SZABÓ LAJOS, az FKgP vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már maga az a tény, hogy az 1991. évi IV. törvény módosítására előterjesztett javaslatot tárgyaljuk, mutatja, hogy tökéletes törvény nincs. A külső körülmények, a nagymértékben növekvő munkanélküliség és az ennek kezelésében hiányzó kellő tapasztalat indokolják, hogy javításokat, változtatásokat alkalmazzunk a törvény eredeti szövegében. Az előterjesztésről megállapítható, hogy lényegében két szempont lebegett készítői előtt. Először: helyet adtak bizonyos szigorításoknak, másodszor: pénzügyi, költségvetési hátteret kívántak biztosítani a nagymértékben megnövekedett feladatok teljesítéséhez. A szigorítások közé sorolnám, hogy aki korengedményes nyugdíjban, munkanélküli járadékban, előnyugdíjban vagy pályakezdők munkanélküli segélyében részesül, és kereső tevékenységbe kezd, már a munkakezdést követő napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni a beállott változást. Ugyancsak szigorításnak tekinthető, hogy a munkáltató a tervezett lényeges létszámcsökkentésről és annak indokairól is köteles tájékoztatni a munkaügyi központot és az üzemi tanácsot. Ide sorolnám azt a rendelkezést is, amely szerint a munkanélküli járadék folyósítását abban az esetben is meg kell szüntetni, ha a munkanélküli a közhasznú munkára vonatkozó munkaviszony létesítését utasította vissza. Szigorúan bünteti a törvényjavaslat a bejelentés elmulasztását, az önkényes kilépést, a fegyelmi úton történt elbocsátást. Ezekben az esetekben 90 nap járadékmegvonást ír elő kötelezően. Ugyancsak szigorításnak tűnik, bár alaposabban átgondolva inkább csak szabatosabb megfogalmazás az előzetes letartóztatás, a szigorított javító- nevelő munka, továbbá a pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatott esetekben a járadék folyósításának szüneteltetése. A pályakezdők munkanélküli segélyénél szigorítás, hogy a két év türelmi időt egy évre csökkentették. Ugyanakkor a segélyezésre jogosultak körét kibővítették: a felsőfokú oktatási intézmény esti, levelező tagozatán, a dolgozók középfokú iskolájában végzettek, továbbá akik iskolarendszeren kívül szakmai oktatásban szakképesítést szereztek, és egyébként munkanélküli járadékra nem jogosultak, számukra egy éven belül segély folyósítható. A szervezettség, a számítógépes feldolgozhatóság szempontjából nagyon jelentősnek tartom, hogy munkanélküli ellátás csak abban az esetben állapítható meg, ha a munkanélküli az igazoló lapot a munkaügyi központnak átadta. A paragrafus második felével már van egy kis gondom. Az igazoló lap kiállítására, valamint annak tartalmára vonatkozó szabályokat a munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg. Gondoltak-e vajon az igazoló lap szerkesztői arra, hogy majd a kitöltéséhez ne kelljen jogi tanácsadást kérni? A törvényjavaslat pénzügyi vonatkozásai: ha a korengedményes nyugdíjazás költségeit a főfoglalkozású alapra terhelik - jelenleg ezt tervezik -, szüneteltetni kell a korengedményes nyugdíj folyósítását. Ezt azonban meg kell gondolni. A nyugdíjasok általában nem azért létesítenek munkaviszonyt, mert unják magukat az otthoni nyugalomban, hanem sokkal inkább azért, hogy megszokott életvitelüket fenntarthassák, netán ne terheljék gyermekeiket egyébként nagyon sok esetben szükségessé váló támogatásokkal. Megfontolásra ajánlom azonban, hogy maga az előterjesztés sem kíván szankciót alkalmazni, ha a korengedményes nyugdíjas kereső foglalkozásából eredő jövedelme nem éri el a minimális bért, jelenleg hétezer forintot. A munkanélküli járadék összegének kiszámítására a törvényjavaslat már sokkal alaposabb, árnyaltabb és áttekinthetőbb rendelkezéseket tartalmaz, mint az eredeti 1991. évi IV. törvény. A járadék összegének kiszámításánál semmi változtatást sem kívántak; az első szakaszban a járadékalap 70%-a, a második szakaszban a járadékalap 50%-a a járadék. Ennek alsó határa a megállapításkori minimális bér, felső határa annak kétszerese. Itt egy hatalmas módosítás történt. Az eredeti törvényben felső határként a minimális bér háromszorosa szerepelt. De ha ezt nem módosítjuk a törvényjavaslatban szereplő kétszeresre, igen könnyen elképzelhető egy olyan réteg kialakulása, melyet igazából nem nyomaszt a megélhetés gondja, és semmi nem ösztönöz megfelelő erővel az elhelyezkedésre. Jelentős módosítást javasol az előterjesztés a folyósítási idő tekintetében. Változatlanul hagyja a járulékfizetési időhatárokat, valamint az első szakasz folyósítási időtartamait 90 naptól 360 napig. Lecsökkenti azonban a második szakasz folyósítási időtartamát 50%-ra, 45 naptól 180 napig. Ennek a változtatásnak kettős eredménye lehet: Jelentős megtakarítást biztosít a pénzgazdálkodásban, másrészt a folyósítás megszűnésének korábbi időpontja erősebben sarkall az elhelyezkedésre, és mérsékli az új munkahellyel kapcsolatos túlzott elvárásokat is. Ugyancsak el kell fogadnunk, hogy a munkaadótól végkielégítésben részesült munkavállaló részére munkanélküli járadék csak annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítésre jogosult. Egyetértünk azzal is, hogy nem kaphat munkanélküli járadékot az, aki olyan kereső foglalkozást folytat, melyből származó jövedelme eléri a minimális bért. Nagy vihart fog kelteni a munkaadók további terhelését célzó 5%-os munkaadói járulék bevezetése a jelenlegi másfél százalékos helyett. Ha a munkaadók oldaláról nézem a problémát, sok választási lehetőségem nincs. Csak kalkuláció kérdése az egész. A 3,5%-os járuléknövekedés a termék vagy a szolgáltatás árában fog megjelenni, tehát ki fizeti meg a járulék növekedését? Nyilván a fogyasztó. És ebből már az is következik, hogy számolni kell az intézkedés inflációgerjesztő hatásaival. A legkisebb ellenkezés várható a munkavállalói járulék 0,5%-ról 1%-ra történő emelésével kapcsolatban. Ebben a körben már kialakult az együttérzés, a "ma nekem, holnap neked+ igazságának átérzése. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban szót kell még ejtenem arról a dicsérendő törekvésről, mellyel a foglalkoztatási gondokon kíván segíteni. Az Országos Képzési Tanács létrehozása és munkájának összehangolása a munkaerőpiaci bizottsággal, a feladatok, hatáskörök pontos meghatározása és elhatárolása remélhetően jelentős javulást hoz a képzés, szakképzés, átképzés vonatkozásában. A gyakorlati feladatok végrehajtására munkaerő-fejlesztő és -képző központok létrehozását teszi lehetővé. Ezek kialakítása, erőteljes működtetése nélkül a munkanélküliségnek csak tüneti, pénzügyi kezelését tudnánk megoldani. Holott a józan törekvésnek arra kell irányulnia, hogy minél több munkanélkülit és minél gyorsabban újra munkahelyhez juttassunk. Összefoglalva: A kialakult súlyos helyzetben, miközben minden idegszálunk tiltakozik az újabb terhelések ellen, mégiscsak látnunk kell a szomorú valóságot: 1992 végére a munkanélküli segélyezettek száma eléri az 530 ezer főt, de az éves átlag is 440 ezer körül lesz. Ha változatlanul hagynánk a jelenlegi járulékkulcsot - az 1,5% + 0,5% - jövő év végére 42 milliárd hiány mint minimum valószínűsíthető. Ezért más megoldást nem látunk, el kell fogadni a törvényjavaslatban ajánlott 5 + l% járulékkulcsot. Ennek alkalmazása 1992 végére a költségvetés számára még elviselhető deficitet eredményez. Frakciónk a beterjesztett törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)