KOCSENDA ANTAL (FKgP): Köszönöm Elnök Úr. Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ismét előttünk van egy törvényjavaslat, amely horderejét tekintve olyan jelentőségű, mint az eltorzult kárpótlási törvény, melynek végrehajtása a parasztságnak sok gyötrelmet és sok konfliktust fog okozni. Az átalakulási törvény, mely ugyancsak megkésett, koncepcionális és konstrukciós hiányosságai folytán méltó párja lehet a kárpótlási törvénynek, ha módosító javaslatokkal nem tudjuk azokat az alapvető célokat szolgálni, melyeket a törvényjavaslat ugyancsak homályban hagy. Egy törvénynek kell megteremteni azokat a feltételeket, melyek alkalmasak a falun élő, mezőgazdaságban dolgozó emberek konszenzusának kialakítására. A falu békéje, nyugalma, az emberek közötti kapcsolatok elfogadható volta csak akkor valósítható meg, ha a jelenlegi állapotból a legkisebb mérvű érdeksérelemmel meg tudjuk oldani a jelenlegi tulajdonviszonyoknak az átalakítását magántulajdonra. Az új formátumú, szerkezetű szövetkezetnek csak a magántulajdon és a teljes önkéntesség lehet az alapja, mely nem nélkülözheti a tulajdonosok cselekvési szabadságát. Az átalakulási törvény egyik hiányosságának tekinthető, hogy az egymástól eltérő típusú szövetkezetek sajátosságait összemosva nem ágazatonként szabályoz. Még a mezőgazdasági szövetkezetek is egymástól eltérő szerkezeti formában működnek, például a szakszövetkezetek és a termelőszövetkezetek. Az a szabály, amely alkalmas egy mezőgazdasági szakszövetkezet átalakítására, nem biztos, hogy alkalmas egy ipari, vagy szolgáltató, vagy kereskedelmi tevékenységet végző szövetkezetre. Itt szeretném a figyelmet felhívni, hogy a szövetkezet vagyonához tartozik a szövetkezet által közös vállalkozásba, illetve gazdasági társaságba bevitt vagyon is, ugyanis a szövetkezet vagyonához hozzá kell számítanunk azt a vagyontömeget is, amelyet a szövetkezet az e törvény hatálybalépésének napjáig közös vállalkozásba, illetve gazdasági társaságba bevitt. S itt csak egy példát szeretnék említeni: az Agrár Hotel is tartalmaz szövetkezeti vagyonrészt. A törvényben meghatározott átalakulási határidő kérdésében is sok eltérő, sőt egymásnak ellentétes érdekre utaló vélemény jelent meg. A szövetkezetek az átalakulásra fordítható időt rövidnek tartják, utalva a vagyonértékelés, - nevesítés, közgyűlésszervezés manuális munkáinak nagyságára. Ezzel szemben a leendő tulajdonosok szerint az átalakulási határidő viszont túl messze van, addig a szövetkezetek, vagy azok egyes rentábilis részlegei különféle gazdasági társaságokká alakulhatnak. Az egyes szövetkezetek pedig felélik a még megmaradt vagyonukat. Ez az aggodalom jogos, s a példák tömkelegét lehetne felsorolni, de szabad legyen csak egyet megemlíteni: az akasztói szakszövetkezet árverésen értékesítette szőlőfeldolgozó, bortároló eszközeit, messze azok piaci forgalmi értéke alatt. Nem rendezi a törvény azt sem, mi történik azokkal a földterületekkel, melyekre a kárpótlási törvény végrehajtása során nem jelenik meg a tulajdonosi igény. Nem rendelkezik a törvény, hogy a kárpótlási jegy ellenében szerzett vagyon a régi vagy az új szövetkezeti tagok, vagy a vagyonnal belépő tagok, vagy mindhárom kategóriába tartozók tulajdonába kerül-e. A termőföldre vonatkozó sajátos szabályok egy részét a kárpótlási törvénybe kellett volna foglalni, így a termőföld privatizációjára vonatkozó szabályok egymást fedik, és megfogalmazásaikban egymással ellentétesek. E törvényjavaslat csak a módosító indítványokkal korrigálva töltheti be a tulajdonviszonyokban tervezett változásokat, amely változások technikai lebonyolítása nem zavarhatja meg a mezőgazdaság, ipari, vagy kereskedelmi tevékenység folyamatosságát. A 40 éves kolhozgyakorlat bukása után számunkra új, de a fejlett államokban kipróbált, bevált szövetkezési, termelési modellekből kell választanunk és hazai viszonyainkra adaptálnunk. Köszönöm türelmüket, Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)