GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Köszönöm Elnök Úr! Jó estét kívánok minden képviselőtársamnak! (Derültség.) Én igazából nagyon szerencsétlennek tartom azt a tényt, hogy ezt a törvényjavaslatot most tárgyaljuk. Én az ellen szavaztam az előbb, hogy most tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Szerintem a Ház nincsen abban az állapotban, hogy egy ilyen fontos kérdést, mint ezt, most érdemben meg tudjon vitatni. (Zaj.) Ennek ellenére nem áll módomban elállni a felszólalásomtól, mert, ha most elállok ettől a felszólalástól, akkor az elnök úr berekeszti az általános vitát, és így nem lenne lehetőség arra, hogy a FIDESZ a saját álláspontját ebben a kérdésben elmondja. Ismeretes - és ezt a kárpótlási törvény módosítását célzó törvényjavaslat indoklása is tartalmazza -, hogy vontatottan halad a kárpótlási igények bejelentése. Ennek több okát is megjelölték az előterjesztők. Egyrészt azt mondták, hogy nincsenek meg azok a bizonyító erejű iratok, amelyek szükségesek lennének a kárpótlási igény benyújtásához. Ez valóban így van, ugyanakkor viszont fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a Kárpótlási Hivatal abban az esetben, hogyha a kárpótlásra való jogosultságot bizonyító iratok hiányoznak, akkor hiánypótlást rendelhet el, és 90 nappal meghosszabbíthatja a bizonyító erejű iratoknak a benyújtását. A másik érv a törvényjavaslat mellett az volt, hogy nincs elég űrlap, ami a legmeglepőbb, hiszen a kárpótlási igényeket bejelentő űrlapokat mintegy 1 millió példányban nyomtatták ki. Igaz, hogy történtek kisebb hibák ezeknek az űrlapoknak a forgalomba hozatalánál, hiszen az "A+ jelű iratokból már korábban is tudni lehetett, hogy lényegesen több fog fogyni. Viszont én azt gondolom, hogy ezeket az irományokat, ezeket akár egy hétvége alatt ki lehetne nyomtatni és ki lehetne szállítani a megyei kárpótlási hivatalokhoz. Most az előterjesztésében Borz Miklós képviselőtársam is utalt arra, hogy nincs elég információ a kárpótlással kapcsolatban. Én ezzel megint csak nem tudok egyetérteni, hiszen ha elolvassuk, vagy belenézünk az elmúlt három hónap sajtótermékeibe, akkor nyilvánvaló előttünk, hogy Magyarországon talán még soha egyetlen egy törvény nem kapott olyan nyilvánosságot, mint a kárpótlási törvény. Majdnem minden napilap "kárpótlási sarok+-kal jelent meg, a tévében is legalább három vagy négy olyan vitaműsor volt, ahol a kárpótlási törvényről vitatkoztak országgyűlési képviselők; nagyon sok alkalommal nyilatkoztak kormány-tisztségviselők, és próbálták meg elmagyarázni ezeket a tényeket a kárpótlásra jogosultaknak. Sajnos, nem hiszem, hogy a 90 napos meghosszabbítással el tudnánk azt érni, hogy lényegesen több információhoz jussanak a kárpótlási jogosultak. A kárpótlásra jogosultak akkor juthatnak megfelelő mennyiségű információhoz, hogyha bemennek a kárpótlási hivatalba, és ott kérelmezik a kárpótlási hivatal alkalmazottaitól, hogy segítsenek nekik az űrlapok kitöltésében. Azt gondolom, hogy mindazok, akik kárpótlásra jogosultak, november 8-áig képesek lennének arra, hogy benyújthassák a kárpótlási igényüket. Nincs olyan tény, ami ebben a szándékukban meg tudná őket akadályozni. A bizonytalanság oka sem az űrlaphiány, mint ahogy ezt sokan feltételezik, hanem az, hogy a kárpótlásra jogosultak számára nem világos: a kárpótlási jegyekkel a későbbiek során mit fognak tudni kezdeni. A Kormány még nem állt elő olyan világos koncepcióval, amely próbálná elmagyarázni az embereknek, hogy majd ezekkel a kárpótlási jegyekkel tulajdonképpen milyen jellegű állami tulajdont lehet vásárolni, illetve a földre válthatóság tekintetében is azért van bizonytalanság, mert magában a mezőgazdaságban van bizonytalanság. Ismerjük mindannyian azokat a túltermelésiválság-jelenségeket, amelyek az elmúlt időszakban interpellációk formájában is bizonyára közismertté lettek itt, a Ház előtt. Szeretném még egyszer megismételni, hogy a 90 nap nem fogja ezeket a bizonytalanságokat sem eloszlatni, ezért ilyen szempontból sem indokolt a 90 napos meghosszabbítás. Vagyis azt lehet mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem lesz pozitív hatása a kárpótlási igények benyújtására , vélhetőleg azok fogják majd 90 nap múlva benyújtani a kárpótlási igényüket, akik most ezt megtették volna november 8-áig. Szeretném viszont elmondani azt, hogy szerintem milyen negatív hatásai lehetnek a kárpótlás 90 nappal való meghosszabbításának. Például most tárgyaljuk a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvényt. Mindenki tudja, hogy a szövetkezetek átalakulása a törvénytervezet szerint egy bizonyos határidőhöz van kötve, történetesen 1992. december 30-áig kell majd - ha most jól emlékszem - a szövetkezeteknek átalakulniuk. Ezen időszak alatt kell a szövetkezetek tulajdonában álló földeket nevesíteni, ez időszak alatt kell mindazokat a szervezeti változásokat végrehajtani, amelyeket a törvény kötelezően előír a szövetkezetek számára. Ez a határidő-hosszabbítás azt fogja eredményezni, hogy a kárpótlási törvény bizonytalansága bele fog nyúlni a szövetkezetek átalakulásának időszakába is, és ezzel egy olyan kibogozhatatlan viszonyt fog okozni, amelyik az én megítélésem szerint már káros. (Zaj.) A kárpótlásra jogosult földigénylők szempontjából is káros ez az előterjesztés. Erre vonatkozóan én egyetértek dr. Sepsei Tamással, az Országos Kárpótlási Hivatal elnökével, aki a mai Népszabadságban nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy a törvénynek ilyen jellegű módosítása azt fogja eredményezni, hogy az egyébként a következő év őszéig lebonyolítható földlicitálásokat nem lehet majd ebben az időszakban megejteni, hanem vélhetően ezek a következő év őszén túli időpontra fognak átcsúszni - magyarán: a föld vételét szándékozó kárpótlásra jogosultak nem fognak tudni földet venni olyan módon, hogy a saját földjükön az őszi talaj-előkészítő munkálatokat maguk végezhessék el, hanem ezekkel a munkálatokkal meg kell várni a tavaszt. Egyáltalán, kérdéses az is, hogy ha ezeknek a földeknek a tulajdonjoga továbbra is bizonytalan, akkor ezeket a földeket ki fogja megművelni, és ha meg fogják művelni a szövetkezetek, akkor milyen színvonalon fogják megművelni azt a földet, be fogják-e tartani azokat az agronómiai követelményeket, amelyeket velük szemben a kövekező földtulajdonosok joggal támaszthatnának. Én úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek az elfogadása nem eredményezne mást, mint hogy megbüntetnénk azokat, akik már eddig benyújtották a kárpótlási igényüket, és azokat jutalmaznánk, akik ezt még nem tették meg valamilyen okból kifolyólag. Szerintem ez nem szerencsés. Most arra kellene törekednie a magyar Országgyűlésnek, hogy a kárpótlással járó bonyodalmakon minél előbb túl tudja magát tenni az ország, és az új tulajdonosok birtokukba vehessék azokat a földeket, illetve azokat a kárpótlási jegyeket, amelyeket fel kívánnak használni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)