DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozathoz módosító indítványokat nyújtottam be. Indítványaim a lakóház- felújítás, nemzetiségi iskolák és középiskolák, uszodaszolgáltatás kérdéseivel foglalkoznak, most azonban csak az egyik témáról, a lakóház-felújítási javaslatomról kívánok beszélni. A 3326-os számú indítványban az önkormányzatoknak járó céltámogatás körét ki kívánom terjeszteni a ma önkormányzati tulajdonú volt állami bérlakások elmaradt felújításának támogatására. Az 1991. évi állami költségvetés belügyminisztériumi fejezetéből kimaradt az addig szereplő tétel, amely a lakóház-felújítást szolgálta. A költségvetési törvény mindezt azzal indokolta, és ez az indoklásban szó szerint benne van, hogy az állami bérlakások jelentős része önkormányzati tulajdonba került, és majd az önkormányzatok e lakástömeg hasznosításával kigazdálkodják ezt az összeget. Normális esetben ez az érvelés elfogadható, bár itt időbeli késés van, hiszen nem kapták meg a tulajdonjogot még 1991-re az önkormányzatok, vagyis aki tulajdonos, gondoskodjon a saját tulajdonáról. Én ennek a piaci megközelítésnek vagyok a híve. A lakóház-felújítás tekintetében azonban meszsze nem beszélhetünk még normális állapotokról. Az önkormányzati törvény önmagában nem tette az állami bérlakások tulajdonosává az önkormányzatokat, több hónapot kellett várni a vagyonátadási törvényre. Az állami bérlakásokat kötő merev szabályok pedig még mindig nem változtak meg. Hogyan gazdálkodjon a leromlott állapotú lakásállománnyal az önkormányzat, ha a béreknek a megállapítására, a lakásoknak az elidegenítésére és elosztására még mindig az 1969-70-es években született lakásjogszabályok vonatkoznak, és ennek következtében ezek a lakások nem hasznosíthatók piaci jelleggel. A vagyonátadással így tulajdonképpen csak a puszta jogcím szállt át az önkormányzatokra, azzal az áldással együtt, hogy boldoguljanak úgy, ahogy tudnak, haragudjanak inkább az önkormányzatokra a polgárok, ne az államra, tulajdonképpen nem más ez, mint a tehetetlenségnek az áttestálása. A lakáskoncepció pedig késik. A tavaly elfogadott úgynevezett átmeneti törvény az idei év április 30-át szabta meg a Népjóléti Minisztérium számára a lakáskoncepció kidolgozásának határidejéül. A vagyonátadásról szóló törvény szinte rendelkezett arról, hogy az önkormányzati lakásoknál majd külön törvény szabályozza a lakásügyeket, addig az állami bérlakásokról szóló ősi jogszabályok szerint kell eljárni, vagyis gúzsba kötve táncolni. A kérdés nehézségére választókerületemben különösen felhívták a figyelmet, ugyanis az elöregedett lakásállományú településeket különösen sújtja a költségvetési támogatás megszűnése. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a műemlék lakásoknál - tehát azoknál, amelyek műemlék épületekben levő lakások - különösen rossz a helyzet. Sopronban különösen rossz állapotúak a bérlakások, de ez a helyzet szinte valamennyi történelmi városunkban. Nincs olyan sok műemlékünk, hogy ezzel olyan szabadon garázdálkodhatnánk. A mostani egy-két éves, átmenetinek mondott forráskimaradás visszafordíthatatlan állapotokat teremthet. Hosszas levelezést folytattam már eddig az ügyben a főhatóságokkal. Először a belügyminiszter úrnak írtam, onnan udvarias levélben átküldtek a Népjóléti Minisztériumhoz és a napokban kaptam meg Surján miniszter úr levelét, hogy levelemet továbbküldték a Pénzügyminisztériumba. Egyelőre várok, de lassan elfogynak a lehetséges tárcák, anélkül hogy bármiféle határozott választ erre a kérdésre kaptam volna. (Szórványos taps.) Ez a huzavona csak tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy ebben a kérdésben valami nagyon nincs rendben. Kivettünk a költségvetésből egy jelentős tételt anélkül, hogy a feltételeit megoldottuk volna a további gazdálkodásnak. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem maradhat így. Mire az önkormányzatok valóban gazdálkodni tudnának lakásaikkal, addigra romhalmazzá válik a meglévő állomány, és ezt később csak még nagyobb költségek árán lehet majd rendbehozni. Ismét felhívom a figyelmet a műemlékekre. Az átmeneti időszakra célszerűnek kínálkozik - ugyanis a Kormány is arról beszél, hogy itt átmeneti időszakról van szó, amíg a lakáskoncepció el nem készül -, hogy addig valamilyen időleges anyagi lehetőséget, legalább a legszükségesebb munkálatok elvégzésére, biztosítson. A Kormány nem csukhatja be a szemét, mintha semmi köze nem lenne ehhez a súlyos politikai és szociális kihatású ügyhöz. A céltámogatási rendszer az egyes települések közti különbségeket is, és az ebben a kérdésben való érintettséget is, megfelelően tudná kezelni. Módosító indítványom csak az eladásra nem kerülő lakásokra terjed ki, vagyis azokra, amelyek mindenképpen valamilyen szociális célt fognak szolgálni. Ezzel pótolni lehetne az államnak az immár egy esztendős mulasztását és megelőzni egy újabb esztendőnek a hibáit. Kérem képviselőtársaimat, hogy gondoljanak a saját választókerületük településeire és támogassák ezt az indítványt. Néhány megjegyzés a kérdés parlamenti tárgyalásáról. Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselő az általános vitában elmondta, hogy a céltámogatások 1992. évi feltételeit a Parlament jelenleg úgy tárgyalja, hogy közben az önkormányzatok számára jövő évi igények benyújtásának határideje már letelt. Úgy gondolom, hogy ez a Parlament Kormány feletti ellenőrzési jogának semmibe vétele. Az önkormányzatoknak több hete kiküldött űrlapok ugyanis eleve abból indulnak ki, hogy az Országgyűlés ezt a javaslatot változtatás nélkül fogja határozattá emelni. Valószínűleg ez is lesz a helyzet, hiszen az Országgyűlés bizottságai, az önkormányzati bizottság és a költségvetési bizottság, együttvéve a körülbelül benyújtott 40 módosító javaslatból mindössze négy, alapvetően szövegpontosításra irányuló, javaslatot támogatott, és ezen belül a Kormány még ezeket sem. Nem vagyok annyira optimista, mint az előttem szóló Mészáros Péter, aki azt mondja, hogy itt majd utólag ezeket a kérdéseket meg lehet oldani. Én azt hiszem, hogy ez mindenképpen a Parlament ellenőrzési jogának a semmibevételét jelenti. Egyedül a környezetvédelmi bizottság volt az, amelyik mert néhány, nem kormányálláspontot tükröző módosító javaslatot támogatni. (Szórványos taps.) Ellenzéki képviselőként én ezen már nem is tudok csodálkozni, arra azonban kíváncsi vagyok, hogy ilyen, a választópolgárok és a képviselt települések érdekét ennyire érintő kérdésekben meddig hagyják kormánypárti képviselőtársaim, hogy a Kormányunk pecsétnyomónak használja őket? Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)