VARGA ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Nem kívántam hozzászólni a vitához, bár a kérdés olyan súlyos indulatokat gerjeszt az országban, olyan sokan várják szorongva és reménykedve e törvény sorsát, hogy úgy vélem, mindenképpen szólhattam volna. Amiért most mégis megragadom az alkalmat, az azzal magyarázható, hogy Fodor Gábor képviselőtársam, és talán dr.Vastagh Pál igen komoly jogi érveléssel támasztotta alá kételyeit, miszerint a nemzetközi joggyakorlatban konfliktusokat, afféle illeszkedési zavarokat okozhatna ennek a törvénynek az elfogadása. Én nem vagyok jogász és Pető Iván szavaival élve: laikus vagyok jogi kérdésekben, azonban el kell, hogy mondjam, hogy ma 35 éve ezt az országot a nemzetközi jog durva lábbal tiprásával, a szovjet csapatok, az ahhoz kapcsolódó magyar kommunisták a legszélsőségesebb helyzetbe hozták, és a nemzet-közi jog és a nemzetközi közvélemény igen rövid idő alatt átsiklott eme jogsértéseken. Azt hiszem, nemcsak ezeken, hanem a későbbiekben, az elkövetke- zendő évek kivégzési sorozatában, az ítélet nélküli agyonverések mellett is, az ítélet nélküli súlyos atro-citások mellett is elment a nemzetközi jog, a nem-zetközi közvélemény. Tehát én azt hiszem, most, amikor jogi konfliktusra hivatkozunk, melyet Kutrucz Katalin véleményem szerint meggyőző érvekkel oszlatott fel, azt kell, hogy mondjam, a nemzetközi joggyakorlat sokszor, ennél sokkal súlyosabb esetekben is elnézte a Kádár-rendszernek, elnézte a sztálinizmusnak a legsúlyosabb jogsértéseit. (Zaj.) Nekünk azzal kellene ma foglalkoznunk, hogy az a fajta megbékélés, az a fajta megnyugvás, amely a magyar társadalomnak olyan fontos, akkor lehetséges csak, ha ezt a törvényt igenis minél előbb megszavazzuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.)