint egy olyan sajátos, a magyar viszonyoknak megfelelő jegybanktörvény születik a Parlament munkája során, amelyik megfelel azoknak a működési elveknek, ahogy a piacgazdaságban ezt építeni kívánják. A rendkívül alapos munkát mutatja, hogy több mint száz módosító indítvány érkezett a Háztól, és nagyon mély munkával dolgozta fel az ezzel érintett bizottságok sora ezeket a módosító indítványokat. Szeretnék kiemelni néhány nagyon fontos ügyet, mintegy azokat a vitákat és azokat az aggodalmakat leszerelve, amelyek a jegybanktörvény kapcsán, annak vitája kapcsán fölmerültek. Szeretném először is kiemelni azt, hogy ezek közül majdnem fele a módosító indítványoknak szövegpontosító, magyarázó, az egész törvény szellemét jobban tükröző, összefüggéseket jobban megvilágító módosító indítvány volt, amelyeket támogattunk. De kulcskérdésekben is érkeztek módosító indítványok, és ezekre mintegy csomagokként szeretnék megfelelni. Történtek módosító indítványok a Nemzeti Bank viszonylagos függetlensége megteremtése, az azzal kapcsolatos kérdések rendezése ügyében, mindkét irányban, tehát ami bővíteni kívánta és olyan is, ami csorbítani kívánta a jegybank önállóságát. Úgy láttuk az előkészítő munka során, hogy mindazokat a módosító indítványokat, amelyek a jegybank viszonylagos függetlenségét támogatják, támogatnunk kell, és nem kell támogatnunk azokat, amelyek alapvetően az önállóságot erőteljesen csorbítanák. Úgy gondolom, hogy az elfogadandó törvény kielégíti azokat a feltételeket, amelyek a Kormánytól független jegybank, de egy olyan jegybank létrehozását teremtik meg, amellyel egyben egy sajátos összjátékkal a Kormány gazdaságpolitikájának megvalósítását biztosító intézményrendszer teremtődik. Másodszor szeretném kiemelni azt, hogy a jegybanki feladatkörrel, hogy a bankok bankja, hogy a gazdasági központi bankja ez az intézmény, ezzel kapcsolatban is több módosító indítvány érkezett. Minden olyant támogattunk, amely ezt a helyzetet erősítette, és minden olyan módosítást elvetésre javasolunk majd a szavazás során, amelyik ezt csorbítani kívánta. Külön szeretném kiemelni azt, hogy a kereskedelmi banki funkció tisztítása ügyében világos kép teremtődjön, hogy milyen kereskedelmi banki funkciókat töltsön be a Nemzeti Bank, az a költségvetési és a gazdasági bizottság vitái során jelentősen pontosodott az előterjesztéshez képest, és ezért külön köszönetet mondok. Harmadik alapelvként szeretném elmondani azt, azzal kapcsolatban, hogy milyen kapcsolata legyen a jegybanknak a költségvetési hiány finanszírozásával, egyáltalán a költségvetéssel milyen kapcsolata legyen, több módosító indítvány érkezett. Ebben a helyzetben és ebben a kérdésben sem kívántunk eltérni attól az alapvető elvtől, hogy törvény alakítsa ki azokat a kereteket, hogy hogyan kapcsolódik a Nemzeti Bank a költségvetéshez. Negyedikként szeretném kiemelni azt, hogy a jegybank által alkalmazható eszközök körére, hogy milyen eszközöket alkalmazhat, ezzel kapcsolatban is érkezett egy módosító indítványsor különféle oldalakról. Úgy gondoljuk, hogy minden egyes eszközt, amit a jegybank a monetáris politika érvényesítése során bevethet, annak a fő kereteit a törvénynek kell tartalmaznia, és azokat az indítványokat támogattuk, amelyek ezt erősítették. Szeretném kiemelni a nemzetközi kapcsolatok kérdéskörét. Itt alapvetően két ügyről van szó: az állam hitelfelvételeiről és a nemzetközi pénzügyi szervezetekben való részvételről. Tekintettel arra, hogy itt a törvénytervezet már egy olyan sajátos konstrukciót tartalmaz, amely figyelembe veszi azt, hogy ezekben a kérdésekben a politikai felelősséget alapvetően a Kormány viseli, ezért a "Nemzeti Bank eljárhat+-fogalmazást tartalmaz a törvény a Kormány meghatalmazása alapján ezekben a kérdésekben, így ezekben csak azokat a módosító indítványokat támogattuk, amelyek ezt a logikát erősítették. A legtöbb vitát az MNB szervezete jelentette. Itt alapvetően két nagy csomag érkezett. Nem vitatva azt a kérdést, hogy a jegybank részvénytársasági formában működik, és az előterjesztés egy sajátos részvénytársasági struktúrát hozott a Parlament elé, és az előterjesztésnél is utaltunk rá, hogy hosszabb távon érdemes elgondolkozni a részvénytársasági funkció és a részvénytársasági struktúra valódi működtetésén, ennek kapcsán több oldalról módosító indítvány érkezett a tekintetben, hogy a jegybank ne csak az állam tulajdonában legyen. Annak rögzítésével - hiszen a törvényjavaslat felvezetésekor is utaltunk erre -, hogy érdemes ezen a kérdésen további munkálatokat végezni, ma nem tartottuk időszerűnek, hogy törvénybe foglaljuk azt, hogy ez csak többségben az állam tulajdonában levő intézménye a magyar gazdaságnak. Ezért minden olyan módosító indítványnak, amely a részvénytársasági forma mostani többtulajdonosi formáját kívánja behozni a jegybankba, annak az elvetését fogjuk javasolni a Háznak. Külön szeretném kiemelni a jegybank vezetési rendszerének a kérdését. Azzal, hogy ez egy sajátos részvénytársaság, ahol tulajdonképpen korlátozottak az állam tulajdonosi jogai és bizonyos szűk körre korlátozódik a közgyűléseken való részvétel, és ehelyett a monetáris politika kialakításában a jegybanktanács kap kitüntetett szerepet, és úgy gondolom, hogy a jegybanktanács kialakított konstrukciója megfelel azoknak az elveknek, amelyek egy független, de a politikai befolyástól természetesen nem mentes jegybank létét kell, hogy a magyar viszonyoknak megfelelően teremtsék meg, ezt az induló törvényjavaslat megfelelő kompromisszumokkal tartalmazza. Így alapvető konstrukcionális változást a jegybanktanács és egyáltalán a jegybank irányításában nem támogatunk. Ezekkel a módosításokkal és ezekkel a kiemelésekkel úgy gondolom, hogy a Parlament rendkívül előremutató törvényt alkot, hogyha ma sikerül a jegybanktörvényt meghoznia, és ebben kérem a segítségüket. Köszönöm. (Taps.)