Tartalom Előző Következő

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy, a közvéleményt foglalkoztató és politikai szempontból igen jelentős eseményről - pontosabban eseménysorozatról - kell itt beszélnem. Az az ügy, amely a közvélemény érdeklődését fölkeltette, és amelyről ebben a Házban beszélnünk kell - lehetőleg higgadtan -, ez Surányi György bankelnök leváltása. (Zaj.) Ez az esemény, tisztelt Ház+ (mozgolódás, zaj), ez az esemény, tisztelt Ház, fölvet egy olyan általános érdekű problémát, amelyre - úgy gondolom - ennek a Háznak előbb-utóbb valami megoldást kell találni, és ez a köztisztviselők függetlenségének, semlegességének, vagy kormányfüggőségének problémája. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a miniszterelnök úr nyilatkozata szerint azért kényszerült megválni magas állásától, mert aláírt egy olyan politikai dokumentumot, amelyről a miniszterelnök úr régebben úgy nyilatkozott, hogy egy alkotmányjogi tankönyvbe illő közhelyeket tartalmaz, amelyekkel mindenki egyetérthet, de amelyek leszögezése értelemszerűen fölösleges, de amely dokumentumról utóbb mintha megváloztatta volna a véleményét. Na most, valóban fölvethető a kérdés, helytelen volna letagadni, hogy egy köztisztviselő, hivatalnok bármilyen politikai állásfoglalást tehet-e. 1990. szeptember 18-án, kedden, Soós Károly Attila interpellációjára válaszolva a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, hogy ez nem helyes. Ezzel én a magam részéről egyetértek. Ugyanakkor azonban miből indulhat ki mind a közönség, mind maguk a tisztviselők, amikor meg kell ítélniük azt, hogy milyen magatartás várható el egy köztisztviselőtől, aki többé-kevésbé független státuszban vagy közvetlen alárendeltségben, vagy kevésbé közvetlen alárendeltségben a Kormány hivatalnoka? Itt nem indulhatunk ki másból, tisztelt Ház, mint olyasmiből, amit úgy volna talán helyes nevezni, hogy a Kormány ráutaló magatartása ebben az esetben. Az elmúlt időkben számos, kormányfüggőségben dolgozó kinevezett tisztségviselő - és ne feledjük, tisztelt Ház, hogy Alkotmányunk értelmében a Kormányban a miniszterelnök úron kívül mindenki kinevezett tisztviselő, hiszen mindenkit a miniszterelnök úr nevez ki, különösen áll ez azokra a miniszterekre, államtitkárokra, akik nem képviselők -, ezek az urak és hölgyek, a Kormány alkalmazottai, számos esetben tettek az elmúlt időkben politikai nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozatokat idézhetnék, néhányat idézek is. Ilyen volt a határokon túli magyarok kérdésével foglalkozó titkárságon dolgozó egyik kormányfőtanácsos újságcikke, amelyben a Kormány hivatalos politikai vonalával meredeken szemben álló nézetet hangoztatott a Magyar Nemzetben. Ilyen volt - igen furcsa - a Földművelésügyi Minisztérium - mellesleg nem kisgazda, hanem más - MDF-es sajtófőnökének az MDF népnemzeti köre nevében a televízió elnökéhez intézett nyílt levele - és rengeteg ilyet lehetne sorolni, ezekkel különféle problémák akadtak a múltban. Tehát joggal következtethet mindenki arra, hogy kormánytisztviselők, amennyiben egy bizonyos irányban elhajolnak a Kormány hivatalos álláspontjától, kíméletes bánásmódban részesülnek, és nem éri őket hátrány. Ám, amikor a bankelnök ezt a - miniszterelnök úr szerint is ártalmatlan és ennélfogva fölösleges - dokumentumot aláírta, kénytelen volt posztjától megválni. Ez a kérdés egyébként - ami, mondom: a köztisztviselők állásával függ össze és amelyről gondolkoznunk kell a jövőben - összefügg más problémákkal is a bankelnökkel kapcsolatban, éspedig avval a kérdéssel, hogy megfelel-e a tegnap, december 1-jén hatályba lépett jegybanki törvény szellemének ez a lépés, amely össze van kötve azzal, hogy a Jegybank új elnöke a köztiszteletben álló Bod Péter Ákos, aki azonban független politikusnak ebben a pillanatban még nem tekinthető, hiszen egy politikai párt színeiben megválasztott képviselő a Parlamentben - tudom, hogy szándékszik lemondani -, és minisztere ennek a Kormánynak. Gondolom, mégis komoly politikai és érzelmi szálak fűzik pártjához. Márpedig, nagyon fontos biztosítéka a jegybanki önállóságnak a Jegybank elnökének politikai semlegessége, amely összefügg a Jegybank jogi státuszával. Közismert, hogy azokban az országokban, ahol a jegybank független, nincs vagy kisebb az infláció. Fölhívnám az önök figyelmét arra, hogy az újabb idők legsikeresebb bankelnöke Karl Otto Poehl kinevezését Schmidt szociáldemokrata kancellár alatt aratta, s vele egy nézetet valló helyettesét nevezték ki utódjának, és ez hozzájárul a méltán irigyelt német pénzügyi stabilitáshoz. Ezért ezt a lépést, úgy gondolom, joggal tartjuk aggályosnak. Még egy problémát kell itt fölhoznom. Eredetileg nem kívántam volna szólni azokról a személycserékről, amelyek a Külügyminisztériumban történtek, és amelyeknek a hátteréről nem tudok többet, mint a nagyközönség, azaz semmit sem. Ugyanakkor azonban egy másik köztisztviselő, Balsai igazságügy-miniszter úr a tegnapi és a mai lapok jelentései szerint egy gyűlésen kijelentette, hogy helyettes államtitkárokat azért kellett leváltani, mert a külügyi bizottság elnökének információkat adtak, mielőtt hivatali fölötteseiket értesítették volna bizonyos dolgokról. Na most amennyiben ez a vád igaz, ha itt inkorrektség történt, úgy gondolom, ezt bizonyítani kellett volna. Még hivatalban lévő köztisztviselőkről egy kormánytagnak ilyesmit nyilatkozni rendkívül súlyos lépés. Ezenkívül az sem világos, hogy az átadott információk jogosan átadott információk voltak-e - hiszen a képviselőket megilletik az információk, beleértve államtitkokat is -, vagy sem. Én úgy gondolom, hogy a köztisztviselők függetlenségének és egyéni lelkiismeretének ilyen módon való nyomás alá helyezése aggodalmakat kelt, és ezeket az aggodalmakat mi osztjuk. Még egy szó befejezésül. Emlékezzünk vissza - tisztelt Ház - nehezebb időkre, mint a maiak. A háborús időkre gondolok, amikor magyar állampolgárok és nálunk szenvedő hadifoglyok ezreit mentették meg olyan köztisztviselők, akik inkább a lelkiismeretükre hallgattak, mint a függelemre. Mindannyian tudjuk, hogy ezeket a köztisztviselőket ma nemzeti hősként tiszteljük, s közülük egy neve önök számára ismert, úgy hívták, hogy idősebb Antall József. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon és bal középen.)