KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Béla az imént a nemzeti megújhodás programjára hivatkozva hosszasan lelkendezett arról, hogy máris megvalósultak az abban vázolt elképzelések. Ez kormánypárti képviselőként helyénvaló megállapítás lehetne, ha én most ellenzéki képviselőként nem idézném a nemzeti megújhodás programjának ide vonatkozó részeit. Idézem tehát: "A vállalkozói nyereségadó esetében középtávú cél, hogy a vállalkozásoknál ilyen jogcímen elvont adótömeg relatíve csökkenjen, a költségvetés bevételében ezen adó részaránya érzékelhetően mérséklődjék. Erre az új számviteli törvény teremti meg a feltételeket. Ennek alapján érdemben emelkedik a vállalkozók által elszámolható értékcsökkenési leírás, így szűkül az adóalap, azaz változatlan kulcsok esetén is csökken az elvont adótömeg. Az ösztönzés határozottabb érvényre juttatása céljából az egyes -struktúra- átalakulást szolgáló - kedvezmények módosulnak, a tőkenyereség kedvezményes adóztatása a tartóseszköz-befektetés értékesítéséből származó nyereségre irányul. Az elmaradt térségekben az infrastruktúra fejlesztését és a munkahelyteremtést fokozottan figyelembe kell venni." Eddig az idézet. Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot hasonlítjuk az előbb elmondottakhoz, rájövünk, hogy annak egyetlen érvényes találatot sem sikerült elérnie. Ez persze - ismerve az imént idézett program színvonalát - még akár javára is válhatna a törvényjavaslatnak. Sokkal nagyobb a probléma, ha azt vizsgáljuk, hogyan fog hatni a javaslat a gazdálkodó szervezetekre, a vállalkozások működésére, a gazdaság egészére. Mint az valószínűleg közismert - a miniszter úr is hivatkozott rá -, azért volt szükség a ványa-törvény új törvénnyel történő kiváltására, mert az új számviteli törvény a ráfordítások és bevételek elszámolásában gyökeresen új helyzetet teremtett; megszűnt az a gyakorlat, hogy a számvitel az adótörvények végrehajtását szolgálja. A számvitel a jövőben objektíven mutatja be a vállalat gazdasági helyzetét. Így például a tényleges fizikai és erkölcsi kopásnak megfelelően számolható el az eszközök értékcsökkenési leírása, az óvatos értékelés elvének megfelelően minden értékvesztés annak felismerésekor költségként számolható el. Az új rendszerben a ráfordítások és bevételek valódi tartalmuknak megfelelően jelennek meg. Ez a szabályozás teszi lehetővé, hogy a vállalkozások vagyoni, gazdasági és pénzügyi helyzete a nemzetközi elveknek megfelelően legyen megítélhető. Tudtuk azonban azt is - és ennek a számviteli törvény vitájában hangot is adtunk -, hogy az új törvény bevezetése az adóalapot jelentősen szűkíteni fogja, ezért bizonyos átmeneti intézkedésekre az adótörvényben szükség lesz. Az előttünk fekvő törvényjavaslat előírásai azonban e tekintetben számunkra elfogadhatatlanok. Nézzünk néhány példát. Itt végigmennék ugyanazon a vázlaton, ahol a miniszter úr az expozéjában végigment. A számviteli törvény a vállalkozóra bízza az amortizációs mérték meghatározását, lehetővé téve a piac által is elfogadott amortizáció elszámolásával az eszközállomány megújítását, a technikai-technológiai fejlődés megindítását, illetve gyorsítását. Ezzel szemben az adótörvény az 1991. december 31-e előtt aktivált eszközök esetében gyakorlatilag csak a korábbi értékcsökkenési kulcsok alkalmazását ismeri el. Az ezeken felüli értékcsökkenés az átvitel szerinti adóalapot növeli, az után a nyereségadót továbbra is meg kell fizetni. Hasonló megoldással találkozunk a számviteli törvényben szabályozott céltartalékképzés esetében is. A céltartalékképzés és -felhasználás számviteli törvényben meghatározott módját és rendjét az adótörvény nem ismeri el, egyedül a határidőn túli kintlévőségek esetében engedélyez minimális mértékű céltartalékképzést. Szigorítást alkalmaz a javaslat mind a korábbi szabályozáshoz, mind pedig a számviteli törvényben lefektetett elvekhez képest az értékvesztések, leírások esetében. A számviteli törvény szerint az éves beszámolót május 31-ig kell elkészíteni, az adótörvény szerint február 15-ig a december 31-i állapotról könnyvviteli zárlatot kell készíteni. Az adóbevallást le kell adni, az adókat pénzügyileg rendezni kell. Ebből az fog következni, hogy az adóbevallás alapjául szolgáló adóalap és a mérlegben foglalt adóalap szükségszerűen eltérnek egymástól, az ezeket alátámasztó könyvelés adatai nem fognak megegyezni, megvalósul az idézőjelbe tett "kettős könyvelés", melyek közül az egyik a mérleget, a másik az adóbevallást szolgálja. A vállalkozások adminisztráicós terhei megnőnek, a számvitel és az adótörvény között nincs összhang. Ebben a vonatkozásban vannak a törvényjavaslatnak további negatív és pozitív vonatkozásai is. Legfőbb következtetésként azonban az adódik, hogy az adótörvény nem enged kedvező folyamatokat érvényesülni a vállalati gazdálkodásban, az adóalap végül is csak kismértékben szűkül. Ezt a hatást pedig összességükben az adótörvényben megvont kedvezmények hiánya szinte semmissé teszi. Itt hadd említsek néhány megvont kedvezményt. Az elmúlt évben fogadott el a Parlament a 100%-os belföldi magántulajdonban lévő vállalkozásokra vonatkozóan egy 50%-os nyereségadó-kedvezményt, kiegészítve azzal, hogy az induló vállalkozások tevékenységük első évében 60%-os kedvezményben részesülnek. A magánvállalkozások ezen kedvezménye 1991-92-93-ra vonatkozott. A javaslat ezt most törli azzal a megkötéssel, hogy a kedvezményt 1991. december 31-ig megszerzők továbbra is élvezhetik azt, az 1992. január 1-je után alakulók viszont nem! Ez a rendelkezés így az újonnan létrejövő vállalkozások számára nem biztosít azonos versenyfeltételeket, azokat lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Ezt viszont mi indokolatlannak tartjuk és ezért elutasítjuk. Törli a javaslat a tartóseszköz-befektetés értékesítésének kedvezményét, ezzel fékezve az eszközmozgásokat; törli a megrendelésre végzett kutatás- fejlesztés kedvezményét, tagadva ezzel az innovációnak korábban biztosított prioritást; törli a környezetvédelmi és műemléki beruházások kedvezményezettségét - feladva ezzel otthonunk fokozott védelmét. Törli az elmaradott térségben végzett tevékenység kedvezményeit, ehelyett támogatást helyez kilátásba. Ennek koncepcióját, a megvalósítás módját, feltételeit nem ismerhettük meg. Törli a kistelepülésen, tanyán folytatott kereskedelmi tevékenység kedvezményét, de nem világos, hogy mit akar a kormányzat ezzel a problémával kezdeni. Végső soron nem fog csökkenni az adóalap, megszűnnek a kedvezmények is, ugyanakkor marad a 40%-os adókulcs. Felmerül a kérdés ezek után, hogy van-e valamilyen egységes koncepció a törvényjavaslat mögött azon kívül, hogy 85 milliárd forint adót be kell szedni. Van-e egyáltalán átfogó koncepció az adórendszer átalakítására, milyen intézkedéssorozat kezdő lépéseivel állunk most szemben? Látjuk egyébként, hogy az adóalap mindenképpen szűkülni fog - csak nem azért, mert a számviteli törvény jó elvei érvényesülnek, és nem is azért, mert a kormányzat - felismerve bizonyos területek vagy gazdasági folyamatok fontosságát - ezeket kedvezményezi! Nem! Az adóalap azért fog szűkülni, mert megnő a munkanélküli járulék! Azért fog szűkülni, mert a betegállomány első 25 napját a vállalkozók fogják fizetni! Azért fog szűkülni, mert az államháztartás reformjának hiánya, a nagy elosztási rendszerek átalakításának további halasztása a központosítás korábbi fenntartását teszi szükségessé! Nekem erről a javaslatról Karinthy Frigyes egy mondása jutott eszembe; "Az állam - amit ígér, azt megtartja! Ha pénzt ígér, azt is megtartja!" (Derültség és taps.) A Kormánynak ezt a fajta szavahihetőségét nem tudjuk támogatni, módosító javaslatokat fogunk a törvényhez benyújtani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)