DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Nagyon szigorúan be fogom tartani a két percet, elnök úr. Hallgatva ezt a hosszadalmas vitát, önkéntelenül arra gondolok, hogy Európában az elmúlt 15 esztendőben, 20 esztendőben számos ország ment át a diktatúra különböző minőségű fokozataiból demokráciába. Keressük meg uraim azt a példát, amit méltán lehetne alkalmazni Magyarországon is. (Közbeszólás.) Van példa! Van Spanyolország példája, ahol egy hároméves polgárháború után, egy több évtizedes diktatúra után a politikai erők, amelyek az átalakulást szorgalmazták, meg tudtak egyezni egy olyan átmenetben, ami a társadalomban megoldotta a félelmet és megoldotta a tartózkodást. És azok a rétegek is, amelyek ellenezték a demokratikus folyamatot, megnyugodva és félelem nélkül tudták támogatni az átalakulást. És ennek van eredménye. Az eredménye kétségtelen, ha a gazdaságra, a politikára nézünk. Miért nem ebből a példából merítünk akkor, amikor a megoldást keressünk? Ön azt mondta, Csurka úr, ezelőtt másfél órával, hogy önök amikor tárgyaltak +89 nyarán, akkor olyan feltételek szorításában tették, mint a világrendszer, a világbirodalom léte. A másik oldal is hasonló kemény realitásokkal kellett hogy szembenézzen. Majd ezelőtt tíz perccel ön azt mondja, hogy ekkor az már nem létezett+ Nyilvánvaló, ez olyan ellentmondás, aminek a feloldására és feszegetésére nem hiszem, hogy most túlságosan szerencsés lenne - és itt lenne - a pillanat. Azt, hogy ki mit tett, és ki mint nem tett a rendszerváltás ügyében és dolgában, nem az fogja eldönteni, hogy ki mit állít ma erről a kérdésről. Köszönöm. (Taps a Szocialista Párt padsoraiban.)