DR. MOLNÁR PÉTER (FIDESZ): Igen. Rögtön felteszem a záró kérdéseket, csak sajnos az időt nem tudom látni, mert rossz a tábla. (Derültség.) De ha sikerülne is liberálisabb irányba terelni a tárca szándékait, ez az alapítvány már mindenképpen csak az 1992. évi állami költségvetés elfogadása után jöhet létre. Tehát a Kormány ismét jól időzíti a dolgokat, anélkül tehát, hogy a kormányzat kötelezettséget vállalt volna a működéséhez nélkülözhetetlen anyagi eszközök biztosítására. Ilyenformán 1992-ben marad a teljes létbizonytalanság, amit - ezt világosan ki kell mondani - a könyvszakma nem képes még egy évig elviselni. Tartok tőle, hogy 1993-ban már nem lesz kit támogatni. A kérdéseim az államtitkár úrhoz tehát a következők: Ha a tárca sem a kispénzű vállalkozó iránt méltányos privatizáció feltételeit nem teremtette meg, sem a mecenatúra új demokratikus rendszerét nem hozta létre, úgy miniszter úr az állampolgári engedetlenség gyakorlása helyett milyen tanácsot tudna adni a Katalizátor Iroda munkatársainak, akik nem akarnak felhagyni az irodalom terjesztésével, de elutasítják a megbélyegző bírságolást. Ha a kormányzat híve a kulturális magánvállalkozás szabadságának - én úgy tudom, hogy az -, miért zárja el az ahhoz nélkülözhetetlen eszközöket a könyv vállalkozó szakemberei elől. Mert ezt teszi, amikor a meglevő eszközparkot az örökölt nagyvállalati szerkezetben tartja fenn, és még inkább ezt teszi, amikor nem gondoskodik az alapvető kulturális szolgáltatókat megillető megkülönböztetett támogatásról. Mikor jön létre a Magyar Könyvalapítvány? Tartalmazza-e működésének anyagi fedezetét a tárca 1992. évi költségvetési előirányzata? Mikor kerül a tervezet az Országgyűlés kulturális bizottsága elé? Köszönöm a türelmüket (Közbeszólás: Visszaéltél vele!) és várom az államtitkár úr válaszát.