DR. MÓZES MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem november 22-e, a magyar közoktatás napja ihletett hozzászólásra, felszólalásra. Ismeretes, hogy megint sűrűsödtek a magyar közoktatásügyben a dolgok, szinte egyszerre vált ismertté a Kormány tervezete a jövő évi költségvetésre, ráadásul az oktatási törvény koncepcióját is ebben az időszakban jelentette meg a Köznevelés, és a magyar pedagógustársadalmat ez eléggé mélyen foglalkoztatja. November 22-én országos demonstrációkra került sor, ezek a demonstrációk békések voltak, és a szakszervezetek székházaiban vagy esetleg művelődési házakban zajlottak. Tudomásunk van ugyanakkor arról, hogy az elnök úrnak, Szabad György úrnak, a Parlament elnökének a szakszervezetek százezer aláírást tartalmazó jegyzéket adtak át, amelyben arra kérik a tisztelt Parlamentet a pedagógusok, hogy szíveskedjenek a magyar oktatás ügyével mélyrehatóbban foglalkozni. A képviselők levelek tucatjait kapták ezekben a napokban, egyet fel is mutatok, ezt éppen a pécsi művészeti szakközépiskola tanárai és szülői munkaközössége juttatta el+ (a képviselő úr felmutatja a levelet)+ Getto József és Bretter Zoltán képviselőkhöz, több mint 300 aláírással. Elmondanám, hogy én magam Debrecenben vettem részt egy rendezvényen, ahol több száz tanár kért arra, hogy adjak hangot azoknak a problémáknak, amelyek ott megfogalmazódtak. Mi okozta ezt a békés demonstrációt, miért aktivizálódott ismét a tanári társadalom? Azt gondolom, hogy elsősorban az ifjúság érdekében, tudniillik a költségvetési elképzelésekből és egyáltalán az oktatás parlamenti kezeléséből úgy tűnik, hogy a közoktatás támogatása elégtelen, és működésképtelenek lesznek a következő évben az iskolák. Ezek nem nagy szavak; ha a pedagógusok demokratikus szakszervezetének tanulmányszerű levelét elolvassák a tisztelt képviselőtársak, melyet mindannyian megkaptak, akkor látják azt, hogy ez a pénz bizony elégtelen lesz, és ráadásul hibás számításra hívja fel a figyelmet ez a levél. Lényegesen nagyobb költségvetési hányadot követelnek, hál+ Istennek békésen. Nagyon fontos, hogy a közoktatási törvény koncepciója rendkívüli elégedetlenséget vált ki, és erről kötelességemnek tartom beszámolni itt, a Parlamentben. Az SZDSZ a jövő kedden egyébként sajtóértkezletet tervez, ahol a közoktatási törvénykoncepció főbb ellentmondásaira fel fogja hívni a figyelmet. Én erről most nem beszélnék, dehát sajnos valóban elégedetlenségre adhat az okot, ha a tanároknak ahhoz, hogy érettségi vizsgán vizsgáztathassanak, posztgraduális tanfolyamra kell menniük, vagy esetleg az egyetemek gyakorló iskolai vezető tanárainak még külön egy másik posztgraduális tanfolyamot kell végezniük, és nem a tudományos fokozat, hanem különböző ilyen méréselméleti vizsgák számítanak abban, hogy ki az, aki egy érettségi vizsgán érettségiztethet. Hát ez döbbenetes! Ugyanakkor az igazgatók diploma nélkül is igazgatók lehetnek a törvénytervezet szerint maximum két évig. Ezek oly súlyos ellentmondások, amelyek az elemző vizsgálatát követelik ennek a törvényjavaslatnak. Harmadsorban az új adótörvény-elképzelés, miszerint a 35%-os kedvezményes adóalap gyakorlatilag megszűnik, nagyon mélyen érinti az egyetemi, főiskolai oktatókat és a legkitűnőbb tanárokat, akik publikálni szoktak. És ez is sajnos a pedagógustársadalom ellen irányuló lépésként fogható fel, legalábbis a debreceni vitának ez volt a tanulsága. Általában elégedetlenek a pedagógusok nyomasztó anyagi helyzetükkel. Van még egy nagyon fontos dolog, amivel a Parlamentnek foglalkoznia kell, kénytelen, muszáj foglalkozni: Az egyházak egyébként jogos követeléseiket beterjesztették a manapság állami tulajdonban lévő egyházi ingatlanok visszaadására. Ez a nagyobb városok költségvetését roppant megterheli, és szeretném a költségvetési bizottság és a Pénzügyminisztérium és a Közoktatási Minisztérium figyelmét erre felhívni. Nemcsak Budapest, hanem gondolom Pápa, Győr vagy Debrecen, Szeged olyan városok, ahol az egyházak számos intézményt visszaigényelnek. Most vannak olyan állami iskolák, amelyeknek a továbbélése kívánatos, ilyenek például az egyetemi gyakorlóiskolák, a híresebb gimnáziumok, amelyek nagyon jeles eredményeket értek el az elmúlt évtizedekben. Az önkormányzatok nagyon súlyos helyzetbe jutottak, ugyanis nincs arra százmillió forintjuk, hogy, mondjuk, például Debrecenben a Tóth Árpád Gimnáziumnak, amely országos hírű, rangos intézmény, vagy netán esetleg a Kossuth Lajos Tudományegyetem gyakorló gimnáziumának új épületet építsenek. A közoktatás napja kapcsán én nagyon szeretném kérni a tisztelt Országgyűlést, hogy nagyon nagy figyelemmel forduljon a közoktatás felé, és a költségvetési vitában is, máskor is legyen szíves a lehető legnagyobb figyelmet tanúsítani. Köszönöm szépet. (Taps.)