DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr, és köszönöm a választ! Itt valóban lehet azon meditálni, hogy jó-e ez a cím az interpellációnak. Én azt hiszem, hogy nem ez a lényege az interpellációnak, és jónak tartom a címet két okból. Először is, mert az, hogy valaki közgyógyellátásra szorul, az a mai magyar társadalomban egy stigma. Máskor is az persze, de mi ma élünk. Az egy stigma, a szegénységi bizonyítvány az megbélyegzést is jelent, sajnos. Másodszor azért is jónak tartom, mert ezzel az intézkedéssel a szegények számára hoztunk létre a magyar egészségügyön belül egy, a többiektől elkülönülő rendszert, és ezt én nem tudom így elfogadni. Még akkor sem, hogyha az a lista, amelyet pozitív listának nevezünk, ez a bizonyos felírható gyógyszerek köre, ez hatástanilag tényleg nem rossz. De nekem nem ezzel van a bajon. Nekem azzal van a bajom, amit nem lehet felírni ezeknek az embereknek. Az anyagi részéről: Ha 500 millió forintnyi bevételtöbblettel számolunk vagy kiadáscsökkenéssel számolunk, akkor ki kell számolni, hogy ez mit is jelent a társadalombiztosítás vonatkozásában. 453 milliárdos költségvetésnél, amelynek az 1a 4,5 milliárd, és 500 milliót nyerhetünk ezen. Vajon megéri-e az, hogy a magyar társadalom legnyomorultabb rétegét rekesztjük ki bizonyos fajta ellátásból, mégha ezt esetleg valamilyen mértékben helyettesíti is ez a pozitív lista. A következő a visszaélés lehetősége: nem ez a probléma itt. A visszaélést lehetőleg ne azzal csökkentsük, hogy azokat, akik nem élnek vissza, akik saját céljukra használják a gyógyszereket, azoknak okozzunk nehézséget. Hát ez lehetetlen, ezt így nem lehet elfogadni. Ezért én nem tudom elfogadni a választ. Sokkal inkább elfogadtam volna azt, hogyha a Népjóléti Minisztérium az év során többet tett volna velünk, a parlamenti tagokkal, a szociális bizottsággal azért, hogy a társadalombiztosításnak e nyereséget sokszorosan meghaladó kintlevőségeit eredményesebben tudjuk behajtani. Köszönöm, a választ nem fogadom el. (Taps.)