DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Köszönöm, Elnök úr. Mélyen Tisztelt Országgyűlés! 1990. június 5-én fölkeresett akkori hivatalomban Bertie Ahern ír szociális és munkaügyi miniszter, aki abban az évben, az 1990-es évben az Európa Tanács munkaügyi miniszteri munkaközösségének elnöke volt, azzal, hogy megismerjen egy új kollégát, hisz a mi minisztériumunk akkor körülbelül 2 hetes volt, még helyiségei sem voltak, sem a miniszternek, sem a munkatársaknak, sőt az egyes területei sem álltak még föl a minisztériumnak, és egy bérelt helyiségben elmondta nekem, hogy nagyon boldog most ő, mert 9 évi előkészítés és vita után sikerült az 1961-ben az Európa Közösség által megfogalmazott Európai Szociális Chartát Írországban is elfogadtatni. Meg kell mondani, hogy nem ismertem az Európai Szociális Charta szövegét, úgy hogy munkatársaimtól kértem, hogy fordíttassuk le, és nézzük meg ezt a rendelkezést, mert Bertie Ahern elmondta, hogy ők is szerették volna korábban bevezetni, de Írország viszonyai és Írország piacgazdálkodási foka ezt nem tette lehetővé, s azt mondta, hogy korábban Írországban is a gazdasági struktúra elsősorban a mai Magyarországra emlékeztetett 9-10 évvel előbb, és addig kellett dolgozniuk és dolgoznia az ottani szociális és munkaügyi minisztériumnak, míg lehetővé vált, hogy csatlakozzanak ehhez az Európai Szociális Chartához. Ekkor kezdtünk, tehát jó másfél éve - Tellér képviselőtársamnak megköszönöm azt, hogy észrevette -, a munkatársak nagyon nagy ambícióval dolgoztak azon, hogy elkészüljön egy olyan munkajogi szabályozás, amelyet nem nagyon szeretek munkatörvénykönyvnek nevezni, mert hisz a munkatörvénykönyv jellegzetesen bolsevik típusú, a szocialista országokban vannak munkatörvénykönyvek. A dolgozókat általában elnyomó és megfélemlítő, gyűlölt jogkorlátozásokra épülő szabályozások voltak, ahogy ezt annak idején megfogalmazta a koncepciót bíráló dr. Hegedűs István egyetemi tanár is, aki azt mondta, hogy "Az eddig hatályos Munka Törvénykönyve a pártállami rendszer munkajoga, amely a centrális irányítást tükrözi, s mindössze 67 ++ - előbb 68-ra módosította ezt dr. Tóth Tihamér képviselőtársam, s neki van igaza - ++ paragrafusból áll.+ - idézem továbbra is Hegedűs professzort - "+Ezeket a csupán jelentős részben deklaratív jellegű, propagandisztikus célokat szolgáló keretszabályokat egészítették ki végrehajtási rendeletekkel, így jött létre a jelenlegi bonyolult, több szintű szabályozás, amelyet a hatósági államigazgatási hatalom mindenkor céljainak megfelelően értelmezett és hajtott végre.+ Idáig az idézet Hegedűs professzor megállapításaiból. Amikor a munkatörvénykönyvnek a kidolgozásához egy munkaközösség, elsősorban a Munkaügyi Minisztérium jogügyi osztálya hozzákezdett, akkor három alapvető nagy területet igyekeztünk behatárolni. Nevezetesen a bevezető rendelkezéseket, a munkaügyi kapcsolatok rendezését és a munkaviszonyok rendezését, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, tehát az ILO tervezetében már szerepeltek. Ezeknek az ILO által kiadott tervezeteknek alaptétele a munkabéke biztosítása és megteremtése. Én magam is jónéhány ilyen jellegű értekezleten részt vettem Genfben, ahol a munkavállalók és a munkaadók arra törekedtek, hogy a munkabékét teremtsék meg a dolgozók között. És meg kell mondanom, meglehetős meglepetést szerzett számomra az, hogy amikor a munkavállalók követeltek valamilyen szociális juttatást, a munkaadók kétszeresét adták vagy biztosították legtöbbször a kérteknek. Tehát kétségtelen, egy olyan szemlélet alakult ki, amely semmiképpen nem egy osztályharcos, hanem inkább az emberségen és a szociális pápai enciklikákon alapuló érdekkiegyenlítést szolgálta. Ha a három fejezetet megnézzük, akkor a bevezető rendelkezésekben a törvény általános kérdéseket, a törvény hatályát, a jog gyakorlását, a kötelezettségek teljesítésének szabályait, a munkaügyi vita fogalmát tárgyalja. Lényeges szabályzat az, hogy a munkavállaló köteles a munkaviszony fennállása alatt olyan magatartást tanúsítani, amely nem veszélyezteti a munkáltató gazdasági érdekeit. Ez a törvény is megszünteti - úgy, ahogy az ILO-szabályozásoknál általában, és a szociális chartában is - a munkaügyi döntőbizottságokat, amelyek egy adott vállalaton belül a dolgozók közötti konfliktusokat élezték ki, és ugyanakkor lehetővé tették a jogalkotást, lehetővé tették a bíróságok működtetését, amelyeket - mint erre Tóth Tihamér felszólalásában utalt - kétlépcsősen, tehát a kialakult jogi szabályoknak megfelelően működtettek. A munkaügyi kapcsolatoknak alapvető szava ez, hogy munkabéke. És nagyon jó, hogy megtaláljuk ezt a kifejezést itt, ebben a munkaügyi szabályozásban. A törvény nálunk is bevezeti a nyugati országokban már elterjedt üzemi tanács intézményét. Az üzemi tanácsok lesznek jogosultak a munkavállalói részvételi jogok gyakorlására. Ezek a részvételi jogok bizonyos kérdésekben egyetértési, bizonyos kérdésekben véleményezési jogot jelentenek, és súlyukat az adja meg, hogy a részvételi jogokat sértő munkáltatói intézkedéseket semmisnek minősítik. Az üzemi tanácsok tagjait a munkavállalók választják meg saját soraikból. Részükre a törvény a szakszervezeti tisztségviselőkkel megegyező díjazást és munkajogi védelmet biztosít. Tudom, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnál folytak viták, és ezek a viták egy ilyen jellegű kérdéscsokorban mindenképpen élesek szoktak lenni - erre a miniszter úr utalt az összefoglalásában. Úgy érzem, hogy ezek a viták azonban lehetővé teszik az üzemvitelt, a biztos, privát gazdaságokban folyó gazdálkodási munka nyugodt folytatását. Önálló fejezet foglalkozik a szakszervezetek kérdésével. Itt tudjuk, gondokat jelent, hogy több szakszervezet is működik egy-egy üzemben. Itt ez a megfogalmazás a szakszervezeti szervezkedés szabadságát jelenti, és alapelvként rögzíti: a munkavállalók szakszervezeti tagságuk következtében semmiféle hátrányos helyzetbe, hátrányos megkülönböztetésbe nem kerülhetnek. Én úgy gondolom, ezt az új munkaügyi szabályozást, amely a kollektív szerződéseket is tárgyalja - ezt kicsit, úgy érzem, szélesebb keretekben is meg lehetett volna valósítani, és úgy érzem, a mezőgazdasági munkaadók és munkavállalók kérdésében ezeket a kérdéseket részletesebben is ki lehetett volna fejteni. Mindenesetre úgy érzem, nagyon jelentős előrelépést jelent munkajogi törvényhozásunkban. A pártom nevében elfogadom az ezzel kapcsolatos törvényt és törvény- előkészítést, és kérem a Ház többi tagját is, hogy ezt a törvényt úgy, mint a dolgozók jogait biztosító - és ahogy Tellér Gyula is utalt rá - messzemenően figyelembe vevő törvénykezést, az első ilyen nagyobb törvényünket fogadja el. Köszönöm szépen. (Kis taps.)