1991. október 22. kedd, az őszi ülésszak 16. napja

Szabad György, dr. Szűrös Mátyás, Vörös Vince és dr. Dornbach Alajos elnöklete alatt

Jegyzők: dr. Horváth József, dr. Kóródi Mária, Balogh Gábor, dr. Szabó Lajos, Glattfelder Béla, Tóth Sándor

Az ülésen jelen voltak:

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök, DR. KÁLMÁN ATTILA művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár, DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter, DR. POHANKOVICS ISTVÁN ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár, DR. MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár, DR. GÁLSZÉCSY ANDRÁS tárca nélküli miniszter, DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter, DR. KÁDÁR BÉLA nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter, DR. SZABÓ TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár, DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter, NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter, SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter.

(Az ülésnap kezdete: 9 óra 7 perc - Elnök: Szabad György - Jegyzők: Dr. Horváth József és Glattfelder Béla)

Az ülésnap megnyitása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm minden képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat. Őszi ülésszakunk 16. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Glattfelder Béla és Horváth József jegyzők lesznek segítségemre.

Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a képviselők száma jelenleg 385, így a határozatképességhez 193 képviselőtársunk jelenléte szükséges. Most jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen" gombot. (Megtörténik.)

Bejelentem, hogy négy jelentkező államtitkárral együtt a jelenlévők száma 208. Előzetesen 33 képviselőtársunk jelentette be távolmaradását. Amennyiben valamelyikük mégis meg tudott jelenni, kérem szíves jelzését gépe bekapcsolása végett. (Remport Katalin jelentkezik.) Remport Katalin jelenlétét már bejelentették. Köszönöm szépen.

Megemlékezés az 1956. évi forradalomról és szabadságharcról: Szabad György az Országgyűlés elnöke

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a képviselőcsoportok engem kértek fel az Országgyűlésen megemlékezésre 1956. évi forradalmunkra és szabadságharcunkra.

Valamennyien, akik érett fejjel értük meg 1956-ot, de azok is, akik gyermekként élték át - úgy gondolom - mélyen tudatukba fogadták az akkori történéseket, lelkükbe égett mindaz, amit 1956 a magyar társadalom és a világtörténelem számára jelent.

1956 kisebbíthetetlennek bizonyult. Óriás hegyként magasodik fel történelmünkben és a történelemben. Visszafröccsent róla minden mocskolódás, de visszapattannak róla a frázisok is.

1956 - mint a történelem nagy jelentőségű eseményei és nagy jelentőségű személyiségei - berozsdásíthatatlan és kifényesíthetetlen, azonos önmagával. Nem lehet árnyékolni, s megvilágítani is csak azért, hogy még jobban megismerhető, még jobban megközelíthető legyen.

A nemzet úgy járt 1956-tal, mint sok gyászoló a legkedvesebb halottal. Eltávozása után döbbent rá, hogy mit vesztett. De 1956-tal megtörtént az, amit a temetőkapuk felirata ígér: feltámadt.

Feltámadt két oknál fogva. Mert részese volt annak, hogy a történelemben bekövetkezzék a nagy fordulat, mert olyan sebet ejtett a diktatúrán, amit az soha begyógyítani nem tudott. De feltámadt amiatt, mert eszméi le nem győzhetőnek bizonyultak.

1848 után valaki azt mondta a hatalom kiszolgálóinak, ne felejtsétek el, hogy egyetlen nemzet sem lesz hűtlen azokhoz az eszmékhez, amelyekért nagy forradalmat vívott meg. Így történt 1956-tal is. Igaz, olykor már úgy tűnt, hogy emléke és eszméi mélyre vonulnak, talán elérhetetlen mélyre. De rejtőzködése a nemzet lelkében búvó pataknak bizonyult. Megőriztetett és felszökkent újra.

Maga a hatalom, az 1956. november 4-én idegen fegyverekkel megalapozott ellenforradalom, a terror és az engedmények váltogatásának politikájába igyekezett behozni egyet és mást 1956 hagyatékából, maga is akarva-akaratlan bizonyságot téve arról, hogy még az ellenforradalmak is ráfanyalodnak a forradalmi eszmékre, ha másként nem, dugáruként és kisajátító igyekezettel.

1956 néhány tollát ki lehetett tépni. Lehetett egy tőle idegen rendszer felékesítésére használni, de elsajátítani nem lehetett soha. Mert egységet alkotott. Mert homogén volt. Mert teljes feltámadására várt.

A történelem megteremtette ennek lehetőségét és népünk élt vele. A kisajátításból hovatovább tényleges engedmények lettek, kiharcolt engedmények, amelyekből egynek-másnak a válságba került hatalom is utat engedett. Született kompromisszum, és a kompromisszum talaján, - de már utat engedve 1956 teljes átalakulást követelő zörgetésének - két évvel ezelőtt, 1956 évfordulóján szimbolikusan is, ténylegesen is megkezdődött a fordulat a köztársaság kikiáltásával. És azóta folytatódik a feltámadás. Folytatódik a megújulás, folytatódik a próbatétel.

A színre lépett új erők, amelyeknek színrelépését egy nemzet szentesítette szabad választói akaratával, azzal léptek színre, hogy valóra váltják 1956 eszméit, azokat az eszméket, amelyekért sok jelenlévő fegyverrel harcolt, sok jelenlévő szenvedéssel adózott, sok jelenlévő tollal és szóval küzdött. De azokon a választásokon a jelöltek és megválasztottak túlnyomó többsége fogadalmat tett arra, hogy megvalósítja az 1956-ban célul tűzötteket, hogy valóra váltja 1956 eszméit. Sok történt ennek érdekében, A történelem lehetőségeivel élt ez a nemzet, élt ez a nemzedék, élt ez az Országgyűlés és a neki felelős kormányzat.

Magyarország, kihasználva a történelem adta lehetőséget és támaszkodva 1956 alapozó munkájára, független ország. Szabad nemzetének életét nem befolyásolja, nem korlátozza idegen katonaság. Rólunk, nélkülünk nem dönthet hatalom, rólunk, nélkülünk nem határozhat jogérvényesen senki. És amire fogadalmat tettünk valamennyien, hogy jogállamot teremtünk a diktatúra helyén, ezt a fogadalmat teljesítettük és teljesítjük. Megteremtettük a jogállam intézményrendszerének legfőbb pilléreit. Építjük és stabilizáljuk a jogállam épületét. Deklaráltuk, biztosítottuk és biztosítjuk minden polgára számára - a polgári jogegyenlőség legjobb értelmében, minden csonkítás nélkül - a szabadságot, a demokráciát, a jogegyenlőséget. Nincs polgára ennek az országnak, akinek jogtalanságtól félnie kellene. Nincs olyan, akinek - még ha bűnös is - életéért reszketnie kellene, eltöröltük a halálbüntetést. Nem idézzük meg a bosszúállás angyalát, és ha igazságtevésről beszélünk, csak azokra gondolunk, mint fenyegetettekre, akiknek a kezéhez bizonyíthatóan ártatlanok vére, a hatalommal való visszaélés foltja tapad.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Biztos, hogy 1956 történelmi vízválasztója óta az 1956-os eszmékért most folyik a legkomolyabb küzdelem. Ne higgye senki, hogy 1956-ra kriptafedél borul. 1956 él, 1956-ot éltetjük, 1956 céljait megvalósítjuk a jog, a törvény, a becsület, az egyéni és a nemzet egészét kötelező erkölcs alapján.

Kívánom magunknak, hogy minél többet végezhessünk el ebből. Kívánom az utánunk jövőknek, hogy építeni tudjanak arra, amit végzünk.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Folytassuk tehát munkánkat! (Hosszan tartó taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a bizottsági elnökök ma reggeli ülésén elhangzottak alapján a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosítását ajánló törvényjavaslatot megtárgyalásra az alkotmányügyi bizottságnak adom ki.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem mai ülésnapunk további munkarendjét.

Először - rövid címet mondok - a magyar-cseh jogsegélyegyezmény kihirdetéséről rendelkező törvényjavaslat megtárgyalásával és határozathozatalával folytatjuk munkánkat.

Ezután - ugyancsak rövidített címmel jellemzem - az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásával foglalkozó határozati javaslat megtárgyalása és határozathozatal következik.

Majd az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosítását célzó törvényjavaslat részletes vitája, illetve határozathozatala következik.

Majd a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása és határozathozatala következik.

Ezt követi az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása.

Ezután a tegnapi ülésnapra tervezett és idő hiányában áthúzódó törvényjavaslat következik, tudniillik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása és határozathozatala.

14 órától - szokásaink szerint - az interpellációk és kérdések előterjesztésére van mód.

Majd a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat, illetve a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tervtörvény módosítását indítványozó javaslat és a katonai tanácsokkal rendelkező megyei bíróságok kijelöléséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája következik.

Ezután folytatjuk a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját; majd az 1991-92. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját.

Végül megkezdjük a privatizációs jogalkotás főbb elveiről s az állami vállalatok kényszertársaságainak létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját.

Tisztelt Országgyűlés! Igen, Szájer József ügyrendi kérdésben... Tessék parancsolni!

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Szájer József (FIDESZ)

SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)

SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi kérdésben kértem szót, ugyanis már többedszerre fordul elő az, hogy a második napnak a napirendi pontjai felcserélődnek, anélkül, hogy erről... a képviselők, akik ezekre a napirendi pontokra készülnek, illetőleg lehetőleg időre készülnek módosító indítványok benyújtásával, nem tudják követni. Ennek fényében tehát szeretném jelezni azt, hogy számunkra problémát okoz ezeknek a napirendi pontoknak a felcserélése, és kérem az elnök urat, hogy lehetőleg ilyenekre ne kerüljön sor megfelelő indok nélkül.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Szeretném - miután megköszönöm Szájer József észrevételét - a következőkre felhívni a figyelmet.

Az elnöklő - bárki legyen az - az ülésszak munkarendjét ismertetve sosem mulasztja el azt a figyelmeztetést megtenni, hogy az írásos előterjesztés s a hétfői tanácskozás kezdetén elfogadott munkarend hozzávetőleges. Az Országgyűlés ülésezése, és gyakran az ott felmerülő problémák elkerülhetetlenné tesznek változtatásokat. Ilyenre... (zaj a bal oldalon) .megvárom, amíg befejezhetem a mondatot. Ilyenre most többek között bizottságok rendkívüli tanácskozása és az ott elhangzottak figyelembevétele, érvényesítése jelentett indokot, néhány egyéb technikai jellegű ok mellett, amelyek a határozathozatal időtartamával és más tényezőkkel függnek össze.

Képviselőtársainkat tehát általánosan figyelmeztetjük, másrészt nem véletlenül hangzik el reggel, a következő munkanapon ismét a tájékoztató. Sajnos, arra nem tudunk berendezkedni, hogy képviselőtársaink egy része csak válogatva, egyes témáknál jelenik meg. Nincs mód arra, hogy a képviselők igényeihez a jelzett mértéken túl alkalmazkodni tudjunk.

A lehetőség szerinti követését az előterjesztésben szereplő munkarendnek minden eszközzel megpróbáljuk biztosítani. De még arra sem tudunk lehetőséget teremteni, hogy minden alkalommal hosszas magyarázkodásba bocsátkozzunk, ha ennek az ilyen mértékű megváltoztatására szükség van. Köszönöm szépen. (Hack Péter: Ezt ki dönti el?)

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a jogsegélyről, valamint polgári jogi, családjogi és büntető ügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról szólóan létrejött, Bratislavában 1989. évi március 28. napján aláírt szerződés kihírdetéséről rendelkező törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Soron következik tehát a magyar és cseh jogsegélyszolgálat ügyében még 1989-ben aláírt szerződés kihirdetéséről rendelkező törvényjavaslat kivételes és sürgős megtárgyalása.

Megadom a szót Isépy Tamás államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz feladatot teljesítek akkor, amikor egy ilyen kis kitérő után, mégis az ünnepélyes hangulat súlya alatt terjesztek elő egy szikár tartalmú, kizárólag a jogsegélyszerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot. Viszont a nehézséget oldja az az örömteli tény, hogy azóta mindkét szerződő fél országában gyökeres rendszerváltozás történt, az országok túlélik régi elnevezésüket, és az 1956-os októberi forradalomban gyökerező rendszerváltozás lehetővé tette, hogy a törvényjavaslat kihirdetéséről már a Magyar Köztársaság Parlamentje alkothasson törvényt.

A törvény szövegéből megállapíthatóan 1989. március 28-án került sor a szerződés aláírására, és a szerződés 93. cikkelye értelmében a megerősítő okiratok kicserélésétől számított 30 nap elteltével, tehát 1990. február 12-én az egyezmény hatályba lépett, és ezzel hatályát vesztette a korábbi, 1961. november 2-án aláírt és az 1962. évi XV. törvényerejű rendelettel kihirdetett jogsegélyszerződés.

A jogsegélyszerződés történetéhez tartozik, hogy az 1990-es parlamenti választásokat megelőzően a korábbi igazságügyi kormányzat már kísérletet tett az országgyűlési napirendre tűzés iránt, de ez a kísérlet az akkori zsúfolt program miatt eredménytelen és sikertelen maradt, most viszont a kivételes eljárás lehetősége biztosítékot nyújtott arra, hogy a tulajdonképpen működő jogsegélyszerződés egy törvénnyel kihirdetésre kerüljön.

Az előbb már utaltam arra, hogy mindkét országban bekövetkezett a rendszerváltozás. Kétségtelen, hogy a szerződés bevezető részének az első bekezdésében megjelölt célkitűzését már idejétmúlttá teszi. A szerződés szövege még az 1968. évi magyar-csehszlovák barátsági szerződésből bontakoztatja ki a fejlesztésnek az igényét, viszont hogyha a szerződésnek a bevezető részét módosítani kellene - ezt nyilvánvalóan diplomáciai úton kellene kezdeményezni - újból elhúzódna annak a jogsegélyszerződésnek törvénnyel történő kihirdetése, amely valójában csupán egy szakmai, egy, a jogsegélyszerződésben rögzített feladat ellátásának a teljesítését célozza.

A szerződés hatálya alá tartozó eljárás korszerű rendezését jelentik a szerződésben foglalt kikötések, és ezek a bekövetkezett politikai változásoktól függetlenül mielőbbi hatályosulást igényelnek.

Tisztelt Országgyűlés! Az előadottak alapján kérem - miután az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság a törvényjavaslatot egyhangúlag támogatta -, hogy szíveskedjenek az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadni, azzal az alkotmányügyi bizottság összefoglaló jelentésében is szereplő módosítással, hogy a törvény a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megadom a szót Győriványi Sándornak, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Az alkotmányügyi bizottság volt a törvényjavaslat kijelölt tárgyalóbizottsága. Tessék.

Felszólaló: Dr. Győriványi Sándor, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója

GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:

GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Mélyen Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság kivételes eljárás keretében tárgyalta ezt a törvényt, amelynek a lényegét a 3279-es számú jelentés tartalmazza, és amint azt Isépy Tamás államtitkár úr tulajdonképpen elmondotta.

Az egyhangú döntés, az alkotmányügyi bizottság egyhangú döntése arra irányult, hogy minél előbb ez a törvény kihirdetésre kerüljön, hisz tulajdonképpen 1989. március 28-a óta alkalmazzuk, és tekintsünk el attól a körülménytől, hogy itt még Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, tehát ilyen elavult terminus technicusok szerepelnek.

A Kormány javaslatára olyan jellegű kiegészítés történt a törvényjavaslat 3. §-a (1) bekezdésénél, hogy a törvény kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1990. február 12. napjától kell alkalmazni. Tehát tulajdonképpen ezt az egyetlenegy kiegészítést kérnénk a törvényhez. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. (Többen elhagyják a helyüket.) Megkérem képviselőtársaimat, hogy őrizzék meg, illetve állítsák helyre a Ház határozatképességét.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az egyes képviselőcsoportokat, kívánnak-e szónokot állítani. Először a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportját. Nem. A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportját. Nem. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportját. Nem. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportját. Nem. A Fiatal Demokraták Szövetségének képviselőcsoportját. Nem. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportját. Nem. Kérdezem, kíván-e valaki a függetlenek részéről szólni. Nem.

Határozathozatal

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Akkor a törvényjavaslat határozathozatala következik. (Többen kifelé mennek.) Nagyon kérem képviselőtársaimat, őrizzék meg a Ház határozatképességét. Ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéssel kapcsolatban, mint erre Győriványi Sándor utalt is, az alkotmányügyi bizottság jelentést nyújtott be a 3279-es számon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A karzaton is látok képviselőket. Kérem, fáradjanak le... (derültség) ..., mert valamennyiünk szavazatára szükség van.

Az alkotmányügyi bizottság jelenlétében a törvényjavaslat 3. §-a (1) bekezdésében a következő módosítást javasolja. Figyelmüket kérem! "A törvény a kihirdetését követő 3. napon lépjen hatályba. Rendelkezéseit azonban 1990. február 12-től kell alkalmazni."

Kérdezem államtitkár urat, egyetért-e a javaslattal?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Most kérem szavazatukat. Köszönöm. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 5 államtitkári szavazattal 191 szavazatot adott le. Megkérem, hogy ne tessék elhagyni a termet szavazás közben! (dr. Bogár László államtitkár úr bejön az ülésterembe. - Közbeszólások: Államtitkár úr! Ejnye, ejnye! - Derültség.) Megkérem, szíveskedjenek a folyosón tartózkodó képviselőtársainknak szólni, térjenek viszsza. (Néhány képviselő bejön a terembe.) Tessék képviselőtársaim, foglaljanak helyet! (Közbeszólás: A miniszter úr is most jött meg! - Derültség.)

Kérem szépen, ismét kísérletet teszünk határozathozatalra. Tehát államtitkár úr egyetértett a módosítvánnyal. Megkérdezem az Országgyűlést, egyetért-e a módosítvánnyal? Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés - öt államtitkári szavazattal - 199 szavazattal 2 tartózkodás mellett a módosítványt elfogadta.

Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az ügyrendi bizottság állásfoglalása értelmében a törvényjavaslat egészéről abban az esetben is határoznia kell az Országgyűlésnek, ha a módosító javaslat elfogadásával már kialakult a törvényjavaslat teljes alapszövege.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy az elfogadott módosító javaslattal együtt elfogadja-e - most a régi államforma megjelölésével idézem az eredeti címet - "A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között - annak idején - a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról szólóan létrejött 1989. évi március 28. napján aláírt szerződés kihirdetéséről rendelkező törvényjavaslat"-ot. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés - öt államtitkári szavazattal - 200 "igen" szavazattal egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és az ezzel kapcsolatos más kérdésekről szóló 78/1990. (XI. 17.) országgyűlési határozat kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és az ezzel kapcsolatos más kérdésekről szóló 78/1990. számú határozat kiegészítéséről rendelkező határozati javaslat megtárgyalása és határozathozatala. Továbbra is kérem képviselőtársaimat, őrizzék meg a Ház határozatképességét.

Az előterjesztést a 3196-os számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Szabó Tamás államtitkár úrnak a napirendi pont előadójának.

Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója

SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:

SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés tavaly novemberben határozatban fogadta el az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank létrehozásáról szóló megállapodásra benyújtott határozati javaslatot. A megállapodást a hatályos jogrend szerint törvényben kell kihirdetni. A megállapodás rendelkezései megfelelnek a hasonló jellegű nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kötött egyezmények szokásos tartalmának. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank fő feladata az, hogy a közép- és kelet-európai országokban támogassa a piacgazdaság irányában történő lépéseket.

A tavaly e tárgyban hozott határozat kapcsán ismert önök előtt, hogy a bank kölcsönöket nyújthat egyedi vagy társfinanszírozásban magántulajdonban levő vagy állami vállalatok részére; befektethet a vállalatok alaptőkéjébe, elősegítheti magánvállalatok belföldi és nemzetközi tőkepiacokon való részvételét; különböző garanciákat nyújthat kölcsönökhöz, és kölcsönöket nyújthat infrastruktúra fejlesztésére. A bank tevékenységével jelentősen hozzájárulhat Magyarországon a piacgazdaság további építéséhez és egyúttal ahhoz a világpiaci integrációhoz, ami mindenképpen célunk.

Ezen intézménynek a magyar gazdaság fejlődésében betöltendő, kiemelt szerepére, illetve arra való tekintettel, hogy a megállapodás a vagyont, az adózást, a tisztségviselőket és az alkalmazottakat illetően kiváltságokat és mentességeket is tartalmaz, szükséges, hogy a megállapodást törvény hirdesse ki. Az erről szóló törvényjavaslatot benyújtottuk, s kérjük ennek az elfogadását.

Ugyanehhez a témához kapcsolódóan egy határozati javaslatot is benyújtottunk. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankról szóló elmúlt évi határozat kiegészítésére tesz ez a határozati javaslat javaslatot a Kormány részéről. Az országgyűlési határozat, az említett, az EBRD-t felállító, illetve ehhez csatlakozó országgyűlési határozat meghozatala idején a bank még nem működött, nem volt ismeretes, hogy eszközeit milyen jogi dokumentumok alapján nyújtja a kedvezményezetteknek.

Az elmúlt hónapok során világossá vált azoknak a jogi dokumentumoknak a tartalma, amelyek alapján a bank szerződéses kapcsolatba léphet a nem versenyszférába tartozó szervezetekkel. Ezekből kitűnik, hogy az államokkal létrehozott szerződéses kapcsolatokra a nemzetközi közjog az irányadó. E jogviszony megegyezik a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, többek között a Világbankkal létesített szerződéses kapcsolataink jellegével. Indokolt ezért, hogy az EBRD-vel folytatott szerződéskötéseink során más nemzetközi pénzintézetekkel azonos gyakorlatot kövessünk - ez pedig azt jelenti, hogy a megkötendő megállapodások létrehozásáról és azok végrehajtásáról a magyar állam részéről a Kormány legyen jogosult gondoskodni.

Tekintettel arra, hogy kölcsönfelvételi tárgyalásaink az EBRD-vel számos területen előrehaladott szakaszba léptek, kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott határozat kiegészítését is fogadja el. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a költségvetési bizottság tisztelt elnökét, kíván-e bizottságuk előadót állítani.

Felszólaló: Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke

SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:

SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ebben az ügyben külön előadót nem állít. A bizottság megtárgyalta az előterjesztést, és azt pozitív véleménnyel terjeszti az Országgyűlés elé.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem az alkotmányügyi bizottság elnökét, kíván-e előadót állítani.

Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmányügyi bizottság sem állít előadót. Támogatja a törvényjavaslat általános vitára bocsátását.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni a javaslat vitájában. (Kis szünet után.) Senki nem jelentkezett.

Mivel felszólaló e kérdéskörben nem jelentkezett, a vitát lezárom. Így nyilvánvalóan államtitkár úrnak sincs reflexiója. (Szabó Tamás bólint.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Ennek megfelelően az országgyűlési határozati javaslat határozathozatala következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről szóló 78/1990. számú országgyűlési határozat kiegészítéséről rendelkező, most előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés - öt államtitkári szavazattal - 206 "igen" szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett az országgyűlési határozati javaslatot elfogadta.

Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztés új változatát 2992-es számon kapták kézhez képviselőtársaim. A benyújtott módosító javaslatokról az alkotmányügyi bizottság és a költségvetési bizottság együttes jelentést készített, ami 3258-as számon az ülést megelőzően eljutott képviselőtársaimhoz.

Megadom a szót Markó Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának. (Többen jelzik, hogy Markó István nincs jelen. - Fekete Gyula szólásra jelentkezik. )

Igen, Fekete Gyula vette át ezt a szerepkört. Fekete Gyula képviselőt illeti a szó.

Felszólaló: Dr. Fekete Gyula, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság megtárgyalta az e törvényjavaslathoz benyújtott módosító és csatlakozó módosító indítványokat. A bizottság egyhangúlag elfogadta dr. Jánosi György javaslatát, amely arra vonatkozott, hogy ne általánosságokat tartalmazzon az elszámolásokat hitelesítő jelentés, hanem számvevőszéki véleményeket és konkrétan megnevezett hiányokat. Mivel a Számvevőszék apparátusának is idő kell konkrét esetekben állásfoglalásai kialakítására, bizottságunk elfogadta a 60 napos hiánypótlási határidőt.

Bizottságunk egyetértett abban, hogy Szokolay Zoltán indítványa indokolt - de abban is egyetértettünk, hogy méltánytalan a hiánypótlásra kötelezettekkel szemben. A törvény kihirdetése, illetve hatályba lépése közötti 18 nap alatt ugyanis azon szervezetek is lebonyolíthattak ingatlanügyleteket, amelyek beszámolóját az Állami Számvevőszék elfogadta, így azok az ilyen elszámolás alól mentesülnének, utólag viszont nehézségekbe ütközne ilyen tartalmú beszámolót ezektől a szervezetektől is megkövetelni, ezért a módosító javaslatot a bizottság nem támogatta.

Bizottságunk egyhangúlag elfogadta az alkotmányügyi bizottság módosító indítványát, amely a Számvevőszék 60 napon belüli, a pótelszámolások hitelességére vonatkozó jelentési kötelezettségét írta elő. A bizottság, Csépe Béla javaslata alapján, átdolgozta Jánosi Györgynek a 3258-as ügyiratszám alatt közreadott együttes jelentés 7. pontjában leírt módosító javaslatát. A bizottsági módosító indítvány lényege az, hogy az Állami Számvevőszék nem foglalhat abban állást, hogy az elszámolónak felróható okból vagy annak nem felróható okból keletkezett-e adathiány. Tehát nem állapíthatja meg például, hogy egy ingatlan átírása az elszámoló miatt, a jogelőd miatt, vagy a Földhivatalnak felróható ok miatt nem történt-e meg. De abban az Állami Számvevőszék véleményt tud nyilvánítani - és ez legyen kötelessége -, hogy az adat pótolható-e vagy sem. E vélemények ismeretében döntsön az Országgyűlés arról, hogy elfogadja-e az elszámoló hiánypótlását vagy sem.

Dr. Jánosi György képviselő 3192-es számú módosító inditványának 1. pontjában foglaltakat az alkotmányügyi bizottság október 9-i ülésén A és B döntési változatra módosította. Az alternatíva B változatát fogadta el bizottságunk. Ennek értelmében azon elszámolók esetében, akiknél az elszámolás hiánypótlás után sem hitelesíthető, az elszámoló 1992. évre számításba vett költségvetési támogatását fel kell függeszteni. Továbbá: a társadalmi szervek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1991. évi LXX. törvény 2. §-ában említett használati jog ingyenessége megszűnik.

Az együttes jelentés 10., 11. és 12. pontjaiban leírt, dr. Géczi József képviselőtársunk által benyújtott módosító indítványokat bizottságunk nem tárgyalta. Úgy vélekedett, hogy ezen javaslatok elfogadásának vagy elvetésének nincs költségvetési vonzata.

Bizottságunk a megszavazott módosító indítványokkal együtt a törvényjavaslatot elfogadta. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság jelezte, hogy külön előadót nem kíván állítani. Azt is jelezte azonban, hogy a bizottság ülésén nem alakult ki egyetértés a törvényjavaslat 1. §-ának minősitett többségű szavazása ügyében. E kérdéskörben kisebbségi vélemény megfogalmazására is sor került. Kérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság e kérdésben kialakult többségi álláspontját ki ismerteti. Salamon László, a bizottság elnöke kért szót.

Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság többségi véleményének előadója:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság többségi véleményének előadója: Elnök Úr! Eredetileg Torgyán József alelnök úr lett kijelölve a többségi álláspont ismertetésére, de nincs jelen, úgyhogy akkor átvállalom ezt a feladatot.

Az alkotmányügyi bizottság többségének az volt az álláspontja, hogy a tárgyalásunk tárgyát képező törvény nem érinti a párttörvényt, pontosabban: nem tekintendő a párttörvény módosításának. Ugyanis a kétharmad kérdése ennek kapcsán merült fel, nevezetesen: hogy az elszámolás meg nem ejtésének egyik szankciójaként a törvényjavaslat az illető szervezet költségvetési támogatásának felfüggesztését helyezi kilátásba, illetőleg rendeli el.

Ennek a rendelkezésnek kapcsán merült fel az a vélemény, hogy ez az egyik érintett, a Magyar Szocialista Párt esetében a párttörvénybe foglaltak, tehát a pártokról szóló törvényben foglalt rendelkezések módosítását jelenti, minthogy ez a törvény rendelkezik a pártok költségvetési támogatásáról.

Az alkotmányügyi bizottság többségi véleménye abból indult ki, hogy a jelen törvénytervezet megoldása a költségvetési támogatás felfüggesztéséről, nem pedig megszünéséről, nem az igény nullifikálásáról beszél. Ez a felfüggesztés nem érinti az érintett szervezet, vagy adott esetben az érintett párt jogát a megállapított vagy esetleg megállapítandó költségvetési támogatás igénybevételére, - csupán folyósításának felfüggesztését jelenti, azaz gyakorlatilag a kifizetését tartja függőben értelemszerűen mindaddig, ameddig az akadály el nem hárul, a hiányosság pótlásra nem kerül.

Ez a rendelkezés a párttörvény előírását semmiben sem érinti és a törvénytervezet nem is tartalmaz olyan passzust, amely a párttörvény valamelyik részének, valamelyik szakaszának módosítására irányul. Ebből következően az alkotmányügyi bizottság többségi véleménye az volt, hogy a kétharmados szabály alkalmazására történt felvetés nem megalapozott és a törvényjavaslat a jelenlevők egyszerű szótöbbségével is elfogadható.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. A bizottság kisebbségi véleményének előadója Vastagh Pál képviselőtársunk. Őt illeti a szó.

Felszólaló: Dr. Vastagh Pál, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója

VASTAGH PÁL, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:

VASTAGH PÁL, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a furcsa eset adódott elő az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy a kisebbségi vélemény pontosan azonos volt a többségi véleménynyel, mert 6:6 volt a kisebbség és a többség, és 1 tartózkodás. Tehát ez is arra utal, hogy az értelmezés tekintetében az álláspontok tulajdonképpen minőségükben nem képviseltek többséget, amelyek ezt a megoldást támogatták.

Arról van szó, hogy a törvényjavaslat 6. bekezdése kilátásba helyezi az állami költségvetési támogatás felfüggesztését. Ezt nem egyszerűen praktikus oldalról közelítjük meg, hanem a párttörvény szempontjából és az alkotmányosság szempontjából a pártok működésének garanciális elemeként és tényezőjeként. Nem erre az egyedi esetre, hanem általában vetjük fel a problémát.

A magyar párttörvény nem tartalmaz korlátozásokat és nem tartalmaz lehetőségeket arra az esetre nézve, hogy a felfüggesztés megtörténjék. Nincs ilyen korlátozási lehetőség a párttörvényben. Vannak párttörvények - mint például az osztrák párttörvény -, ahol kifejezetten szó van arról, hogy felfüggeszthetik valamely ok bekövetkezte esetében az adott párt költségvetési támogatását. Tehát nyilvánvaló, hogy a felfüggesztés egyértelműen a párttörvényben meghatározott szűkítést jelenti, hiszen a párttörvény a költségvetési támogatás odaítélésének egyetlenegy feltételét határozza meg, miszerint azt, hogy a párt a választásokon a választók 1 százalékának bizalmát elnyerje. Tehát mindenképpen ehhez viszonyítottan, az általános feltételhez viszonyítottan újabb feltételt ágyaz be és iktat be - ha közvetett módon is - ez a törvényhely.

Az Alkotmány nyilvánvalóan a pártok egész szerepét, működését abból a szempontból rögzíti és úgy határozza meg, hogy mennyiben segítik elő a népakarat kifejezését. Ez szerepel az Alkotmány 3. szakaszában. Nyilvánvaló, hogy ha egy szervezet működésének feltételeiben kedvezőtlen változások következnek be, akkor az Alkotmányban megjelölt szerepének az adott szervezet nyilvánvalóan nem tud eleget tenni. Tehát teljesen egyértelmű és világos az összefüggés. Kérem önöket, ne csak erre az egy esetre vonatkoztassák, hanem próbálják meg az egészet általánosabban, a pártok működése szempontjából alapvető garanciális jelentőséggel megközelíteni.

Ilyen értelemben miután a párttörvény kétharmados, a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges a módosításhoz, ezért számunkra egyértelmű, hogy ez esetben így kell eljárni, ugyanakkor szeretném hozzátenni, hogy ez a módosítás tulajdonképpen az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását is jelentheti, amely viszont az Alkotmány 8. szakasza szempontjából minősül tilalmazottnak. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ismét felkérem valamennyi szavazattal bíró jelenlévőt, hogy legyen szíves helyére fáradni. Tudniillik az ügyrendi bizottság állásfoglalásával összhangban szavazásra teszem fel a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a törvényjavaslat egyszerű többséggel történő elfogadására vonatkozó javaslatát. Tehát abban a kérdésben hozunk határozatot, hogy az elhangzott eltérő vélemények közül a Ház melyiket teszi magáévá. Az ügyrendi bizottság álláspontja szerint egyszerű többséggel történő szavazásra van szükség.

Határozathozatal következik. Most kérem állásfoglalásukat. (Dr. Gál Zoltán ügyrendi kérdésben felszólalásra jelentkezik.) Igen. Tessék, Gál Zoltán.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelettel javaslom, hogy tessék szíves lenni pontosan még egyszer feltenni a szavazásra váró kérdést, nehogy félreértés legyen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tehát még nem a törvényjavaslat ügyében szavazunk, hanem abban a kérdésben, amiben - mint hallottuk - az alkotmányügyi bizottság véleménye megoszlott. Tudniillik, hogy az 1. §-sal kapcsolatban... (Vastagh Pál: Az 1. § (6) bekezdése, elnök úr!)

Kérem, ketten ismertették, miről van szó. Az alkotmányügyi bizottság Salamon László által kifejtett, többséginek minősített álláspontja szerint egyszerű szavazással történik a döntés. A kisebbségi javaslat szerint minősített többséggel.

Isépy Tamás is kíván ehhez hozzászólni. Államtitkár úré a szó.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Én csak egészen röviden: miután a Kormány álláspontja is a kétharmad vagy egyharmad, én az alkotmányügyi bizottság többségi álláspontjának tartalmán túlmenően arra mutatnék rá, hogy az egyszerű többséggel elfogadott törvény 8. §-a elidegenítési és terhelési tilalmat tartalmazott. Hát ez ugyanolyan megkötés, mint a felfüggesztés! Ha ahhoz nem kellett kétharmados többség, és vita sem volt azon, hogy kétharmad vagy egyszerű többség, akkor nyilvánvalóan a felfüggesztés, ami nem elvonás, egy egyszerű többséggel... Megtámadta valaki az Alkotmánybíróság előtt? Senki! (Taps a Kisgazda Párt soraiból.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Gál Zoltán kíván ügyrendi kérdésben szólni.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy Isépy államtitkár úr indokolása nem túlságosan meggyőző. Azzal, hogy azt a törvényt egyszerű szótöbbséggel fogadta el az Országgyűlés, az, úgy gondolom, nem túlságosan erős érv, hiszen felvetődik az a kérdés, hogy esetleg ott is helytelenül döntött az Országgyűlés.

Ami pedig az Alkotmánybíróságot illeti, szeretném megnyugtatni az államtitkár urat, hogy fordultunk az Alkotmánybírósághoz, és várjuk ebben a kérdésben is a döntését. Köszönöm. (Szórványos taps.)

Határozathozatal az ügyrendi bizottság állásfoglalásáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérem, ebben a kérdésben nem nyithatunk vitát. Érvényes szabály írja elő, hogy ilyen kérdésben vitát nem tartunk. Egyébként elhangzottak egyértelműen a bizottságban kialakult ellentétes álláspontok.

Hogy világos legyen a határozathozatal során: aki "igen"-nel szavaz, az az alkotmányügyi bizottság jelzett, Salamon László által előadott többségi indítványát, aki "nem"-mel, az Vastagh Pál által jelzett úgynevezett kisebbségi indítványt támogatja.

Határozathozatal következik. (Zaj.) Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés - 4 államtitkári szavazattal - 136 szavazattal 73 ellenében, 9 tartózkodás mellett az alkotmányügyi bizottság többségének - tehát az egyszerű szavazásos megoldás mellett állást foglaló többségének - álláspontját tette magáévá.

Szólásra következik Géczi József a Magyar Szocialista Párt részéről.

Felszólaló: Dr. Géczi József (MSZP)

GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)

GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Elnök Úr! E délelőtti órán, a mai ünnepi hangulatban és midőn még annyi törvényalkotó feladat áll előttünk, megkímélem önöket érveim hosszas kifejtésétől.

Csatlakozó módosító javaslatokat nyújtottam be Szokolay Zoltán és Jánosi György képviselőtársaim módosító indítványaihoz. Módosító indítványaim nagyobbik része rendelkező jellegű cikkelyeket fogalmaz meg. Kisebb része bevallottan parlamentáris történelemírással kísérli meg korrigálni a parlamentáris történelemírás útján keletkezett műhibákat, félreértéseket. A javasolt cikkelyek az első részben azt a szándékot tükrözik, hogy a Szocialista Párt el van szánva arra, hogy a lehetséges mértékig, sőt talán azon túl is elszámoljon a néhai állampárt, a mindany-nyiunk örömére kimúlt valamikori állampárt vagyonával. Erre kötelezi őt a megalakulásakor, 1989. október elején meghozott saját döntése; erre kötelezi őt az 1989. november végi népszavazás; és végül erre kötelezi őt az újonnan megválasztott Parlament szóban forgó törvénye, illetve az ahhoz kapcsolódó módosítások, kiegészítések.

Ez utóbbi, mély fájdalmunkra és véleményünk szerint nem kis mértékben abszurd módon, nem csupán a rendszer kimúlása idején, tehát a 88-89-ben létező állampárti vagyon szerint, vagy másképp fogalmazva: a Magyar Szocialista Párt megalakulása előtti állapot szerint számoltat el bennünket, hanem visszamegy a régmúlt időkig, egészen a "fordulat évé"-nek becézett sztálinista naplementéig. Keserű szívvel, de elfogadtuk ezt a törvényi kötelezést, és elszámoltunk a vagyonunkkal. Ugyanakkor bevalljuk azt is, hogy szeretnénk már túllenni az egészen, és úgy gondoljuk, hogy ez nemcsak a mi politikai érdekünk, hanem talán az egész magyar parlamentáris demokrácia politikai érdeke is.

Ide vonatkozó módosító javaslataim arra irányulnak, hogy az adatbeszerzés ellehetetlenülése, pótolhatatlan adathiány ne rontsa le az elszámoltatás hitelesítését. Javaslom, hogy a törvény kötelezze az állampárti vagyon szanálásában közreműködő állami szervezeteket is az elszámolásban való felelősségvállalásra. Javaslom továbbá, hogy a parlamenti párt elszámoltatásánál a Kormány ne vegye át az Országgyűléstől az elszámoltatás kellemetlen terhét. Egy kormány saját ellenzéke felett rendelkezési jogot aggályokkal kaphat csupán, és talán elkerülhető félreértésekbe manőverezheti magát.

Végül e körben javaslom, hogy az elszámolás fel nem róható, történelmi adathiányra visszavezethető lehetetlenségeinek megállapításakor az ilyen kérdésekben egyedül kompetens Állami Számvevőszék állásfoglalása legyen a mérvadó.

E különleges rendelkezések indokoltságát alátámasztja az is, hogy a pártállam, a múlt pártrendszer, az államszocializmus viszonyai között nem érvényesültek a jogállamisághoz méltó, jogrendi, elszámoltatási és egyéb más normák. Éppen ezért is kellett többek között, hogy ezt a rendszert elérje a vég.

Megjegyezni kívánom, hogy a költségvetési bizottság és az alkotmányügyi bizottság vonatkozó javaslatai erősen közelítenek a fenti körülmények méltányos és egyedül reális kezeléséhez.

Mint már utaltam rá, javaslataim kisebbik része némileg más természetű. E két pontban javaslom, hogy az Országgyűlés oszlassa el a törvényben általunk eredetileg is az Alkotmánybíróságnál kifogásolt, a demokráciára feleslegesen árnyékot vető félreértést, illetve hárítsa el, előzze meg e félreértés veszélyét. Az elszámolási kötelezettség politikai és törvényi megítélését itt nehéz szétválasztani. Ezt óriási mértékben befolyásolja az, hogy mind jogi, mind történelmi értelemben rendkívül sajátos szituációról volt szó. A Szocialista Párt kizárólag a rendszerváltás megismételhetetlen, történelmileg páratlan, különös körülményei között tekinthető egyfajta módon a régi rendszerhez kötődő társadalmi szervezetnek - ez az egyfajta mód az a bizonyos jogutódság.

Ez az a bizonyos jogutódság, amelyet a békés átmenet érdekében akkor külső és belső vitáink során fel kellett vállalnunk. A politikai szakítás és a jogutódlás 22-es csapdájába nem elsősorban saját balgaságunk miatt sétáltunk bele. Enélkül érvényét vesztette volna a három héttel azelőtt kötött nemzeti kerekasztal-megállapodás, veszélybe kerültek volna az abból következő sarkalatos törvények, és elviselhetetlenül nagyobb mértékben ellehetetlenült volna a szabad választások előkészítéséért felelős átmeneti Kormány pozíciója.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az említett két rendelkezés ezt a sajátos körülményt tisztázza, és leszögezi, hogy az elszámoltatás csak e sajátos történelmi körülményekre tekintettel vihető végbe. Tisztelt Párttársaink! Úgy hiszem tehát mégegyszer, hogy a világos lezárása e törvénynek, ez elszámoltatásnak a többi parlamenti párt érdeke is. Biztosak lehetünk abban is, hogy a következő években mindegyik párt el fog követni annyi hibát saját politizálásában, ami alapot adhat ahhoz, hogy a következő választási kampánynál a választási ellenfelek valós politikai tévedésekre építsék kampányukat, és nem kell majd foglalkoznunk egymás vélt vagy valós születési fogyatékosságaival.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Szokolay Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

Felszólaló: Szokolay Zoltán (MDF)

SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)

SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a részletes vitában szóljak néhány védelmező szót a 3207-es számú módosító indítványomról, amelyet egyébként a költségvetési bizottság 7-7 arányú szavazással nem tudott támogatni. A tegnapi döntése alapján viszont a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogat.

Mi is történt voltaképpen? Hoztunk tavaly egy törvényt, amely 1990. augusztus 31-ig bezárólag kért vagyonelszámoltatást az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek számára. Ennek a törvénynek a 8. §-ában - miként azt államtitkár úr is említette - a hatálybalépés napjától, vagyis múlt év szeptember 18-ától rendeltünk el elidegenítési és terhelési tilalmat a legfontosabb vagyontárgyak vonatkozásában, melyeket a 2. § a) b) c) d) alpontja felsorol. Szeptember 18-tól, vagyis másfél tucat napnyi időt hagyva, hadd fogalmazzak így, ellenőrizhetetlen időt hagyva a szóbanforgó szervezetek számára.

Bizonyos vagyok abban, hogy az eredeti törvényalkotói szándék szerint az Országgyűlés nem kívánta megteremteni ezt a törvényen kívüli időt, ezt a joghézagot. Bizonyos vagyok abban, hogy az 1990. évi LXXIII. törvény már javaslatként is koherens egész kívánt lenni, és az elszámolás végnapjától szerette volna életbe léptetni az elidegenítési és terhelési tilalmat az Országgyűlés további döntéséig. Nem így történt, és a magam részéről igen szégyellem, hogy ezt akkor nem vettem észre.

Úgy gondolom azonban, hogy mód van e hiba közös korrigálására, mégpedig módosító javaslatom elfogadásával. Nem kívánom az elszámolási kötelezettség utólagos kiterjesztését augusztus 31-ről szeptember 18-ra, szó nincs erről. Nem kívánom, hogy az érintett társadalmi szervezetek e látszólag jelentéktelenül rövid törvényen kívüli időszak miatt most alapvetően új elszámolást készítsenek, amelyet az Állami Számvevőszék újabb alapos és hosszadalmas munkával ellenőriz. Nem kívánok bevezetni semmiféle szankciót.

Mindössze annyit kérek, hogy az elszámolásokhoz pótlólag nyújtsák be mindazon szerződések másolatát, amelyek alapján 1990. augusztus 31-e és szeptember 18-a között vagyontárgyak eladására vagy megterhelésére került sor. Alig néhány ilyen vagyontárgyról, mindenekelőtt pártvállalatról lehet szó, azt hiszem. Ennek a pótlásnak a segítségével viszont az Állami Számvevőszék, illetve bármely érdeklődő képviselő ellenőrizni tudja, hogy reális volt-e a vagyonelszámolás eme néhány vagyontárgy esetében. Nincs kizárva ugyanis, hogy az ominózus 18 nap során eladott vállalatok és más vagyontárgyak feltűnően más értéken szerepelnek az adásvételben, mint az elszámolásban.

Nem akarom az elidegenítési és terhelési tilalmat sem visszamenőleges jogalkotás gyanújába keveredve augusztus 31-től elrendelni. Nem. Nem akarom semmissé tétetni az említett 18 nap bármelyikére dátumozott szerződéseket sem. Csupán egy tájékoztatási kötelezettséget kívánok elérni eme 18 nap vonatkozásában. Ez a tájékoztatási kötelezettség pedig - gondolom - akár egy egyszerű levélváltással lebonyolítható, és mivel szerződés bemutatásáról van szó, további ellenőrzést sem kíván. Pótolhatatlan adathiány sem léphetett fel ebben a kérdésben az azóta eltelt igen rövid idő alatt. Nem tudom, hány társadalmi szervezet hány vagyontárgyáról van szó, de tudok olyan társadalmi szervezetről és vagyontárgyról - nem is egyről -, amelyet bizonyosan augusztus 31-e után adtak el. Ha nem szeptember 18-a előtt, akkor ne adj isten, még az alaptörvényünket is megsértve.

A költségvetési bizottság ülésén egyébként utalást hallva a Fekete Gyula képviselőtársam által említett okokra, szövegpontosító változatot terjesztettem elő saját módosító javaslatomhoz, és ezt a jegyzőkönyv ott őrzi. Nevezetesen a javasolt szöveg első két szava helyett ajánlottam az "elszámoláshoz pótlólag" szavakat. Ennek a változatnak az elfogadása esetén nem tennénk indokolhatatlan különbséget a társadalmi szervezetek között.

Az alkotmányügyi bizottság jelentésének 2. pontjában említett jogszabályszerkesztési módosítás - miszerint javaslatom elfogadás esetén a 6. paragrafusnak ne (4) hanem (5) bekezdése legyen, elfogadom.

Végezetül hadd fejezzem ki, hogy dr. Géczi Józsefnek, az MSZP képviselőjének iménti felszólalását a részletes vitában rendkívül higgadtnak, tárgyszerűnek, korrektnek tartom, és ez is meggyőzött arról, hogy az MSZP valóban szeretne túllenni az egészen, szeretné ezt az egész ügyet is hasonlóan higgadtan, korrekt módon lezárni. Üdvözlöm ezt a szándékot, és ennek szellemében is kérem, hogy támogassák más pártok képviselői is módosító javaslatomat. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még szólni a részletes vitában? Senki nem jelentkezett. Megadom a szót Isépy államtitkár úrnak, mint előterjesztőnek válaszadás végett.

Felszólaló: Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár válasza

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egész röviden igyekszem összefoglalni a választ, hiszen nyilvánvalóan a törvény eredeti célja az volt, hogy a szervezetek, a törvényben felsorolt szervezetek minél előbb adjanak kielégítően számot arról, hogy hogyan gazdálkodtak a reájuk bízott jelentős közvagyonnal, és azokkal a szervezetekkel szemben kíván megfelelő szankciót alkalmazni, amelyek ismételt felhívás ellenére még azt sem igazolják, hogy miért nem tudnak eleget tenni a törvényben előírt kötelezettségnek.

Lényegében a vita nem kérdőjelezte meg a javaslat koncepcióját, a módosító indítványok valójában a végrehajtás módjára és a határidőkre vonatkoztak. Itt felmerült a kétharmados kérdés, amivel ezúttal külön nem kell foglalkozni. Nyilván, ha valaki megtámadja, alkotmánybírósági határozattól függ.

A felróhatósággal kapcsolatban; a polgári vagy büntetőjogi kategória: itt nem felelősségre vonás van, hanem csak megfelelő adatszolgáltatás, tehát éppen ezért a felróhatóság kérdésével kapcsolatos módosító indítványok elfogadását a bizottsági jelentésekkel egyezően nem javasoljuk. Voltak módosító indítványok, amelyek a Magyar Szocialista Pártra külön szabályokat kívántak alkalmazni, miután ez az eredeti elfogadott törvénnyel ellentétes lenne, tehát nyilván most már utólag ez a vitában szóba sem kerülhet.

Felvetődött, hogy az eredetileg meghatározott konkrét időpontok helyett az egyes feladatok sorrendjét egymásra épülő ésszerű határidők biztosításával határozza meg a javaslat. Éppen ezért az erre irányuló módosító javaslatokat a Kormány is elfogadásra javasolja.

Két módosító indítvánnyal szeretnék külön foglalkozni, miután a kiegészítő jelentésben az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság 7/a pontként egy pontosító szövegezési módosító indítványt fogalmazott meg, tehát annyi különbség van a költségvetési bizottság és a dr. Géczi József képviselő úr által előterjesztett módosító indítvány között, hogy itt a fogalmazvány vagy a pontosítás - az adathiány pótolhatóságáról az Állami Számvevőszék nyilatkozik, tehát nem véleményez, hanem nyilatkozik. Ezt a módosító javaslatot a Kormány elfogadja, és a támogatását javasolja.

Szokolay Zoltán képviselő úr módosító javaslatával kapcsolatban, miután közölte, hogy az MDF-frakció ezt támogatja, a Kormány, az alkotmányügyi és a költségvetési bizottság állásfoglalásával egyezően nemet fog rá mondani azért, mert az okirat csatolására - az Állami Számvevőszék nyilván, ha az adatszolgáltatás hiányos - hiánypótlás keretében fel fogja hívni az elszámolót. Tehát éppen ezért tartjuk helyesnek a költségvetési és az alkotmányügyi bizottságnak ezzel kapcsolatos állásfoglalását.

Az egyes módosító indítványokra a szavazás során külön-külön nyilatkozom, és kérem, hogy a Kormány által is elfogadni javasolt módosító indítványokkal együtt a tisztelt Országgyűlés fogadja el a beterjesztett törvényjavaslatot. (Gyér taps.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. A törvényjavaslat határozathozatala következik.

Az 1. pontban Jánosi György a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-ának (3) bekezdését ajánlja módosítani.

Lényege: az Állami Számvevőszék azt az elszámolót, akinek vagyonelszámolása adathiány miatt nem volt hitelesíthető, a számvevőszéki jelentés alapján igénymeghatározással hiánypótlásra hívja fel.

Mindkét bizottság támogatja a módosítványt. Államtitkár úr!

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem a szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm.

Az Országgyűlés - 7 államtitkári szavazattal - 192 szavazattal 1 ellenében, 28 tartózkodás mellett a módosítványt elfogadta.

A 2. pontban Szokolay Zoltán a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-át új bekezdéssel javasolja kiegészíteni.

Lényege: új szabályozási javaslat szükséges a hiánypótlás mellékleteit illetően.

Egyik bizottság sem támogatja. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a 3. pontban lévő javaslatról csak akkor tudunk határozni, ha az Országgyűlés az 1-2. pontban lévő javaslatokat elfogadta. Kérdezem államtitkár urat: elfogadja-e a Szokolay-féle javaslatot?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Nem fogadja el. Kérdezem az Országgyűlést: elfogadja-e a módosítványt? Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 115 szavazattal 61 ellenében, 36 tartózkodás mellett a módosítványt elfogadta.

A jelentés 3. pontjában Géczi József az előző két pontban elfogadott javaslat felcserélését indítványozza.

A javaslatot az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Államtitkár úr?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Nem támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 135 szavazattal 31 ellenében, 42 tartózkodás mellett a módosítványt elutasította.

A jelentés 4-5. pontja egymást kizáró megoldást tartalmaz a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-a (4) bekezdésének módosítására vonatkozóan.

Az alkotmányügyi bizottság javaslata szerint az Állami Számvevőszék a pótelszámolások hitelességét ellenőrzi, s ennek eredményéről 60 napon belül jelentést tesz az Országgyűlésnek.

Jánosi György javaslata szerint az Állami Számvevőszék a pótelszámolások hitelességét ellenőrzi és eredményéről, valamint a szükséges intézkedésekről a Kormánynak ez év december 15-ig javaslatot tesz.

Először az alkotmányügyi bizottság javaslatát teszem fel szavazásra a jelentés 4. pontja szerint.

A költségvetési bizottság támogatja az alkotmányügyi bizottság javaslatát.

Államtitkár úr?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm.

Az Országgyűlés - 7 államtitkári szavazattal - 185 szavazattal 4 ellenében, 35 tartózkodás mellett az alkotmányügyi bizottság javaslatát fogadta el.

A kiegészítő jelentés I. és II. pontjai, valamint a jelentés 7. és 9. pontjai egymást kizáró megoldásokat tartalmaznak, a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-a (5) bekezdésének módosítására vonatkozóan.

Az alkotmányügyi bizottság indítványa az eredeti javaslat elhagyása mellett javasolja, hogy az elszámolás nem pótolható adathiány esetén is elfogadottnak tekintendő. Az adathiány pótolhatóságáról az Állami Számvevőszék nyilatkozzék.

A költségvetési bizottság javaslata szerint, amelyik az előzőekkel megegyezik, az adathiány pótolhatóságát vagy nem pótolhatóságát az Állami Számvevőszék véleményezze.

Géczi József javaslata szerint az elszámolás az elszámolónak fel nem róható, nem pótolható adathiány esetén is elfogadottnak tekintendő. A felróhatóság, illetve fel nem róhatóság, valamint az adathiány pótolhatósága kérdésében az Állami Számvevőszék foglaljon állást.

Jánosi György ezen túlmenően azt is javasolja, hogy - amennyiben a hiánypótlásnak nem tud az illető eleget tenni - az év november 15-éig köteles annak indokát a Számvevőszék előtt igazolni.

A fel nem róható okból hiányzó adatok tanúsítványokkal legyenek pótolhatók.

Először az alkotmányügyi bizottság javaslatát teszem fel szavazásra a kiegészítő jelentés 1. pontja szerint.

Államtitkár úr egyetért-e vele?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Igen. Államtitkár úr támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés - 7 államtitkári szavazattal - 187 szavazattal 39 tartózkodás mellett az alkotmányügyi bizottság javaslatát fogadta el.

A jelentés 10. pontjában Jánosi György a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-ának (6) bekezdését javasolja módosítani, két döntési változatban.

Az A változat szerint azon elszámolóknál, akiknél az elszámolás nekik felróható okból a hiánypótlás után sem hitelesíthető, illetve fogadható el, a támogatást fel kell függeszteni.

A B változat szerint azoknál kell felfüggeszteni a támogatást, ahol az elszámolás nem hitelesíthető.

Először a B változat szerinti javaslatot teszem fel szavazásra, amit mindkét bizottság támogat.

Kérdezem államtitkár urat.

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: A B változatot igen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) A B változatot támogatja. Kérdezem az Országgyűlést. Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés - 7 államtitkári szavazattal - 158 szavazattal 22 ellenében, 45 tartózkodás mellett a Jánosi-féle javaslat B változatát fogadta el.

A 11. pontban Géczi József a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-át új bekezdéssel javasolja kiegészíteni. Lényege: az (5) bekezdés rendelkezése a Magyar Szocialista Pártra ne legyen alkalmazható. A javaslatot az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Államtitkár úr?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Nem támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 144 szavazattal 30 ellenében, 36 tartózkodás mellett a javaslatot elutasította.

A 12. pontban Géczi József a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 6. §-át új bekezdésekkel javasolja kiegészíteni. Lényege: a Magyar Szocialista Pártnak a békés átmenetben betöltött szerepét kívánja a norma szövegében rögzíteni. A javaslatot az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Államtitkár úr?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Nem támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm.

Az Országgyűlés a módosítványt 148 szavazattal 31 ellenében, 36 tartózkodás mellett elutasította.

A 13. pontban Géczi József a törvényjavaslat 2. §-ában a törvény 7. §-ának elhagyását javasolja. Lényege: maradjon el tehát az "Országgyűlés döntésének megfelelően a Kormány megteszi a szükséges intézkedéseket" szövegrész.

A javaslatot az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Államtitkár úr?

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Nem támogatja. Az Országgyűlés? Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosítványt 143 szavazattal 27 ellenében, 49 tartózkodás mellett elutasította.

Kérdezem akkor a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a törvényjavaslat 2. §-ában a törvény 7. §-ának helyébe lépő eredeti rendelkezést. Kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés - 7 államtitkári szavazattal - 162 "igen"-nel 19 ellenében, 51 tartózkodás mellett az eredeti szövegezést fogadta el.

A 14. pontban Jánosi György a törvényjavaslat 2. §-ában a törvény 7. §-ának új bekezdéssel történő kiegészítését javasolja. Lényege: a törvény 8. §-ában kimondott elidegenítési és terhelési tilalom az elszámolásnak az Állami Számvevőszék általi hitelesítésével, illetőleg elfogadásával megszűnik. A javaslatot a bizottság támogatja.

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:

ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem támogatja! Az téves! Kérem szépen, a költségvetési nem foglalt állást, az alkotmányügyi nem támogatja. A költségvetési sem támogatta.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Kérem szépen, megnézzük az eredeti jegyzőkönyvet, a forgatókönyv úgy látszik, nem pontos. Egy kis türelmet kérek! (Rövid szünet.)

Az apparátus nevében a Ház elnézését kérem, téves a forgatókönyv szövege, egyértelmű a jegyzőkönyv tanúsága szerint, hogy sem a költségvetési bizottság, sem az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Külön köszönöm államtitkár úr figyelmességét. Tehát sem a bizottságok, sem az államtitkár nem támogatja. Kérdezem az Országgyűlést. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 151 szavazattal 34 ellenében, 39 tartózkodás mellett a módosítványt elutasította.

A végszavazást megelőzően megkérdezem Isépy Tamás államtitkár urat, illetőleg Salamon László és Soós Károly Attila bizottsági elnök urakat, hogy látnak-e olyan akadályt, olyan esetleges pontot, amelynek a végszavazás előtti korrekciója szükséges. Nem - nem - nem. Megkérdezem tehát - végezetül - a tisztelt Országgyűlést, hogy a már elfogadott módosító javaslatokkal együtt elfogadja-e az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslatot. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Kérem a szavazatokat államtitkár úrék részéről is. (Megtörténik.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés - az államtitkári szavazatokkal - 163 szavazattal 26 ellenében, 45 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta, most öt államtitkár szavazott ugyanis.

Tisztelt Országgyűlés!

Azt javaslom, hogy most tartsunk egy negyedórás szünetet.

(Szünet 10 óra 47 perctől 11 óra 18 percig - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el - Jegyzők: Balogh Gábor, Glattfelder Béla)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Kérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket az ülésteremben. Ez még az ünnep előestéje, holnap lesz nemzeti ünnep.

A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása.

Az előterjesztést 3118-as számon kapták kézhez képviselőtársaim. A javaslathoz módosításokat nyújtottak be: dr. Mezey Károly, MDF, 3212-es számon, Kuncze Gábor, SZDSZ, 3281-es számon, dr. Wekler Ferenc, SZDSZ, 3284-es számon, Nádori László, SZDSZ, 3286-os számon, dr. Fodor István, független, 3291-es számon.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokra tekintettel általános és részletes vitát tartunk. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy az ügyrendi bizottság a legutóbbi ülésén megerősített állásfoglalására tekintettel módosító javaslatot csak a határozati javaslathoz lehet benyújtani, magához az előterjesztéshez nem.

Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert már eddig is több olyan indítványt nyújtottak be, amelyek az előterjesztést kívánják módosítani.

Megadom a szót Morvay István belügyminisztériumi államtitkár úrnak. Kérem...

Dr. Morvay István belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója

MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:

MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati rendszernek jelentős eleme az új pénzügyi szabályozás bevezetése, melynek lényege a bevételi érdekeltségű forrásszabályozás. A rendszer teljes körű kiépítésére - mint ismeretes - csak fokozatosan kerülhetett sor.

Első lépésként az 1990. évi költségvetésről szóló törvényben a forrásorientált szabályozás legalapvetőbb eleme a normatív állami hozzájárulás rendszere jelent meg.

Az 1991-es költségvetési törvényben a szabályozórendszer további eleme került bevezetésre, nevezetesen a címzett és céltámogatások. A címzett támogatással olyan, elsősorban településfejlesztési feladatok megoldását segíti a költségvetés, amelyek finanszírozása nagyságrendjük miatt normatív módon nem valósítható meg, például említhetem itt az ivóvízminőség-javító programot, a kórház- és színházrekonstrukciókat.

A céltámogatással az Országgyűlés által kiemelt társadalompolitikai célok közé tartozó fejlesztések finanszírozásában, a közös teherviselésben vesz részt az állami költségvetés. Ilyenek például vízbázisok, szennyvíztisztítás, egészségügyi és szociális ellátás fejlesztése.

A különböző típusú céltámogatások mértéke eltérő, de minden esetben feltételezi a helyi önkormányzat meghatározott arányú saját erőforrásának meglétét és igénybevételét is.

Az elmúlt évben nem volt mód arra, hogy a címzett és céltámogatásokról az Országgyűlés az állami költségvetési törvénnyel egy időben döntsön. Egyrészt, mert a költségvetési törvény készítésével csaknem egyszerre zajlottak a helyhatósági választások, másrészt a megalakulóban levő helyi önkormányzatok még nem készültek fel arra, hogy többéves átfutású, nagy költségigényű rekonstrukciókra és új fejlesztésekre felelősséggel anyagi kötelezettséget vállaljanak.

Ebben az évben az 1991. évi tapasztalatok alapján a Kormánynak már módja és lehetősége van arra, hogy az 1992. évi állami költségvetési törvénnyel egyidejűleg terjessze a tisztelt Ház elé az önkormányzatonkénti címzett és céltámogatási javaslatokat. Elkerülhető lesz ezáltal az a helyzet, amely az idén sajnálatosan bekövetkezett. Például, hogy az önkormányzatok jogos, a feltételeknek megfelelő igénye és a költségvetésben e célra rendelkezésre álló anyagi erőforrások nem voltak kellően szinkronban, továbbá, hogy az 1991. évben jogos igényt benyújtott önkormányzatok egy része a támogatáshoz csak 1992-ben juthat hozzá.

Az 1992. évi címzett és céltámogatási rendszert az idei év tapasztalatai alapján továbbfejlesztettük. A Kormány arra törekedett, hogy a rendszer megfeleljen egyes alapvető kritériumoknak. Nevezetesen: a támogatási igények és a költségvetési lehetőségek összehangoltak legyenek; az önkormányzati törvényben foglaltak alapján a meghatározott támogatási feltételeknek megfelelő önkormányzatok megkapják a központi támogatást; mindkét támogatási formában mód legyen az 1991-ben megkezdett fejlesztések folytatására; s végül a támogatást jövőre igénylő önkormányzatok lehetőleg az ideivel azonos feltételekkel jussanak támogatáshoz.

A jogos kritikákból okulva ez évben a törvényjavaslatot még körültekintőbben és gondosabban készítettük elő. Új vonásként jelentkezik az is, hogy a megyei, területi, államháztartási és közigazgatási információs szolgálatok a központi támogatások rendszerében szakmai véleményező szerepet töltenek be.

Tisztelt Országgyűlés! Az 1992-es költségvetési évben a címzett és céltámogatásokra a költségvetési irányelvek alapján előreláthatóan 23 milliárd forint fordítható. Ez az összeg az elmúlt évinél több. Ennek ellenére a folyamatban lévő és támogatott beruházások nagy tömege miatt beruházás kezdésének támogatására alig nyílik lehetőség. A 23 milliárd forint központi támogatás lehetőséget nyújt a címzett támogatások esetében, például az ivóvízminőséget javító programok folytatására, a megyei és nagyobb költségelőirányzatú városi kórházak, valamint egyes színházak rekonstrukciójára.

Céltámogatásra mindazok az önkormányzatok jogosultak, amelyeknek 1991-ben támogatott és 1992-ben még folyamatban lévő fejlesztéseik vannak. Így például támogatásban részesíthetők a vízbázisfejlesztések, az alapfokú oktatás, továbbá az egészségügyi és szociális ellátás folyamatban lévő fejlesztései.

Az 1992. évi céltámogatásokkal kapcsolatos irányelvekben meghatározott feltételek szerint támogatás nyújtható az alapfokú oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás eddig központi támogatásban nem részesült fejlesztéseire is.

Tisztelt Ház!

Hangsúlyozni kívánom - bár ez értelemszerű -, hogy az Országgyűlésnek az 1992. évi állami költségvetéssel kapcsolatos döntése alapján a címzett és céltámogatási célok és mértékek az állami költségvetési törvényben foglaltakkal összhangban még módosulhatnak.

Az állami költségvetési törvényjavaslattal való összhang megteremtéséhez a költségvetési irányelvek szerint lehetőség van arra is, hogy a címzett és céltámogatásokra fordítható költségvetési fedezet a 23 milliárd forinthoz képest 2 milliárd forinttal több legyen. Az 1992. évi címzett és céltámogatásokra fordítható központi erőforrások a helyi önkormányzatok saját forrásaival együtt megalapozott, körültekintő tervezőmunkával lehetőséget nyújtanak az önkormányzatok intézményeinek továbbfejlesztésére, az alapvető fejlesztési célok megvalósítására.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszerének irányelveiben foglaltakat támogatni és elfogadni szíveskedjen. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót Dobos Lászlónak, az önkormányzati bizottság előadójának.

DOBOS LÁSZLÓ, az önkormányzati, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:

DOBOS LÁSZLÓ, az önkormányzati, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Arra kérek lehetőséget, hogy az önkormányzati bizottság véleményét akkor foglalhassam össze, mikor valamennyi módosító javaslatot már megtárgyaltuk.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Ezek szerint akkor ez délután lesz. Most a felszólalások következnek. Megadom a szót dr. Wekler Ferenc képviselő úrnak, a Szabad Demokrata Szövetség képviselőjének. (Zaj.)

Felszólaló: Dr. Wekler Ferenc (SZDSZ)

WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)

WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásomat egy kérdéssel kell kezdenem. A kérdés úgy hangzik, hogy tudják-e önök, hogy minek tárgyaljuk ma ezt az országgyűlési határozati javaslatot. (Közbeszólás: Hűha!)

A válasz részemről elég nehezen megadható, ugyanis én nem tudom, mert 1991. október 21-éig, azaz a tegnapi napig kellett az önkormányzatoknak az 1992-es céltámogatási igényeiket beadni.

Ha ez megtörtént a tegnapi nap folyamán, akkor semmi értelme annak, hogy mi ma itt ezzel a törvényjavaslattal, illetve határozati javaslattal foglalkozzunk, ugyanis ez egy látszattevékenység, amit a Parlament most folytat.

A Belügyminisztérium felkérte, felszólította az önkormányzatokat, hogy amennyiben céltámogatáshoz akarnak jutni, akkor a céltámogatási igényeiket az irányelvekben szereplő mellékletek alapján állítsák össze, és adják be a Belügyminisztériumnak, illetve a területi TÁKISZ-oknak - a tegnapi nap folyamán. Az irányelveket, tudomásom szerint, nem hagyta még jóvá a Parlament, tudomásom szerint ezt az országgyűlési határozatot sem hagyta még jóvá a Parlament, ami arról szól, hogy a Kormány gondoskodjék a céltámogatások előkészítéséről, és tudomásom szerint az ez évi költségvetést sem hagyta még jóvá a Parlament, ami alapján az önkormányzatok egyrészt össze tudnák állítani az igényeiket, másrészt teljesíteni tudnák azokat a feltételeket, amelyeket a mellékletek megkövetelnek. Ezek között a feltételek között olyanok szerepelnek, hogy például mellékelni kell az önkormányzatoknak 1992. évi költségvetési tervezetüket. Én azt hiszem, ez egy nonszensz: két héttel ezelőtt ment ki a felhívás, két hét alatt az önkormányzatok, ha minden információ birtokában lettek volna, sem tudták volna előkészíteni a jövő évi költségvetéseiket. Mert az országnak nincs költségvetése, az önkormányzatok nem tudják, hogy mennyi lesz például a következő évben a normatív támogatásuk.

Hát, ennyit elöljáróban. Ez tulajdonképpen nem az országgyűlési határozati javaslatról szólt, hanem arról, hogy van-e értelme ezek után az országgyűlési határozatot megtárgyalni.

Szeretném azért emellett elmondani azt, hogy magát a szándékot, a törekvést, pozitívnak ítélem; mármint azt, hogy ebben az évben a költségvetéssel együtt kerüljön elfogadásra a céltámogatásról és a címzett támogatásról szóló törvényjavaslat. A gondom csak az, hogy tudomásom szerint a cél- és címzett támogatást az Országgyűlésnek kell jóváhagyni, és az Országgyűlésnek kell erről törvényt alkotni - és nem a Belügyminisztériumnak kell meghatároznia, hogy milyen feltételek alapján és melyik önkormányzat jut címzett és céltámogatáshoz.

Én tehát ezúttal tisztelettel kérem a Belügyminisztériumot, hogy vizsgálja felül azt a munkamódszert, amelyet ebben a kérdéskörben gyakorolt, és ne tekintse lezártnak a céltámogatási igényjavaslatokat. Ne azért ne tekintse lezártnak, mert komoly esélyt látok arra, hogy az irányelvekben szereplő céltámogatási kör esetleg tágítható, hanem azért ne tekintse lezártnak, mert a Parlament jogköre, hogy ezt véglegesítse, és úgy gondolom, hogy egy ilyen jogkört a Belügyminisztérium nem vonhat el a maga számára.

Ezek után a határozati javaslatról, röviden.

A határozati javaslat tulajdonképpen két pontban fogalmazza meg, hogy a Parlament felkérné a Kormányt arra, amit a Kormány már előzőleg teljesített, tehát, hogy felmérje az igényeket. Én úgy gondolom, az igény felmérése nem úgy történhet meg, hogy előre behatárolom azt a kört, amire céltámogatást lehet kérni, hanem egy általános igényfelmérésnek kellene történnie, és ezután lehetne eldönteni, hogy a Parlament a felmerült igények alapján mely célokat preferál, mely célokat ítél meg úgy, hogy azt támogatni kell, és ehhez pénzügyi forrásokat kell rendelni.

Az irányelvekben szereplő célokkal igazán nem kívánok vitatkozni. Azért nem kívánok vitatkozni, mert ezeknek a konkretizálására a törvényjavaslat tárgyalásakor kell, hogy sor kerüljön. A felsorolt célokat én a magam részéről - és a szabaddemokraták nevében - támogatandónak ítélem azzal, hogy ezeket természetesen, véleményünk szerint ki kell bővíteni. Ki kell bővíteni néhány olyan kulcsfontosságú tétellel, témával, amelyre módosító javaslatok születtek mind a mi frakciónkból, mind a kormánypárti frakciók, mind pedig más ellenzéki frakciók részéről. Például általános iskolai tanterem támogatását nélkülözhetetlennek ítéljük meg a céltámogatási körben, de azt is mondhatnám, hogy a Mezey Károly által a kormánypárti padsorokból benyújtott módosító javaslatot - amely az orvosi rendelők támogatását célozza meg - ugyancsak nagyon fontosnak tartanánk a magunk részéről. De még egyszer hangsúlyozom, hogy nincs értelme ezen tételesen végigmenni, alapvetően ez nem ennek a határozati javaslatnak a célja.

Egyetlen dolgot azért még mint pozitívumot hadd említsek meg, ami az irányelvekben szerepel, azon kívül, amit már elmondtam. Ez az, hogy én találtam egy olyan tételt, hogy 10%-kal kívánják emelni ott a céltámogatási hozzájárulást, illetve javasolja a Parlament számára a Belügyminisztérium, hogy emelje a céltámogatási hozzájárulást, ahol közös beruházásban kerül megvalósításra az említett cél. Én ezt a magam nevében fontosnak és pozitívnak tartom, ugyanis a szétaprózott településeket most már nemcsak elvileg próbáljuk meg rávenni arra, hogy gazdaságosan oldjanak meg bizonyos feladatokat - például vízellátást, szennyvízelvezetést vagy más témákat -, hanem ezt anyagiakkal is tudjuk preferálni.

Még egy gondolatot engedjenek meg nekem, ami talán nem frakciószónoknak a feladata, de azért szeretném fölhívni egy ügyrendi kérdésre a tisztelt Ház figyelmét, mégpedig arra, amit az elnök úr is bevezetőben említett. Az ügyrendi bizottságnak van egy állásfoglalása: országgyűlési határozathoz lehet benyújtani módosító javaslatot, és irányelvekhez nem lehet benyújtani. Az eddig benyújtott módosító javaslatok mind irányelvekhez kerültek benyújtása, így ezek, az ügyrendi bizottság állásfoglalása értelmében, nem tekinthetők módosító indítványnak - jogilag legalábbis nem. Én azért szeretném, hogyha az érem másik oldalát is megvilágítanánk. Én úgy gondolom, nemcsak én - mert én is benyújtottam módosító javaslatot -, hanem képviselőtársaim is, akik módosító javaslatokat fogalmaztak meg, azon a véleményem vannak, illetve úgy látják, hogy a későbbiekben nem lesz lehetőségük befolyásolni ezt a törvényjavaslatot és a céltámogatási rendszert, és ezért fordultunk ahhoz az eszközhöz, hogy az irányelveken próbáljunk meg már változtatni - bár ennek sem sok értelmét látjuk, hogyha lezárult a céltámogatási lehetőségek beadásának a köre. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Az úgynevezett erősorrendben azért következett be változás, mert Fekete Pál képviselő úr az MDF részéről nem jelentkezett előbb, de most megadom a szót Fekete Pál képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

Felszólaló: Fekete Pál (MDF)

FEKETE PÁL (MDF)

FEKETE PÁL (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ebben a témában az MDF részéről szólok, előrebocsátom, amit leginkább hangsúlyozni szeretnék: azokat a lényegét tekintve új és az önkormányzatiság érvényre juttatása irányába ható lépéseket, amelyek a kezdet nehézségeit, gyötrelmeit ugyan magukon viselik, de érvényesültek ebben az évben, a mögöttünk levő időben.

Mi is történt 1991-ben céltámogatás és címzett támogatás címén, amire a Parlament is kevésbé figyelt mint egyértelmű pozitívumokra? Pályázat a költségvetési törvény alapján, ezt követően a belügyi közlemény, amely, kétségtelen, igen sietős munkát kívánt - ez talán nem a legjobb mozzanata az önkormányzatiság érvényesülésének. De amiről ugyancsak nem tett számot senki, hogy az önkormányzati képviseleteket, az önkormányzatok szövetségeit, igenis, tüzetesen megkérdezték, véleményüket kikérték - a Csereháti Szövetségtől a Községek Önkormányzati Szövetségéig -, és a véleményük érvényre jutott egy második felülbírálati terminusban, amelynek során sok, addig el nem ismert igényt jogosnak könyveltek el. Ezek az újabb jogos igények - az a bizonyos, 2,3 milliárd.

A módosító indítványok és elbírálásuk során a költségvetési bizottság, igaz, elfogadja a belügyi közlemény megszorító intézkedéseit - ilyen értelmű a módosító javaslatok elbírálása is -, egyúttal azonban felkéri a Számvevőszéket, hogy vizsgálja felül az elutasított céltámogatási igényeket.

Mindazok a tanulságok, amik ebből az első fordulóból levonhatók: egyrészt a körültekintő mérlegelés - úgy mondanám, részrehajlás nélküli, óriási munka, mindenekelőtt a Belügyminisztérium apparátusa részéről, amikor is 2655 igénybejelentést bírált el -, másrészt körültekintő, szívós érdekérvényesítés az önkormányzatok és szövetségeik részéről. Én ezt a szívós érdekérvényesítést megadnám az ellenzéknek is, de a kormánypárti képviselőknek is, akik módosító indítványokat nyújtottak be. Nagyjából egyféle lett a sorsa az innen-onnan érkező módosító indítványoknak: azaz az elutasítás, amelynek fő oka az volt - a tanulságok szintjén most már leszögezhető -, hogy az igények és az előre megállapított költségvetési összeg meglehetősen távol voltak egymástól, aminek megoldására tulajdonképpen a lehetséges két változat előkerült.

Az egyik a nevezetes '91. februári Közlönyben, amely a megszorításokat, szigorításokat alkalmazta - igaz, szakmai indokokkal.

Másrészt jött a másik megoldás: a jogos igények teljesítésének halasztása kimondva 1991 második felére, de most már előttünk világossá vált, hogy 1992-re.

A második körben jött az Állami Számvevőszék. Felülvizsgálata arra irányult - amire a költségvetési bizottság felkérte -, hogy megalapozott volt-e az 5. számú melléklet, az ott felsorolt elutasítások sorozata. Az Állami Számvevőszék a felkérésnek eleget tett. 906 elutasított kérelemből 686-ot úgy látott továbbra is, hogy nem felelt meg a törvényi feltételeknek; 144 a megállapítás szerint megfelelt a törvénynek, de a Belügyminisztérium közleményének nem; 76 azonban olyan, amely mindkettőnek megfelelt; ez 577 millió forint jogos igényt jelent. Nos, ennek a 76 igénynek a további elintézése még mindig a levegőben lebeg, viszont sorra vehetjük az Állami Számvevőszék vizsgálatának tanulságait.

Az Állami Számvevőszék javaslata teljességgel helyeselhető. A 76 pályázatot soroljuk be a később teljesítendők közé, a 144-et pedig ajánlatos ismételten megvizsgálni. Kiderül, hogy a fő gond itt is az előbbi, mégpedig az, hogy a támogatási szempontok alapján jelentkező jogos igény és a költségvetési összeg nagyon távoli egymástól. Szükséges döntés a támogatási célokról - mondja a Számvevőszék, amit helyeselhetünk - összefüggésben a várható igények felmérésével.

Véleményem szerint a harmadik fordulóban - amelynek most vagyunk a részesei - éppen ez történt és ez történik. A mostani országgyűlési határozati javaslat - amely irányelvként jelenik meg - kimondja, hogy folytatni kell az előző költségvetési törvényben elfogadott fejlesztések támogatását. Ami a címzett támogatásokat illeti: ivóvízellátási program - a dél-alföldi és a nógrádi megnevezve -, kórházi rekonstrukciók, színházi rekonstrukciók és bizonyos adósságszolgálat.

A céltámogatások között pedig változatlanul ismét megjelenik a vízellátás, a szennyvízkezelés köre, valamint az alapfokú oktatás és az egészségügyi, illetve szociális ellátás körei. Részben folyamatban lévő támogatásokat emel ki: folytatandó, ami mellőzhetetlen. Itt az elbírálásban egyszerűen a döntés magától adott; amit már megkezdtünk, folytatni kell.

Az alapfokú oktatás és az egészségügyi, illetve szociális ellátás vonatkozásában induló fejlesztés támogatására is lehetőség nyílt. Wekler képviselőtársammal egyetértésben igen pozitív elgondolása a javaslatnak, hogy a települési önkormányzatok közös vállalkozása esetén 10%-os többlettámogatás szerepel az előirányzatok között.

Ami az összegeket illeti: véleményem szerint leginkább megvilágosodik, hogy miről van szó. Egy fokozatosan kibontakozó előrelépésről, az önkormányzati érdekek fokozatos, arányait növelő érvényesítéséről van szó. Hiszen a következő évre szóló elgondolás, a rendelkezésre bocsátandó eszközök 9, illetve 11 milliárd forinttal jelentenek többet, mint az előző évben, azaz együttesen címzett és céltámogatás esetében 23, illetve 25 milliárd forint értéket.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy amire a javaslat hivatkozik, nem igényfelmérés, hanem előzetes igényfelmérés annak jegyében, hogy a szűrést érvényesítő belügyminisztériumi apparátus előzetesen is felmérhesse, milyen igényekkel számolhat. Nos, ezt már megtette, és éppen ennek alapján válik világossá, hogy a már e pillanatban is jogosnak tűnő igények forintösszege csaknem kétszeresen meghaladja azt, ami a felemelt tervezetben, a költségvetési elképzelésben, a rendelkezésre álló tervezetben szerepel.

Bizony, újra visszakanyarodtunk az eredeti, induló fő gondhoz. Mit is lehet tenni? Felmerült ez már korábban is az első fordulóban mint megoldás, hogy arányosan csökkenteni kellene a támogatási összegeket. Kitűnt azonban, hogy maguk az önkormányzatok ehhez nem szívesen járulnának hozzá.

Másik megoldásként felmerült a most is alkalmazott: tovább görgetni a jogosultságot a következő évre. Távlatban ez sem tűnik megnyugtató megoldásnak, mint ahogy most sem tűnik annak.

Ami ebben az előterjesztésben szerepel: az, hogy tulajdonképpen szűkíteni kellene az induló céltámogatásokat, azok feltételeit. A módosító javaslatok pedig éppen ellentétesek. Nem a szűkítést, akár a feltételek szűkítését célozzák, hanem további kiterjesztését - mint a szovjet laktanyák közcélú használhatóvá tétele, az általános iskolai tantermek, illetve az orvosi rendelők létesítésének támogatása - a most önállóvá vált önkormányzatok javára.

Kétségtelen, hogy ezek a céltámogatási szempontok szimpatikusak, bárki rokonszenvét kiválthatják, ki is váltják, de abból a szempontból, hogy itt a címzett és céltámogatások megoldásának gondja éppen ellenkező irányban mutatkozik, a megoldást inkább itt kell keresni; nem további kiterjesztő javaslatokban, hanem átgondolt, körültekintő, szűkítő javaslatokban. Olyan szűkítő javaslatokban, amelyek csak kevéssé vagy legkevésbé sértik az igénylő önkormányzatok érdekeit.

Szükség van szerintem további önkormányzati jelzésekre is. Kívánatos a továbbiakban a mostani előzetes igényfelmérés után is a többszöri egyeztetés az önkormányzatokkal és azok képviseleti szerveivel, képviseleti szövetségeivel, hogy az igényeket jogossá tevő célokat és a támogatási-költségvetési összeget minél jobban közelíteni lehessen.

Az elmondottak alapján a Demokrata Fórum részéről a határozati javaslatot, eligazító és pontosító javaslatainak elfogadását is támogatom. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Hámori Csaba szocialista párti képviselő.

Felszólaló: Hámori Csaba (MSZP)

HÁMORI CSABA (MSZP)

HÁMORI CSABA (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok helyzetét általában immár az jellemzi, hogy vannak szegény - és vannak gazdag önkormányzatok. A szegény önkormányzatok nem ritkán hitelekből élnek, készenléti hiteleket vesznek fel, míg a gazdag önkormányzatok nem egyszer százmilliós tartalékaik tartósan lekötött kamataiból is tudnak gazdálkodni. Nem az a baj természetesen, hogy gazdag önkormányzatok vannak, bár lennének sokan!

Az a baj, hogy a szegény önkormányzatokat semmilyen állami támogatási rendszer, a most tárgyalandó címzett és céltámogatás, a még ma sorra kerülő kiegészítő állami támogatás, sem más támogatási forma nem tudja olyan induló helyzetbe hozni, ami megközelítőleg is igazságosnak lenne nevezhető. Ez az általános probléma az Országgyűlés ez irányú munkájával.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, amit Fekete Pál már részben ismertetett. Az Állami Számvevőszék megvizsgálta az elutasított címzett és céltámogatási pályázatokat, és 906 pályázatból 74-et olyannak minősített, amelyet jogtalanul utasítottak el. Megvizsgált még a 906-ból 144-et olyanformán, hogy ez a 144 is megfelel a törvényben előírtaknak, csak éppen a pályázati kiírási feltételeknek nem.

Erre hivatkozva szeretném a figyelmüket felhívni két, tulajdonképpen apróságnak tűnő dologra. Konkrét javaslatom van, ha módosító indítványt nem is adtunk be az ismert ügyrendi okok miatt. Az egyik az, hogy az irányelvek 5. pontjában folyamatban lévő fejlesztések élveznek elsőbbséget. Ez az eljárás azt eredményezheti, hogy néhány önkormányzat belekezd - és ez emlékeztet egy kicsit a régi szisztémára - nyakló nélküli fejlesztésekbe, mondván, hogy majd kap hozzá céltámogatást. Vagyis, ami indokolt volt 90-ről 91-re fordulva, nem biztos, hogy fönntartandó 92-re vagy később.

A másik megjegyzésem ugyancsak az irányelvekhez kapcsolódik: a vízgazdálkodási ágazathoz, és ezen belül is a vízi közműtársulat létrehozásához. Itt szigorítás tapasztalható, legalábbis ha az irányelvek szövegét nézzük, a tavalyi esztendőhöz képest. Amíg az elmúlt esztendőben előzetes vízjogi engedélyt kellett csak kérni vízi közműtársulat létrehozásához, most nem szerepel az "előzetes" szó, tehát itt ahhoz, hogy egyáltalán megindulhasson ez az állami támogatás-kérés, ehhez már bizonyos beruházásokra szükség van. Azt gondolom, hogy ez nehezíti az egyébként olyan nagyon indokolt, az egészséges ivóvíz megszerzésére irányuló önkormányzati törekvéseket.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Mádi László képviselő úr a FIDESZ részéről.

Felszólaló: Mádi László (FIDESZ)

MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)

MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd szögezzem le először is, hogy maximálisan egyetértek azokkal az indokokkal és azoknak a problémáknak a felvetésével, amelyeket Wekler képviselőtársam az SZDSZ részéről felvetett. Annak reményében kívánok ugyanakkor beszélni, hogy az Országgyűlésnek megvan arra a lehetősége, hogy mind a célok körét, mind pedig a támogatandó mérték nagyságát befolyásolni tudja, hiszen alapvetően szerintem erről a Parlamentnek kellene dönteni, nem pedig a Belügyminisztériumnak.

Elöljáróban hadd emlékeztessem a tisztelt Házat arra, hogy ezen normatív támogatási rendszer körül milyen óriási problémák voltak a tavaszi ülésszakon. Többszörös törvénysértések és érdemtelenül elvetett pályázatok százai jellemezték az akkori helyzetet. Mostani előterjesztésünket jórészt ennek következtében megkaptuk a költségvetési vita előtt, és ez mindenképp elismerést érdemel.

Ugyanakkor megemlítem, hogy volt olyan önkormányzat, amely szeptemberi keltezéssel ugyan, de csak október 14-én kapta meg az értesítést, hogy október 21-ével nyújtsa be a pályázatait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok most a pályázati feltételek részleteibe belebocsátkozni, ezt majd módosító indítványaim kapcsán megteszem, így csak néhány általános megjegyzésem lenne.

Mint tudjuk, ez egy normatív rendszer, így ebből adódóan nem engedhető meg, hogy a támogatások mértékét utólag csökkentsük. Ez törvényhozói szempontból, de erkölcsileg és gazdaságilag is igencsak kifogásolható lépés lenne.

Ugyancsak problémás a testületi határozat számonkérése a benyújtással egyidőben, hiszen mostanra még nem tisztázott a helyi önkormányzatok jövő évi költségvetése, jórészben a központi költségvetés tisztázatlanságai miatt.

Az alapvető szempont szerintünk, amit ebben a rendszerben érvényesíteni kell, az az, hogy inkább a támogatandó kört kell szűkíteni, mintsem a mértékekhez utólag bármilyen formában hozzányúlni. Nagyon nagy figyelemmel kellene ugyanakkor követni a késésből adódó problémákat, amelyek miatt egyrészt az idén megszavazott pénzeknél a jövő évre történő áthúzódást célszerű lenne lehetővé tenni, másrészt át kellene gondolni, hogy a kötelező versenytárgyalás meghirdetésére indokolt-e 60 napot hagyni vagy kevesebb idő is elég volna.

Mivel módosító indítványaim elkészítése, végleges formába öntése még nem fejeződött be, így élve a házbizottság ide vonatkozó megjegyzésével, arra kérném az elnök urat, hogy az általános vitát csak az interpellációkat követően zárja le.

Köszönöm szépen az Elnök Úr és a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik dr. Horváth Tivadar képviselő úr a Kereszténydemokrata Néppárt részéről.

Felszólaló: Dr. Horváth Tivadar (KDNP)

HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)

HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én sem kívánok a támogatási rendszer irányelveinek részletes taglalásába belebocsátkozni, de az irányelvek tárgyalása kapcsán szeretnék hangot adni annak, hogy az eltelt egy év tapasztalatai alapján szóljak a címzett és a céltámogatási rendszer működésének tapasztalatairól, mert meggyőződésem, hogy azok a kritikai hangú felszólalások és azok a problémák, amelyek képviselőtársaim felszólalásából is elhangzottak, jórészt innen eredeztethetők.

Tehát a támogatási rendszer működésének a gyakorlata sem volt feszültségektől mentes, hiszen az idei évi költségvetés készítését nem előzhette meg egy olyan részletes és széles körű felmérés, amely biztonsággal tudta volna jelezni a költségvetésnek a várható önkormányzati költségvetési igényeket. Ezenkívül az év elején hiányzott az önkormányzatok esetében a gazdasági háttér, gondolok itt az önkormányzati vagyonra és az önkormányzatokat érintő többi olyan szabályozási elemre, amelyek egységes szemléletű tervezést tettek volna lehetővé. Ebből adódott az, hogy az 1991-ben jogosnak ítélt céltámogatások fedezete, mintegy 2,3 milliárd forint, még ma sem áll az önkormányzatok rendelkezésére, és ezen igények kielégítése megterheli már a 92-es céltámogatási előirányzatokat.

Nagyon fontos és felelősségteljes feladat tehát 92-re tekintve arról dönteni, hogy mik legyenek azok a célok és preferenciák, amelyekhez az állami költségvetés egészében vagy részben támogatást tud nyújtani az önkormányzatoknak. A legtöbbünk véleménye egyezik abban, hogy az önkormányzatok által kapott örökség és hátrányos körülményeik mielőbbi felszámolásához sokféle célra jogos igények sokasága támasztható. De az állandó válsághelyzettel birkózó költségvetés lehetőségei is behatároltak.

A céltámogatási körbe tartozó feladatok kijelölése valóban nem könnyű feladat. A túl sok cél vagy laza feltételek meghatározása az adott költségvetési eszközök elaprózódását eredményezné, és a feladatok apparátusi sorolását vonná maga után. A címzett és céltámogatásokra rendelkezésre álló 23 milliárd forint költségvetési előirányzat növelése, azt gondolom, hogy az összes önkormányzati forráson belül, tehát a normatív állami hozzájárulás vagy a központi személyi jövedelemadó-átengedés csökkentésével lenne csak megoldható.

Végeredményben a céltámogatás nem tipikus pályázatként viselkedik, hiszen az Országgyűlés által támasztott feltételek megléte esetén - automatikusan megilletve az önkormányzatokat - tulajdonképpen az önkormányzat csak arról dönt, hogy igénybe veszi-e ezt a támogatást vagy sem. Az is igaz, hogy a legtökéletesebb és legharmonikusabb forrásorientált rendszer sem képes valamennyi önkormányzatnál minden évben biztosítani - főleg a kötelező feladatok esetében - a rendelkezésre álló források és kiadások összhangját. Különösen igaz ez a korábbról örökölt intézményhálózat működtetése esetén. Az önkormányzatok - azt hiszem - nemcsak beruházások gondjaival küszködnek, hanem azok befejezése és az intézményhálózatok struktúrájának áttekintése után is lesznek olyan önkormányzatok, ahol hosszabb távon sem biztosítható a feladatok és a források folyamatos összhangja. Ezért tartósan a normatív állami támogatás mellett szükség van a cél- és címzett állami támogatások nyílt elosztására. Nagyon lényegesnek tartom azonban, hogy ez minimális mértékben váljon az állami támogatási rendszer részelemévé, mert makroszinten nem növeli az önkormányzatok forrásait, hiszen csak az átengedett személyi jövedelemadó és a normatív támogatások rovására menne.

Az volna a kívánatos, ha minél kevesebb egyedi elbírálásra volna szükség, mert ennek a folyamatnak a kiszélesítése akaratlanul is már a régi elosztó típusú kiadásorientált rendszerbe történő visszarendeződést jelenthetné.

A másik komoly gond a céltámogatási rendszer működtetésével kapcsolatban az, hogy - azt gondolom - szándékainktól függetlenül egy centralizált és egy túlbürokratizált döntési rendszert alakítottunk ki. Ez annak volt a következménye, hogy középszinten - gondolok itt a megyék esetére - a települések érdekében likvidáltuk a középszintű döntési fórumok lehetőségét. Voltaképpen azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a települési önkormányzatok kérelmeit és igényeit a miniszteriális apparátus vizsgálja felül, sorolja, és számunkra, országgyűlési képviselők számára egy formális döntési lehetőség marad csupán. Azt gondolom, hogy az országgyűlési képviselők soha nem fognak rendelkezni elégséges és áttekinthető információkkal a céltámogatási igények elbírálásánál, és meggyőződésem, hogy nem is ez volna a feladatuk.

A konkrét, 92. évre szóló irányelvekkel kapcsolatban az ismertetett gondok és problémák miatt 1992-re az induló önkormányzati beruházások esetében voltaképpen egy kényszerhelyzet hozta elő, hogy a támogatási feltételek bizonyos szűkítése történt. Amit lényegesnek tartok azonban, hogy azok a célkitűzések, amelyeket az önkormányzati törvény is tartalmaz - tehát az egészséges ivóvízellátás biztosítása az önkormányzati ciklus végére -, ez a céltámogatási irányelvekből visszatükröződik, és az önkormányzatok részére biztosítja a központi költségvetés ennek a feladatnak a támogatását.

Ezekkel a gondolatokkal a tisztelt Parlamentnek elfogadásra ajánlom a 92. évi címzett és céltámogatási irányelveket. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársunk nem jelzett hozzászólási szándékot... (Fodor István jelentkezik.) ... Ügyrendi kérdésben? Igen, tessék, dr. Fodor István.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Fodor István (független)

FODOR ISTVÁN, DR. (független)

FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök úr ennek a napirendi pontnak a fejezetkörében jelezte, hogy az ügyrendi bizottság állásfoglalása értelmében határozati javaslat előterjesztő részéhez nem lehet módosító javaslatot benyújtani.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Ezt pontosítani fogom.

FODOR ISTVÁN, DR. (független)

FODOR ISTVÁN, DR. (független) Jó. (Derültség.) Wekler Ferenc képviselőtársam pedig értetlenségét fejezte ki ezzel kapcsolatban, mert ezt úgy értette, hogy a határozati javaslat mellékletét képező irányelvekhez nem lehet módosító javaslatot benyújtani. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az irányelvek a határozati javaslat részét képezik, sőt az irányelvek mellékletét képező mellékletek is ennek a részét képezik, tehát nyilvánvaló, hogy ezekhez lehet módosító javaslatot benyújtani. Ezt azért is tartottam szükségesnek elmondani, mert fideszes képviselőtársam kérte, hogy csak délután kerüljön sor az általános vita lezárására.

Ha elnök úr tehát egyetért azzal, amit elmondtam, akkor kérem, hívja fel a képviselők figyelmét, hogy eddig az időpontig még az irányelvekhez és annak mellékleteihez is lehet módosító javaslatot benyújtani.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Igen. (Taps.) Igen, helyes, igaza van dr. Fodor Istvánnak, és szeretném is pontosítani a korábbi bejelentést olyan értelemben, hogy az előterjesztéshez valóban nem lehet módosító javaslatot tenni, itt azonban a határozati javaslat mellékletét képező irányelvekről van szó. Mivel az Országgyűlés döntésének az is része, ehhez van értelme, sőt így lehet is módosító javaslatot benyújtani. A jogalkotásról szóló törvény egyébként lehetővé teszi országgyűlési irányelvek kiadását. Mindezek után tisztelt Országgyűlés, mivel több képviselőtársunk nem jelentkezett... (Zsebők Lajos jelentkezik.) ... Igen, Zsebők Lajosnak is azt ajánlom, hogy inkább majd délután szólaljon fel, ha az általános vitában akar felszólalni. Tudniillik most rátérnénk az állami költségvetés irányelveinek a tárgyalására. Tudniillik elfogadjuk mindezek ellenére - gondolom, az Országgyűlés egyetért - Mádi László kérését, mely szerint az általános vitát az interpellációkat követően zárjuk le, hogy még legyen lehetőség módosító javaslatokat benyújtani.

Megkérdezem Zsebők Lajos képviselő urat, ragaszkodik-e hozzá, hogy most elmondja felszólalását.

Felszólaló: Zsebők Lajos (MDF)

ZSEBŐK LAJOS (MDF)

ZSEBŐK LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Rövid leszek, megígérem, és szeretném elmondani (Elnök: Tessék!) , mert az elhangzott felszólalások késztettek arra, hogy én is szóljak pár szót.

Elhangzott Horváth Tivadar képviselőtársunktól, és felszólalását azzal fejezte be, hogy az egészséges ivóvízzel való ellátás mennyire fontos dolog. Elhangzott másoktól is, hogy ez egy megkülönböztetetten lényeges feladat, és ez az, amit elsősorban meg kell oldani. Én, mint a környezetvédelmi bizottság tagja, és mint ennek a kérdésnek annak idején a témafelelőse - tehát a céltámogatások elosztásának és ezen felül pedig az ivóvízkérdés felelőse -, szeretném kiegészíteni ezt a gondolatot. Úgy érzem, hogy nem helyes az Országgyűlés megközelítése e kérdésben. Annak idején az első hiba, szerintem, az önkormányzati törvény meghozatalakor történt, amikor elfogadtuk, hogy egy nagyon fontos szempont, hogy valamennyi település a ciklus végére egészséges ivóvízzel legyen ellátva. Ez így önmagában vizsgálva valóban nagyon fontos és egy nemes cél.

Az egy teljesen más kérdés, hogy az anyagi erőforrások az ország képességei ehhez hogyan rendelhetők hozzá. Nem akarok a számokba belebonyolódni, de itt több tízmilliárd forintról van szó, hogy ezt így kategorikusan teljesíteni lehessen. De nem ez az én bajom elsősorban.

Az én bajom az, ezáltal, hogy egy prioritást adtunk, a szennyvízkérdés teljes mértékben hátrányba szorul. Azt kell tudni, és nagyon kevesen tudják, hogy Magyarországon a megújuló ivóvízkészletek mennyiségileg Európában az utolsó előtti helyen vannak. Éppen ezért rendkívüli hangsúlyt kell, hogy kapjon a meglévő ivóvízkészletek védelme. Ez pedig nagyrészt - a mezőgazdaságról most nem akarok beszélni - éppen a szennyvíztisztítással van összefüggésben. Nem lehet beszélni, nem lehet egyáltalán beszélni ivóvízbázis-védelemről, egészséges ivóvízzel való ellátásról a szennyvízkérdés megoldása nélkül és a szennyvízkérdés teljes háttérbe szorításával.

Annak idején, amikor az idei évi céltámogatásokat tárgyaltuk, megnéztem, hogy hogy lettek kielégítve az igények, ha nézem azt, hogy oktatás, egészségügy és a közműves ellátás, ezen belül víz és szennyvíz, és az oktatásnál, egészségügynél és a vízellátásnál az igények mintegy másfélszer haladták meg a megkapott vagy beígért pénzeket. Ugyanez a szennyvíznél négyszeres érték. Tehát majdnem négyszer annyian jelentkeztek annak érdekében, hogy a szennyvízkérdést vagy csatornázás vagy tisztítótelep-építés formájában megoldják, mint a másik háromnál.

Tehát ez azt jelenti, hogy ott helyben az önkormányzatoknál tudják azt, hogy ez egy fontos probléma, és meg is akarják oldani. Pedig ha a polgár oldaláról nézzük, akkor ez egy sokkal nehezebb kérdés, mert a polgárt az érdekli elsősorban, hogy bent legyen a víz, és a szennyvíz kint legyen a telekhatáron, és a továbbiakban olyan mértékben, hogy a telekhatáron túli kivezetésnek milyen előnyei, hátrányai vannak, illetve ez őt hogy terheli. Ennyiben nézi meg ezt a dolgot. Most, amikor a céltámogatásokról beszélünk, én szeretném felhívni a figyelmet arra, és a Kormány figyelmét is arra, hogy az elbírálásoknál a szennyvíztisztításnak, a szennyvízelvezetésnek sokkal-sokkal nagyobb szerepet kell kapnia.

És az az alaphelyzet, hogy a már folyó beruházások meg kell, hogy kapják a továbbfolytatáshoz szükséges pénzeket, ismételten háttérbe szorítja a szennyvíztisztítást, és a helyzet még jobban romlik ennél.

Magyarországon a közműolló 40% fölött van. Ez azt jelenti, hogy az ivóvízzel ellátott lakások vagy lakosok - ki hogy közelíti meg -, illetve a szennyvízelvezetéssel megoldott lakások száma között ilyen nagy a különbség. Ez az Európai Közösség ajánlása alapján 10-15% lenne célszerú. Tehát ott az egy elfogadott érték. Ezt mi soha nem fogjuk jóformán elérni - sajnos -, mert iszonyú pénzekről van itt is szó. De pont ezért, mert ilyen kedvezőtlen a helyzet, ezt a kedvezőtlen helyzetet az én véleményem szerint nem szabad tovább rontani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Akkor most elnapolom az általános vitát, és - mint említettem - lezárására az interpellációkat és kérdéseket követően kerül sor.

Az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló jelentés és országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Most áttérünk Az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló jelentés és az országgyűlési határozati javaslat vitájára.

Megadom a szót dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Kérem.

Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója

SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:

SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy sajátos műfajt tárgyal az Országgyűlés, költségvetési irányelveket. Nyilván ennek a sajátos műfajnak a kialakításában az játszotta a döntő szerepet, hogy az elmúlt évben olyan emlékezetes volt a költségvetés és a hozzá kapcsolódó törvények tárgyalása.

Az ország költségvetése, és így ez az irányelvek is, mindig tükrözik a gazdaság folyamatait és tükrei a gazdasági prioritásoknak. Éppen azért, hogy erről beszélni lehessen, a következőkről szeretnék szólni.

Először: valamit fölvillantani a 91-es gazdasági folyamatokból és a prioritások megvalósulásából.

Másodszor: ezeknek nagyon röviden a 91-es hatását a 91-es költségvetésre, mert ezt látni kell a 92-es folyamatok előtt.

Utána azokról a prognózisokról szeretnék szólni, amelyek az 1992-es gazdasági folyamatokat jellemzik, és hogy ezek milyen hatással lesznek a költségvetésre.

Szeretnék szólni külön néhány prioritásról, amit az 1992-es gazdaságpolitika megfogalmaz.

Szeretnék szólni ezek után a költségvetés szerkezeti elmozdulásairól, tulajdonképpen a jövedelemelosztás folyamatairól, be szeretném mutatni néhány mondattal a bevételi, illetve a kiadási struktúra elmozdulásait, és külön szeretnék kiemelni néhány fő kiadási blokkot és ezeket az önök figyelmébe ajánlani azzal, hogy elindítsuk az 1992. évi költségvetés megalkotásának parlamenti munkáit.

Először tehát a 91-es folyamatokról.

1991-ben egy nagyon sajátos folyamat zajlott a gazdaságban. Ez azzal jellemezhető, hogy a gazdaság mozgását a piac lehetőségei határozták meg. A piac lehetőségei, és elsősorban az exportlehetőségek határozták meg a belföldi kereslet alakulását is, és úgy gondolom, hogy ez az elmúlt évek folyamataihoz képest egy nagy rendszerszerű változás abban az értelemben, hogy a belföldi keresleti folyamatok kizárólag a jövedelemtermelő képességtől függtek.

Kétségtelenül nem kedvező folyamatokat élt át 1991-ben a gazdaság. Nem kedvezőket, hiszen mindenki által közismert keleti piacvesztésünk, ez olyan hatással járt, ami negatívan hatott a belső keresleti folyamatokra is. Összességében a prognózishoz képest lényegesen gyorsabban omlott össze körülöttünk egy volt piaci rendszer, 1988-hoz képest meglévő piacaink majdnem negyedét vesztettük el rendkívül rövid idő alatt. Csak tavaly közel 60%-kal csökkent a keleti területre szállított áru, és annak ellenére, hogy nagyon jelentősen bővült az új piacokra vagy a hagyományos konvertibilis piacokra szállított áru mennyisége, ennek a hatása a belföldi keresletben meglátszott, és az utolérhető gazdaságban 6-8%-os keresletvisszaesés következett be. Azt is mondhatjuk, hogy a gazdaság teljesítménye, legalábbis az utolérhető gazdaságban, a látható gazdaságban 6-8%-kal csökkent.

Egy mondattal szeretném megemlíteni, hogy azért óriási különbség volt a hagyományos nagy szektor meg a kis szektor fejlődése között. Bár a kis szektorra még pontos utolérési mechanizmusaink nincsenek, de itt azért a robbanásszerű növekmény mindennapi tapasztalatunk kell hogy legyen.

A második jellemzője ennek a folyamatnak, ami az inflációval jellemezhető, hogy ez a csökkenő kereslet, ami bekövetkezett, ami természetesen együtt járt egy csökkenő termelési szint kialakulásával és azokkal a sokkokkal, amelyek a piaci váltást jelentették a támogatás-leépítéstől a világpiaci energiaárakra való átállásig, azt mutatták, hogy 1991 elején az inflációs folyamatok fölgyorsultak, de éppen a csökkenő kereslet és a csökkenő termelés miatt egy új árszinten fog stabilizálódni nyilvánvalóan a belső egyensúly, és ennek a folyamatát, az infláció megtörésének folyamatát már az év közepétől érzékelhetjük. Csak egy mondatot arról, hogy az utóbbi három hónap inflációs növekményei, havi indexei 1% alatt vannak.

Ezeknek a folyamatoknak hatására az egyensúlyi kérdések is az elmúlt időszak folyamataihoz képest és az elmúlt évek folyamataihoz képest egészen másként alakultak. A prognózishoz képest kedvezőbb a külkereskedelem egyensúlyi helyzete. Lényegesen jobb a fizetési mérleg helyzete a prognózishoz képest, majdnem egymilliárddal jobb egyébként a fizetési mérleghelyzetünk ahhoz a prognózishoz képest, amit a 91-es folyamatok tartalmaztak.

A költségvetésben is azok az elmozdulások, amelyek a gazdaság prognosztizálttól eltérő nagyobb szűküléséből, bevételkiesésekből adódnak, valamelyest a hiányt növelik a tervezethez képest, de szeretném kiemelni, hogy nem a kiadások növekedése miatt, mert a kiadások várhatóan majd egymilliárddal csökkennek, hanem éppen a bevételek elmaradása miatt következik be ez a folyamat.

Összefoglalva azt mondhatjuk a 91-es évről, hogy a recesszió, a visszaesés éppen a piacvesztés miatt nagyobb a vártnál, de ennek van egy másik eleme: az átállás is gyorsabb a vártnál, és több olyan pontját ragadhatjuk meg, több olyan mérőszámát ragadhatjuk meg a gazdaságnak, amikor már a 92-re prognosztizált, mármint a gazdasági programban 92-re prognosztizált folyamatoknak vagyunk tanúi 1991-ben.

Az 1992-es folyamatokat ugyanezekkel a főelemekkel, magyarul a növekedés, infláció, egyensúly és a munkanélküliség kérdésével szeretném bemutatni néhány mondattal.

Még 91-ről annyit, hogy ennek a piacvesztésből bekövetkező visszaesésnek nagyon súlyos következménye volt az elmúlt évben egy gyorsuló és az előzetes prognózistól eltérő munkanélküliség-növekmény, aminek a kezelésére viszont az Országgyűlés időben, még januárban törvényt alkotott.

Tehát 92. 1992-ben is annak a folyamatnak a stabilizálódását várjuk, hogy a belföldi kereslet alakulását a piaci tényezők fogják meghatározni. Így igazán az a kérdés, hogy a piaci folyamatok hogyan fognak alakulni az elkövetkező időszakban. A keleti visszaesés olyan mértékű volt, hiszen valóban 15% alá esik a keleti piacok részesedése, hogy ennek a nagyságrendi csökkenése már nem valószínűsíthető, úgy gondoljuk, hogy stabilizálhatók nagyjából a keleti piacok. Ugyanakkor semmi jel nem mutat arra, hogy a hagyományos konvertibilis piacon az a piaci térnyerés, amelyet az elmúlt időszakban tapasztalhattunk, visszaesést szenvedne. Hogyha ez a prognózis valós, akkor ez azt jelenti, hogy az 1992. év folyamán valamikor elkezdődik az a fordulat, amit egyébként mindannyian várunk, és amit a gazdasági program is tartalmaz, magyarul, hogy éppen a piaci folyamatok miatt a kereslet csökkenése megáll, exportvezérelt gazdaság belföldi hatásai miatt a belföldi kereslet is valamelyest élénkülni kezd és egy más piaci pályára, ha úgy tetszik, egy más növekedési pályára áll a gazdaság, legalábbis ennek első jelei az elkövetkező évben tapasztalhatók lennének.

Összességében azt prognosztizáljuk, hogy a GDP-csökkenés nemcsak megáll, hanem egy szerény növekedést is mutatni fog az elkövetkező évben, 1-2% közötti GDP-növekménnyel számoltunk.

Abból következően, hogy a kereslet belföldi változása és a termelés más szintje miatt új árszinten jön létre az egyensúly, az a folyamat, ami a második félévben az infláció területén tapasztalható volt, úgy látjuk, hogy stabilizálódhat és lényegesen alacsonyabb szinten alakul ki az árszint-növekmény, mint 1990-ben. Részletes anyagot tartalmaz erről a beterjesztett javaslat, de erről az inflációs kérdésről még külön is szeretnék szólni.

Egyensúlyi kérdések: éppen az előbb említett folyamatok miatt nem várjuk azt, hogy romlana a közvetlen áruforgalom mérlege, nem várjuk azt, hogy a fizetési mérleg egyensúlya romlana, nem várjuk azt - és ezt célozza tulajdonképpen a Parlament nagyon határozott munkája -, hogy a költségvetés hiányában megjelenő egyensúlytalanság is csökkenjen a mostani időszakhoz képest, magyarul: a hiány alacsonyabb legyen, mint az idén. Úgy gondoljuk, hogy éppen azért, mert a keresleti folyamatok, ha úgy valósulnak meg, ahogy az előbb jellemeztem és a folyamatokból következtethetők, akkor a munkanélküliség növekedésében is egy olyan új elem tapasztalható majd, ami a munkanélküliség növekedésének valamikor az év folyamán a megállását fogja jelenteni.

Összességében talán azt lehet mondani, hogy 1992-ben minden jel arra mutat, hogy ez a gazdaság átállítását szolgáló fordulat bekövetkezik, az inflexiós ponton túljut a gazdaság, kétségtelenül iszonyú áldozatok árán, kétségtelenül rendkívüli nehézségek árán, de azt gondolom, hogy a piaci feltételek és alapintézmények kiépülésével és azzal, hogy valóban egy kereslet vezényelte és elsősorban export vezényelte gazdaság áll a szemünk előtt, erre minden reményünk megvan.

1992-ben ezek a folyamatok határozzák meg a költségvetés fő paramétereit is. Mivel a gazdaság keresleti elemei valamikor az év során - mert ezt nem lehet időponthoz, nem lehet januárhoz, februárhoz kötni -, az év egészében fogják azt mutatni, amit prognosztizálunk, összességében azt lehet számolni, hogy lényegesen nem nő még 1992-ben a gazdaság jövedelemtermelő-képessége. Ezzel szemben viszont áll egy iszonyúan merev kiadási szerkezet, olyan kiadási szerkezet, ahol a nagy elosztó rendszerekkel ismert problémáink vannak, és ahol az évtizedes elhalasztott kívánságok és hiányok természetesen jelentkeznek, természetszerűek és mind jogosak, és éppen ezért egy nagyon feszített problémát okoz az 1992-es költségvetés megalkotása is.

Összességében azt tűzzük ki célul, hogy a hiány semmiféleképpen ne legyen nagyobb, ellenkezőleg kisebb legyen, mint 1991-ben, és célként tűzzük ki, hogy a bevételek, a kiadások és a hiány GDP-hez mért aránya csökkenjen, magyarul a centralizáció mértéke csökkenjen az elkövetkező időszakban is, mellyel tartós folyamattá váljon mindaz, amit az államtalanítás összefoglaló szavával szoktunk jellemezni.

Milyen prioritások töltik be ezeket a célokat a gazdaságpolitikában? Ezek közül szeretnék néhányat külön is kiemelni címszavakban. Az infláció-ellenességet tartjuk a legfontosabbnak; másodszor azt, hogy a belföldi keresletet az export határozza meg, magyarul, hogy valóban egy export pályán működjön a gazdaság; harmadszor, hogy stabilizálódjon a piacgazdaság jogi és intézményi feltételrendszere; negyedszer, hogy a jövedelemelosztási rendszerben lényeges módosulásokat tudjunk megcsinálni részben a bevételi, magyarul az adórendszer jelentősebb átalakítása, részben pedig a kiadási szerkezet megváltozása révén is.

A prioritások között szerepel - és ezek, remélem, egymásnak nem ellentmondó prioritások - a tulajdonszerkezet átalakításában meglévő és gyorsuló folyamatok továbbvitele. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseket privatizációs stratégia címszó alatt a Parlamentnek tájékoztatásul a Kormány benyújtotta, és prioritás - bár nyilvánvalóan nem egészen van összhangban az előbb elmondott célokkal -, hogy mindent meg kívánunk tenni a munkanélküliség okozta károk enyhítésére és ezeknek a hiányoknak, ezeknek a nehéz folyamatoknak az enyhítésére.

Szeretnék kiemelni eme prioritások közül néhányat, és erről a néhányról valamelyest többet is szólni. Nem fontossági sorrendben, de a piacgazdaság jogi és intézményi feltételeinek a kialakítása során előttünk álló feladatokkal kezdem.

1992-ben is rendkívüli feladat fog várni az Országgyűlésre ezen a területen, mert a gazdasági törvényalkotásban nem tudom, hogy elértük-e már a félidőt. Az elkezdett és ez év második felében munkánk középpontjába került törvénykezési folyamatot 1992-ben valóban fel kell gyorsítanunk. A jogalkotásban arra kell összpontosítanunk, hogy a tulajdonviszonyok átalakításának, a privatizációnak a törvényi keretei maradéktalanul kialakuljanak, ennek keretében meg kell oldanunk a kincstári vagyon, az állami vállalkozói vagyon szabályozását, meg kell alkotni az új deviza- és vámtörvényt. Az államháztartás keretjellegű szabályozásához kapcsolódva a Kormány a Ház elé fogja terjeszteni az oktatás, a társadalombiztosítás, az egészségügy, a lakás kérdéseit szabályzó törvényeket, a szociális ellátást érintő törvények tervezeteit.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a nagy elosztási rendszerek megújuljanak, és ehhez kapcsolódva a humán értékek védelme megvalósuljon. A Kormánynak szándéka, hogy ebben az elkövetkező évben a településfejlesztési, a környezetvédelmi, az innovációs és statisztikai törvények is a Ház elé kerüljenek, és ezek megalkotásra is kerüljenek.

Másodszor arról szeretnék szólni a prioritások közül, hogy mit is jelent ez az exportvezényeltség. Már hosszabb ideje tart Magyarországon a termelésvisszaesés. Ezt mindenféleképpen meg kell állítanunk. Ez a kormányzatnak határozott szándéka, törekvése, ezt azonban kizárólag a belső kereslet élénkítésére alapozni nem lehet. A gazdaság megfelelő szerkezeti, hatékonysági átalakulása nélkül, azaz az exportképessége javulása nélkül ez a folyamat a külső egyensúlyi viszonyok újbóli felborulásához, további eladósodási folyamatokhoz, ezzel tulajdonképpen a jövő újabb feléléséhez vezethetne, egyúttal természetesen annak a nemzetközi bizalomnak az összerombolásához is, amit kivívott magának az elmúlt másfél évben a magyar gazdaság. Ezt az utat egyszerűen nem járhatjuk, ezt az utat már végigjárták előttünk, többször végigjárták, több ciklusban végigjárták, ennek a terheit nyögjük. Mindebből kiindulva a növekedési politikának csak exportorientált lehet az alapvető meghatározója, és a Kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy 1992-ben ennek jegyében a termelés-visszaesés megálljon, illetve szerény mértékű növekedés következzen be.

Harmadszor, a talán legfontosabb prioritásról, az infláció mérsékléséről szeretnék szólni, amelyet a Kormány 1992-ben valóban a legelsődleges feladatának tekint, hogy ezzel kapcsolatban azok a folyamatok, amik megindultak, stabilizálódjanak. Úgy gondolom, hogy a tájékoztató mellékleteként az árpolitikát bemutató folyamatok indokolják, hogy ennek gazdasági, gazdaságpolitikai realitása megvan, és hogy ezek valóban meg is valósíthatók. Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez természetesen akkor áll fenn, amennyiben ebben az évben és jövőre is a feltételezettnek megfelelően alakulnak a fő gazdasági folyamatok.

Amiről elkerülhetetlenül beszélnem kell, az infláció és a költségvetés kapcsolata. Azzal kezdem, hogy az ideihez hasonló vagy magasabb áremelkedés mellett a Kormány is nehezebben birkózna meg az 1992. évi költségvetési előirányzatok kialakításával, a deficit csökkentésével. Igaz ugyan, hogy nagyobb nomináljövedelem keletkezne, az állami bevételek magasabbak lennének, de az inflációt ellentételező szociális kiadások, a kompenzáció miatti igények még gyorsabban növekednének. Ezért sem tehetjük meg, hogy az inflációs folyamatokat szabadjára engedjük. Először is ezzel kockáztatnánk a gazdasági folyamatok kézben tarthatóságát, működőképességének fennmaradását, másodszor: a gazdaság piaci szereplőinek magatartása kiszámíthatatlanná válna. Végül hosszabb távon a gyorsuló infláció, a bizonytalanság, az inflációs várakozások fokozódása miatt az elosztási rendszereket valószínűleg maga alá temetnék az így elinduló rendkívül kedvezőtlen folyamatok. Ezért döntöttünk amellett, hogy 1992-ben az infláció, az áremelkedés ütemének mérséklése messzemenő prioritás a Kormány gazdaságpolitikai programjában.

Az elkövetkezőkben a jövedelemelosztási folyamatokról szeretnék néhány szót szólni.

Az 1992-es év fő gazdasági folyamatai mutatják azt, hogy egy még nem igazán növekedésre állt gazdaság és egy merev kiadási struktúra az, amivel szembenállunk. Az adórendszer tekintetében szeretném elmondani, hogy abból az alapelvből indulunk ki, hogy az 1988-ban megvalósított adóreform reformjának nagyon fontos lépését kell 1992-re életbe léptetni. Ennek alapelve, hogy a kivételek, a kedvezmények jelentős mértékű megszüntetésével, szűkítésével bővüljön az adóalap, és teremtse meg annak a feltételeit, hogy ezt mintegy az adómértékekben lehessen meghálálni.

Az adórendszer átalakítása során új törvényt fogunk benyújtani a VÁNYA helyett a társasági jövedelemadó címén. Új törvényt fogunk benyújtani, bár szerkezetében nem változik meg alapvetően, a megismert formákat ismétli meg a személyi jövedelemadó-törvény.

Az általános fogyasztási adóval, az ÁFA-törvénnyel kapcsolatban 1991-ben nem nyújtunk be kardinális változást, néhány finomítás történik. Megújítjuk a gépjármű adórendszerét, megújítjuk a korábbi földadó rendszerét egy földhasználati adó formájában, és finomítjuk a fogyasztási adó szabályozását.

Az újraelosztási mechanizmusokban mint kiadási szerkezetben a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a megyei elosztó rendszerekben történjenek meg a szükséges változások, és - ahogy említettem - a törvényalkotási programban ennek a feltételeit megteremtjük.

A támogatásleépítésben nincs sok teendőnk vissza, ennek nagy részét sikerült végrehajtani az elmúlt időszakban.

Rendkívül fontos feladat a központi költségvetési szervek egész rendszerének átgondolása és a korszerűsítési lépések megtétele.

Szeretnék néhány szót szólni arról, hogy milyen elmozdulások lesznek a kiadási szerkezetben. Hogyha - még mielőtt a kiadási szerkezetről az elmozdulás irányait jellemezném - az adórendszerre visszatérhetek egy szóval, akkor azt tudom mondani, hogyha azok a változások az adórendszerben, amelyeket néhány szóval jellemeztem, megvalósulnak, akkor a bevételi szerkezetben lényegében abba az állapotba kerülünk, amit egy normális piacgazdaság bevételi szerkezete jelent. Ezt rendkívül fontosnak tartom kiemelni, és eljutunk ahhoz is, hogy az adóalap olyan mértékű szélesedése valósul meg, ami az elkövetkezőkben megteremti a feltételét a fejlett piacgazdaságokban hasonló szintű adóterhelések kialakításához.

Tehát a kiadási szerkezet fő változásai: az első kiemelendő az, hogy a kiadások aránya a GDP-ben csökkenjen, magyarán a jövedelemcentralizáció mérséklődjön.

Szeretném kiemelni azt, hogy a termelési támogatások nominálisan is csökkennek az irányelv szerint, arányában pedig 5% körülire mérséklődnek. A fogyasztási támogatások nominálisan is csökkennek, és 2% körüli nagyságrendre csökkennek az összes kiadáson belül.

A felhalmozási kiadások nominálisan nőnek, de valójában az arányuk nem növekedik egyáltalán, valamelyest nagyon szerény mértékű csökkenés következik be. A társadalombiztosítás támogatása tekintetében a nominális támogatás is nő, az aránya terveink szerint nem változik meg.

A leglényegesebb kiadási tömbök azonban, amelyek együtt majdnem 70%-át adják a költségvetésnek, a központi költségvetési szervek támogatása, a társadalombiztosítás támogatása, az önkormányzatok támogatása és az államadósság adósságszolgálati terhei, ezekről külön szeretnék néhány szót szólni.

Először a központi költségvetési szervek támogatásáról: a központi költségvetési szervek támogatása az állami költségvetés kiadásának egyharmadát teszi ki. Így ennek alakulása majdnem alapvetően befolyásolja az állami költségvetés egészének helyzetét.

Az 1992. évben a humánszférát körülölelő gazdasági szorítás lényegesen nem tud enyhülni, hiszen a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képessége még nem olyan bővülő forrásokat nyújt erre a területre, hogy itt valódi változásokat lehessen elérni.

Az állami kötelezettségvállalások csökkentésére, a költségvetési hiány megengedhető mértékének betartására irányuló törekvéseink az intézményi kör támogatásának csak erősen visszafogott növekedését eredményezhetik. Világosan kell látni, hogy az állami költségvetésből nincs mód kötelezettséget vállalni a központi intézményhálózat és feladatrendszer változatlan szintű fenntartására sem, az új vállalásokhoz pedig a korábbi kötelezettségvállalásokból való visszalépéseket kell végrehajtani.

A támogatás ilyen értelmű differenciált csökkentésében nagyon jelentős szerepet vállaltak a különféle tárcák, szeretném kiemelni a Népjóléti Minisztériummal, a művelődésivel, a földművelésügygyel, s külön a Magyar Tudományos Akadémiával folytatott eddigi konzultációnk eredményét.

A báziscsökkentéssel elért megtakarítás nem tűnik el a nagy állami költségvetésben, hanem ez teremti meg részbeni fedezetét az intézményi körben szükséges többlettámogatásoknak. E többletek egy részét a költségvetési tervezésben szokásos éves automatizmusok kötik le. Bizonyára ismert, hogy az 1992. évre előirányzott 10%-os bér- és 5%-os dologi automatizmus elmarad a várható áremelkedés mértékétől. Ezért, ha az intézmények a támogatások reálértékét megőrizni kívánnák vagy annak csökkenését fékezni kívánják, akkor kemény takarékossági intézkedéseket kell tenniük, a kötöttségek alakulását meghatározó tényezők felülvizsgálatát kell elérniük, és a helyenként még tapasztalható pazarlás megszüntetését kell elérniük.

Az automatizmusokra a költségvetés esetenként nem nyújt támogatást, hanem annak forrását saját erőből vagy többletbevételből kell megteremteni.

Az automatizmusokon felüli többletforrások a legszükségesebb fejlesztések megvalósítását szolgálják.

A közbiztonság növeléséhez kapcsolódó támogatást szeretném még kiemelni ebből a körből. Itt jelentős létszámbővítésre és eszközfejlesztésre nyílik mód.

A haderőreform minőségében, korszerűségében magasabb színvonalú műszaki ellátottságot, kisebb, képzettebb hivatásos és sorállományt igényel, a pénzügyi források ehhez fognak igazodni.

A vámszervek és az adóapparátus megerősítése is szerepel a javaslatban. Jelezném, hogy az új számvevőszéki törvény majdani tartalmától is függően a Kormány komolyan megfontolja egy kis létszámú gazdasági, pénzügyi ellenőrző szervezet felállítását, ám erre a többletkiadásokat egyelőre még nem számítottuk fel.

A második nagy kiadási tömbben a társadalombiztosításról szeretnék szólni, annak fényében is, hogy az Országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottsága a költségvetési irányelvek plenáris ülésen való megtárgyalását nem támogatta.

A bizottság legfőképpen a társadalombiztosítással kapcsolatos vagyoni rendezést és állami garanciavállalást, a táppénzrendszerben javasolt változtatást, a szolidaritási járulék és a foglalkoztatási alap kérdésében képviselt külön álláspontot. Az 1992. évi költségvetési irányelv számos feszültséget tartalmaz, ennek egyike a Társadalombiztosítási Alap pénzügyi gondjainak rendszere.

A Társadalombiztosítási Alap ez évi helyzete is veszélyezteti az országy pénzügyi egyensúlyát. A járuléktartozások duplájára, 20 milliárd forintról több mint 40 milliárd forintra növekedésének egyenes következménye, hogy az alap előreláthatólag 5-15 milliárd forint körüli hiánnyal kezdi a jövő évet, ez több mint 10%-a egyébként a költségvetés deficitjének.

A társadalombiztosítás átalakítása, a biztosítási rendszerek lényegi elemeinek alkalmazása lassabban halad előre, esetenként nem is olyan irányban, mint amit a gazdasági program egészében erről elgondoltunk.

Nehezebb a feladat, mint ahogy azt az ezzel foglalkozók gondolták, s most vált nyilvánvalóvá, hogy nincs megfelelő s elégséges számú felkészült szakmai ember és apparátus megvalósítani mindazt, amit a program tartalmaz, ezért minden erőt ennek a megoldására kell összpontosítanunk az elkövetkező évben.

Külön szeretnék szólni a munkanélküliség finanszírozási rendszeréről. Éppen azért, mert 1991 folyamán a munkanélküliségi folyamatok a prognosztizálttól eltértek, ezért az 1991 elején megalkotott törvény nem volt alkalmas ennek a finanszírozására, ezért a kormány benyújtott egy módosító javaslatot a foglalkoztatási törvényben az Országgyűlés elé.

Szeretném itt megemlíteni, hogy az Érdekegyeztető Tanács legutóbbi, pénteki ülésén egy rendkívül sajnálatos új finanszírozási rendszer kialakításának elvi kérdéseiben majdhogynem megállapodás született, ami tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy olyan önfinanszírozó rendszerre vállalnának kötelezettséget a szociális partnerek, amelyikben mindegyik vállalja a maga felelősségét, és ennek a határozott munkáit az érdekelt szervezetek bevonásával a Munkaügyi Minisztérium megkezdte, és nyilvánvalóan nem ez az utolsó eset, amit most benyújtott a kormány, hogy a foglalkoztatási törvénnyel foglalkoznunk kell.

Külön szeretnék szólni, rendkívüli jelentőségük miatt, az önkormányzatok anyagi támogatásáról és a pénzügyi szabályozásról.

A helyi önkormányzatok pénzügyi szabályozása is természetszerűen figyelembe veszi a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességét. Az önkormányzatok anyagi-pénzügyi lehetősége 1992-ben is a forrás szabályozása és a normatív állami hozzájárulás rendszerére épül. Ebben lényeges változás nem történik, de a forrásszabályozás egyes részelemei módosulnak, mivel például új adónemek bevezetése is felmerül, és ezen állami intézkedések bevételi hatását természetesen figyelembe kell veni.

Az önkormányzatoknál a központi költségvetési szervekkel azonos mértékű az automatizmusokra, vagyis a bér- és a dologi kiadások növelésére számításba vett előirányzat-növekedés. A normatív hozzájárulások köre nem bővül ugyan, de túlnyomó részüknél emelésre kerül sor, mely az adott körülmények között nem jelenti az ellátás minőségi színvonalának javítását, hanem alapvetően a legfontosabb feladatoknál, a működőképesség fenntartását irányozza elő.

Az irányelvek szerinti költségvetési szabályozás összességében tükrözi a kormánynak - és elfogadása esetén a Parlamentnek - azt az erőfeszítését, hogy az önkormányzatok területén is érvényesüljön a gazdasági mértéktartás, a lehetőségek jó kihasználása, hogy az alapvető feladatok és a szolgáltatások teljesíthetők legyenek, a működőképesség változó körülményei és az igények megfelelő kielégítési szintje mellett.

Negyedikként a kiadási szerkezetből az adósságszolgálati terhekre szeretnék kitérni. Az adósságszolgálati terhek adják a költségvetés kiadásainak egyik legnagyobb tételét, közel 130 milliárd forintot. Ez az 1991. évi várható adatokhoz képest 17%-os növekedést jelent. Ha azonban a költségvetés nettó tehernövekedését nézzük, a kiadásokat csökkentjük az állami alapjuttatás járadéka, az állami kölcsönök törlesztése és kamata címen befolyó bevételekkel, akkor a növekedés több mint 25%-os, hiszen az utóbbi időben bevezetett új finanszírozási formák, a kincstárjegyek és az állami kötvények drágábbak, de valójában ezek vannak szinkronban azzal a piacgazdasági, költségvetés-finanszírozási mechanizmussal, amelyet mindannyian óhajtunk, és amelynek törvényi feltételeit éppen tegnap, a jegybanktörvény elfogadása kapcsán teremtette meg a tisztelt Ház.

Tisztelt Ház!

A bizottsági üléseken rendre felmerült, hogy az irányelvek benyújtásának határidejét követően egy hónapos késedelemmel a kormány már egy valójában szinte kész, költségvetési fejezetekre bontott javaslatot nyújtott be. Mindenekelőtt valóban megkövetem az Országgyűlést azért, hogy egy hónap késéssel jelent meg az Országgyűlés előtt a költségvetési irányelvek sora.

Azt gondolom azonban, hogy ez a rendkívül bőséges anyag, a viszonylag pontos bevételi-kiadási szerkezet, a bevételi oldalra vonatkozó konkrét elképzelések kárpótolhatják az Országgyűlést azért, hogy nem egy szűk irányelvsort nyújtottunk csak be, amiből valójában semmi nem derült volna ki. A kormány nevében szeretném azt mondani, hogy a költségvetés és az államháztartás feltételrendszerét, összefüggéseit, belső arányát érintő véleményekre, nézetekre a kormány fogadó- és vitakész lesz. De ahhoz ragaszkodni fogunk, hogy csak a ténylegesen is végrehajtható, a realizálható javaslatok kerüljenek befogadásra.

Utalni szeretnék itt arra, hogy sajnos az elmúlt évi költségvetésben megszavazott, a kormány részéről már akkor is vitatott, s időközben sajnos valóban megalapozottnak bizonyult bevételi előirányzat nem vált valóra.

A tájékoztató kapcsán a kormány az állami költségvetés 1992. évi tervezhető irányára vonatkozóan vár az Országgyűléstől konkrét állásfoglalást. A költségvetési túlelosztást elkerülendő, és az adókorszerűsítés bevételi hatására is figyelemmel, a számításba vett 60-80 milliárd forint összegű hiány alsó határának elérése lenne kívánatos, ezt kellene a részletes költségvetési megtárgyaláskor is megalapozni. Ilyen mértékű hiány nem jelentene olyan tartós elkötelezettséget, amely a jövő szempontjából kritikus helyzetet teremtene, de az 1992. évi külső és belső finanszírozási lehetőségekkel is ez lenne összhangban.

Tisztelt Országgyűlés!

A benyújtott tájékoztató és eme szóbeli kiegészítés alapján, annak a részletes írásbeli anyagnak alapján, amit az irányelvekhez benyújtottunk, a mostani, most következő vita alapján arra kérem az Országgyűlést, hogy alapozza meg minél előbb azt a munkát, hogy a részletes költségvetést be tudjuk nyújtani az Országgyűlésnek.

Szeretném elmondani, hogy az itteni vita lezárása után még van egy technológiai idő, ami után a végleges költségvetés bekerülhet az Országgyűlés elé. Az adótörvények olyan állapotban vannak, hogy ezek miatt nem fog késedelmet szenvedni a költségvetés beterjesztése, de bízom abban, hogy a vita viszonylag gyors lezárása lehetővé teszi azt, hogy normális időben, az előírt időben, november közepén, a végleges költségvetést a hozzá kapcsolódó törvényekkel, adótörvényekkel együtt, az Országgyűlés elé terjesszük. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm, államtitkár úr. Hát bizony, a gyorsíróknak nem volt könyű dolguk, gondolom. (Derültség.)

A házbizottság ülésén a parlamenti pártok frakcióvezetői megegyeztek abban, hogy a vita első szakaszában a hatáskörrel rendelkező bizottságok ismertetik álláspontjukat, majd ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai következnek. Erre figyelemmel megadom a szót Komor Sándornak, a költségvetési bizottság előadójának.

Felszólaló: Komor Sándor, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Az elmúlt évben örömmel üdvözöltük a kormány azon lépését, miszerint a könyebb döntéshozatal érdekében a korábbi gyakorlattól eltérően sokkal részletesebb költségvetési törvényjavaslatot bocsátott a rendelkezésünkre. Ez a gyakorlat folytatódik ebben az évben, de sokkal magasabb szinten.

Az előttünk lévő anyag a költségvetési irányelveket, valamint a költségvetési fejezetek előirányzatait tartalmazza. Részletes adatokat tartalmaz a nemzetgazdaság alakulásáról 1990. évtől idáig, összehasonlító táblázatokat tartalmaz az 1990., az 1991. évi várható, valamint az 1992. évi tervezettek vonatkozásában. A GDP-mérlegeket megismerhetjük 1988. évi összehasonlító áron, ezt követően folyó áron, tanulmányozhatjuk a gazdasági szférán belüli jövedelemelosztást, az áralakulásokat.

Ezek alapján elmondhatom, hogy szakmailag egy rendkívül korrekt anyagról van szó. Az 1992. évi költségvetéspolitika fő kérdése a jövedelem-átcsoportosítás szűkítése. Ezen a kérdéskörön belül kiemelten megjelöli az anyag a támogatás-leépítési program folytatását, a felhalmozási kiadások szerény nominális növekedése mellett az elmaradott térségek felzárkóztatását, a társadalombiztosításban a biztosítási ágak szétválasztását, a meglevő központi költségvetési intézményhálózat fejlesztését, az állami feladatok szűkítését, az önkormányzatok beruházásainak lényegesen nagyobb pénzügyi támogatását, az elkülönített állami pénzalapok költségvetési támogatását, amelyben előírás található arra, hogy ez a költségvetési kiadás a 6-7%-ot ne haladja meg, valamint az adósságszolgálati terhek növekedésének mérséklése érdekében az állami privatizációs politika karakterének erősítését.

Tisztelt Országgyűlés!

Mindezek azt bizonyítják, hogy az előterjesztés kellően részletes ahhoz, hogy a költségvetési irányelveket meg lehessen ítélni. Tartalmazza a költségvetési fejezetek előirányzatait. Ennél részletesebb anyagot majd a költségvetés vitájánál szükséges a Ház elé terjeszteni.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen az Állami Számvevőszék szóban terjesztette elő álláspontját, miszerint a kormány által benyújtott javaslat megfelel a Parlament által szeptember 30-ai határidővel előírt kitételeknek.

Az elhangzottak figyelembevételével bizottságunk támogatja a javaslatot. Egyben tisztelettel kérem az Országgyűlést, minél hamarabb hozzuk meg a határozatunkat, hogy döntésünkkel lehetőséget teremtsünk a kormánynak a továbbdolgozásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm.

Megadom a szót Katona Kálmánnak, a gazdasági bizottság előadójának.

Felszólaló: Katona Kálmán, a gazdasági bizottság előadója

KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:

KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

A gazdasági bizottság első problémája az volt, hogy érdemes-e egyáltalán ezt az anyagot tárgyalni a költségvetés árnyékában, tudunk hatni, vagy sem ilyen rövid idő alatt a költségvetést készítőkre. Végül is úgy döntöttünk, hogy nem reménytelen elmondani észrevételeinket, mert még nem áll olyan állapotban a részletes költségvetés készítése, hogy ne lenne lehetőség a módosításokra.

Az anyagot részleteiben nem vitattuk meg, mert úgy gondoltuk, hogy ezt a későbbiekben időnk lesz megtenni. Néhány lényegesebb gondolatot azonban ismertetnék.

Úgy látjuk, hogy az anyag szerkezete nem tartalmaz lényeges változásokat az előző évihez képest, az előző évi költségvetéssel majdhogynem megegyező; az adórendszer lényegében változatlan. Nem látjuk teljesen megalapozottnak azokat a prognózisokat, amelyeket tartalmaz, ugyanakkor felmerült az a kérdés, hogy a vagyonarányos osztalék ügye állami vállalatok esetében szükséges lenne ebben az anyagban. Ugyan most is van ilyen osztalékfizetés, de csak a nyereségből, ami azt jelenti, hogy a veszteséges vállalatok gyakorlatilag a használt vagyon után nem fizetnek semmit.

Elhangzott, hogy a fejkvótarendszer igazságtalan, elhangzottak észrevételek a társadalombiztosítással kapcsolatosan. Nyilvánvaló, hogy ezeket a problémákat felvető képviselőtársaim a vitában részletesen ki fogják fejteni.

Végezetül úgy gondoltuk, hogy az a - hogy úgy mondjam, talán kicsit semmitmondó - határozati javaslat, amely ebben az anyagban van, nem tartalmaz semmi olyan határozatot, ami a jövőre vonatkozóan bármit is eldöntene. Egyetlen tételt köt meg: a költségvetési hiányt.

Ennek ellenére a bizottság úgy döntött, hogy ezt az anyagot általános vitára alkalmasnak tartja azért, hogy beszéljünk róla, és az itt elhangzottak minél gyorsabban visszacsatolhatók legyenek a költségvetés készítőihez. Végezetül tehát a gazdasági bizottság ezt az anyagot vitára alkalmasnak találja, és javasolja, hogy tárgyaljuk meg.

Köszönöm. (Gyér taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm.

Megadom a szót dr. Szájer Józsefnek, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

Felszólaló: Dr. Szájer József, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója

SZÁJER JÓZSEF, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:

SZÁJER JÓZSEF, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság megtárgyalta az 1992. évi költségvetés irányelveiről szóló határozatot, és többségi döntéssel azt vitára alkalmasnak találta.

A bizottság, a FIDESZ indítványára, egyhangú szavazással állást foglalt két, az igazságügyi szervezet átalakítását érintő, költségvetési kihatású kérdésben. A bizottság, abból kiindulva, hogy a bírói függetlenség különleges fontosságú a jogállamiság kiépítése szempontjából, felhívja a kormányt, hogy az 1992. évi költségvetést úgy alakítsa ki, hogy az lehetővé tegye a bírák, illetőleg az ügyészek jövedelmének más közintézményeknél tervezettnél nagyobb arányú emelését. Ezzel a bírói hatalmi ág függetlenségét, a bírói és ügyészi pálya megbecsülését kívánja a bizottság növelni. A határozatnak az ügyészekre való kiterjesztését a Magyar Demokrata Fórum képviselői javasolták.

A bizottság másik, felhívó, szintén egyhangú határozata a Parlament és a Kormány egy korábbi adósságát kívánja törleszteni a munkaügyi bíróságok felé. Az Országgyűlés a hatásköri törvény tárgyalásakor a munkaügyi bíróságok munkaterhét óriási mértékben növelő döntést hozott: lehetővé tette, hogy előzetes döntőbizottsági eljárás nélkül lehessen munkahelyi jogvitákban a munkaügyi bíróságokhoz fordulni. A Ház akkor nem foglalt állást az ügyteher bővülésével járó költségvetési következményekről. Megjegyzem - és ez a bizottsági vitában is elhangzott -, hogy ezzel szemben megtette a költségvetési állásfoglalást a közigazgatási bíráskodás bevezetése kapcsán. Így a munkaügyi bíráskodás veszélybe került, még az új munka törvénykönyvének az elfogadása előtt. Ez a jogkereső állampolgárok ügyeinek elhúzódásához és érdeksérelméhez vezet. Ezért bizottságunk kéri a Kormányt, hogy a munkaügyi bíróságok kibővült működéséhez szükséges költségek fedezetét biztosítsa a 92. évi költségvetés tervezetében.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlési határozattal kapcsolatban a bizottsági ülésen elhangzott, hogy abban ne egy határozatlan, jelen esetben 60-80 milliárd közé becsült összeg szerepeljen, hanem egy meghatározott összegű felső határ. Jogi szempontból értékelhetetlen a határozati javaslatnak olyan meghatározása, amely tól-ig határokat rögzít. Erről a bizottság nem hozott ugyan határozatot, de meglátásom szerint konszenzus volt ebben a kérdésben.

A költségvetés tárgyalásának módszerével kapcsolatban többen kifogásolták a bizottsági vita során a költségvetési tervezés tetemes késését. Kritika érte az előző évekhez viszonyított számítási módot is, vagyis azt, hogy a költségvetési tételek mindig az örökölt számokat viszik tovább, anélkül hogy azok létjogosultságát megvizsgálnák. Gond az is, hogy nem tényszámokkal, hanem az előző évi irányszámokkal kénytelen a képviselő dolgozni, és ennek következtében nem a tényleges teljesítéshez tudja viszonyítani a jövő évi tételeket. Ilyen információhiányos helyzetben, ahol a Parlament a Pénzügyminisztérium egyedüli forrására van utalva, nehéz az Országgyűlés költségvetési ellenőrzését megvalósítani a Kormány felett, holott ez a Parlament talán legfontosabb jogosítványa.

A bizottsági vita főként a bizottság ügykörébe tartozó fejezeteket vizsgálta, az információhiány miatt azonban többnyire kérdés-felelet formában folyt a vita a bizottság tagjai és a Kormány jelen lévő képviselői között - főként az ellenzéki képviselők részvételével. Szó esett a miniszterelnökség megnövekedett tételeiről, a kárpótlással kapcsolatos tételek szétszórt szerepeltetéséről, az egyházak támogatásáról, az Állami Vagyonügynökség magas bér- és utazási kiadásáról, valamint a privatizációs bevételekkel kapcsolatos kérdésekről, az illetékbevételek igazságos, a nem megyeszékhely megyei jogú városokat a tavalyival ellentétben nem kifelejtő elosztásáról, és több más kérdésről.

A bizottság abban a tudatban tárgyalta meg a költségvetési irányelveket, hogy a Kormány a bizottsági vitában elhangzottakat is figyelembe véve fogja kialakítani az 1992. évi költségvetés végleges tervezetét. Ehhez kapcsolódva hadd zárjam felszólalásomat egy személyes megjegyzéssel. Látván az irányelvek feletti mostani plenáris vita iránti érdektelenséget, a miniszter urak, illetőleg miniszter hölgy tüntető távolmaradását, sajnos, ez az utóbbi lehet, hogy hiú reménynek fog bizonyulni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem hogy a külügyi bizottság állít-e előadót. (Kis szünet után.) Nem. Akkor most, mielőtt bejelenteném az ebédszünet megkezdését, bejelentések következnek.

Bejelentések: Balogh Gábor jegyző

BALOGH GÁBOR jegyző:

BALOGH GÁBOR jegyző: A költségvetési bizottság, a kiadott meghívótól eltérően, a délutáni kisszünetben tartja ülését a kongresszusi teremben. Napirenden: a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása. Kérjük a bizottság tagjait, a javaslattevő képviselőket, valamint a Kormány képviselőjét, hogy a bizottsági ülésen szíveskedjenek részt venni.

A másik bejelentés: a délutáni kisszünetben az önkormányzati bizottság a főemelet 11. számú tanácsteremben ülést tart. Napirenden az előbbi téma szerepel. Kérjük a bizottság tagjait, a javaslattevő képviselőket, valamint a kormány képviselőit, hogy a bizottság ülésén szíveskedjenek részt venni.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Ebédszünet következik. 14 órakor interpellációkkal és kérdésekkel folytatjuk a munkát. Jó étvágyat kívánok!

(Szünet: 12 óra 59 perctől 14 óra 13 percig - Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el - Jegyzők: dr. Szabó Lajos és dr. Kóródi Mária)

Interpellációk:

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek elfoglalni helyüket.

Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük délutáni munkánkat. Az elnöki teendők ellátásában dr. Kóródi Mária és dr. Szabó Lajos jegyzők lesznek segítségemre.

Az ügyrendi bizottság állásfoglalása Ráday Mihály (SZDSZ) interpellációjára vonatkozó sürgősségi kérelem értelmezése tárgyában

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy Ráday Mihály képviselőtársunk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről az Országgyűlés 1991. október 8-i ülésnapján elhangzott interpellációja kapcsán felkértem az ügyrendi bizottságot, hogy értelmezze a házszabály 59. §-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket abból a szempontból, hogy az interpellációra vonatkozó sürgősségi kérelem hogyan érvényesülhet a jelenlegi parlamenti gyakorlatban.

A házszabály hivatkozott rendelkezése kapcsán kialakított ügyrendi bizottsági állásfoglalást 3299-es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megkérdezem dr. Kónya Imre képviselőtársamat, az ügyrendi bizottság elnökét, kívánja-e kiegészíteni a bizottság állásfoglalását.

Felszólaló: Dr. Kónya Imre, az ügyrendi bizottság elnöke

KÓNYA IMRE, DR. (MDF)

KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Tekintettel arra, hogy kisebbségi vélemény is el fog hangzani, ezért röviden kiegészíteném az indoklást, illetőleg összefoglalnám az ügyrendi bizottság állásfoglalásának lényegét és indoklását.

A problémát az okozza, hogy jelenlegi tárgyalási rendünk kétnapos üléseket tesz lehetővé. Hétfőn és kedden van plenáris ülés. Ez a két ülésnap együttesen ad ki egy ülést. A házszabály szerint különbséget kell tenni az interpelláció elmondásának időpontja, ezzel összefüggésben a benyújtás időpontja és a válaszadás között.

Úgy rendelkezik a házszabályunk, hogy 72 órával az interpelláció elhangzása előtt kell benyújtani a Házhoz az interpellációt. Tehát 72 órának kell eltelnie a benyújtás és az elmondás között. Ettől eltérő probléma a válaszadás kérdése. A házszabály értelmében a válaszadásra fő szabály szerint az ülésen kell sort keríteni szóban, és van egy kiegészítő lehetőség, amelyre csak kivételesen és indokolt esetben kerül sor, amikor írásban 30 napon belül lehetséges a választ megadni.

A fő szabály azonban az, hogy az ülésen és szóban kell válaszolni az interpellált személynek a szintén az ülésen elhangzó interpellációra. Kérdés az, hogy mikor. Erre vonatkozik az 59. § (1) bekezdése: azon az ülésen, ahol elhangzik, vagy közvetlenül az elhangzást követően, vagy azon az ülésen, de más ülésnapon. Ez a fő szabály.

A (3) bekezdés tartalmaz egy sürgősségi szabályt, amely azt mondja, hogy ha sürgősséget kér az interpellációt előterjesztő képviselő és ezt a Ház megszavazza, akkor legkésőbb az elhangzást követő ülésnapon kell válaszolni az interpellációra. Tekintettel arra, hogy összesen két ülésnapból áll a mi tárgyalási rendünk szerint az ülés, ezért mindig ez a sürgősségi szabály érvényesül - fogalmazhatunk így -, hiszen az elhangzást követő legközelebbi ülésnapon mindenképpen el kell hangoznia a válasznak, ha be akarjuk tartani azt a szabályt - és nyilvánvalóan be akarjuk tartani -, hogy azon az ülésen kerüljön sor a válaszadásra.

Ezért foglalt úgy állást az ügyrendi bizottság, hogy ennek a sürgősségi szabálynak gyakorlati jelentősége a Ház jelenlegi tárgyalásában nincs, mert mindig tulajdonképpen a sürgősségi szabály nyújtotta szűkítés érvényesül a jelenlegi tárgyalási rendben.

Hogy nem lehet ezt a sürgősségi szabályt úgy értelmezni, hogy ez kizárná az írásbeli válaszadás lehetőségét, azt azzal indokolnám, hogy ez az a bizonyos kivételes és indokolt eset, amikor nem az ülésen történik a válaszadás, hanem írásban és természetesen ülésen kívül, és a sürgősség kifejezetten ülésnapra vonatkozik, tehát ülésen történő szóbeli válaszadásra.

Úgyhogy ez a rövid, bár elég bonyolultra sikeredett indokolás, de azt hiszem, szükséges volt ezt elmondani, mert elég lényeges kérdésről van szó.

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Kónya Imre képviselőtársamnak szóbeli kiegészítését.

A bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazásra került. Erre figyelemmel megadom a szót dr. Hack Péternek, a kisebbségi vélemény előadójának.

Felszólaló: Dr. Hack Péter, az ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének előadója

HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)

HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a kisebbségi véleményt ismertetném, engedjenek meg egy megjegyzést. Ha esetleg nem értették, amit a bizottság elnöke elmondott (derültség) , akkor próbálják meg elolvasni az ennél hosszabb jelentést. Én megmondom, annak utána sem értettem, de lehet, hogy önök meg fogják érteni ezt az álláspontot.

A kisebbség nevében azért foglaltunk el ettől eltérő álláspontot, mert a többség véleményének egyetlen pontjával vitatkoztunk. Ez a legfontosabb pont. Nevezetesen arra a kérdésre, hogy írásbeli válasz esetén ki lehet-e mondani a válasz sürgősségét, a bizottságban kisebbségben maradtak azt a választ adták: "Igen, ki lehet mondani a sürgősséget, ha az Országgyűlés többsége így dönt." Vagyis mi úgy értelmeztük az 59. § (3) bekezdését, hogy ez a bekezdés vonatkozik az azt megelőző (2) bekezdésre, amely az írásbeli válasszal foglalkozik. Szemben az előbb elhangzottakkal, mi úgy ítéltük meg, hogy az írásbeli válasz is az ülésnapon hangzik el, hiszen a házszabály egyértelműen szól róla, és pár perc múlva önök valamennyien tapasztalni fogják, hogy írásbeli válaszokkal fog itt az ülés foglalkozni. Tehát ez az írásbeli válasz nem egy más színtéren zajlik, mint ahogy az előző megközelítésből erre következtetni lehetett volna.

Mi úgy láttuk, tekintettel arra, hogy a (2) bekezdésben van két nagyon fontos szó, ez a két fontos szó, ez a két szó az, hogy az interpellált "indokolt" esetben és "kivételesen" jogosult írásban válaszolni. Ez a két szó azt eredményezi a mi jogértelmezésünk szerint, hogy ezt az indokoltságot és kivételességet a Ház elbírálhatja azon az úton is, hogy ha az interpelláló képviselő azt kéri, hogy kérem, én erre a kérdésre nem 30 nap múlva szeretném a választ megkapni, hanem ennél sokkal rövidebb időn belül, hiszen a válasz annyira sürgős és a kérdéssel kapcsolatos országgyűlési állásfoglalás annyira sürgős, hogy nem várhat 30 napot. Erre az esetre nyújt lehetőséget ez 59. § (3) bekezdése. Mégegyszer mondom, az eredeti interpellációs jogot annyiban szűkítve, hogy míg az interpellációt a képviselő egyedül is előterjesztheti és ehhez nem kell a Ház többségének véleménye, a sürgősség kimondásához az Országgyűlés többségének álláspontja kell. Tehát az szükséges, hogy a Ház többsége úgy szavazzon, hogy igen, szeretnénk, hogy erre a kérdésre sürgősen válaszoljon a miniszter.

Megítélésünk szerint az ügyrendi bizottság álláspontjának elfogadása a Ház többségét fosztja meg attól a jogtól, hogy a minisztertől, a végrehajtó hatalom képviselőjétől sürgős, nagyon rövid időn belül választ kapjon. Én ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy a bizottság kisebbségének álláspontját támogassák, azt az álláspontot, hogy lehet ezt a szabályt alkalmazni írásbeli interpellációknál is, és ennek a szabálynak az alkalmazása révén el lehessen azt érni, hogy rövid időn belül szülessen válasz az interpellációra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps - Ráday Mihály szólásra jelentkezik.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Ügyrendi kérdésben kíván Ráday képviselőtársam szólni?

Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Igen, elnök úr, hát miután én okoztam ezt a kis kellemetlenséget, amiről mostanáig szó volt, szeretnék hozzáfűzni egy mondatot - ez egyben egy ügyrendi javaslat.

Ugyanis én, bár rendkívüli módon öregszem, emlékszem arra még, amikor Kónya Imre világosan tudott fogalmazni... (Derültség.) És arra szeretném kérni, tegye meg azt a szívességet nekünk, hogy fogalmazza meg azt a lehetőséget, amiről most Hack Péter beszélt. Ugyanis a dolog roppant egyszerű: ha nem jó ez a Házszabály és ilyen komplikáltan lehet csak megmagyarázni, akkor baj van. Akkor én azt gondolom, hogy egyszerűsíteni kell a kérdést. Rendkívüli és indokolt esetekben a miniszterek lehetőséget kapnak arra, hogy 30 napon belül írásban válaszoljanak; amennyiben a Parlament egy sürgősségi szavazáson úgy dönt, hogy ez túl hosszú, akkor nem azt kell írni, hogy a legközelebbi ülésnapon, hanem hogy a legközelebbi interpellációs ülésnapon. És akkor gyakorlatilag a sürgősség azt jelenti, hogy nem 30 napon, hanem egy héten belül kell válaszolnia. Szerintem ez kristálytisztán megoldható. És az ügyrendi javaslatom az lenne, hogy legyen Kónya Imre és az ügyrendi bizottság ebben segítségünkre - vagy a Házszabály-bizottság -, fogalmazzák ezt meg jól, használhatóan, és akkor a dolog működni fog. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kónya Imre képviselőtársunk kíván felszólalni.

Felszólaló: Dr. Kónya Imre, az ügyrendi bizottság elnöke

KÓNYA IMRE, DR. az ügyrendi bizottság elnöke:

KÓNYA IMRE, DR. az ügyrendi bizottság elnöke: Igen. Hát ez, ugye, nem ügyrendi javaslat volt, hanem egy sajátos módon szóban előterjesztett törvénymódosítási kezdeményezésnek tűnt számomra, amit Ráday Mihály mondott. Az ügyrendi bizottságnak azonban nem az volt ezúttal a feladata, hogy Ráday Mihály elképzelésének megfelelően módosítsa a Házszabályt, hanem a jelenlegi Házszabályt igyekezett az ügyrendi bizottság értelmezni, ahogyan azt a többség véleménye szerint értelmezni lehet.

A kisebbség egy másik értelmezést ad ennek a vonatkozó házszabályi rendelkezésnek, egy olyan értelmezést, amelyet Ráday Mihály az előbb elmondottak szerint egy módosítással szeretne elérni.

Úgy érzem, most a Háznak az a feladata, hogy a jelenlegi Házszabály értelmezése vonatkozásában döntsön, hogy a többségi vagy a kisebbségi véleménynek van-e igaza.

Az egy másik kérdés, hogy szükséges-e módosítani Ráday Mihály elképzelése szerint kétharmados többséggel a jelenlegi Házszabályt.

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés!

Ezek után kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az ügyrendi bizottság állásfoglalását. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.)

Az Országgyűlés határozatképtelen. Kérem, szíveskedjenek beszólítani a folyosón levő képviselőtársainkat! (Rövid szünet.) Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, hogy megismételhessük a szavazást! (Rövid szünet.)

Tehát újból felteszem a kérdést, hogy az Országgyűlés elfogadja-e az ügyrendi bizottság állásfoglalását. Kérem képviselőtársaimat, szavazzanak! (Megtörténik.) Még mindig kevesen vagyunk. (Rövid szünet.)

Újból megismételjük a szavazást, képviselőtársaim. Az ügyrendi bizottság állásfoglalását elfogadja-e az Országgyűlés? Kérem szavazzanak! (Megtörténik.) Még mindig nincsenek meg.

Képviselőtársaim, az Országgyűlés még mindig határozatképtelen, ezért áttérünk az első interpellációra. Talán időközben megérkeznek képviselőtársaim.

Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) "Az egyes állami vezetők költségtérítésének szabályozása" címmel a miniszterelnökhöz címzett interpellációra adott munkaügyi miniszter írásos válasza

Dr. Kis Zoltán képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyujtott be a miniszterelnökhöz az Országgyűlés 1991. szeptember 10-i ülésére. Az interpellációra dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr írásos válaszát 3199-es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megkérdezem dr. Kiss Gyula miniszter urat, kívánja-e szóban kiegészíteni írásbeli válaszát.

KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:

KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr!

Az írásban benyújtott válaszomat változatlan tartalommal fenntartom. Engedjék meg azonban, hogy egyetlen gondolat erejéig kiegészítsem azt, illetőleg néhány gondolattal súlypontosítsam az írásban megküldött és önök előtt fekvő választ.

Azt gondolom, hogy az interpelláció, illetőleg az abban megfogalmazott kérdés picit mindannyiunkról szól, akik itt ülünk ebben a teremben. Elsősorban azért, mert a miniszteri és államtitkári bérekkel együtt mozog a képviselők, illetőleg egyéb köztisztviselők keresete is annyiban, amennyiben a miniszteri bérek meghatározott százalékában kerültek megállapításra.

Azt is vallom, hogy erről a kérdésről csak akkor érdemes és csak akkor szabad beszélnünk, ha ezt érzelmektől mentesen a tényekhez ragaszkodva tudjuk megtenni, és nem esetleges politikai indulatoktól vezérelve. Tudom, hogy az interpelláció elsősorban nem a keresetről, hanem a miniszteri, államtitkári költségtérítésről szól.

Számos külföldi országban a miniszterek és államtitkárok bérezése oly módon került megoldásra, hogy magába a bérrendszerbe kerültek beépítésre azok a plusz, többletkiadások, amelyek a miniszteri, államtitkári munka ellátásával kapcsolatosan szükségszerűen felmerültek. Elsősorban itt társadalmi, közéleti tevékenységgel kapcsolatosan jelentkező olyan többletkiadásokra gondolok, amelyek elkerülhetetlenül megjelennek e munka végzése során. Azt hiszem, hogy ezt egyikünk sem vonja kétségbe, azonban abban a pillanatban mulatságossá válik a dolog, mihelyt ezt elemenként és forintra lebontva próbáljuk meghatározni. Ezért követi nagyon sok külföldi ország azt a módszert, hogy egész egyszerűen ennek a vonzatát bérként jeleníti meg. Akkor, amikor a kormány előtt felmerült ez a kérdés, és végiggondoltuk, hogy milyen megoldást válasszunk, végül is lehet, hogy a rosszabbikat választottuk - nem tudom -, de arra az álláspontra helyezkedett a kormány többsége, hogy ha valódi költségek jelennek meg, akkor ezt fedezze valódi költségtérítés, ne pedig a bérek. Különösképpen ne akkor, amikor ilyen a bérhelyzet Magyarországon, mint amilyen.

Ha megengednék nekem, néhány számot elmondanék a bérekről egész egyszerűen azért, mert ha önmagában kiragadjuk a miniszteri és államtitkári jövedelmeket, és csak önmagában vizsgáljuk, akkor talán torzó képet kapunk. Azonban, ha összevetjük mondjuk a gazdasági szféra vagy az államigazgatási szféra egyes vezetőinek jövedelmével, akkor talán reálisabb képet alkothatunk.

Az állami vállalatok első számú vezetőjének országos átlagban a havi jövedelme 90 ezer forint felett van. Az állami vállalatok első számú vezetői közül több mint háromszáznak országos viszonylatban 210 ezer forint körül mozog a havi bruttó keresete.

Ugyanezek a számok szövetkezetekre lebontva: a szövetkezetek első számú vezetőinél a havi bruttó kereset 58 ezer körül mozog, háromszáz fő esetében pedig meghaladja a havi 140 ezer forintot.

Társulások, társaságok első számú vezetőinél országos átlagban a havi kereset 67 ezer forint körül mozog bruttóban, míg háromszáz főnél itt is meghaladja a havi 120 ezer forintot. Vállalkozási szférában középvezetők jövedelmeiről, ha megengednek néhány számot: egy igazgatóhelyettes havi átlagjövedelme 100 ezer körül, egy főosztályvezetőé 85 ezer, egy osztályvezetőé 60 ezer forint körül mozog.

Újságírók jövedelmei vonatkozásában: csak a televíziónál több mint 40 újságírónál a havi átlagos bruttó jövedelem messze meghaladja a 100 ezer forintot.

Mindezen számokat csak és kizárólag azért említettem és mondtam el, hogy ezek tükrében talán reálisabban ítélhető meg a miniszterek, államtitkárok és a képviselők fizetése is.

A költségtérítésre visszatérve azt gondolom, hogy egy pillanatig sem lehet vitás előttünk az a tény, hogy az a miniszter, aki képviselő is, pusztán azért nem kapja a képviselőket megillető költségtérítést, mert miniszter lett. Ha nem lenne miniszter, csak képviselő, akkor kapná, minthogy a képviselők is kapják. Itt tehát egyik oldalon megjelent egy plusz tényleges költségkiadás azzal, hogy miniszterré vált egy képviselő, ugyanakkor másik oldalról megszűnt a költségtérítés folyósíthatósága és megszűnt a képviselői fizetésük 50%-a is.

Azt hiszem, ezt a két tényt egymás mellé kell tenni akkor, amikor ezt a kérdést megítéljük. Nem lehet vitás az sem, hogy a miniszterek jelentős része nem budapesti illetőségű lévén, a szolgálati lakásával csomó, forintban konkrétan kifejezhető olyan plusz költséget vett a nyakába - ha szabad így fogalmaznom -, amely kifejezetten annak kapcsán és annak eredményeképpen jelentkezik, hogy ezt a munkát és itt Budapesten végzi. Ezeknek a tényleges költségkihatással járó tényezőknek a valódiságához tehát aligha férhet kétség, amint az írásbeli válaszomban kifejtettem. Az interpellációban megfogalmazott kételyeket tehát a kérdés tartalmi megítélését illetően nem tudom elfogadni, hiszen a tartalmi valódiságához a költségtérítésnek nem férhet kétség.

Ami a formai megoldását illeti a dolognak, hogy költségtérítésben avagy keresetbe beépítve kell ezt megjeleníteni, ebben a vonatkozásban hajlamos vagyok arra, hogy meggyőzzenek ennek, illetőleg a másik megoldásnak az igazáról.

Azt gondolom - és itt jön a plusz gondolat, amivel szeretném kiegészíteni az írásban adott válaszomat -, hogy a 92-es évre vonatkozóan talán érdemes újragondolnunk ezt a kérdést. Személyes véleményemet mondva azt sem tartom kizártnak, hogy egy hatpárti konszenzusra, megállapodásra építsük rá az ezzel kapcsolatos döntést. Végig kell gondolni újra, ami a formai megoldást illeti, s kérem önöket, hogy akkor, amikor döntenek a válasz elfogadásáról, akkor ezt a plusz gondolatot feltétlenül tegyék a mérlegre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr kiegészitő felszólalását.

A Matjaz Sinkovec úr vezette Szlovén Külügyi Bizottság delegációjának köszöntése

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az interpellációt megszakítva úgy a magam, mint képviselőtársaim nevében tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló szlovén külügyi bizottság képviselőit, akik Matjaz Sinkovec bizottsági elnök úr vezetésével érkeztek hazánkba. (Matjaz Sinkovec feláll. - Hosszan tartó taps.) Köszönöm. Kívánom, hogy magyarországi megbeszéléseik sikeresek legyenek. Érezzék jól magukat hazánkban.

Megkérdezem dr. Kis Zoltán interpelláló képviselőtársamat, hogy egyetért-e a miniszteri válasszal.

KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)

KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Elöljáróban, mint ahogy nem tudja osztani és megérteni a miniszter úr azokat a kételyeket, amelyek az interpellációmban megjelentek, ugyanúgy nem osztom és nem tudom elfogadni azt a választ, amelyet egy kicsit bőbeszédűen itt kiegészítésképpen előadott. Úgy látszik a 30 nap kevés volt arra, hogy minden indokot össze tudjanak szedni, meg is értem, ugyanis a miniszteri válasz eredetileg a miniszterelnök úrhoz címzett interpellációra érkezett. Örülök, hogy találtak olyan minisztert, aki hajlandó volt írásban megfogalmazni a választ.

A költségtérítés kapcsán kérdésem arra irányult, milyen konkrét indokolt kiadások vannak, amelyek az 50%-os, tehát nettó 32 500 forintos térítést a miniszter esetében indokolják. Erre itt az írásos anyagban választ nem kaptam. A lakáskiadások, az utazási költségek, a ruházkodási költségek nyilvánvalóan megjelennek, ez azonban minden magyar állampolgárt a saját szintjén, saját pénztárcájának megfelelően terheli, minisztereknél ez magasabb. Nem azt vitatom, hogy költségtérítésre van-e szükség, vagy nincs. Természetesen van, és bizonyos közjogi feladatokkal, bizonyos vezetői feladatokkal járól indokolt költségeket, mint ahogy az adózási törvény is előírja, átalánnyal kompenzálni lehet.

Itt azonban épp arra való tekintettel, amit a miniszter úr is vázolt egy összehasonlítás kapcsán, arról van szó, hogy bizonyos ágazatokban dolgozók, vezetők, állami vezetők, újságírók, szövetkezeti vezetők jóval többet keresnek, több pénzt kapnak, mint a miniszterek. Itt már az összemosás számomra egy kicsit furcsa, úgy néz ki, hogy mégis azt látszik alátámasztani, amit én hátsó gondolataimban megfogalmaztam, hogy ez a költségtérítés arra irányul, zárkózzunk föl ehhez, mert nem maradhatunk le, nem kereshetünk kevesebbet, mint azon állami vezetők, akik között számos olyan is található, akinek a vállalata éppen fölszámolás alatt áll, és ennek ellenére tízszeresét keresi annak, mint az ott dolgozó munkások, akik esetleg még munkakönyvhöz is juthatnak a közeljövőben.

Ez viszont a Kormány kompetenciája, hogy ezt rendezze és felügyelje.

Az interpellációm lényege az volt, amire szerettem volna rávilágítani, és szeretném önöket erről meggyőzni a gomb megnyomásánál, hogy a jövedelemnél azért mindig értékeljük a teljesítményt, mindig értékeljük a társadalmi helyzetét az illetőnek, ezt azonban adózott tiszteletdijakban és bérekben kompenzáljuk, illetve ismerjük el, ne pedig bújtatott és mondvacsinált ötletekkel próbáljunk ennek bizonyítványi magyarázatot adni.

Köszönöm. Kérem, ne fogadják el a választ, és remélem, hogy rá tudjuk szorítani a Kormányt olyan adózott jövedelmek megállapítására, amelyek ebben az országban élő valamennyi állampolgárra egyaránt vonatkoznak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kis Zoltán képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ.

Kérdezem az Országgyűlést: elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés - államtitkári szavazatokkal - 111 "igen" szavazattal 56 ellenében 30 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Határozathozatal az ügyrendi bizottság jelentéséről

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Képviselőtársaim! Tekintve, hogy most határozatképes az Országgyűlés, visszatérünk az ügyrendi bizottság jelentésére.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést: elfogadja-e az ügyrendi bizottság állásfoglalását. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 112 "igen" szavazattal 71 ellenében 11 tartózkodás mellett az ügyrendi bizottság jelentését elfogadta.

Ráday Mihály (SZDSZ) "A Balaton vízminőségvédelme tárgyában az angolna-pusztulás apropójából" címmel a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez intézett interpellációra adott miniszter írásos válasza

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Ráday Mihály, a Szabad Demokraták Szövetségének képvsielője interpellációt nyújtott be az Országgyűlés 1991. október 8-i ülésére Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez.

Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úr írásos válaszát 3267-es számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megkérdezem Keresztes K. Sándor miniszter urat, kívánja-e válaszát kiegészíteni szóbelileg.

KERESZTES K. SÁNDOR, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:

KERESZTES K. SÁNDOR, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Igen, Elnök Úr. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ez volt az az interpelláció, aminek kapcsán az előbb tárgyalt ominózus sürgősségi javaslat, illetve ügyrendi javaslat felmerült. Bizonyára emlékeznek arra is képviselőtársaim, hogy Ráday Mihály képviselőtársunk a balatoni angolna pusztulás ürügyén, abból indíttatva egy hosszú bevezetés végén azt a kérdést tette fel, hogy milyen eszközökkel rendelkezik a minisztérium vízminőségi feladatainak ellátásához. Erre ígértem én írásbeli választ.

Az ülés után a sürgősségi javaslat iránt érdeklődvén derült ki, hogy Ráday képviselő úr mindössze egy egyszavas választ várt volna, mégpedig azt, hogy rendelkezik-e elegendő eszközzel a minisztérium vagy pedig nem ezeknek a feladatoknak az ellátásához. Ilyen módon leegyszerűsödvén a kérdés, a rövid és korrekt választ postafordultával megadtam, ez fekszik képviselőtársaim előtt, és ez így hangzik, hogy nem rendelkezik a minisztérium elegendő eszközökkel ahhoz, hogy a vízminőségi feladatait kellő módon el tudja látni.

Ehhez csak egy rövid kommentárt szeretnék most fűzni.

Amikor az elmúlt év őszén a vízügy és környezetvédelem szétválasztása megtörtént, akkor az eszközök elosztása abból az elvből kiindulva lett rögzítve, hogy azokat az eszközöket, amelyek a vízminőség kontrolljához szükségesek, a KPM kapja meg, amelyek pedig a vízminőséget is befolyásoló vízgazdálkodási feladatok ellátásához szükségesek, maradnak vagy kerülnek a vízügy kezelésébe, tulajdonába.

A gyakorlatban azonban az eszközöket területileg kellett megosztani, ami azt eredményezte, hogy egyes területeken, régiókban a vízügy került jobb helyzetbe, más régiókban, más területeken a KPM került jobb helyzetbe.

A Balaton - és a Kis-Balatont is hozzáértve ebből a szempontból - abba a kategóriába tartozik, ahol az eszközök túlnyomó részét a vízügy kapta meg, ezért nem vagyunk ott kellő eszközellátottsággal biztosítva, nem tudjuk a feladatainkat kellő módon ellátni.

Természetesen ez a helyzet elfogadhatatlan. Itt részben jogszabályok folyamatban lévő korrekciójával, a vízügyi és környezetvédelmi törvény szabályozási lehetőségeivel, részben a tavaly elvégzett eszközmegosztás revideálásával, részben pedig állandó költségvetési támogatással szeretnénk a problémát a vízüggyel közösen megoldani.

Ez most tehát a helyzet, ami - mint mondtam - számunkra nem elfogadható, de ennek javításán dolgozunk közös erővel, s a Parlament remélhető jövőbeli segítségével.

Ezért kérem válaszom szíves elfogadását. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem Ráday Mihály képviselőtársamat: egyetért-e a miniszteri válasszal?

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr azt mondta, hogy a helyzet számára elfogadhatatlan. Én úgy gondolom, hogy elfogadhatnám ezt a választ, hiszen tudom, hogy a helyzet elfogadhatatlan. De nem véletlenül tettem fel az interpellációs kérdést - ha szabad így mondani -, mert szeretném elmondani, hogy ez nemcsak elfogadhatatlan: tarthatatlan is.

El kell mondanom, hogy mit láttunk. El kell mondanom azt, hogy láttunk a Kis-Balaton I-en megépítve egy enyvezett fából gyönyörűen elkészült nagy hidat, kérem szépen, egy olyan helyen, ahol akár gőzhajó is mehetne alatta akkora a híd, ezzel szemben nem járnak gőzhajók és egy keskeny pallón át lehetett volna menni, de ez a híd drágább.

El kell mondanom, hogy láttunk Keszthelyen egy akkora kongresszusi termet fölépítve enyvezett, hajlított, gyönyörű fából, amelyben egy kongresszust lehet rendezni, és amely használhatatlan, mert nyáron meleg, télen hideg, nincs kondicionálva.

El kell mondanom azt, hogy láttunk egy Kis-Balaton I-et, ami azt a célt szolgálja - a Magyar Köztársaság pénzéből -, hogy tisztává legyen a Zala vize és a Balaton tiszta vizet kapjon. Ezzel szemben olyan nyílt vizeket teremtettek ott, hogy jól lehessen halászni, és a helyiek bizonyos vízügyesekről elneveztek bizonyos vízterületeket, amelyekről tudják, hogy az a terület direkt a célból készült, hogy ott ők a halászatot megszervezhessék, ami egy harmadik minisztérium, egyébként az FM számára hoz hasznot.

Láttunk, kérem szépen, Fenékpusztán egy fantasztikusan nagy, új üzemcsarnokot, amelynek az autóparkolója, a fedett autóparkolója volt akkora, mint a természetvédelmi felelős csónakháznyi területe, amiből ő az ügyeket intézi. Egymás mellett áll Fenékpusztán ugye hatalmas új üzemcsarnok és mellette a természetvédelmi felügyelőnek a kis épülete. Valaki találóan megjegyezte, hogy ez ott Fenékpuszta, ez pedig itt Pusztafenék, mert körülbelül a dolog ezt a benyomást kelti.

Ezek után - nem akarták nekünk mutatni - a bizottság tagjai kiscserkész módon elmentek Keszthelyre megnézni az ottani épületet, amiről tudjuk, hogy márvánnyal van kikövezve és hogy gyönyörű és hogy kétszintes. És megtudtuk, hogy ennek az épületnek az egyik szárnyában a székesfehérváriak tartanak fönn helyeket, mert tévedés ne essék, az egész Balaton a székesfehérvári központú vízügyi hivatalhoz tartozik, míg a Kis-Balaton - amely ezt tisztítani hivatott - a szombathelyi illetőségű, másik vízügyi hivatalhoz tartozik.

Na most, az egyik szárny ugye a székesfehérváriaké. Én megértem, ugye ők vannak 1300-an, tehát valahol üdülniük kell. Úgyhogy világos, hogy Keszthelyen fönn kell tartani a szobákat.

A másik részén láttuk a laboratóriumot, ahol szakmabeli kollegáink megállapították, hogy nem folyik semmilyen jellegű munka, a műszerek le vannak takarva nejlonnal, üresek a szobák. Ahol egyáltalán munkának a nyomát láttuk, az olyan rutinfeladatok megoldására szolgál, amit a keszthelyi középiskola kémia szakköre meg tudna csinálni sokkal olcsóbban, ezért fölösleges ekkora üzemházat fenntartani.

Láttunk még csónaktárolót ebben. Én vitorlázó versenyző voltam a Balatonon az akkor legjobb egyesületben. Az egész egyesületnek ennyi hajóra nem volt zárt tárolóhelye, mint ebben az épületben van. Nem tudom, mekkora lehet a flotta.

Tudjuk azt, hogy környezetileg hátrányos a part lebetonozása. Itt ezen a területen betonozott a partszegély végig. Kikötőjük is van, abban kizárólag a helyi rendőrség motorosa parkol, amelynek bérbeadják. És kérem szépen, ebben az épületben, hozzáteszem, hogy a fenékpusztai épületben a természetvédőnek nincs telefonja, ha bérelni akarna egy szobát a palotából mellette, akkor 35 ezer forintot kérne tőle a vízügy, abban az épületben, amit közösen épített, együtt a vízügy és a környezetvédelem. És a keszthelyi épületet is együtt építették, és abban jelenleg hat olyan fölösleges szobát tartanak nyilván, - amellett, hogy a többit sem használják arra, amire kéne - amelyeket bérért kölcsönadnak különböző kft-knek kérem szépen, miközben a környezetvédelemnek egyetlen helyisége sincsen a közösen megépült épületben.

Úgy véltem, hogy ezeket el kell mondanom, mert a dolog egyszerűen hihetetlen volt a többpárti környezetvédelmi bizottságnak, amikor ott járt és ezt láta. És hozzáteszem, hogy született egy levél, amelynek másolatát megkaptam, amelyet a miniszter úr megkapott, amelyben az ország 12 környezetvédelmi központja, igazgatósága írta a levelet mind a 12 főfelügyelő aláírta, melyben közlik, hogy nem tudják feladataikat ellátni, mert nincsenek meg hozzá a szükséges eszközeik. Ez kérem katasztrofális.

És azért kértem sürgősségi tárgyalást, annak idején azért szerettem volna ezt elérni, - és úgy vélem, hogy időnként ezt valóban el kéne érni - hogy ne kelljen 30 napot várni, mert itt a költségvetés a nyakunkon. És tegnap Antall József fönt a Várban azt mondta, hogy a környezetvédelem fontos dolog. A nemzeti megújhodás programja valaha azt mondta, hogy kell környezetvédelem. Ámde, kezünkben vannak a környezetvédelem alapelvei, és abban ismételten nincs környezetvédelem szinte semmi.

Attól félek, és azért tartom sürgősnek az ügyet, mert közeledik, amikor a költségvetésről részletesen kell beszélnünk, és azt szeretnénk, hogy ne megint pusztába kiáltott szó legyen, hogy a környezetvédelem számára biztosítani kell a megfelelő összeget, eszközt, laboratóriumot, embert, telephelyet ahhoz, hogy ebben az országban (állítólag Esterházy Péternél száz forintot kell fizetni, ha az ember kimondja, hogy Európa) szóval hogy Európa felé menjünk, a környezetvédelem területe felé, megér ennyit, hogy elmondjam.

Azt szeretném, ha a költségvetés tárgyalása során - és ezt kérem, és ezért fogom azt kérni, hogy "nem"-mel szavazzanak természetesen, mert azt szeretném, hogy a Kis-Balaton I-ről részletes kimutatást kapna a környezetvédelmi bizottság forintról forintra, hogy mire ment el a pénz a Kis-Balaton I-nél a hídra, a kongresszusi teremre és az üdülőre, mindenre. Azért, hogy meg tudjuk állapítani, hogy a Kis-Balaton II-re a szükséges megépítésre jár-e az az összeg, amit beterveztek, az a 2,7 milliárd vagy azt is netán másra akarják fordítani. Hogy meg tudjuk ezt ítélni, ahhoz az kell, hogy lássuk. Szeretném, ha tisztánlátás lenne. Szeretném, ha tiszta víz lenne a Balatonban. És ebből kifolyólag úgy vélem, hogyha azt kérem, hogy "nem"-mel szavazzanak, akkor munkára szavazok, arra, hogy a két minisztérium, amely ebben illetékes, ezt a beszámolót elkészítse, és arra, hogy a bizottságunk ezt a kérdést megvizsgálva, a költségvetés tárgyalására tiszta képet tudjon önmaga előtt felmutatni.

Én azt hiszem, hogy a környezetvédelem ügyében itt nem hat párt ül, hanem kettő, és eszerint fognak szavazni. Az egyik párt, amelyik azt mondja, hogy legyen Magyarországon környezetvédelem, tiszta fej, tiszta gondolkodás e tárgykörben, az esetben "nem"-mel szavaz.

A másik párt a foszladozó, bűzös angolnák pártja... (derültség) az "igen"-re adja le a voksát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Ráday Mihály képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik. Taps az SZDSZ soraiban, amikor a kijelzőtáblán megjelenik az eredmény.)

Az Országgyűlés határozatképtelen, kérem a kintlévő képviselőtársaimat szólítsák be. (Rövid szünet.) Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, hogy az Országgyűlés határozatképes legyen. Tehát újból felteszem a kérdést, az Országgyűlés elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik. Közbeszólás az MDF soraiból: Igen. Taps az SZDSZ soraiban, amikor a kijelzőtáblán megjelenik az eredmény.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 96 "igen" szavazattal 81 ellenében 26 tartózkodás mellett a miniszteri választ nem fogadta el. Az interpellációt kiadom a környezetvédelmi bizottságnak megtárgyalásra.

Pintér István (FKgP) "Az alföldi szőlő felvásárlása tárgyában" a földművelésügyi miniszterhez, valamint a pénzügyminiszterhez címzett interpellációjára adott gazdasági bizottság jelentése

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Pintér István a Független Kisgazdapárt képviselője interpellációt nyújtott be az Országgyűlés 1991. augusztus 27-i ülésére a földművelésügyi miniszterhez, valamint a pénzügyminiszterhez, az alföldi szőlő felvásárlása tárgyában. Az interpellációra dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter úr válaszolt. A minszteri választ sem az interpelláló képviselő, sem az Országgyűélés nem fogadta el, ezért azt kiadtam a gazdasági bizottságnak. A gazdasági bizottság jelentését 3242-es számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Tekintve, hogy Szabó Iván képviselőtársunk, a gazdasági bizottság elnöke nincs jelen, a gazdasági bizottság részéről valaki ki kívánja-e egészíteni az írásbeli választ. Jelentkező nincs, ezért megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetért-e a bizottság jelentésével.

PINTÉR ISTVÁN (FKgP)

PINTÉR ISTVÁN (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adott választ a gazdasági bizottság is elfogadta és én magam is elfogadom.

Határozathozatal

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm szépen. Pintér István képviselőtársunk a gazdasági bizottság jelentését elfogadta. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a bizottság jelentését. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 122 "igen" szavazattal 9 ellenében 63 tartózkodás mellett a bizottság jelentését elfogadta.

Dr. Futaki Géza, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván dr. Antall József miniszterelnökhöz "Békés megye indokolatlan mellőzése az elmaradott térségek besorolásánál" címmel.

Futaki Géza képviselőtársamat illeti a szó.

Interpelláció: Dr. Futaki Géza (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Békés megye indokolatlan mellőzése az elmaradott térségek besorolásánál" címmel

FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)

FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Először, ha megengedi, egy megjegyzésem lenne, nagyon furcsának tartom, hogy az előbbi határozatképtelenség után, amikor néhány képviselőtársunk bejött, akkor az "igen" szavazatok száma növekedett, és nem a tartózkodóké. Elképzelhetetlennek tartom, hogy arról a vitáról, ami itt folyt Ráday Mihály (Közbekiáltások: A tárgyra...) és az illetékes miniszter között, erről a folyosón értesülhetett volna bárki is, aki közben beszaladt megnyomni a gombját. (Zaj és közbekiáltások: Térjen a tárgyra! Ügyrend!)

Ezen ügyrendi kérdés után szeretnék rátérni az interpellációmra. Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs jelen, holott ma a hat interpellációból négy hozzá szól. De ennek ellenére elmondom, mert fontosnak tartom a kérdést, amellyel foglalkozni szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy akár a miniszterelnök úr is, akár a Kormány tagjai is Békés megyén már keresztülutaztak. Volt alkalmuk látni azt a különbséget, amely Békés megye és az ország egyéb részei között nyilvánvalóan fennáll fejlettség szempontjából.

Készült egy összeállítás is, amely besorolja az elmaradott térségek településeit, és ez meg is jelent a különböző közlönyökben. Ennek ellenére érthetetlen, hogy a Kormány az 1038/1991-es határozatában úgy rendelkezik, hogy az 1991. évre előirányzott területfejlesztési és munkahelyteremtési támogatásokat Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elmaradott térségeire kell összpontosítani.

Nem vitatom, hogy ez az említett két megye a statisztikai adatok szerint a sor végén kullog fejlettség szempontjából, de számos más térség is hasonló helyzetben van, így akár Baranya megyét vagy Békés megyét, Nógrádot, Somogyot, Tolnát vagy Zalát is említhetném.

Szeretném hangsúlyozni, Békés megyének nem kivételezést kérek, hanem egyenlő elbánást. A kérdéseim így szólnának: ha készült elmaradott térségi besorolás, s ez mindenki számára megtekinthető, akkor miért szükséges az említett kormányhatározat szerinti külön kiemelés. S ha már történik kiemelés, miért nem az elmaradottság sorrendjében tette meg ezt a Kormány, és miért csak a határozatban megjelölt két megye javára? Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úr válaszol.

Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter válasza

KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:

KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! A feltett három kérdés a területfejlesztés eszköztárának több elemére is kiterjed, és egyidejűleg érinti nemcsak a hivatkozott 1038/91-es kormányhatározatot, hanem az ezt megelőző 75/91-es kormányrendeletet is.

Ez utóbbi rendelet szabályozza a támogatások rendszerét, és határozza meg az elmaradott térségeknek a névsorát, illetve besorolását. E rendeletnek az volt a célja, hogy egyrészt meghatározza azt, hogy milyen fejlesztési célokra lehet területfejlesztési támogatást kérni, másrészt pedig az, hogy azokat a településeket és térségeket határozza meg, amelyek erre jogosultan pályázhatnak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem megyék besorolásáról volt szó, hanem bizonyos szempontból elmaradottnak vagy válsághelyzetben lévőnek minősített térségekről, illetve ezeket alkotó településekről szólt ez a kormányrendelet. Az, hogy ez a melléklet tartalmaz az ország majdnem minden - 11 néhány - megyére kiterjedően településeket, azt a célt szolgálja, hogy azokat az egyéb támogatásokat is ennek alapján lehessen meghatározni, amelyek nem településfejlesztési támogatások, de az elmaradottság, illetve az ezt szabályozó jogszabályban szereplő helyzethez vannak kötve. Ilyen a gazdálkodási szervezetek alapítási kedvezménye, a vállalkozási nyereségadó, az általános forgalmiadó kedvezmény, amelyeket mind e rendelet mellékletében szereplő helyzet indokol.

Maga a rendelet kicsit többet és nagyobb kört tartalmaz tehát, mint a területfejlesztési támogatásra való igényjogosultság. Most azt, hogy miért került kiemelésre ez a két térség, azt hiszem, igen egyszerű indokolni. A Kormány tisztában van azzal, hogy az ország más részein is vannak - a Dél-Alföldön vagy akár a Dunántúlon - elmaradott települések, amelyek súlyos problémákkal küszködnek, munkahely hiányával, infrastruktúra hiányával. De azt hiszem, nem vitatható, és ezt képviselő úr sem tette kétség tárgyává, hogy olyan nagyarányú munkanélküliség sehol, s többek között Békésben sem alakult ki, mint Északkelet-Magyarországon. Itt összegeződnek azok a problémák, amelyek az egyes ágazatok válsághelyzetével, és egyébként is örökletes elmaradottsággal függnek össze. Hogy ezt néhány számmal is illusztráljam, mikor a kormánydöntés megszületett májusban, akkor Szabolcsban 19 ezer munkanélkülit, ez 8,6%-os indexet jelentett, Borsodban 21 ezer munkanélkülit, ez 6%-os indexet jelentett, Békésben viszont 9 ezer munkanélkülit 5,4%-os indexszel regisztráltak. Az országos átlag pedig akkor 3,4% volt.

Azt hiszem, ennek az okait most nem kell indokolni, annál is inkább, mert néhány héttel ezelőtt egy interpelláció ezzel külön is foglalkozott.

Hogy miért került mégis ez a két térség kiemelésre, ennek egyszerűen az az oka, hogy az ez évi költségvetés a területfejlesztési támogatásra mindössze másfél milliárd forintot irányzott elő. Nyilvánvaló volt a Kormány számára, hogyha ezt a másfél milliárd forintot az elmaradott térségekre vonatkozóan egyenletes arányban osztja szét, akkor egy-egy területre olyan kevés összeg juthat a pályázatok függvényében, amely egyszerűen hatékony felhasználást nem tesz lehetővé. Logikusnak tűnt a Kormány számára, hogy akkor lesz a másfél milliárd forint a lehető legcélszerűbben elköltve, hogyha ezt erre a két térségre koncentráljuk, mert akkor kellő ösztönzést és energiát ad ahhoz, hogy legalább ebben a két térségben a problémák megoldását elkezdjük. Nyilvánvaló viszont, hogy ez csak erre az évre vonatkozó döntés volt, amelyet a következő évi költségvetés függvényében felül kell vizsgálni.

Hadd mondjak erről is néhány szót. A költségvetési tervezet a jövő évre már 6 milliárd forintot irányoz elő tervezetként erre a támogatásra, tehát lényegesen többet, mint az idén. Emellett a rendszer - terveink szerint - ki fog bővülni a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú térségek támogatásával is. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az átalakulások következtében az agrárszféra munkaerő kibocsátása növekedni fog, a munkanélküliség tehát ebből következően ezekben a térségekben is nőni fog. De a cél nemcsak az, hogy az agrártermelést támogassuk ezeken az agrár- vagy inkább rurális térségekben, hanem az, hogy környezetvédelem-orientált gazdasági fejlesztést is tudjunk indukálni, beleértve az infrastruktúrát, a szolgáltatást és az idegenforgalmat is.

Növelni szándékozunk jövő évben a munkahelyteremtő támogatások arányát és mértékét is, az ideivel szemben a beruházások 40%-ának erejéig kívánunk területfejlesztési támogatást adni ezekhez a beruházásokhoz. Ebből következően azt tudom mondani képviselő úrnak, hogy Békés megye esélyei a jövő évben az említett okok következtében növekedni fognak, mind az alap bővülése miatt, mind pedig a célok módosulása következtében. Ezért kérem képviselő urat és az Országgyűlést, hogy fogadja el válaszomat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Keresztes K. Sándor miniszter úr válaszát. Kérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetért-e a miniszteri válasszal.

FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)

FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Számomra biztató az, hogy a Kormány valóban foglalkozik azzal, hogy elmaradott térségeket támogasson, és pontosan ez az interpellációm tárgya, hogy akkor miért nem egyenletesen, miért nem arányosan teszi ezt.

Azt mondta miniszter úr, hogy a munkanélküliség ebben a két említett megyében olyan mértékű volt, az aránya olyan magas volt, hogy ez indokolja azt, hogy a támogatást oda kellett adni. Szeretném, hogyha friss adatokkal alátámaszthatnám, hogy már a nyári hónapokban is látható volt az, hogy más területei is az országnak ugyanilyen helyzetbe fognak kerülni, mint az említett két megye.

A Statisztikai Hivatal kimutatása szerint, melyből 81 mutatószám van kigyűjtve nekem, bizonyítja egyértelműen, hogy amíg Szabolcsban 162%-os volt a munkanélküliségi ráta emelkedése egy év alatt, addig Békés megyében 198%, tehát rohamos tempóval hozta be a munkanélküliségi rátát ez a megye. Én nem akarom a szabolcsi vagy a borsodi képviselőtársakat azzal megsérteni, hogy ha azt mondom, hogy más megye is ilyen helyzetben van, egyszerűen csak azt kérem, hogy értsenek azzal egyet, hogy minden egyes hátrányos helyzetű megyének szüksége van egyenlő elbánásra. De hogyha akár másfajta statisztikai adatokat is idézek, például a foglalkoztatottak havi bruttó átlagbérét, akkor is megállapítható, hogy a Kormány által preferált két megyéhez képest roszszabb helyzetben van, kevesebb havi átlagbére van például Békés megyének, hadd ne vizsgáljuk a többi megyét. Így egyébként, ezen adatok birtokában az az érzésem, hogy a Kormány valamilyen más szempont szerint próbálja ezt a másfélmilliárdot, vagy ami rendelkezésre áll, bizonyos megyéknek juttatni.

Én nem mondom azt, hogy azért, mert Kupa Mihály Borsod megyében nyert, és azt sem mondom, hogy a Szabolcs megyében nyert, túlzott mértékben MDF-es képviselők által megnyert megye miatt juttatja oda. (Zaj, közbeszólások.) Úgy látszik, megint le kell vennem a mikrofont, hogy túlkiabálhassam a képviselőket. (Zaj.) Én azt mondom, hogy az oka valószínű az lehet, hogy mindig is félt a mindenkori magyar Kormány a munkásság által lakott területektől. Ez a Kádár-rendszerben is így volt, és a mostani Kormány is fél ettől. (Zaj.)

Vagy talán a mezőgazdasági munkásság nincs olyan helyzetben, nem olyan veszélyes? Hiába békési nép a békési, az nem békés feltétlenül. Azt akarja, hogy viharsarok legyen? Feltételezem, hogy nem. Tehát emiatt én azt mondom, hogy ezt a problémát alaposan meg kell tárgyalni. Erre az elmúlt hónapok legkiválóbb példája az lehet, hogy kihelyezett kormányülést kell tartani. Mi szeretettel várjuk Békés megyébe a Kormányt, ha ennek van valamilyen hatása, a saját testületükön érezzék azt, hogy milyen helyzetben van a megye. (Közbeszólások, zaj.) És most azért, hogy a kedélyek megnyugodjanak, csak annyit szeretnék még elmondani, hogy csatlakozva a délelőtti Wekler Ferenc-féle felszólaláshoz, én erősen támogatom azt a megoldást, hogyha nem a Kormány oszt bizonyos pénzeket, hanem a Parlament tagjai döntenek arról, hogy milyen szempontok alapján érvényesülhessen támogatás az országban. Ezért azt kérem képviselőtársaimtól... (Közbeszólás: Holnapig itt fog beszélni?) ... hogy segítsük elő azt, hogy egy valósághű válságtérkép alapján alakulhasson ki... (Közbeszólások: Idő, idő!) ... a Kormány támogatási, cselekvési programja.

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Képviselőtársam időkerete lejárt.

FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)

FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) És ezért, ha lehet, ne jelenlét-ellenőrzés történjék most, hogy hány kormánypárti és hány... (Közbeszólás: Halljuk a többieket is!) ... ellenzéki képviselő van jelen, hanem ne fogadjuk el a választ, és bizottság foglalkozzon ezzel a rendkívül zavaros és súlyos üggyel. (Közbeszólások. - Taps.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Futaki Géza képviselőtársunk a miniszteri választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 119 "igen" szavazattal 68 ellenében 23 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Dr. Kis Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kíván... (Zaj, taps a kormánypártok soraiban.) ... dr. Antall József miniszterelnökhöz "Mintaértékű privatizáció, avagy a munkásosztály a paradicsomba megy" címmel. Kis Zoltán képviselőtársamat illeti a szó. (Taps. - Közbeszólások: Halljuk!)

Interpelláció: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Mintaértékű privatizáció, avagy munkásosztály a paradicsomba megy" címmel

KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)

KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Valószínűleg az interpelláció címe zavarhatta meg ... (Taps.) ... önt abban, amikor pártállásomat a Szocialista Párttal azonosította. (Zaj.) Jelen pillanatban még nem kértem a belépésemet.

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Elnézést kérek képviselőtársamtól, tévedés történt.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ)

Semmi probléma, Elnök Úr! (Derültség, zaj.) Ha már ilyen mesébe illő kezdete van ennek az interpellációnak, akkor stílszerűen talán kezdeném úgy: egyszer volt, hol nem volt, volt egy gazdaságos és nyereséges vállalat, a Jászberényi Hűtőgépgyár, amely az elmúlt évben 850 millió forint nyereség után adózott a magyar állam kasszájába. Ezt a vállalatot minta értékű privatizáció keretében... (Zaj.) ... Nem értem a lelkesedést, még nem vagyunk a poénnál. (Derültség. - Közbeszólások.) Igen, ez is kultúra. (Derültség.) Minta értékű privatizáció keretében hirdették meg azzal, hogy itt a dolgozók elérik majd a "paradicsomot", a Kánaánt, jelentős tőkebevonásra kerül sor, dolgozói részvényeket fognak osztani, újabb munkahelyeket teremtenek, új termékszerkezetet alakítanak ki, valamint elképzelhető az is, hogy nyugati mércével is igen tisztességes bért fognak kapni.

Ezen sajtótájékoztató után a szakszervezetek nyugodtan hajthatták álomra fejüket, és szinte a dolgozók beleegyezésével már azt várták, hogy mikor kerül rá a pecsét a szerződésre.

Tavaly ősszel az Állami Vagyonügynökség államigazgatási felügyelet alá vonta a vállalatot, s ettől kezdve a privatizációs folyamat már a saját törvényei szerint folyt. A vásárló, a svéd Elektrolux vállalat kijelentette, immáron 100%-os részesedést kíván a vállalattól, nyilvánvalóan ezzel megszűnik a dolgozói részvények kilátásba helyezett lehetősége, a tőkebővítésre nem kerül sor, de garanciát vállalt arra, hogy változatlan feltételekkel foglalkoztatja a vállalat dolgozóit, már ami a létszámot illeti. Természetesen azt senki nem várta és gondolta, hogy mindenkinek a munkahelye stabilan megmarad, hiszen itt volt olyan elképzelés, ami az adminisztratív létszám leépítésére irányult.

Ez a vállalat elkelt, megvették a svédek, a dolgozók végkielégítési rendszerét kollektív szerződésben rögzítették, amely 30-40 ezer forintos végkielégítési összegnek felel meg, vezetői szintenként ez természetesen változik, már a középvezetőknél ennek ötszöröse, míg a felső vezetésnél kétévi átlagkeresetnek megfelelő összeggel egyenlő. Nem is ez lenne a probléma, hanem az, hogy bejelentették, miszerint ebben az évben mintegy ötszáz embert, a jövő év elején ezeregyszáz embert küldenek az utcára - remélhetőleg csak átmenetileg -, amíg a termékszerkezet kialakítására sor nem kerül, ugyanis az európai piac felvevőképessége némiképpen megváltozott. Bizonyos termékek gyártását be kell fejezni, a klasszikus hűtőszekrény termelés egyes volumeneit le kell állítani.

A dolgozók joggal kérdezték és kérdezik, a szakszervezetek többször leveleztek a Vagyonügynökséggel, mi lesz a sorsuk, milyen garanciákat kapnak, valamint van-e arra mód, hogy az általuk létrehozott olyan szociális létesítményekből részesüljenek, amelyek a gyár vagyonának igen jelentős részét képezték, és természetszerűen ezek is svéd tulajdonba kerültek. Ilyen a műjégpálya, a fedett sportcsarnok, a strand, a fedett uszoda, a teniszpályák, sportpályák és egy állatkert is, amelyről a svédek viccesen jegyezték meg: sok minden vásároltak már, de állatkertet még nem.

Az oly sokszor átkozott kommunista műszakok és társadalmi munkák kimutatásai itt vannak, amelyek folyó áron, biztosan állíthatom, hogy több tízmillió forintot tennének ki, ha nem közelebb lenne már a százmillióhoz, amit a dolgozók annak érdekében vállaltak és végeztek el, hogy olyan környezetben tölthessék el szabadidejüket, amelyre egy picikét büszkék lehetnek, és amely megnyugvást is ad számukra. Ez úgy tűnik, megszűnni látszik, ugyanis a svédek ezen intézmények fenntartását vállalják ugyan, de hosszú távra nem gondolkodhatnak ilyen szociális biztonságban, üzleti szempontjaik nem ilyenek.

Ezek után kérdezném, nemcsak erre a példára, hanem - azt hiszem - az országban általánosan jelentkező példa értékű privatizációkra is, a tisztelt miniszterelnök úr távollétében a miniszter urat, hogy a Kormány felügyelete alatt működő Állami Vagyonügynökség tevékenységét megfelelően ellenőrzik-e abból a szempontból, hogy a korábban meghirdetett feltételek garanciálisan érvényesülhetnek-e egy-egy vállalat teljes körű értékesítése esetén.

Szándékában áll-e a Kormánynak a privatizációs bevételek egy részének átcsoportosítása azon területek munkahelyteremtő beruházásainak elősegítésére, ahol a jászberényihez hasonló arányú munkaerő elbocsátásra kerül sor?

Tervezi-e a Kormány az állami privatizációs bevételek terhére célirányos átképzési rendszer kiépítését?

Milyen szankciókkal él - vagy élhet - az Állami Vagyonügynökség a korábbi ígéretek megtartására, annak érdekében, hogy a beígért paradicsomból ne legyen pokoljárás?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úr válaszol.

Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter válasza

MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:

MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!

Miniszterelnök úr engem kért a válasz megadására, ennek jegyében szeretném hozzájárulásukat kérni, hogy 30 napon belül írásban válaszoljak. Az indok az, hogy mindenre kiterjedő választ adni további tájékozódásra van szükség. Különösen vonatkozik ez arra az általános kérdésre, hogy tervezi-e a Kormány a privatizációs bevételek egy részét munkahelyfenntartó beruházásokra, fejlesztésekre fordítani.

Mindazonáltal én nagyon röviden szeretnék reagálni általánosságban, a Kormány véleményét általánosabban elmondani erről a kérdésről, ami a gyárban kialakult, ha megengedi elnök úr, a képviselő úr is kérte ezt tőlem.

Amikor értesülést szereztem, a Kormány értesülést szerzett erről a helyzetről, ami kialakult a Lehel Hűtőgépgyárban, haladéktalanul tárgyalásba bocsátkoztam a gyár svéd tulajdonosával, a gyár vezetésével, a gyár legnagyobb szakszervezetének képviselőivel, képviselőjével, aki rendkívül mélyen tájékozott a gyár ügyeiben. Ennek során kifejezésre juttattam a Kormány nevében, hogy bár itt egy privatizált vállalat, egy nagy nemzetközi cég, a svéd Elektrolux tulajdonába került vállalatról van szó, ezért a Kormány nem rendelkezik közvetlen utasítási, irányítási jogkörrel a gyár üzletpolitikájának, vállalatpolitikájának alakítását illetően, mindazonáltal a Kormány nem lehet közömbös a gyár sorsát és a dolgozók sorsát illetően. Egy gyár nemcsak a munkavégzés, a termelés fizikai színtere, a gyár egy emberi közösség, egy kulturális, jóléti viszonyrendszer, nemcsak termelési viszonyrendszer, és ehhez képest egy vállalat egy modern korszakban, különösen egy piacgazdaságban, szociális piacgazdaságban társadalmi felelősséggel tartozik azzal a közeggel szemben, amelyikben él, melyben tevékenykedik. Ezt különösen lehet hangsúlyozni egy svéd székhelyű cég esetében, ahol a többéves szociális szempontok a vállalatok magatartását illetően különösképpen érvényesültek.

Ennek jegyében a Kormány természetesnek tartja, hogy a vállalat azt a vállalkozását, a svéd tulajdonosnak azt a vállalkozását, hogy a vállalatot nem visszafejleszti, hanem fejleszti technológiáját, bővíti piacait, bővíti termelését, ezt a vállalkozást, ígéretét megvalósítja. Hogyha a hatékonyság érdekében munkaerőgazdálkodási restrukturálásra van szükség - hogy finoman fejezzem ki magam -, akkor ez nem az utcára küldést jelentheti, hanem szükségessé teszi a termelés bővítését, új beruházásokat, hogy értelmes foglalkoztatáspolitikát lehessen megvalósítani az adott körzetben.

Közöltem azt is, hogy a Kormány kész célzott átképzési programokkal segíteni az adott körzetben a gyáron belül is. Akkor van a vállalatnak, mint külföldi tulajdonú vállalatnak reménye sikerre, elismertségre az országban, a társadalomban, a környéken, ha ezeket a célkitűzéseket magáévá teszi.

A tárgyalások során az említett felek erre készséget és - láthatóan őszinte meggyőződéssel - ígéretet tettek a gyár tevékenységének további sorsát és irányítását illetően. A Kormány bízik ennek a hitelében átmenetileg, és tartósan is kész bízni ebben. Például abban is, amilyen kijelentés elhangzott a gyár vezetése részéről, hogy nem kerül sor 1992 első negyedévében 1100 ember elküldésére, egész évben nem fog sor kerülni erre, közlésük szerint. Egy fokozatos átstrukturálásra sor fog kerülni, sor kerül majd a jövő évben 500 millió forintos beruházásra, a termelvények egy szegmentuma tekintetében jelentős bővítésre.

Egyelőre nem tudok mást mondani, mint átmenetileg mindenképp meghitelezi az adott vállalatnak ezt a tervezett stratégiáját a Kormány és a szakszervezeti közösség is, akikkel én tárgyaltam.

Pillanatnyilag ennyit tudnék röviden mondani, nem akartam szó nélkül hagyni azt a helyzetet, ami ott kialakult. 30 napon belül a kérdés egészére kiterjedően - hiszen számos kérdés, elvi és gyakorlati kérdés merült fel - fogok választ adni a Kormány nevében a képviselő úrnak. Kérem, hogy átmenetileg fogadja el ezt a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr előzetes tájékoztató válaszát. Képviselő úr 30 napon belül írásban megkapja a végleges választ.

Kőrösfői László, a Magyar Szocialista Párt képviselője, interpellálni kíván dr. Antall József miniszterelnökhöz "A súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekek ápolása" tárgyában. Körösfői László képviselőtársamat illeti a szó.

Interpelláció: Körösfői László (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "A súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekek ápolása" tárgyában

KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)

KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Gondolom, hogy interpellációmra Surján László miniszter úr fog válaszolni, ezért hozzá intézem interpellációmat.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház!

A Minisztertanács 33/1990. február 25-i rendelete a súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg, ápolásra, gondozásra szoruló személyek családi környezetben történő ellátásának elősegítése érdekében ápolási díjról rendelkezik. E rendelet 1. § 1/a pontja értelmében ápolási díjra jogosult az önmaga ellátására képtelen, gondozásra szoruló ápolását ellátó személy, ha az ápolt súlyos fogyatékossága vagy tartós betegsége miatt oktatási, nevelési intézményi képzésben nem tud részt venni.

Ennek a rendeletnek a 6. § 1/a pontja kimondja, hogy nem jogosult ápolási díjra az ápoló akkor, ha az ápolt két hónapot meghaladóan bármilyen oktatási, egészségügyi vagy szociális intézményi ellátásban részesült az intézményi ellátás időtartamára. Ez a feltétel logikus abból a megfontolásból, hogy csak azt a szülőt illesse meg az ápolási díj, aki a gyermek állandó gondozása miatt nem tud munkát vállalni, és amennyiben a gyermek iskolába jár ez az idő a szülő számára munkavégzésre felszabadul.

A súlyosan vagy halmozottan fogyatékos gyermekek egy köre viszont valamilyen szintig fejleszthető olymódon, hogy valamely, többnyire amúgy is fogyatékosokat tanító iskolában napi néhány órát töltenek. De mivel önállóan közlekedni nem tudnak, a szülő hozza-viszi őket és még ha napi 2-3 órát tölt is a gyerek szülő nélkül az iskolában, szülő a fennmaradó időben munkát vállalni nem tud, tehát vagy lemond a gyermek értelmi fejlesztéséről, vagy nem kapja meg a gondozási díjat.

Ugyanez a helyzet az olyan betegségben szenvedő vagy olyan fejlődési rendellenességekkel született gyermekek esetében is, akiket a szüleik naponta kénytelenek az iskolába hordani, mert nem tudnak egyedül járni, így még az iskolában is a szülők gondozzák, etetik, WC-re hordják őket.

Tisztelt Miniszter Úr! Az általam felvetett probléma nem érint tömegeket, az ilyen méltánylást érdemlő gyermekek száma csekély. Véleményem szerint a korlátozó rendeletrész megváltoztatása esetén be lehet építeni olyan garanciákat, melyek megakadályoznák, hogy az ápolási díjjal vissza lehessen élni. Ugyanakkor elősegítené, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azok a szülők, akik a gyermekük testi, szellemi fejlődése érdekében többletáldozatot is vállalnak.

Mindezek alapján a következő kérdésekre várom tisztelt miniszter úr válaszát. Először is: indokoltnak látja-e a rendelet módosítását megfelelő garanciák beépítése mellett?

Egyetértése esetén pedig: milyen módon és mikor várható a rendelet módosítása?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében dr. Surján László népjóléti miniszter úr válaszol.

Dr. Surján Lászó népjóléti miniszter válasza

SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:

SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr!

Valóban, mint itt sikerült időközben tisztázni, egy minisztertanácsi rendeletről van szó, ezért került a miniszterelnök úr a címzettek körébe, de valójában tárcámat érintő problémáról van szó.

Valójában, ha számszerűen nézzük, akkor tényleg szűk rétegről van szó azokban a kérdésekben, amiket a képviselő úr fölvetett, de néhány súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családnak ez a hivatkozott rendelet nem nyújt megfelelő segítséget. Amint köztudott, az ápolásidíj rendszer 1990. március 1-jétől került bevezetésre. Régen várt és nagyon lényeges intézkedés volt, annak érdekében, hogy a sérült, beteg hozzátartozó ellátásáért, otthoni gondozásáért áldozatot vállaló családok a társadalomtól anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak. Az ellátás a minimális munkabérig terjedő anyagi támogatást, valamint a tevékenység időtartamára a nyugdíjra jogosító szolgálati időre való jogosultságot foglalt magában. A 33/1990-es rendelet előkészítése során komoly nehézséget jelentett az, ami szociálpolitikánknak ma is egyik buktatója, hogy sem az otthoni ápolásra szorulók számáról, sem az ápolási díjat igénylőkről nem álltak rendelkezésre pontos adatok. Ezért a rendszer bevezetésekor a jogosultak körét viszonylag szűk körre korlátozták, hogy az önkormányzatoknál a mellé rendelt központi támogatási keret a nem kereső, inaktív lakosonkénti 3 ezer forintos összegből a várható kiadások fedezhetők legyenek.

A cél az volt, hogy egyrészt a legsúlyosabb állapotú sérültek, fogyatékosok, betegek hozzátartozói részesüljenek ápolási díjban, másrészt olyanok, akik semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek. A gyógypedagógiai intézményi képzésben részesülő több mint 30 ezer sérült gyermek többsége, állapota alapján, nem szorul rá az állandó szülői ellátásra, ezért ez a rendelet őket kizárta.

Azóta a minisztérium is több megkeresést kapott, amelyekben a szülők leírták, hogy sajátos, egyéni élethelyzetük miatt az iskolás gyermek mellett sem képesek munkát vállalni - pontosan úgy, ahogy ezt az interpelláció vázolta -, vagy ha mégis munkát vállalnak, ez gyermekük fejlődésének kárára történik. Ilyen esetekben tehát indokoltnak látszik a jogszabálymódosítás.

Az ápolásidíj rendszer bevezetésének, működésének, a jogszabály alkalmazásának tapasztalatait a minisztérium előre rögzített munkaterve alapján a közeli hetekben fogja vizsgálni és értékelni. A terv szerint ez a rendelet módosításra kerül. Egy olyan javaslat született, amely az interpelláció során kifogásolt részt is érinti. Jogszabályi lehetőséget szeretnénk arra adni, hogy az önkormányzatok szakértői bizottság javaslata alapján, méltányosságból is állapíthassanak meg ápolási díjat az oktatási-nevelési intézményi képzésben részesülő sérültek hozzátartozóinak is.

Körösfői László képviselő úr javaslata lényegében ezt tartalmazza, ezért bízom benne, hogy válaszomat a képviselő úr és a tisztelt Ház el fogja fogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Surján László miniszter úr válaszát. Kérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal.

KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)

KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr!

Amikor interpellációmat készítettem, arra gondoltam, hogy az erre az interpellációra adott miniszteri választ valószínűleg el tudom majd fogadni, hiszen ez remélhetőleg pozitív lesz. Gondoltam ezt azért, mert meggyőződésem, egyet fogunk érteni abban, hogy kivételt kell tenni azokkal a többletáldozatot vállaló szülőkkel, akik számára éppen elég megpróbáltatás az, hogy gyermekük súlyosan fogyatékos, vagy valamilyen fejlődési rendellenességgel született. Ezek a szülők azzal, hogy vállalják a gyermekük naponta történő szállítását, és közelükben is maradnak, azt teszik lehetővé, hogy családi környezetben élnek a gyerekek, ugyanakkor gyermekközösségbe is jutnak. Igaz, lehetne mondani azt, hogy intézetbe is vihetők, hiszen ezeket a gyermekeket el lehetne helyezni megfelelő intézetekben, de vajon van-e joga bárkinek megfosztani egy családot attól, hogy a gyermekét családi környezetben nevelje - nyilván nem. És ha ez így van, akkor ez azt kell hogy jelentse, hogy ha a szülő biztosítani akarja a családi otthon melegét, ugyanakkor azt az áldozatot vállalja, hogy a gyermeket viszi az iskolába, és ott is mellette van, akkor azt illesse meg az ápolási díj. Megjegyezni kívánom, hogy ennek az ápolási díjnak a sokszorosa az intézeti ellátás biztosítása az állam számára.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy teljesen egyetértek azzal, amit miniszter úr mondott: igen csekély az ilyen, külön elbírálást és méltánylást érdemlők köre. Gödöllőn és vonzáskörzetében információim szerint tíz fő alatt van a számuk. Ami a garanciát illeti, miniszter úr is említette ezt a szakértői bizottságot. Én úgy gondolom, hogy ha az önkormányzatok az ilyen szakértői bizottságokra támaszkodnak - amelyek tudomásom szerint jelenleg is működnek, hiszen a fogyatékos gyerekek besorolását ilyen, pszichológusokból, pedagógusokból, orvosokból álló bizottság végzi -, akkor megfelelő garanciával megoldható az ápolási díjjal való visszaélés megakadályozása.

Mivel miniszter úr válaszában rövid időn, néhány héten belüli időre ígérte ennek a módosítását, amiben azt ígérte, lehetőség nyílik kivételes eljárásra, én megköszönöm a válaszát mindazok nevében, akik már nagyon várták ezt a rendeletmódosítást, és elfogadom a válaszát. (Gyér taps.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kőrösfői László képviselőtársunk a miniszteri választ elfogadta. Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.) Meg kell ismételnünk a szavazást; az Országgyűlés határozatképtelen. (Rövid szünet.)

Képviselőtársaim, megismételjük a szavazást. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 157 "igen" szavazattal 3 ellenében 40 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Mádai Péter, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, interpellálni kíván dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszterhez "Azonnali döntés a magyar szénbányászat ügyében" címmel.

Mádai Péter képviselőtársamat illeti a szó.

Interpelláció: Mádai Péter (SZDSZ) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Azonnali döntést a magyar szénbányászat ügyében" címmel

MÁDAI PÉTER (SZDSZ)

MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr!

Azt gondolom, ez a téma annyira fontos és annyira félreértett, hogy utólag kellett helyesbítenem, mert "döntés" szerepelt csak a kiküldött anyagban és nem "döntést". Döntést kérek és várok.

Ebben a Házban nem először szólok magam és mások a magyar szénbányászat helyzetéről. Úgy tűnik azonban, hogy a tárca "füle" ezen a frekvencián süket. Másfél év óta nem képes elmozdulni, nem képes koncepciót adni, nem képes kidolgozni egy olyan irányelvet, amelyre egy jelentős, komoly iparág építhet. Összességében a rá épülő különböző bedolgozókra, családtagokra, ez durván majd félmillió embert érint az országban.

Az igazi gond az, hogy a tárca nem tekinti gazdának a magyar szénbányászatot. Ebben a Házban egy héttel ezelőtt tiszteletre méltó képviselőtársam nemzeti gyászünnepnek tekintette, hogy a budapesti önkormányzat és a Kormány józanul gondolkozó része az expóra - egy bizonytalan jövőre - "nem"-et mondott, egy 30 milliárd forinttal mögötte. Sajnálatos módon nincs itt a képviselőtársam, hogy megkérdezzem, hogy ennek tizedét sem igénylő, szerkezetét rendező, az országot meghatározó és energiáját meghatározó szénbányászatra vajon ugyanilyen komolyan gondol.

Konkrétra fordítva immáron: holnap ünnepeljük a forradalmunk 35. évfordulóját. Aki egyszer is átnézte az 56-os mártírok névsorát, nagyon sok bányászt talál ott, akik nemcsak a politikai függetlenségünkért, hanem a gazdasági függetlenségünkért is életüket adták.

Úgy tűnik, hogy a tárca úgy érzi, hogy a szénbányászatra nincs szükség, mert az energiát kívülről is meg tudjuk oldani. Pillanatnyilag defenzívában van az ország, csökken az energiaigény, ebből adódóan úgy dönt a tárca, hogy mintegy 40%-kal drágább import energiát hoz be, és azokat az erőműveket - szám szerint nyolcat, melyek a magyar energiára épülnek a szénre -, elpusztítja. Azt gondolom, ehhez nem kell különösebb kommentár - ez nemzetellenes politika.

Utolsó egyik ilyen védőbástyája lenne ennek az energiakoncepciónak - a hazai alapanyagra építőnek - a Veszprémi Szénbánya Vállalat, négy üzemével: Dudarral, Várpalotával, Balinkával és Ajkával és a köré épülő településekkel. Ez a koncepció, amelyik nem hazai szénkitermelésre épülő erőműveknek ad elsőbbséget, hanem keletről jövő drágább energiának, megöli őket. Ez - még egyszer mondom - szerencsétlen, elhibázott, végig nem gondolt koncepció, melynek következményeit nem igazán mi fogjuk majd nyögni, hanem három-négy év múlva, amikor teljesen ki leszünk szolgáltatva, a piac fogja nekünk diktálni. Példa rá: májusban kaptam egy választ, hogy amikor a német szénsegéllyel nyugaton jelentkeztünk, töredékével ennek, 15-20%-kal megemelték a szén árát.

Ebből adódóan két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik: tisztelettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a Népszabadság tegnapi számában Szalay Gábor barátom és képviselőtársam szakmai elemző cikkét - ismétlem: szakmait -, amelyik egyben támpontokat is ad, hogy hogyan lehetne ezt kezelni. A másik: tisztelettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe azt az egyetlen gondolatot, amit Széchenyi úgy fogalmazott - akire nagyon gyakran hivatkozunk, csak kevesen követjük -, hogy "a hazait nem becsülni, az öngyilkosság".

Ezek után föl szeretném tenni a két kérdésemet tisztelt államtitkár úrnak - egy kérdést és egy követelő, kérő választ váró kérdést. Ebben a hátralévő két és fél hónapban a tárca döntése lehetetlen helyzetbe hoz egy több mint 7300 embert foglalkoztató vállalatot. Amennyiben nagyon kevés, körülbelül 100 ezer tonnányi rendelést nem kapnak az erőművek, amelyre épülnek, november 15-én 7300 ember fizetést nem kap. Családtagokat figyelembe véve, körülbelül 25 ezer ember létbizonytalanságba kerül.

A másik: tudomásul véve azt, hogy a tárcának pillanatnyilag nincs hosszú távú elgondolása, nagyon keserű szájízzel, de kiindulva abból, hogy föl kell számolni vagy szanálni kell a vállalatunkat, tisztelettel kérem és elvárom a tárcától, hogy ezt a szanálást az a SZÉSZEK - a szénbányászat szerkezetátalakítására létrehozott egység - vezesse, mely a mi pénzünkből jelentős tőkével rendelkezik, ehhez értő szakemberekkel. Kérem ezt azért, mert a nógrádi és a dorogi példák azt mutatják, hogy kalandor kezekbe kerülve, nagyon komoly nemzeti érték megy veszendőbe, és nem az emberek érdeke, hanem pár tíz milliós kis egységek manipulálása segít.

Köszönöm, és várom a válaszát. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár úr válaszol.

Dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár válasza

POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:

POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr, Képviselőtársak!

Ahogy azt Mádai Péter említette, két kérdést fogalmaz meg, illetve a második kérdése az kérés arra vonatkozóan, hogy a szerkezetátalakítást a minisztérium lehetőleg a szakmailag legfölkészültebb szervezetre bízza, ne pedig valaki mást jelöljön ki az erre hivatott felszámoló állami szervezet.

Az első kérdésre könnyű felelni, hisz az előzetes kérdésekben pénzügyi gondokról beszélt a veszprémi bánya kapcsán. A Villamos Művek Tröszt nettósított 56 millió forintos tartozását a héten rendezi.

A második kérdés - a felszámolás pénzügyi folyamata, mint lehetséges veszélyforrás. Ez megkívánja az átfogó elemzését a magyar szénbányászatnak, az energetikának, amely egy általános anyagban, "Az energiapolitikai koncepció"-ban megtalálható. Tehát azokat az erős fogalmakat visszautasítom, hogy nincs közép- vagy hosszútávú program. Sok tényezőt kell elemezni, ezért a második kérdés átfogó írásos válaszát fogjuk megadni 30 napon belül, hiszen az erőművek és a szénbányák jövő évi, illetve középtávú szerződését egy alapos elemzésnek kell megelőznie, amely elemzés arra vonatkozik, hogy például a tárgyévre megkötött 115 petajoule-os energiatartalmú szénkészlettel szemben jövőre erőműveink mit vállaljanak. Tény, hogy a hazai energiák közül a szén drágább, mint helyettesítője - ahogy jelezte, jónéhány százalékkal -, az importnál is drágább, tehát az importot föl lehet úgy fogni, hogy valami egyéb szempont a biztonság miatt volt indokolt.

Biztos azt is tudja képviselő úr és a képviselőtársak, mindenki, hogy ez az import körülbelül fele, mint a korábbié, és egyáltalán nem szándékozik vele az energiáért felelős Villamos Művek Tröszt és a tárca a hazai energiaforrások kárára élni.

Az ország nyugat-európai energiarendszerekhez kapcsolódó lehetőségei ismertek. A nagymértékű beruházások és a pillanatnyi műszaki lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy fix kapacitások lekötése nélkül, pusztán nyugat-európai vagy jugoszláv kapcsolatra, úgynevezett "sziget-üzemmódban" hagyatkozzunk akkor, amikor esetlegesen 600-800 MW kiesés bekövetkezik. Ezek olyan részletkérdések - ahogy jeleztem, szeretnénk alaposan kifejteni, és a folyó munkálatok november 5-e körül végződnek, tehát akkor írásban a második kérdésben a tárca el fogja mondani álláspontját az esetleges felszámolás során kijelölendő felszámoló szervezetről, valamint arról, hogy a szénbányászat jövőbeli kapacitásai milyen mértékben lesznek lekötve energetikai szén kitermelésére.

A pénzügyi gondokhoz pedig annyit, hogy a túlzásokra nem szabad hagyatkozni, hiszen egy körülbelül 5 milliárd forintos árbevételű bányánál a jelzett pénzösszeg az éves árbevétel 1-2%-a. Sok magyar vállalat örülne, ha pillanatnyi pénzügyi zavarait az éves árbevétel 1-2%-a képviselné. A jelzett 100 ezer tonna szén pedig körülbelül 200-300 millió forint érték - megint csak két-két és fél hétnyi termelés árbevétele, jellemzően nem a súlyos pénzügyi likviditás állapotát jelenti. Más kérdés, hogy a Villamos Művek Tröszt éves - közel 100 milliárdos - árbevételénél szintén érthetetlen volt ekkora összegű tartozás rendezése.

Tehát azt kérem, hogy az írásos válasz formáját fogadja el majd a második kérdés vonatkozásában.

Az első 100 ezer tonnáról pedig annyit, hogy az éves lekötött volument a Villamos Művek Tröszt átveszi. Képviselő úrtól kérdezem, hogy ez a 100 ezer tonna, ez azon felüli mennyiség-e? Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Képviselőtársam a kiegészítő írásos választ 30 napon belül megkapja.

Képviselőtársam az első kérdésre megadott válaszra kíván válaszolni, szólni? Tessék.

MÁDAI PÉTER (SZDSZ)

MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Nagyon röviden, miután itt egy formabontó helyzet áll elő, mert az államtitkár úr az interpellációm első felére válaszolt, a másodikra nem. Úgy gondolom, tudomásulvéve a 30 napot... - bár hát ha "azonnal", az 30 nap a tárcánál, akkor én kétségbe vagyok esve.

Egyetlen mondattal szeretnék csak reagálni, s azt gondolom, ehhez jogom van.

"A hazai széntermelés iránti erőművi és lakossági célú igények az ezredfordulóig körvonalazódtak, így az összes kitermelés volumene nem fog 10 %-nál nagyobb mértékben változni." Májusi interpellációmra államtitkár úrtól kaptam ezt a választ. Hogyha decemberben vagy október végén ilyen módon változik ez a koncepció, teljesen mindegy, hogy mit kapok 30 napon belül, elfogadhatatlan számomra - nincs koncepció. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Deutsch Tamás, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője, Rózsa Edit, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, Dr. Horváth József, a Magyar Demokrata Fórum képviselője és Schiffer János, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kívánnak együttesen dr. Antall József miniszterelnökhöz a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány helyzete tárgyában.

Horváth József képviselőtársamat illeti a szó.

Interpelláció: Deutsch Tamás (FIDESZ) Rózsa Edit (SZDSZ) dr. Horváth József (MDF) dr. Schiffer János (MSZP) és dr. Ugrin Emese (FKgP) - a miniszterelnökhöz - "A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány helyzete" tárgyában

HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)

HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF) Köszönöm elnök úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném bejelenteni, hogy az ügy pártköziségét erősítve Ugrin Emese, a Független Kisgazdapárt képviselője is csatlakozott az interpellációhoz.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, illetőleg válaszadó Miniszter Úr!

A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány megalakulása óta érthető módon politikai és jogi huzavonák kereszttüzében áll. Az Alapítvány létrejötte több ponton tisztázatlan, helyzete azóta is folyamatosan zavaros, aminek alapvető oka a volt KISZ, a DEMISZ és az Úttörők Szövetsége legitim és megnyugtató vagyonelszámoltatásának hiánya.

A helyzet tisztázásának szándéka már az Alapítvány létrejötte után alig egy hónappal képviselői indítványok, kérdések és interpellációk formájában megmutatkozott. Az ifjúsági ügyekért felelős tárca nélküli miniszter a helyzet rendezésének határidejéül 1990. szeptember 1-jét jelölte meg akkor. Az Alapítvány helyzete azonban 1991 tavaszára működése és vagyona tekintetében tarthatatlanná vált. Az Alapítvány kuratóriuma a kialakult helyzetben 1991 tavaszától mindennemű ingatlanmozgást leállított, és a kuratórium újonnan kinevezett elnökét, a megújuló vagyonkezelő szervezetet, illetve a jogi szakértőket megbízta a függő ingatlanügyek tisztázásával, az Alapítvány vagyoni helyzetének áttekintésével. Ezzel egyidejűleg - az Alapítvány ügyei tisztázásának elmaradását érzékelve - a kuratórium március végén állami számvevőszéki vizsgálatot kezdeményezett, kérve ehhez a Kormány támogatását. Ezt meg is adta a Kormány, és az állami számvevőszéki vizsgálat megindult. Az így megindult tisztázási folyamatban a kuratórium, annak új elnöke és a Kormány egymás partnereinek minősültek.

A Kormány az elmondottak ellenére a Magyar Közlöny ez évi 107. számában megjelent határozatával a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának kijelölését átmenetileg visszavonta, és későbbi alapítói intézkedésig öttagú irányító testületet hozott létre. Mindezek alapján az alapelvek tisztázása és a további együttműködés elősegítése és reménye érdekében a következő kérdésekre várjuk miniszterelnök úr, illetőleg a választ adó miniszter válaszát:

1. Mi a Magyar Köztársaság Kormányának mint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány alapítójának az Alapítvány vagyonának sorsával kapcsolatos koncepciója? Milyen alternatívákban gondolkodik e kérdést illetően az alapító?

2. A Kiss Gyula tárca nélküli miniszter úr által bejelentett kormányvizsgálatnak, valamint az Állami Számvevőszék által a DEMISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége vagyonelszámoltatásával kapcsolatos 1990 júniusa és októbere között lefolytatott, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt is érintő, a Kormányhoz eljuttatott vizsgálatnak mik voltak a megállapításai, és milyen intézkedéseket tett ezek alapján a Kormány?

3. A jogilag több ponton kifogásolható 1048/1991. számú kormányhatározat következtében tragikus helyzet állt elő: a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak 1991. október 3-ától nincs legitim kezelő szerve, az Alapítvány 30 milliárdos vagyona gazdátlan. Kívánja-e a Kormány a fogyatékos határozatának módosítását oly módon, hogy a kijelölésétől visszavont kuratórium helyére új kuratóriumot állít, ami által lesz kezelő szerve az Alapítványnak; illetve az új kuratórium összetétele megfeleljen a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány alapító okiratában a mindenkori kuratórium összetételére vonatkozó szabályoknak?

4. A Kormány hivatalos formában megerősíti-e abbéli szándékát, hogy semmilyen körülmények között nem kerül sor a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány felszámolására? Az Alapítvány tulajdonában lévő vagyon hasznosítása kizárólag az alapító okiratban megfogalmazott célokat szolgálja. Az Alapítvány a jövőben is az egyes tényezőktől - ijfúsági szervezetek, pártok, kormány - szervezetileg függetlenül fog működni. Az Alapítvánnyal kapcsolatos alapítói döntések és intézkedések, valamint az Alapítvány működése a nyilvánosság ellenőrzése alatt fog történni ezután is.

5. Mi indokolja, hogy a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvánnyal kapcsolatos alapítói döntés előkészítésébe nem vonták be a gyermek- és ifjúsági szervezeteket?

Köszönöm szépen, és várom válaszukat. (Taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Megkérdezem, a Kormány nevében ki válaszol az interpellációra.

Nagy Ferenc József miniszter urat illeti a szó. (Moraj a bal oldalon.)

Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter válasza

NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter:

NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Az interpellációs válasz elmondására miniszterelnök úr Für Lajos miniszter urat mint az ifjúságpolitikai kabinet vezetőjét kérte fel, aki azonban más fontos elfoglaltsága miatt - hasonlóan miniszterelnök úrhoz - nem lehet jelen. Ezért az elkészült választ én ismertetem az interpelláló képviselőkkel és a tisztelt Házzal.

A Magyar Köztársaság Kormánya tudatában van annak, hogy a mai ifjúság az idő múlásával rövidesen a társadalmi terhek fő hordozójává válik, és ebből adódóan valamennyiünk kiemelt feladata, hogy testben és lélekben, szellemében és fizikumában felkészítsük fiatalságunkat e hivatásukra.

A kormányzati munka komplex, átfogja a termelő, a humán és a funkcionális szféra minden ágazatát, meg kell, hogy jelenjen a napi döntésekben. Csak akkor várhatjuk el joggal ifjúságunktól a jövőépítő felnőttkort, ha adott életkorukban megteremtjük számukra a boldogulás esélyeit, biztosítjuk részükre azokat a szellemi és anyagi javakat, amelyek a jó közérzet, a fiatal kor biztonságával és felelősségével veszik körül ifjúságunkat. Ez a törekvés hatotta át a kormány által megfogalmazott és a tavasszal lefolytatott országgyűlési vita után elkészített hároméves programot. A program intézkedései meghatározták a prioritásokat és új feladatokat is beiktattak.

Magyarországon európai viszonylatban is jelentős ifjúsági vagyon halmozódott fel az elmúlt évtizedekben. E vagyon képezheti egyik alapját annak, hogy a fiatalság sokirányú és szükségleteinek megfelelő támogatást kapjon.

Az interpellációk által feltett kérdésekre az alábbi választ kívánom adni, előrebocsátva azt, hogy a kuratórium működése bizonyíthatóan ellentétes volt esetenként az alapító okirat mellékletében foglaltakkal. Az okirat ugyanis kimondja: "A kuratórium felelőssége az Alapítvány céljára rendelt vagyon leghatékonyabb működtetése. Így feladata mindent megtenni annak érdekében, hogy az Alapítvány vagyonát a jogszabályoknak és a törvényes gazdasági lehetőségeknek megfelelően gyarapítsa. Az összes jövedelem azonban csak az Alapítvány célja által meghatározott körben és módon használható fel."

1. Az Alapítvány jogi sorsát illetően semmiféle változás nem történt. Az alapító a Ptk. 74/A §-ának (3) bekezdése értelmében az Alapítványt a nyilvántartásba vételt követően sem egészben, sem részben nem vonhatja vissza, ez egyébként sem állt a Kormány szándékában. Az előbbiekből következik, hogy az alapító okirat olyan módosítására nincsen lehetőség, ami az Alapítvány célját, tevékenységi körét az eredeti alapítói rendelkezésekhez képest szűkítené. Az Alapítvány léte, működése és céljainak megvalósítása tehát továbbra is biztosított, így ebben a vonatkozásban az interpelláló képviselőknek semmi okuk az aggodalomra.

E gondolatkörhöz kapcsolódik a 3. számú kérdésre adandó válaszom is. Az Alapítvány - az interpelláló képviselők vélekedése ellenére - nem gazdátlan. A kormányhatározat ugyanis a Ptk. 74/C §-ának (3) bekezdése értelmében nemcsak visszavonta a korábbi kezelő szerv, kuratórium kijelölését, hanem egyúttal, még ha átmeneti időre is - ezt a Ptk. nem zárja ki - egy öttagú, úgynevezett irányító testületet hozott létre és jelölt ki új kezelő szervként.

Ez a kezelő szerv, ha kijelölését az alapító törvényes jogkörében tette - márpedig ezt az interpelláció maga sem teszi vitássá - éppen úgy legitimnek tekinthető, mint a korábbi. Az új kezelő szerv kijelölése az alapító okirat módosítását nem, vagy nem feltétlenül igényli, már csak azért sem, mert a kezelő szerv kijelölése nem tartozik az alapító okirat kötelező tartalmi elemei közé.

Ennek ellenére a kormányhatározatból is kitűnik, hogy az alapító az újonnan kijelölt kezelő szervnek csak átmeneti szerepet szán, és bár ez annak legitimitását nem érinti, nem is érintheti, ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy a Kormánynak sem áll szándékában a kuratórium összetételének, társadalmi bázisának végleges jelleggel történő beszűkítése.

Az a további kérdés, hogy a jövőben a Kormány, mint alapító, milyen összetételű szervezetet biz meg az Alapítvány kezelésével, nyilván a folyó számvevőszéki vizsgálati jelentés megállapításaitól is függ, a jelenlegi jogi szabályozás azonban az alapítót ebben a körben nem korlátozza.

Tekintettel azonban arra, hogy az Alapítvány össztársadalmi célokat szolgál, döntően állami költségvetési forrásokból működik, tulajdonképpen a hatályos jogunkban még nem, illetőleg csak csíráiban ismert úgynevezett közjogi alapítványnak tekinthető. A kormányzat érthetően arra fog törekedni, hogy az Alapítvány kezelése az említett céloknak és forrásoknak megfelelően történjen. Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kuratórium a jövőben a korábbi formában működhessen. A kormányzat a kezelőnek csak a szervezeti kereteit határozhatja meg, annak döntéseibe azonban, ha az alapító okirat eltérően nem rendelkezik, nem avatkozhat be.

Másodszor: Valóban igaz, hogy a volt ifjúsági szervezetek tisztázatlan vagyoni helyzetét illetően az új Kormány hivatalba lépése után rövid idővel, 1990 nyarán vizsgálatot tartott szükségesnek. E vizsgálatot a volt pártállami ifjúsági szervezetek utódszervezetei részéről nyilvánvaló akadályoztatás, az ellenzéki ifjúsági szervezetek részéről pedig ellenzés fogadta. A vizsgálat így ellentmondásos eredményeket hozott, s az akkori, ifjúsági ügyekért felelős tárca nélküli miniszter további célvizsgálatokat tartott szükségesnek.

Harmadszor: A Kormány megerősíti abbeli szándékát,. hogy az Alapítványt az alapító okirat szerinti tartalommal fenntartja. A Kormány az alapítványokra vonatkozó törvényi rendelkezések folytán nincs is abban a helyzetben, hogy az Alapítványt felszámolja.

Negyedszer: A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumában hat gyermek- és ifjúsági szervezet képviseltette magát, ezek többségében MISZOT-tagszervezetek. Feltételezhetően ezen szervezeteknek lehetőségében állott informálni a gyermek- és ifjúsági szervezeteket az Alapítványon belüli állapotokról. Ugyanakkor az ifjúsági szervezetek részéről a Kormány felé nem érkezett olyan visszajelzés, amely a helyzet radikális rendezését kezdeményezte volna.

A Kormány az Állami Számvevőszéki vizsgálat befejezése után megteszi a szükséges lépéseket az ifjúsági vagyon megőrzése érdekében úgy, hogy azok az alapítói szándékoknak megfelelően a fiatalok érdekeit szolgálják. Amennyiben a felelősség kérdése is egyértelművé válik, úgy a megfelelő eljárások kezdeményezése is a feladata.

Kérem az interpellációra adott válasz elfogadását. (Gyér taps.)

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszonválaszra Deutsch Tamás képviselőtársamat illeti a szó.

DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)

DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!

Azt gondolom, hogy a mai interpellációnkra igazán igaz az az állítás, amit sokszor szoktunk elmondani mi politikusok beszédeinkben, hogy végül, de nem utolsósorban, hisz most itt az interpellációk sorában végül hangzik el a mi interpellációnk, de én mindenképpen úgy gondolom, hogy nem utolsósorban.

A kérdés fontosságát az is jelzi, hogy tárca nélküli miniszter úr, aki több körben vált illetékessé, vagy többrendbeli forduló után vált illetékessé az ügyben, 7 perc 20, vagy 30 másodpercet használt el... (Közbeszólás: Nyolc és felet.) Elnézést, bocsánat, én 7 perc 20-nál megálltam. Tehát 8 és fél percet használt el a válaszára, amit mindenképpen megköszönök, hisz a válasz így rendkívül alapos. De ez a tény is mindenképpen mutatja, hogy hihetetlenül fontos kérdésről van szó.

Tárca nélküli miniszter úr válaszából egy idilli, megnyugtató kép világlik ki, az a kép, hogy a Kormány működése egy éve során egész végig tudatában volt annak, hogy miről van szó a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal kapcsolatban, majd pedig felelős tevékenységének a sorában idén ősszel, októberben egy, minden szempontból hiánytalan intézkedést hozott meg, amivel kapcsolatban semmi gond nincsen.

Ehhez képest egy sokkal tragikusabb és sokkal veszélyesebb képet tudok önök elé tárni, ami nemcsak abban különbözik a tárca nélküli miniszter úr által elmondottaktól, hogy veszélyesebb és tragikusabb, hanem senkit megsérteni nem akarva abban is különbözik tőle, hogy megfelel a valóságnak.

Először is azt a kérdést kell mindenképpen megvizsgálnunk, hogy valóban igaz-e az a megfellebbezhetetlen állítás, hogy csupán hármunk, négyünk, vagy ötünk szerint fogyatékos a Kormány idézett 1048/1991-es számú határozata, amiben átmenetileg visszavonja egy általa alapított alapítvány kezelő szervének, a kuratóriumának a kijelölését, és helyette valami mást, általa szakértő irányító testületnek nevezett öt fős testületet bíz meg a dolog irányításával.

A helyzet - és erről nem tudott tárca nélküli miniszter úr meggyőzni - valóban tragikus, és semmi megnyugtatót nem tudott mondani. Nem értek önnel egyet: de nemcsak az a baj, hogy én nem értek önnel egyet, hanem ügyészi szervek, különböző jogi szakértők nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy itt most megnyugtató lenne a kuratórium vagyonkezelésének a kérdése, lenne kezelő szerve.

Az említett határozat - önök is megtekinthetik - nem tesz arról említést, hogy az öt fős irányító testület kezelő szerve lenne az alapítványnak. És valamennyi eddigi bírói gyakorlat, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai is azt mondják, hogy amennyiben akár biróság, akár alapító visszavonja egy kezelő szervnek, jelen esetben a kuratóriumnak a kijelölését, helyette új kezelő szervet kell kijelölni, amely kezelő szervnek az alapító okiratban a mindenkori kezelő szervre meghatározott összetételnek és eljárásoknak meg kell felelni.

Jelen esetben egy, a Magyar Köztársaság Kormánya által minisztertanácsi rendeletben kihirdetett alapító okiratról van szó, amelyik azt mondja, hogy e kuratórium összetételének úgy kell alakulnia, hogy egyharmadrészben kormánytisztség viselők, egyharmadrészben köztiszteletben álló személyek tagjai a kuratóriumnak, a kezelő szervnek, egyharmadrészben pedig ifjúsági szervezetek. Jelen esetben egyetlen ifjúsági szervezet képviselője nem található ebben a kuratóriumban, két kormánytisztség viselő tagja ennek a kuratóriumnak, és három köztiszteletben álló személy, már amennyiben valamennyi öt fős irányító testületi tag köztiszteletnek örvendő személy lenne. A véleményem szerint - sajnos - ez nem állja meg a helyét, nem azok.

Hát itt sajnos arról van szó, hogy egy nagyon felelőtlen, nagyon átgondolatlan, kapkodó kormányzati intézkedés következtében - az a valóban igazi állítás, hogy Közép-Európa legnagyobb gyermek- és ifjúsági célú alapítványáról van szó - ennek az alapítványnak 10, 20, 30 milliárdos, senki se tudja pontosan megmondani, vagyona ma gazdátlan.

Egy öt fős testület magát mindenféle kompetencia birtokában érzőnek gondolja, lehető legjobb szándékkal kíván lépéseket megtenni, de amit tesz, bárki által, bármelyik pillanatban, bármelyik harmadik személy által megtámadható és nem joghatályos.

Ez óriási veszély, úgyhogy én ehhez képest azt gondolom, hogy teljesen indokolt az aggodalmunk. De én azt gondolom, egy kicsivel többről van szó, mint egyszerű aggodalomról.

A Kormány mindent megtett eddig az elmúlt egy évben, ami tőle telik. Ön utalt valamifajta felületes, további vizsgálódást igénylő, kormányzat által kezdeményezett vizsgálatra, aminek az eredményeiből nem következhetett semmifajta kormányzati intézkedés, hisz további vizsgálódásra volt szükség. Persze megkérdezhetném költőien, hogy mik a további vizsgálódásnak az eredményei, de tudom, hogy nem voltak további vizsgálatok.

Az történt - hölgyeim és uraim - hogy tavaly itt már júniusban Deme Zoltán képviselőtársam, jómagam és mások is interpelláltak a kérdésben. Akkor Kiss Gyula tárca nélküli miniszter úr kormányzati vizsgálatot igért. Ez a kormányzati vizsgálat meg is történt. Mi több, az Állami Számvevőszék is vizsgálta a vagyonelszámoltatás kapcsán a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt. Ezek a jelentések bekerültek a Kormány asztalára. A Kormány nem tudott időt keríteni, hogy ezt megtárgyalja, és nem tett semmit sem azelmúlt egy évben egészen idén áprilisig, amikor leváltotta a kuratórium általam is komoly felelősséggel bíró volt elnökét. Kinevezett egy új kuratóriumi elnököt, de Bárdos Balázs politikai államtitkár úr egy levelében bizalmáról erősítette meg a kuratórium tagjait, és eddigi, hatékony és megfelelő munkájukhoz további sok sikert kívánt. Ehhez képest történt meg az, hogy ez a kuratórium, amely kezdeményezett egy olyan vizsgálatot, amiből végre valami eredmény is következhetett volna. Ezt a kuratóriumot ennek a kuratóriumnak a tevékenységét a Kormány, mindenféle indoklás nélkül az Alapítvány céljait veszélyeztetőnek ítélte. Mi több, ennek a kuratóriumnak az áprilisban kinevezett új elnökét kijelölte az új öt fős irányító testületben, tehát egy olyan csodálatos helyzet állt elő, hogy van egy kuratórium, annak mindegyik tagja felelős az Alapítvány céljait veszélyeztető magatartásban, és van egy kuratóriumi elnök, aki mellesleg a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, és ez az úr nem felelős a kuratórium céljait veszélyeztető tevékenységben.

Mondja ezt a Kormány akkor, amikor a kuratórium által leváltott előző elnök kuratóriumi felhatalmazás nélkül írt alá egy 380 millió forintos fővállalkozói szerződést és okozott hatalmas károkat az Alapítványnak, míg a kuratórium újonnan kinevezett elnöke ugyan sokkal kisebb igényű, de 30 millió forintban írt alá egy olyan utalványt, amit a kuratórium tudta, engedélye, mi több, korábbi döntésével ellentétesen utalt át ennek az úgynevezett botrányos amerikai építkezés fővállalkozójának......

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Képviselőtársam...

DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)

DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnézést kérek, én nem akarom megközelíteni a 8 perc 30 másodpercet, 15-20 másodpercet szeretnék kérni és egy pici figyelmet... (Józsa Fábián: Két perced volt!) ...a kormánypárti oldalon. Nem szeretném, hogyha esetleg zsigerből kellene önöknek szavazni.

Én nagyon remélem hölgyeim és uraim, hogy 1991 őszének Magyarországa nem az, ahol ezek a dolgok megtörténhetnek. Nagyon remélem, hogy 1991 őszének Magyarországa nem az, amikor egy, a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozó főosztályvezető, amennyiben jelzi írásban a Kormány egy intézkedésével kapcsolatos kifogásait, akkor ezt a főosztályvezetőt két nap alatt, mindenféle indoklás nélkül el lehet távolítani a Miniszterelnöki Hivatalból. Remélem, hogy ez a '91 őszének Magyarországa nem az, amikor valakit 340 millió forintos, engedély nélküli pénzutalásért lehet, hogy felelősségre vonnak, egy másik urat 30 millió forintos engedély nélküli átutalásért pedig felfelé buktatnak. De remélem, hogy ez a '91 őszének Magyarországa nem ez, és remélem, hogy erről önök is megerősítenek engem azzal, hogy velem együtt nem fogadják el a tárca nélküli miniszter úr válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Határozathozatal

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Deutsch Tamás képviselőtársam az interpelláló képviselőkkel egyetértésben a miniszteri választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ? Kérem, szavazzanak (Megtörténik.) Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés 103 "igen" szavazattal 83 ellenében 10 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Most bejelentések közvetkeznek.

Bejelentések: Dr. Szabó Lajos jegyző

SZABÓ LAJOS, DR. jegyző:

SZABÓ LAJOS, DR. jegyző: A költségvetési bizottság a kiadott meghívótól eltérően a délutáni kis szünetben tartja ülését a kongresszusi teremben. Napirend: a 3118-as számú, a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslatokhoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása.

Kérjük a bizottság tagjait, a javaslattevőket, valamint a Kormány képviselőit, hogy szíveskedjenek az ülésen részt venni.

Elnézést, a költségvetési bizottság elnöke most közölte, hogy nem tart ülést a költségvetési bizottság. (Közbeszólás: Helyes!) Az önkormányzati bizottság viszont a főemelet 11. szám alatti tanácskozóteremben tartja ülését.

ELNÖK: (Vörös Vince)

ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Most szünet következik. 16 óra 30 perckor folytatjuk munkánkat.

(Szünet: 16 óra 15 perctől 16 óra 42 percig - Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el - Jegyzők: Tóth Sándor, Glattfelder Béla )

Az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Tisztelt Országgyűlés!

Kérem a képviselő hölgyeket és urakat, foglalják el a helyüket.

Soron következik az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása. Délelőtti ülésünkön csak egyes bizottságok felszólalásaira került sor. Így először most a további bizottságok előadói ismertetik álláspontjukat, majd az egyes képviselőcsoportok szónokai következnek.

Megadom a szót dr. Papp Sándor képviselő úrnak a környezetvédelmi bizottság előadójának.

Felszólaló: Dr. Papp Sándor, a környezetvédelmi bizottság előadója

PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)

PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Engedjék meg, hogy elöljáróban tájékoztassam önöket a bizottsági állásfoglalásról. A szavazás eredménye: 4"igen" 3 "nem" és 8 tartózkodás.

Az elhangzottakhoz legyen szabad mindjárt két megjegyzést hozzáfűznöm. Az a tény, hogy a határozott igen és nem mellett túlnyomó a tartózkodó szavazatok száma, nyilvánvalóan a tisztelt bizottsági tagok egy részének kétségeire és bizonytalanságára utal, másfelől ezzel együtt hangsúlyoznom kell, hogy a vita során valamennyi képviselőt a hazai környezetügy jövője iránt érzett mély felelősségérzet vezérelte.

Tisztelt Ház! Széles körben elfogadott becslés szerint a gazdaságunk működéséből fakadó környezeti károk évente elérik a GDP 3-6%-át, miközben a környezet védelmére, a megelőzésre és a károk részleges felszámolására jutó hányad mindössze 1% körüli értéket mutat. Ezek után nem meglepő, hogy a hazánkban felhalmozott környezeti károk mértéke egyes becslések szerint közel azonos a külföldi eladósodásunk mértékével. Ily módon gazdaságunk eddigi működése során tekintélyes környezeti adósságba is verte magát.

Amíg a gazdasági elméletek a természeti környezet értékeinek, erőforrásainak jelentős részét az ún. szabad javak körébe sorolták, s azt is feltétlezték, hogy ezek korlátlanul rendelkezésünkre állnak, a környezeti eladósodást akár figyelmen kívül is lehetett hagyni. Azonban ma már aligha vitatható, hogy a társadalom, a gazdaság és a természeti környezet egymástól nem elszigeteltek, hanem egyetlen komplex, nagy rendszert alkotnak, amelyben a társadalmi, gazdasági és természeti folyamatok kölcsönösen összekapcsolódnak.

A társadalom és természeti környezete közötti kapcsolatok legfőbb közvetítője a társadalom oldaláról a gazdaság. A gazdaság ezt a feladatát csak akkor tudja betölteni, ha képes arra, hogy együtt szolgálja a humán és az ökológiai értékeket. A környezeti konfliktusok napjainkban megkülönböztetett jelentőségének oka megváltozott jellegűkben is kereshető. Míg korábban ezek a konfliktusok esetiek és viszonylag könnyen jóvátehetők voltak, addig mára nehezen orvosolható, tartós jelenséggé váltak.

Ettől függetlenül ma még tart a növekedés-orientált szemlélet előtérbe állítása, s ez azzal is összefügg, hogy a környezet védelmével foglalkozók érdek érvényesítő képessége általában gyengébb más, főleg a termelő ágazatok és a pénzügyi szféra ilyen irányú képességénél. Pedig ezzel összefüggésben kikerülhetetlenül el kell jutnunk egy nagyon fontos megállapításhoz. Amennyiben az imént vázolt konfliktusok körét értékrendbe soroljuk, akkor a hierarchia felső szintjére értelemszerűen a természeti-környezeti konfliktusokat kell elhelyeznünk. Ha ugyanis a környezeti feltételek minőségileg változnak meg, az erőforrások kimerülnek, s az élővilág számára a létfeltételek erősen leromlanak, akkor teljesen mindegy már arról beszélnünk, hogy a hierarchia egyéb szintjein milyen konfliktusok létezhetnek.

A gazdasági jólét egyedül, önmagában éppen azért nem igazolhatja a környezet elviselhetetlen veszélyeztetettségét. A gazdasági célok mellett tehát környezeti célok meghatározására is szükség van, s ma már léteznek módszerek és modellek, amelyek segítségével a kettő egyensúlya, egymáshoz való optimális viszonya megállapítható, és alternatív lehetőségek kidolgozása is módunkban áll.

A fenti célok egymást feltételező megfogalmazása teszi csak lehetővé a választ arra a kérdésre, hogy a gazdasági döntéseknek milyen környezeti következményei várhatók és viszont, a kívánatos környezeti állapotok megvalósítása milyen gazdasági körülmények mellett lehetséges.

Tisztelt Ház! A fentiek nyomán látnunk kell és itt szigorúan visszatérek a mába -, hogy a gazdasági növekedés és a környezeti állapot javulása a jelenlegi hazai technológiák és gazdasági állapotok mellett ellentmondanak egymásnak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egymást kizárják. Ha a gazdasági és a technológiai fejlettség szintje egy országban még alacsony, akkor vagylagosan lehet választani a gazdasági növekedés fokozása és a természeti környezet állapotának javítása között. Mi azonban ezen a szinten már túljutottunk. A célokat nekünk közelebb kell hozni egymáshoz.

Az elmondottakból tehát az következik, hogy miképpen önálló környezeti döntéseket nem lehet kidolgozni a gazdasági döntések ismeretének hiányában, a gazdasági célokat sem lehet meghatározni a környezeti szemponthoz való igazítás nélkül.

Azt ma már elméletileg senki sem vitatja, hogy a kedvezőbb környezeti viszonyok a gazdasági tevékenységek számára is kedvezőbb terepet kínálnak.

Igen Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Ház! Egy borotvaélen táncoló gazdaság irányítói az imént elhangzottakat, jól tudom, akár jövőbe vesző vagy eretnek gondolatoknak is minősíthetnék. Ott ahol az infláció fékezése, a gazdaság világpiaci integrálódása és úgynevezett nagy jövedelemelosztási rendszerek reformja, a fizetési fegyelem helyreállítása, a privatizációs folyamat felgyorsítása, a munkanélküliség negatív hatásainak mérséklése áll a középpontban majdnem objektív -, hogy könnyen hajlunk annak feltételezésére, a természeti környezet kibír még egy kis terhelést. Sajnos, hadd utaljak itt ismét korábbi állításomra, a mi szintünkön már nincs lehetőség a vagylagos választásra, tehát csupán korlátozott szabadsággal választhatunk a gazdasági növekedés fokozása vagy a környezet állapotának javítása között.

Mindezekre tekintettel a jövő évi tervezet kapcsán elkerülhetetlenül fogalmazódik meg a kérdések egész sora. Ha és amennyiben a környezetvédelem állami feladat, a környezetvédelmi fejlesztéseket alapozhatjuk-e döntően az ágazati pénzalapok bevételeinek növelésére és a főként pályázatokkal elnyerhető külföldi forrásokra?

A bázisszemlélethez való visszatérés milyen mértékben konzervál bizonyos különbségeket az egyes tárcák dinamikájában, és vajon politikai döntés alapján már most nem lenne-e szükség bizonyos prioritások megállapítására? Nem lehetne-e meghatározni, hogy a környezetvédelmi tárca mellett más tárcák milyen környezetvédelmi beruházásokat tudnak 1992-ben végrehajtani? Ez meglehet, nyugtató hatású lenne.

Az útalap növelésének kérdése szinte állandóan napirenden van. Ennek szükségességét senki nem vitatja. Ám, ha konzekvensen végiggondoljuk a várható hatásokat, akkor egyértelmű az is, hogy a jó és sűrűbb úthálózat kedvezőbb hatásain túl nagyobb gépjárműforgalmat, következésképpen több kipufogó gázt, ólmot, szénmonoxidot, nitrogénoxidokat stb. eredményez, és akkor ez a lépés már elválaszthatatlanul összefügg a megfelelő nagyságú környezetvédelmi alap létrehozásával.

Útalap és környezetvédelmi alap ily módon egymást kölcsönösen feltételezik, amihez még hozzá kell tennünk, hogy csak ezen az úton felelhetünk meg az elővigyázatossági elv nemzetközi környezetvédelemben elfogadott gyakorlatának.

Ki kell végre mondanunk, hogy a szennyezőnek fizetnie kell.

Ismeretes, hogy a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérése megtörtént. Csak a haváriai jellegű károkozás felszámolása kereken egymilliárd forintot igényelne. Ez az összeg - úgy véljük - már a következő évi költségvetésből sem hiányozhat, ha nem akarjuk, hogy a kárelhárítás késedelmessége miatt még nagyobb ráfordításokat legyünk kénytelenek a későbbiekben eszközölni.

Tisztelt Ház! Az elmondottakkal, a hazai környezetünknek csupán néhány nagyon lényeges és tovább már nem halogatható teendőjére kívántuk felhívni a figyelmet. Bár tudjuk, a lehetőségek olykor a legjobb szándékoknak is határt szabnak, mégis azt kell mondanunk, hogy a költségvetési koncepcióból a szintentartás szándékán túl elsősorban talán azt a nagyvonalú, jövőbe mutató gesztust hiányolhatjuk, ami jelzés lehetne arra, hogy a környezetügy a fontosságának megfelelő szerephez jut.

A bizottsági ülés jegyzőkönyvéből idézve: a bizottság azon az alapon döntött így, hogy nem látta megnyugtatóan meghatározottnak a költségeket, a költségvetés fejezetenkénti megoszlását, arányait, következésképp az ezek eredőjeként kimutatható hiányt.

Az elmondottaknak különös hangsúlyt ad mindaz, ami a "Földünkért, az élet fenntartásának stratégiája" című, tegnapi ünnepélyes sajtótájékoztatón elhangzott. Ennek tematikája - mint ismeretes - a világ természetvédelmi szövetsége, az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programja és a Világ Természetvédelmi Alap közös kiadása alapján alakult ki. Úgy véljük, hogy ezek az alapelvek, ezek az ajánlások már a jövő évi költségvetésből sem hiányozhatnak. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Következik Mádi László képviselő úr, a szociális bizottság előadója.

Felszólaló: Mádi László, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója

MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:

MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr.

Előljáróban hadd fejezzem ki mélységes felháborodásomat a tekintetben, hogy sikerült a költségvetés irányelveiről szóló vitát ilyen késői és érdemtelen időpontra halasztani, amivel szerintem alapvetően csorbult a Parlament tekintélye, s mindaz az érdek, ami a jövő évre vonatkozóan igaz. (Közbeszólások: Úgy van! - Taps.)

Én azt gondolom, hogy közös érdekünk a jövő év sorsát eldöntő költségvetési javaslat és ahhoz kapcsolódó államháztartási tételek minél nagyobb nyilvánosságban történő megvizsgálása. Ugyanakkor nagyon komolyan fel vagyok háborodva a miniszterek hozzáállásán is, ugyanis, - gondolom - a szociális miniszternek például itt lenne a helye akkor, amikor a szociális bizottság előadója erről az oldalról megalapozottan vagy kevésbé megalapozottan, de állást foglal a szociális kérdések kapcsán. (Gyér taps.) Ezek után hadd ismertessem a felszólalásomat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság előadója, hadd jelentsem be a bizottság álláspontját az előttünk fekvő tárgyalási anyagról. A bizottság a 3124-es tájékoztatóban lévő országgyűlési határozati javaslatot 6 támogató, 5 ellenző és 3 tartózkodó szavazat mellett tárgyalásra alkalmatlannak találta. Még egyértelműbb határozatot hozott a bizottság az országgyűlési határozati javaslat hátteréül szolgáló tájékoztatóról, amelyet 2 tartózkodással és 12 ellenszavazattal, támogatás hiányában utasított el.

Mielőtt ezen elutasítások tartalmába belebocsátkoznék, hadd tisztázzam először a helyzetet, ami a bizottság szerepéből adódik. A bizottságunk szempontjából, ahol is a szociális szempontoknak kulcsfontosságú szerepe van, ez a tájékoztató túlságosan is pénzügyi felfogású, nem található benne egy ilyen válságos helyzetben különös fontosságú, átgondolt szociálpolitika, a leszakadó lakossági rétegek problémáinak preferált kezelése, s az anyag sokkal inkább csupán a folyamatok bemutatását célozza.

Az országgyűlési határozat elutasításának formai oka, a tájékoztatóban található szempontok kifogásolásán túl, hogy ugyan a költségvetési hiány tervezett összege egy nagyon fontos kulcsszám, de ez önmagában semmit nem mond a szociálpolitikában alapvető elosztási viszonyokról. Maga a hiány pedig - matematikailag megfogalmazva - két nem negatív szám különbségeként tetszőleges számban előállítható.

Fontos szerepet játszott a tárgyalásra alkalmatlannak minősülő döntésünknél az, hogy a Pénzügyminisztérium munkatársai nem voltak felkészülve a bizottságban megfogalmazandó kérdések megnyugtató megválaszolására.

A továbbiakban az elutasítás tartalmi vonatkozásait szeretném ismertetni, végigmenve a társadalombiztosításban, ezen belül kiemelten az egészségügyben, majd a szociálpolitikában, végül pedig a foglalkoztatáspolitikában felmerülő problémákon.

Kevesen vannak tisztában azzal a ténnyel, hogy amikor a társadalombiztosítás költségvetését tárgyaljuk, amelyik ugyanúgy része az államháztartásnak, mint a központi költségvetés, akkor több mint feleannyi pénz újraelosztásáról döntünk, mint amenynyi a központi költségvetésben van.

Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk - s ezzel mind a kormány, mind a nemrégen elfogadott országgyűlési határozatban található koncepció is egyetért -, hogy a társadalombiztosítás átalakítása elkerülhetetlenül átgondolásra kell, hogy késztesse a társadalombiztosítás, költségvetés között eddig meglévő viszonyt, status quot. Nevezetesen a társadalombiztosítás átszervezésénél egyik magától értetődő feladat, hogy amennyiben egy biztosítási típusú rendszerben gondolkodunk - márpedig abban gondolkodunk - akkor bizonyos ellátásokat át kell vennie a költségvetésnek, profil tisztítást kell végeznünk.

Ebből a beígért lépésből 1992-ben semmi nem valósul meg. Emellett persze joggal érvel a Pénzügyminisztérium, hogy a társadalombiztosításon belül sem történt semmilyen átfogó intézkedés vagy mélyreható racionalizálási program, s ebben igaza is van. Ugyanakkor mi mindezekért ugyanúgy hibáztatjuk a Társadalombiztosítási Főigazgatóságot és a Népjóléti Minisztériumot, mint az előbbi esetben a pénzügyet.

Mind a három kormányzati szerv jócskán ludas abban - zárójelben jegyzem meg, hogy nem minden önérdek nélkül vezéreltetve -, hogy itt tartunk.

Érthetetlenül állunk azon döntés előtt is, amely tudomásunk szerint áttérést mond ki az előzetes finanszírozásról az utólagos finanszírozásra, márpedig január 1-jei hatállyal. Hogy tisztán értsék képviselőtársaim, hogy mire gondolok: Az egészségügyi intézmények részére pénzátutalás december 1-jén történik, majd ezt követően csak február elején. Így nem lehet nekivágni a jövő évnek. Vagy legalábbis tisztázzuk először, mit akarunk elérni.

Ugyancsak problémásnak tartjuk a költségvetés ez évi folyó tartozásának, ami a forráscseréből származott anno 89/90. fordulóján, vagyonként történő visszajuttatását. Bármilyen likvid is ez a vagyon, a bizottság véleménye szerint egyrészt a TB jelen állapotában képtelen lenne szakszerűen és problémamentesen készpénzzé tenni ezen jószágokat, másrészt viszont rá lenne kényszerülve, hogy ezt próbálja tenni.

Ebből megítélésünk szerint nem származna semmi jó. Egyébként is problémásnak ítéljük folyó költségvetési tartozásnak privatizálódó vagyonnal történő kiegyenlítését. Megint csak utalok rá, hogy így a privatizációs bevételként nemcsak húszmilliárd szerepel a központi költségvetésben, hanem idesorolható ez a tizenötmilliárd forint is.

Külön kérdés, de szó szerint létkérdés a kinnlévőségek helyzete. A kormány mintegy szemérmesen szemet hunyt azon helyzet felett, ami mára kialakult ebben a kérdésben a társadalombiztosításnál. Nevezetesen a drasztikusan növekvő kinnlévőségek - amelyeknek mértéke mára elérte a 44 milliárdot - csökkentésére nem foganatosít igazán hatékony lépéseket. Erre a csődtörvényben meglett volna a mód, de a bizottságunk támogatása ellenére nem változtatott alapvetően az eddigi halogató magatartásán.

Ez a probléma azért nagyon fontos, képviselőtársaim, mert a társadalombiztosítási alap jövő évi költségvetésnek tervezett egyensúlya az egyik legfontosabb sarokpontja ennek a költségvetési irányelvnek. Ugyanis, ha kiindulunk az ez évi várható hiány számtani középértékéből, amely 14 milliárdos hiányt jelent, s hozzávesszük a 23 milliárdos pozícióromlást, amely a prognózisokból kiolvasható, akkor hiába számítom le a kieső táppénzkiadásokat, így is 17 milliárdos hiányt fedezhetek fel. Az irányelvekben pedig nullszaldó van.

Külön fájó a bizottságunk számára, hogy nem tudni, az IMF kedvéért, vagy lehet, hogy az adóemeléseket elkerülendő, de az a benyomás alakult ki a bizottság tagjaiban és szakértőiben, hogy a folyó költségvetési hiányt a társadalombiztosítással akarják finanszíroztatni. A költségvetési támogatást társadalombiztosítási deficittel kivánják felváltani. A legjobb példa erre a MÁV több mint 6,8 milliárdos tartozása.

Áttérve a második területre, a zömében társadalombiztosításból finanszírozott egészségügyre, láthatjuk, hogy itt is rendkívül sok problémát vet fel a költségvetési tájékoztató.

Az első - és talán legfontosabb - az eddigi költségvetési garancia megszüntetésének kísérlete. Nem akarjuk riogatni a Kormányt, de nem biztos, hogy ez egy átgondolt, megfontolt lépés lenne, emellett a kötelező társadalombiztosítás elvével igencsak nem passzol össze.

A másik probléma az utólagos finanszírozásra való áttérés, amit már említettem. Kétségtelenül, az egyik legfontosabb probléma halmaz az a 10%-os dologi automatizmus, ami a jövő évre kimondásra került. A Kormány mindeddig nem döntötte el, hogy mit akar a kórházi, intézményi egészségügyben, nem javasolt drasztikus ágyszámcsökkentést, mint amit a hasonló helyzetben lévő országokban már megtettek, de nem is javasolt semmit arra nézve, hogy a kis kórházak fenntartásában érdekelt a megyei kórházakat vagy a központi intézményeket akarja visszafogni. Ehelyett megint nem dönt, de egy 10%-os automatizmussal hagyja az egész fekvőbeteg-ellátást lezülleni, szétrohadni. Nem ez tűnik a helyes útnak, még ha pillanatnyilag talán a legkényelmesebb is.

Egyes vélemények szerint - bár ebben megoszlik bizottságunk álláspontja - nem tartható a gyógyszertámogatás radikális reálértékű csökkentése sem.

Az egyik legfájóbb pont az a döntés volt, amelyik ellehetetlenítette az egészségügyi rendszerváltásunk első lépéseként meghirdetett alapellátási reformot, ugyanis ennek fedezete nem lett beépítve a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésébe.

A harmadik területként vizsgálat alá vont szféráról, a szociálpolitikáról csak igen röviden szólnék. Mindazon túl, hogy egységes szociálpolitikát nem fedezhetünk fel az előterjesztésben, csak egy eklatáns példát említenék. Miközben a tejár 4,2 milliárdos támogatását megszüntetnék, eközben a kávé és az arany fogyasztási adóját csökkenteni javasolják. Ehhez még csak annyit tennék hozzá adalékul, hogy a fehérjefogyasztás terén Európában az egyik utolsó helyen ballagunk.

Utolsóként - de élhetnék az angol szójátékkal is, last but not least -, tehát végül, de nem utolsósorban vessünk egy pillantást a foglalkoztatáspolitikára. Ebből a szférából két problémát emelnék ki.

Az egyik az a sajnálatos fejlemény, hogy egyre nő azoknak a száma, akik hosszabb ideje nem találnak számukra megfelelő munkát, így a jövő évben jónéhányuknál előfordul az az eset, hogy kiesnek a foglalkoztatáspolitikai ellátásból. Márpedig ha kiesnek, akkor teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek, hiszen nincsen jelen pillanatban, de még tervben sem, semmilyen átfogó szociálpolitikai javaslat, amely tekintettel lenne rájuk. Itt pedig több tízezer, sőt lehetséges, hogy év végére már százezer ellátottról van szó, még akkor is, ha a családjukat nem számoljuk.

A másik gond a szolidarítási alap finanszírozási renszerében rejlik, ahonnét a költségvetés ki akar vonulni. Akkor, amikor az idei költségvetésnél fele annyi munkanélkülire helyből 9 milliárdos költségvetési támogatást szavaztunk meg, ez egy eléggé érthetetlen és bizarr döntés. Ugyanakkor vizsgálva a folyamatokat, még 6%-os járulék mellett is - szerencsés esetben - a hiány milliárdos nagyságrendű, míg kedvezőtlen fordulatnál elérheti a 10 milliárdos nagyságrendet is. Az idei költségvetésben pedig semmi nincs betervezve, nullszaldósra van tervezve.

Összefoglalásként két dolgot emelnék ki. Olyan költségvetéssel, amelyik ilyen körülmények között nullszaldós társadalombiztosítási költségvetéssel számol és önfinanszírozó szolidaritási alapot tervez, nem tudunk igazán megbarátkozni, hogy még csak a többi, súlyos kifogásunkat ne is említsem. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) .

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Következnek az önkormányzati bizottság előadói. A többségi vélemény előadója dr. Sóvágó László képviselő úr.

Felszólaló: Dr. Sóvágó László, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója

SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság többségi véleményének előadója:

SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság többségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház!

A költségvetés körüli éles összecsapások előzményeként említhetem, hogy a bizottság abban a kérdésben sem tudott megegyezni, nem volt egységes, hogy állítson-e előadót vagy sem. A többség, amelynek zömét most kivételesen az ellenzéki képviselők alkották, előterjesztő állítása mellett foglalt állást. A kisebbség, amely most elsősorban kormánypárti képviselőkből állt, azt az álláspontot képviselte, hogy a költségvetési irányelvekről a frakciók vezérszónokai fejtsék ki a véleményüket. A bizottság végül is úgy döntött, hogy többségi és kisebbségi álláspont is hangozzék el.

Magam a többség véleményét szeretném röviden ismertetni, hisz e napirendi pont keretében - mint említettem - a frakciók részéről várhatóan kimerítő felszólalások hangzanak el.

A bizottság jellegének megfelelően én elsősorban az önkormányzatokat érintő elképzeléseket, az azokkal kapcsolatos megállapításokat szeretném tömören összefoglalni. Azt hiszem, mindnyájan jól emlékszünk a tavalyi költségvetés vitáira. Csődbe jutó, működésképtelen önkormányzatok képét vázolták fel előttünk, különösen az ellenzéki képviselőtársaink. Örömmel jelenthetem, hogy mindez tévedésnek bizonyult, a kétségtelenül meglévő jelentős gondok ellenére szó sincs csődről, a legtöbb magyar településen biztosítva van a működéshez szükséges alapvető pénz.

A bizottsági ülésen a Pénzügyminisztérium képviselőjének szájából hangzott el: jelen pillanatban az önkormányzatok 40 milliárd forint szabad pénzeszközökkel rendelkeznek. Ez a 40 milliárd forint akkor is rendkívül jelentős összeg, ha természetesnek tartjuk, hogy az okszerű gazdálkodás valamiféle tartalékot is feltételez és a kifizetések is ciklikusak. A legátfogóbb kérdést valahogy úgy fogalmazzák meg, hogy elegendő-e ez a pénzösszeg, amelyet az 1992. évi költségvetés az önkormányzatok számára biztosítani kíván.

A bizottság többségének álláspontja szerint a kérdés így nem is vethető fel, csak olyképpen, hogy az ország adott gazdasági, pénzügyi helyzetében a lehetőségekhez képest megkapják-e mindazokat az összegeket az önkormányzatok, amelyek működésükhöz szükségesek. Az önkormányzatok támogatására szánt pénzek és a költségvetés egyéb kiadásai között összhangnak kell lennie. Nem fogadható el a "szegény ország, relatíve gazdag önkormányzatok" elv, természetesen ennek az ellentéte, a "szegény ország, még szegényebb önkormányzatok" elv sem. Egészséges arányt kell találnunk. Érthető az ellenzéki törekvés: a többségében ellenzéki önkormányzatok minél jobb pozícióba juttatása. Ezzel egyet is lehet érteni mindaddig, amíg ez az igény nem megy a költségvetés egyéb tételeinek, az ország működőképességének rovására.

A többség tudomásul veszi: az ország jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy a költségvetés az állami támogatási előirányzatot 214 milliárd forintnál magasabb összegben határozza meg, szemben az ez évi 189 milliárd forinttal. Az előbb említett összegből 81% normatív támogatás, míg 10,7% címzett és céltámogatás címén jut az önkormányzatokhoz.

Az önkormányzatok költségvetésének együttes előirányzata az 1991. évi várható 381 milliárdról mintegy 448 milliárdra növekszik. Természetesen a bizottság többsége is tudatában van annak, hogy a megemelkedett összeg hatását az infláció részben rontja.

A bizottság ülésén, mint lényeges kérdés, szóba került az önkormányzatok és a helyi adók viszonya. Az irányelvek az 1991. évi betervezett 21 milliárd, de ténylegesen várhatóan befolyó mintegy 18 milliárd forint helyett 1992-ben 25 milliárd kivetésével számolnak. Az önkormányzatok bevétele növelésének egyik elképzelhető módja a helyi adók kivetése. Valószínűleg ebben az irányban fejlődünk, és így az önkormányzatok bevételeinek egyre inkább a helyi adók bevételei válnak meghatározóivá.

A kormánypárti többség is tisztában van ugyanakkor azzal, hogy mindezek két feltétel együttes meglétét követelik meg. Jelesül: lehetőleg ne növekedjen az általános adószint, de ne növekedjen a lakosságra háruló teher sem.

A bizottság többsége elfogadta, hogy 1992-ben - hasonlóan 1991-hez - az önkormányzatok pénzügyi szabályozása továbbra is a forrásszabályozásra és alapvetően a normatív állami hozzájárulás rendszerére épül; tudomásul vette azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben csak az egyes részelemek megváltoztatására nyílik lehetőség. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az igények és a lehetőségek közötti szakadékot a jövőben sem sikerül csökkenteni.

Végezetül be szeretném jelenteni, hogy a bizottság egyszerű többséggel úgy döntött, az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztatást tudomásul veszi, és azt a Parlamentnek, a plenáris ülésnek megtárgyalásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Következik dr. Wekler Ferenc képviselő úr, a kisebbségi előadó.

Felszólaló: Dr. Wekler Ferenc, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója

WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója:

WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A félreértések elkerülése végett: a kisebbség természetesen az ellenzéki pártokat jelentette az önkormányzati bizottságban. Az ellenzéki pártok egyetlen képviselője sem tartotta alkalmasnak az irányelveket, kizárólag a kormánypártok képviselői nevében beszélt Sóvágó László képviselőtársam.

Képviselőtársam az előbb szóba hozta, hogy az ellenzéki pártok irányítják az önkormányzatokat. Tőle függetlenül, azzal szerettem volna kezdeni mondandómat, hogy minden magyar állampolgár mindennapi életét alapvetően az önkormányzatok működése határozza meg: az önkormányzatok működésétől függ, hogy a gyermekeink óvodai ellátottsága biztosított-e, az általános iskolák működése biztosított-e, a szociális alapellátás biztosított-e, az egészségügyi ellátás biztosított-e, és sorolhatnám ezeket a témákat, amiket az önkormányzatoknak meg kell szervezniük, meg kell oldaniuk. Alapvetően hamisnak érzem azt a beállítást, hogy az ellenzéki pártok önérdekből törekszenek az önkormányzatok pozíciójának javítására. Az önkormányzatok pozíciójának javulása minden egyes magyar állampolgárnak az egyéni érdeke is, ugyanis mindezek a feladatok akkor oldhatók meg, hogyha az önkormányzatok megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek a feladataik ellátásához.

Úgy ítélem meg, hogy amennyiben az állami költségvetés az elkövetkező évben befagyasztja a normatív támogatások rendszerét, az állami támogatások rendszerét, akkor ez automatikusan az ellátottsági színvonal romlását jelenti, feszültségeket jelent az általános iskolák működésében, ahol már most is tapasztalhatunk néhány településen iskolabezárást és a gyerekek utaztatását, kerületekben az iskolák bezárását, a gyerekek utaztatását - és sorolhatnám a példákat. Tehát messze nem olyan rózsás a kép, ahogy azt Sóvágó László képviselőtársam az előbbi hozzászólásában ecsetelte. Az önkormányzatok sajnos már az idén komoly gondokkal küszködnek. A költségvetési irányelvek pedig reálértékben sajnos nem javulást irányoznak elő az önkormányzatok számára, hanem komoly visszaesést tükröznek a jövő évre vonatkozóan. Az igaz, hogy abszolút értékben, bruttó értékben az állami támogatás mértéke az irányelvek szerint növekedni fog. Ez a növekedési ütem azonban - csak a saját számításaim szerint - 11,7%-os, ezzel szemben a Kormány által, véleményem szerint optimistán, becsült következő évi infláció 20-25%-os. Tehát legalább 50%-kal kevesebb a növekedési ütem. Másrészt azt is hozzátenném, hogy én a magam részéről, sajnos, nem nagyon bízom a 20%-ban, de remélhetőleg a Kormánynak lesz igaza, és nem lesz magasabb, mint 20% a növekedés üteme.

Engedjék meg, hogy egy rövid idézetet olvassak fel az önkormányzati szövetségek minősítéséből. A Megyei Városok Önkormányzati Szövetsége a következőképpen minősíti a költségvetési irányelveket: "Úgy látjuk - mondják ők -, hogy a módosuló szabályozás tovább erősíti a központi, direkt beavatkozás lehetőségét - ezt jelzi például az átengedett bevételek bevonása a központi szabályozási körbe. Amennyiben ugyanis ezeket a bevételeket az állami hozzájárulással együtt mozgatják, elveszítik átengedett forrás jellegüket. Ez esetben nem látjuk értelmét annak, hogy külön szóljon a szabályozás személyi jövedelemadó-, gépjárműadó-bevételekről, valamint állami hozzájárulásokról."

A bizottság ellenzéki párti tagjai egyetértenek ezzel a megállapítással, és úgy ítélik meg, hogy alapvetően nincsen változás a tanácsok finanszírozási rendje és az önkormányzatok finanszírozási rendje között. A következő évi költségvetési irányelvek ugyanarra az elvre épülnek, amire a tanácsrendszer utolsó éveinek az elosztási rendje alapult. Ugyanazt a metodikát követik: egy nagyarányú központi elvonást, és utána egy újraelosztó szerepet vállal magára az állam, és csúsztatottan, csurgatva juttatja vissza azokat a bevételeket, amiket egyébként az emberektől, a vállalkozóktól szed be adó formájában.

Sóvágó László említette azt, hogy az önkormányzatok forrása nemcsak az állami támogatás, hanem a saját bevételek köre is, ezek közül pedig a helyi adók köre. Mi úgy ítéljük meg, hogy túlzott a várakozás. Nem fog 25 milliárd forint befolyni ebből az összegből. Mégpedig azért nem fog befolyni 25 milliárd forint saját bevétel az önkormányzatok számára, mert információim szerint - és a költségvetési irányelvek szerint - nem fog csökkenni a központi adók mértéke. Nemigen látjuk a lehetőségét annak, hogy az önkormányzatok nyakló nélkül növeljék a helyi adóknak a mértékét. Úgy gondolom, hogy minden egyes önkormányzatnak alaposan meg kell gondolnia azt, hogy milyen mértékű helyi adót fog kivetni, mekkora az állampolgárok teherbíró képessége. A mi véleményünk szerint egy ellenkező, fordított tendenciát kellene érvényesíteni, már a jövő évtől kezdődően, mégpedig azt, hogy az állam adóelvonó szerepe mérséklődjék, és ezzel szemben az önkormányzatoknak tényleg legyen lehetőségük helyben képződő jövedelmek elvonására, helyben képződő adók beszedésére - ami bizonyos mértékben függetlenné tehetné őket a mindenkori központi költségvetéstől. Ameddig ez el nem jön, ez a rendszer bevezetésre nem kerül Magyarországon - én úgy gondolom - csak frázisokban beszélgethetünk, csak arról beszélgethetünk, hogy önkormányzati rendszer működik, ennek a valóságos működési alapja azonban nem biztosított.

Az önkormányzatok - és erről délelőtt már beszéltem - teljes mértékben a központi költségvetéstől függenek olyannyira, hogy például a céltámogatásnak a pályázatát sem tudják a központi költségvetés ismerete nélkül elkészíteni, annyira függnek a központi költségvetéstől.

Néhány tételes kifogást még hadd említsek a költségvetéssel kapcsolatban. A költségvetés tartalmazza, hogy jövő évtől bevezetésre kerül az úgynevezett gépjárműadó. Ennek az összegét az irányelvek 8 milliárd forint körülire becsülik, és a megosztását az önkormányzatok és az állami költségvetés között 50-50%-ban tervezik, mégpedig oly módon, hogy az önkormányzatoknak lenne feladata ennek az adónemnek a beszedése. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez pluszterhet jelent az önkormányzatok számára. Az 50-50%-os megosztás irreális: ebből az önkormányzatoknak maximum 20% marad, ugyanis a behajtási költségeket ezek szerint az önkormányzatoknak kellene fedezniük - nem beszélve az ezzel együtt járó feszültségekről, amelyek itt jelentkezni fognak.

A céltámogatásról szintén beszél a költségvetés irányelve. Erről délelőtt már beszéltem. Egyetlen dolgot szeretnék említeni: az irányelvek szerint csökkenteni javasolják a benyújtható pályázatok számát, az induló beruházásokat korlátozni fogják. Én úgy gondolom, ez egy teljesen elhibázott lépés lenne, és remélem, hogy erre nem fog sor kerülni a költségvetésben. Ugyanis egy olyan országban, ahol a települések egyharmadán nincs vezetékes ivóvíz, nincs telefon, nincs csatorna, nincsen közlekedés, nincs általános iskola - és sorolhatnám a problémákat -, kizártnak tartom, hogy egy települést arra kényszerítsünk, hogy sorban álljon, és minden évben csak egy kis beruházást kezdhessen el, szemben esetleg másokkal, akik szintén egyet kezdenek, de ennek a nagyságrendje, volumene esetleg többszöröse, többszázszorosa egy másik település induló beruházásának.

A céltámogatásokkal összefüggő kérdés a TÁKISZ-ok szerepének a kezelése. Az irányelvek és a céltámogatási javaslat is azt mondja, hogy a következő évben nagyobb szerepet kell játszaniuk a TÁKISZ-oknak a céltámogatások elbírálásában, illetve a céltámogatási igények kezelésében. Alapvetően nem zárkózunk el az elől, hogy a TÁKISZ-okat technikai jellegű feladatokra igénybe vegyék, viszont elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a TÁKISZ-oknak mérlegelési jogosítványuk legyen - az ellenkezik az önkormányzati törvénnyel.

Az alapelvekben is és a céltámogatási határozatban is tételesen megfogalmazásra került, hogy a TÁKISZ-ok mérlegeljék az adott önkormányzat - a céltámogatást igénylő önkormányzat - költségvetési egyensúlyát, állapítsák meg, hogy egyensúlyban van-e az adott önkormányzat költségvetése. A TÁKISZ-oknak semmi közük ehhez, és úgy gondolom, hogy nagyon helytelen lenne, hogyha a TÁKISZ-ok ezt a feladatot elvállalnák, és rájuk hárítaná a költségvetés - törvényellenesnek is ítéljük ezt.

A költségvetési irányelvek idézett száma - mármint az, hogy az önkormányzatok állami támogatása 11,7%-kal fog nőni - már elhangzott, viszont egy összehasonlító adatot is hadd említsek, és ez is elgondolkodtatásra készteti a bizottság kisebbségi tagjait. Eszerint az állami szerveknél ugyanez a növekedési ütem 14,6%-os, ami azt jelenti, hogy a központi szerveknél lényegesen gyorsabban nő az állami hozzájárulás mértéke. És ha figyelembe vesszük azt, hogy ők magasabb szintről indulnak - már az idén is jobb helyzetben voltak -, akkor úgy gondoljuk, hogy végig kéne gondolni, hogy a központi szervek további erősítésére van-e szükség, vagy az önkormányzatoknak a megerősítésére.

Egy érdekes tétel is szerepel a költségvetésben. Az előbbi 14,6%-on belül a Miniszterelnöki Hivatalnak a költségvetése 46,5%-kal nő, ami azt hiszem, önmagában jelzi azt, hogy a kormányzatnak milyenek a törekvései.

A költségvetési irányelvekben nem történt változás a személyi jövedelemadó visszajuttatása terén, amit az önkormányzatok is és az ellenzéki pártok képviselői is már évek óta szorgalmaznak, illetve tavaly is arra próbáltunk utalni, hogy az önkormányzatok nem érdekeltek ebben a rendszerben. Nem érdekeltek abban, hogy egy két évvel korábban beszedett személyi jövedelemadó alapján történjen az újraelosztás. Nem érdekeltek abban, hogy az állampolgárok bevallják a személyi jövedelemadójukat, nem érdekeltek abban, hogy a jövedelmek, a különböző eltitkolt jövedelmek bevallásra kerüljenek - ugyanis ki tudja, mi lesz két év múlva, és ennek a vásárlóértéke milyen lesz.

Azt javasoltuk és javasoljuk a költségvetés előkészítőinek, hogy próbálják megközelíteni ezt az időszakot: ne két évvel korábbi számokkal operáljanak, hanem az előző évnek a számaival.

Ehhez a kérdéshez kapcsolódik szorosan az szja-kiegészítéseknek a kérdése. Sokunk szerint nem egészen jó gyakorlat az, hogy a városok és a községek eltérő módon kapják a személyi jövedelemadó kiegészítését. A városok esetében 6000 forintra történő kiegészítés zajlik, míg a községek esetében ez 4000 forint. A javaslat szerint, de az elmúlt évben is - jól emlékszem - ez volt a mutatószám. Azért nem tartjuk ezt jónak, mert jónéhány község, település, nagyközség hasonló körzeti funkciókat tölt be, mint néhány város, és ezek a települések hátrányos helyzetben vannak. Lényegesen differenciáltabb és árnyaltabb kiegészítésre lenne szükség.

Záró gondolatként hadd mondjam el, hogy hiányoljuk azt, hogy nem nullbázissal indul a költségvetésnek az előkészítése. Természetesen az önkormányzati bizottság elsősorban a Belügyminisztériumnak a költségvetését kívánja ily módon megtekinteni. Erre az elmúlt évben határozatot hozott. Kértük a Belügyminisztériumot, hogy ebben az évben a bizottságot tájékoztassa az úgynevezett nullbázisú költségvetéséről. Ezt aztán egy bizottsági módosítás kapcsán leszűkítette a bizottság, és a rendőrségnek a nullbázisú indíttatását várja csak el. Ezidáig ezzel sem tudtunk sajnos megismerkedni. Úgy véljük, hogy enélkül nem tudjuk tisztázni a következő hónapokban sem a költségvetés tényleges tételeit, nem tudjuk megítélni azt, hogy például a Belügyminisztériumon belül mikre van szükség, mennyi pénzre van szükség, ténylegesek-e azok a plusz igények, amelyeket a Belügyminisztérium a bizottság felé és a Parlament felé jelez.

Ezek után még egyszer annyit kellene megismételnem, hogy a bizottság kisebbsége nem tartja elfogadhatónak a költségvetési irányelveket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai következnek. Megadom a szót dr. Remport Katalin képviselő asszonynak a Magyar Demokrata Fórum szónokának.

Felszólaló: Dr. Remport Katalin, az MDF képviselőcsoport nevében

REMPORT KATALIN, DR. (MDF)

REMPORT KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim!

Az előző évi költségvetés tárgyalásakor a Kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy augusztus 31-éig előterjeszti a jövő évi költségvetésre vonatkozó irányelveket, szeptember végéig pedig beterjeszti a fejezeti előirányzatokat is tartalmazó tájékoztatót. Sajnálatos, hogy nem került időben elénk az irányelvekről szóló anyag, hiszen így lényegében a Parlament rendelkezésére álló idő egy hónappal rövidebb, mint amennyit szerettünk volna.

A beterjesztett anyag az irányelveknél lényegesen több, a költségvetésnél kevesebb, azonban el kell ismerni, hogy ilyen korán, ennyire részletes anyag még soha nem volt a Parlament előtt. Az előterjesztés tartalmazza a Kormány egyeztetés utáni elképzeléseit, azonban ez még egy közbülső anyag, amikor még mód van arra, hogy a legfontosabb változtatásokat megtegyük.

Nekünk tehát azt kell megállapítanunk, hogy megfelelő-e az irány, amit a Kormány vett a jövő évi költségvetés előzetes tervezésekor, ha pedig ezzel nem értünk egyet, erre vonatkozó álláspontunkat még most fejtsük ki.

A bizottsági ülésen a Kormány képviselője felelősséget vállalt arra, hogy a vitában elhangzott észrevételeket a költségvetés elkészítésekor figyelembe fogja venni.

Az 1992. évi költségvetési terv elkészítésekor a Kormánynak tudnia kell, hogy milyen nagyságrendű költségvetési hiánnyal számolhat, mit fogad még el a Parlament. Ez azért is meghatározó, mert egyrészt a hiány a költségvetési adósságot jelenti, tehát későbbi évekre hárítja át a mai terheket, márpedig ennek további növelése, de még szintentartása sem fogadható el, hiszen ez inflációs hatással járna. Ráadásul a lakossági megtakarításokra sem lehet a jövőben ezen a címen biztosan számítani. Másrészt, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink is azt indokolják, hogy ez a hiány minél kisebb legyen, és lehetőleg a határozati javaslat alsó szintjéhez közelítsen.

Éppen ezért az országgyűlési határozati javaslat mindössze a hiány összegét tartalmazza. Egyebekben a tájékoztató tartalmazza azokat a gazdaságpolitikai, pénzügy-politikai elképzeléseket, amelyeket a Kormány érvényesíteni kíván a következő évre vonatkozólag. Ebben foglaltatnak benne a jövő évi irányelvek is. Ezeket részletesen nem kívánom ismertetni, hiszen az államtitkár úr expozéjában részletesen kitért ezekre.

A költségvetés tervezésekor meg kell nézni, hogy a hiány meghatározott keretek közötti tartását milyen eszközökkel lehet elérni. Ez egyrészt a bevételek növelésével vagy a kiadások csökkentésével érhető el. A bevételek vizsgálatakor a Magyar Demokrata Fórum helyesli a Kormány azon álláspontját, hogy további adóprést nem szabad alkalmazni. Azonban szükségesnek tartjuk, hogy az adóalap kiszélesítésre kerüljön, tehát a kedvezmények és mentességek felülvizsgálatra kerüljenek.

Aggasztónak tartjuk, hogy a fizetési fegyelem mennyire fellazult, hiszen mind az adó, mind a társadalombiztosítás, mind a szolidaritási járulék körében olyan nagymértékű kintlévőségek vannak, melyeket nem nézhetünk tétlenül. Éppen ezért szükségesnek tartjuk az adóigazgatási és büntető jogszabályok olyan módosítását, mely lehetővé teszi, hogy a Kormány a valóban keletkező jövedelmek után, reálisan számolhasson saját bevételeivel. Ez azért is fontos, mert minden kintlévőség és kibúvás a kötelezettségek alól a becsületes adófizetők pénztárcáját terheli. Tehát az adóigazgatási jogszabályokat, büntető jogszabályokat ennek érdekében módosítani kell.

A kiadások felülvizsgálatakor először a minden körülmények között rendezendő összegeket kell megállapítani, hiszen itt semmilyen esetben nem történhet kiadásmérséklés. Ilyen az állami adósság, valamint azok a bérpolitikai intézkedések, amelyeket már ebben az évben bevezettünk. Bár valóban az a cél, hogy a kiadások csökkenjenek, azonban nem lehet takarékoskodni a kompenzáció esetében, mely a támogatások leépítését ellentételezi, és nem halogatható az elmaradott térségek felzárkóztatása, valamint a munkahelyteremtő beruházások létesítése.

A kiadások vizsgálatakor megállapítható, hogy minden eddiginél radikálisabb csökkentés következett be. Az elmúlt két évben a megtermelt és elosztható jövedelem csökkent. Ezt a csökkenést az államháztartás valamennyi ágának együttesen kell viselnie.

A társadalombiztosítás területén a Parlament már elfogadta azt a koncepciót, amely megindítja a reformokat. Erre szükség van, hiszen az 53%-os járulék nem fedezi a terheket, de azokat tovább nem lehet a költségvetésre sem terhelni. Jelentős változás van a táppénz területén, ugyanis a tervezet szerint a 30 napot meg nem haladó betegség esetén a munkáltató fizeti a járulékot, így közvetlenül érdekelve lesz abban, hogy ellenőrizze a jogosultakat. Ehhez azonban szükséges, hogy megteremtsük az ellenőrzés jogszabályi lehetőségeit.

Az elkülönített állami pénzalapoknál támogatjuk a Kormány azon célját, hogy csökkenjen az állami támogatás részaránya, és az alapok a lehetőségek szerint fokozatosan váljanak önfinanszírozóvá. A központi költségvetési szervek esetében nehezíti ugyan a kiadások csökkentését, hogy az ágazati újraszabályozás még nem készült el, az expozéban azonban már ismertették ezek előrehaladott állapotát, és azt is tudni kell, hogy a reformok nem járnak automatikusan kiadáscsökkentésekkel, sőt az is előfordulhat, hogy egyes tételeknél még növelni is kell az állami hozzájárulás mértékét.

Bizottsági ülésen elhangzott, hogy a Kormány mindössze mechanikus lineáris csökkentést hajtott végre. Ez nem fedi a valóságot, ha megnézzük a fejezeti előirányzatokat, lényeges eltérést tapasztalunk az egyes adatok között. Néhány területen elkerülhetetlen a támogatás növelése. Ilyen a honvédelem, a közbiztonság, a népjólét és a közoktatás - ismert okok miatt. Más területeken a bevételi oldal jelentősen módosul. Így például az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság esetében a saját bevétel másfélszeresére nő, míg az állami támogatás harmadára csökken. Kikerültek a kiadási oldalról az egyszeri kiadási tételek is, mint a pápalátogatás, a közigazgatási bírósági épületek. Fejezetenként folyamatban van az intézmények felülvizsgálata, és ahol mód van a bevételek növelésére, a kiadások csökkentésére - például külképviseleteknél, sport-, népjóléti intézményeknél -, ezt már tükrözi a tájékoztató. Más feladatok pedig vállalkozói szférában vagy pedig alapítványi formában is megvalósíthatók, és azt is figyelembe veszi az előterjesztés. Így például a nemzeti parkok alapítványi formában kezelhetők, a szolgáltató szféra pedig vállalkozói szférában is működtethető.

Mint ahogy a központi költségvetési szerveknél, ugyanúgy az önkormányzatoknál is a pénzügyi szabályozás lehetőségét és egyben korlátját jelenti a nemzeti össztermék, a társadalmi kiadásokra fordítható források várható alakulása és az abból megoldandó feladatok összessége. Az állami költségvetés összes kiadása 3,1%-kal esett vissza. Az önkormányzatok támogatása ennél kisebb mértékben, 0,6%-kal. Az önkormányzatok állami hozzájárulása 11%-kal nőtt, azonban ha megnézzük, hogy az állami felhalmozási kiadások, a központi költségvetés és a gazdálkodó szervek támogatása terén mindössze 10%-os emelést engedélyez, akkor látható, hogy semmivel nem volt szigorúbb az önkormányzatokhoz, mint saját magával szemben.

Az önkormányzatok bevételeinek alakulásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az átengedett bevételeket. A helyhatóságoknál marad a gépjárműadóból származó bevétel 50%-a, és itt marad továbbra is a személyi jövedelemadó fele. A személyi jövedelmek 23-28%-kal növekedtek ebben az évben. Ahol pedig minimális az ebből keletkező bevétel, a kormányzat továbbra is fenntartja a kiegészítési rendszert. Tehát városok esetén 5000 forintról 6000 forintra, egyéb településeknél 3200-ról 4300 forintra emeli azt az értékhatárt, amihez köti a kiegészítést. Így összességében 34%-kal emelkedik a személyi jövedelemadóból származó önkormányzati bevétel, ami megyénként 28-59%-os szóródást jelent.

Az előző hónapok tapasztalata azt mutatja, hogy a kisvárosok és községek gazdasági helyzete javult, a főváros és a nagyobb városoké romlott. Azonban negyven évig ezzel ellentétes tendencia érvényesült, és épp ezekben a nagyvárosokban prosperál a gazdaság, itt emelkednek a leginkább a személyi jövedelmek. Itt megjegyzem azt is, hogy én csodálom, hogy az a képviselőtársam, aki szintén kis települések képviselője, azt veti a kormányzat szemére, hogy még mindig központból osztja vissza a támogatásokat. Ha nem így történne, nagyon sok kistelepülés ellehetetlenülne, működése valójában nem lenne realizálható.

Az állami hozzájárulás és az átengedett források együttes értéke 18%-kal nő, míg a kormányzat az önkormányzat saját bevételeinek számításakor nagyon mértéktartóan számolt, mindössze 14%-os növekedést prognosztizált. Megjegyzem azt is, hogy 1989-ben az önkormányzatok bevételeiből 21% képezte a saját bevételeket. Ez most csak 19%, itt tehát mód van arra, hogy az önkormányzatok nagyobb bevételre tegyenek szert. És itt nemcsak a helyi adókra gondolok, amelyet már ebben az évben 271 önkormányzat be is vezetett, hanem gondolok az önkormányzati tulajdoni törvénnyel az önkormányzatokhoz juttatott vagyon hasznosítására is. Azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy az önkormányzatok fő feladata a közszolgálati funkciók ellátása, és csak ennek érdekében és ezek után vállalkozhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, képviselőknek most még módunk van arra, hogy a legfőbb irány kijelölését módosítsuk. Azonban ezt a vitát célszerű a lehetőségekhez képest rövid időn belül lezárni. Hiszen decemberben arra is határozatot hoztunk, hogy a Kormány november 15-éig terjessze a Parlament elé a következő évi költségvetési tervezetet. Megállapíthatjuk, hogy a Kormány valóban hibázott akkor, amikor nem terjesztette be időben felénk a jövő évi költségvetés irányelveit. Azonban mi magunk, a Parlament is hibáztunk akkor, amikor olyan határidőket szabtunk a különböző előterjesztések megtételére, mely nem biztosított elég időt a kormányzati egyeztetésekre és a parlamenti vitára. Ennek tapasztalatát mindenképp fel kell majd használni az államháztartási törvény meghozatalakor.

A Magyar Demokrata Fórum összességében támogatja az országgyűlési határozatot és tájékoztatót, azonban természetesen szakértői dolgoznak azon, hogy a jövő évi költségvetés még az előterjesztett anyagnál is jobb legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Következik Soós Károly Attila képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének szónoka.

Felszólaló: Soós Károly Attila (SZDSZ)

SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)

SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Egyrészt azt szeretném megjegyezni, hogy én úgy tudom, a kulturális bizottság kívánta véleményezni a javaslatot, és még nem mondta el a véleményét.

Másrészt azt szeretném mondani, én úgy gondolom, hogy a költségvetés egy rendkívül fontos ügy. Nem méltó a költségvetéshez, hogy kevesebb mint fele Házzal vitassa ezt a Ház. Ezt most minden szemrehányás vagy keserűség nélkül mondom; és azt is ugyanígy mondom, hogy a kormány tagjai közül most csak hárman vannak jelen a teremben, mert hiszen akik nincsenek itt, azok többnyire a választókerületükben vagy valahol másutt 56-os ünnepségeken vesznek részt.

Én nem szeretném most elmondani a beszédemet, majd a vita egy későbbi szakaszában szeretnék hozzászólni. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Megjegyzem, nálam nem jelentkezett, hogy a kulturális bizottságnak van mondanivalója. Megkérdezem a kulturális bizottság előadóját, kíván-e szólni. (Bánffy György szólásra jelentkezik.)

Kérem bekapcsolni Bánffy művész úr... (derültség) képviselő úr mikrofonját.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Bánffy György (MDF)

BÁNFFY GYÖRGY (MDF)

BÁNFFY GYÖRGY (MDF) Elnök Úr! Nekem is az a véleményem és tisztelettel ügyrendi javaslatként föl is vetném, szíveskedjék megszavaztatni a jelenlévő töredék képviselőket, hogy ezt a mai ülést 17 óra 40 perckor napoljuk el, zárjuk le és az érdemi munkát jövő héten folytassuk. (Taps.)

Tudomásul kell vennünk, hogy a vidéki egyéni képviselők már régen haza kellett, hogy utazzanak; a budapesti egyéni képviselők közül is számosan kerületi rendezvényeken vesznek részt. Ez olyan szempont, amelyet tudomásul kell vennünk.

Az ülésnap bezárása

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Nem teszem föl szavazásra a kérdést, mert nincs értelme, hogy szavazzunk. Az ülést berekesztem. Jó pihenést kívánok, illetve méltó ünneplést.

(Az ülésnap 17 óra 41 perckor ért véget.)