CSURKA ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik egy sajnálatos félreértés - azt hiszem, legalábbis - Szabad György és köztem. Én nem arról beszéltem, vagy ha szavaim úgy lettek volna értelmezhetők, miszerint a Magyar Demokrata Fórum háromoldalú kerekasztal- tárgyaláson résztvevő küldöttsége őszintétlenül járt volna el, amikor aláírta a megállapodást - nem ezt akartam mondani. Én a folyamatról beszéltem, amelyik megelőzte a rendszerváltozást, illetve a változást, abban az értelemben, amit bővebben és ékesszólón kifejtett Kónya Imre, később. Egyáltalán nem arról tehát, hogy a Magyar Demokrata Fórum tárgyaló küldöttsége ezen a kerekasztal- tárgyaláson taktikázott vagy nem taktikázott. Arról viszont - és ez már a másik tétele a felszólalásomnak - ami itt, ebben a vitában állandóan előkerül, a múltra hivatkozás, az az álláspontom, hogy igenis, ez jogosan került ide. Hiába, hogy a törvény neve egy nagyon aktuális dolgot idéz fel bennük, nem lehet ezt a törvényt - és a többit sem - az ide vezető út érintése nélkül megtárgyalnunk, és értenünk. Vagyis, pontosan a rendszerváltás mikéntjéről és valódi tartalmáról van szó. Én azt mondtam, hogy igenis, mi, akik a Magyar Demokrata Fórum alapelveit kidolgoztuk, akik megalapítottuk ezt a mozgalmat, majd később pártot, messzebbre akartunk látni, mint amit akkor, pillanatnyilag kifejezhettünk. És ezeket a messzebbre látó terveket most akarjuk valóra váltani. Ezért, persze nyilvánvalóan szemrehányás ér bennünket a másik oldalról. Nem baj. Ugyanakkor a másik oldal most úgy igyekszik feltüntetni magát, mint hogyha következetes volna, mint hogyha a rendszerváltozást velünk azonos módon igyekezett volna elősegíteni azokban az időkben, amelyekről éppen itt szó van. Ez, kérem, csak részben igaz, vagy csak - ha nem akarok keményen fogalmazni - csak kis részben igaz. Nem erről van szó. Arról van szó, amit az előbbi felszólalásomban is igyekeztem már megvilágítani - de talán nem sikerült kellőképpen -: itt párhuzamos folyamatok játszódnak le. Azok, akik ma arra hivatkoznak, hogy ők nem nyúltak a fegyverhez, és nem folyt vér ebben az országban, és ők elhatározták, hogy békés lesz az átmenet, és a megbocsátás jegyében folyik le majd, azok most egy kicsit megfeledkeznek a tényekről: nem is lett volna módjuk, uraim, önöknek akkor fegyverhez nyúlni! Hiszen az a hatalom, amelyik minden felől rendelkezett itt annak idején, ezt önöknek nem engedte volna meg, mert már akkor térdre volt kényszerítve az a nagyhatalom. És el lett határozva, valamennyiünk feje felett, hogy itt+ (Rott Nándor: Moszkvában!)+ nem biztos, hogy ott. Akkor már ott kevés határozatot hoztak meg+ (Derültség). Ezt tehát tudomásul kell vennünk nekünk is, de önöknek is. Úgyhogy az a beállítása a dolognak, miszerint azon az oldalon a rendszerváltozás előkészítői és bajnokai ülnek, nem állja meg a helyét. Egyáltalán nem állja meg a helyét! És ezek a viták most nem volnának ennyire élesek, hogyha a magyar társadalom azt érezhetné, hogy minden mélységben, minden réteget érintően megtörtént a rendszerváltozás, hogyha éppen azok a hivatkozások nem azt szolgálták volna egyidejűleg, hogy a hatalom egy része átmentődjék. Nekünk akkor nem sok választásunk volt, de igyekeztünk választani, és azokkal igyekeztünk tárgyalni az akkori felső vezetés köréből - tiszteletre méltó képviselői jelenleg is itt ülnek velünk szemben -, akivel egyáltalán lehetett. Önöknek egymással kellett megvívniuk, és vívták is, egymással, a saját pártjukon belül azt a harcot - de ezt ne keverjék össze azzal, kérem tisztelettel önöket, ami a rendszerváltozás igazi tartalmát jelenti. Nem erről volt szó! És erről csak most kezd - illetve kezdhetne - tudomást venni a szélesebb társadalom, hogyha olyan volna a mai nyilvánosságunk, hogy ezt szolgálná. Sajnos, nem ilyen. Sajnos, olyan, hogy ezeket a valódi tartalmakat inkább elfedi és ködösíti. Ezért vannak itt most ezek a viták, ezért kell ennyit hivatkoznunk a múltra - és nem azért, mert a törvény ilyen vagy olyan. És igenis, ezek szorosan összetartozó dolgok. Ha a gyűléseinken nem ugyanazt mondanák, szegeznék szembe velünk most, mindennap, minden este, hogy hol van a valódi rendszerváltozás, miért ugyanazok a figurák vannak ugyanott, és ugyanott, és ugyanott, és miért vannak parancsnoki pozícióban a gazdasági életben - akkor ez most egy könnyed, barátságos vita volna, megbékélés volna a levegőben. De a kiszolgáltatott emberek számára nem jött el a megbékélés. Nem jött el, mert sokkal nehezebb az életük, mint azelőtt. (Rockenbauer Zoltán: Gyalázza a Kormányt!) Ezt is elő tetszettek készíteni? (Derültség a jobb oldalon.) Erről van szó, kérem szépen. Ne vádoljuk egymást állandóan! (Zaj, közbeszólás a bal oldalról: Ki a kormány? Most is azt teszi.) Legyünk tárgyilagosak, de akkor valóban legyünk azok! Köszönöm. (Taps.)