OLÁH SÁNDOR (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Igyekeztem hozzászólni, hogy a Vitányi képviselő úr által hivatkozott esetre reagálhassak. Nem tartom szerencsésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot az 1945-től megkezdett igazolási, de nyugodtan mondhatnám, bosszúállási korszakhoz próbáljuk hasonlítani. 1945- ben egy olyan történelmi előzmény után, hogy egy évig volt egy nemzeti szocialista diktatúra, és 38-tól volt egy bizonyos kollektív, korlátozó politika, utánna egy olyan igazolási eljárás indult, amelyik Magyarország minden állampolgárát vizsgálat alá vetette olyan emberek részéről, akik nem a jog felkészültségével, hanem inkább bosszút lihegve kezdtek ehhez a munkához. Hadd ne hivatkozzam olyanokra, hogy az igazolási eljárás néha a közigazgatásnál úgy zajlott, hogy az emeletről kidobálták a tisztviselőket és szörnyethaltak. Hadd ne hivatkozzam arra, hogy annak az igazoló eljárásnak mi volt a következménye. Tehát teljesen s történelmileg, politikailag, etikai szempontból helytelennek, jogtalannak, igazságtalannak tartom, hogy 45 utáni felülvizsgálatokat ennek a törvénynek a szellemével és szándékával hasonlítsuk össze. Ugyanakkor egy-két kérdésre még hadd reagáljak. Nem a bosszúállás vezet senkit. Halda Alíz foglalkozott azzal, hogy nem lenne jó, ha ez a társadalom most a bosszú állapotába kerülne és bosszúért lihegne. Ez a társadalom úgy indult el, és másfél évig nagy türelemmel várta, hogy a bűnösök egy kis önkéntes bűntudattal háttérbe húzódnak, visszavonulnak. (Közbeszólás: Így van.) Ehelyett ennek a társadalomnak a másfél éves türelmét, a társadalom és a rendszer gyengeségének minősítették, és a régi bűnösök ma már elszemtelenedett új bűnösökké válnak lassan. (Taps a kormánypárt padsoraiban.) Az önkéntes bűnbánat valami felemlekedettséget igényel. Engedjék meg, hogy hivatkozzam arra, hogy nem követték el maguk a bűnt, de a német állam hivatalos emberei, ha olyan államokban tesznek látogatást, ahol a holocaustnak áldozatai vannak, elmennek, és megkoszorúzzák egy bűnbánattal és egy bocsánatkérő szándékkal ezeket az emlékműveket. Láttunk-e ilyen embereket a 301. parcella környékén valami bűnbánatot mutatni? (Taps a kormánypártok soraiban.) És ami a statisztikát és a Gallup Intézetet illeti, nem tudom, hogy hány százalék ért egyet ezzel, de furcsa dolog lenne, ha egy faluban mondjuk a Kovács Jánost kifosztják, és a falu szavazna arról, hogy a rablót bíróság elé állítsák-e, vagy sem. Ha valakinek joga van lemondani az igazságtételről, az az ember, akit igazságtalanság ért. Ha ebben az országban elítéltek, meghurcoltak, tönkretettek egymillió embert, az ő jogáról ne mondjon le a másik kilencmillió. Tehát itt nem társadalmi közvélemény-kutatási eredmény kell, hanem a társadalomnak egy jogos igénye, még ha ez egy kisebb részt érintő jogos igénye is, hogy kapjon igazságot azokért a hibákért, bűnökért, amiket velük szemben elkövettek. Én ebből a szempontból tisztességes szándékúnak, méltányosnak és a történelmi igazságot szolgálónak tartom, ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps középen és a jobb oldalon.)