SÁPI JÓZSEF, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném elkerülni az ismétlést, hiszen miniszter úr az előterjesztésében részletesen indokolta a törvénynek a módosítási szükségességét. Ám a bizottsági ülésen történtekről röviden mégis szeretnék néhány szót ejteni. A költségvetési bizottság is megtárgyalta a benyújtott törvényjavaslatot, amelyről megállapította, hogy több szorító intézkedést is tartalmaz: ez szükséges az ellátás biztosítása érdekében, de szükséges a visszaélések kizárásának érdekében is. Tapasztalható, hogy terjed a feketemunka, és történnek visszaélések a munkanélküli ellátásokkal kapcsolatban. Irritálja a közvéleményt, a törvénytisztelő állampolgárok sokaságát. Kell tehát, hogy szigorúbb legyen az ellenőrzés és az ellátás folyósításának feltétele. Csak ezzel párhuzamosan lehet azt a jogos igényt is kielégíteni, hogy senkit se fenyegessen az önfenntartás hiánya, hogy létbiztonságban éljenek az emberek, hogy tudják azt: a társadalom egy bizonyos szinten gondoskodik az elhelyezkedni nem tudókról. Az a rohamos munkanélküliség-növekedés, ami nálunk tapasztalható, példa nélküli gazdaságtörténetünkben. Gyakran elhangzik, hogy ez tulajdonképpen meglepő és nem várt esemény, ám csupán a valóság egyik felére figyelünk ilyenkor, hiszen még nem olyan régen 20-30%-os belső munkaerő-tartalékról esett szó. Ez ma, a gazdaság általakulása során láthatóvá, az egyén szempontjából komoly problémává válik. A termelési támogatások megszüntetése, a keleti piacok összeomlása miatt szembe kell néznünk a munkanélküliség rövid távú, de jelentős emelkedésével. A törvény a munkanélküliségi ellátásokra, a munkanélküliség megelőzésére, időtartamának csökkentésére helyezi a hangsúlyt a foglalkoztatást elősegítő aktív eszközök és támogatások széles körű alkalmazásának lehetőségével. Jelen törvényjavaslatról több fórumon elmondta a véleményét mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal. Röviden összegezve megállapítható, hogy a legfontosabb kérdésekben egyetértés van. A vitapontot, a vitapontokat leginkább a befizetések mértéke és a járadék folyósításának maximálása jelentették. Nem kétséges, hogy a javasolt 1+5%-os befizetési százalék komoly gazdasági kérdéseket vet fel, de az 1992-re prognosztizált kifizetések teljesítésére a 6%-os munkanélküli járadékbefizetés csökkentése érdekében igazi forrást nem tudtak megjelölni. Hasonlóan, nincs olyan megjelölés arra sem, amely lehetővé tenné, hogy a munkanélküli járadék felső határa ne csökkenjen a minimálbér kétszeresére. Felvetődött az az igény is a munkaadói oldalról, hogy amennyiben a finanszírozási rendszer önállóbbá válik a költségvetéstől, kapjon gazdálkodási funkciót. Elismerte azt, hogy ez kockázattal jár, amit a két érintett befizető csoportnak kell vállalni - de nem derült ki az, hogy a kockázatot hogyan képes magára vállalni a kifizetések garantálása mellett. Mindezekre, valamint arra tekintettel, hogy 1992-ben 11% körüli munkanélküli rátára számíthatunk, amely mintegy 65 milliárd forint kifizetést igényel, a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára ajánlja. (Gyér taps jobbról.)