DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszólíttattam abban a vitában, amely - gondolom, nem magáról az eseményról szólt, hanem valami egészen másról -, de el kell mondanom a szikár tényeket. Tegnap reggelre tapasztalták az ott dolgozók, hogy a Márvány utca 40. szám alatti MDF-ház bejárati linóleumát valaki gyúlékony anyaggal leöntötte, meggyújtotta. A tűz magától elaludt: 500 forintos kár keletkezett+ (Derültség, taps a bal oldalról. - Közbeszólás: Kis párt: kis tűz!) Az eseménnyel kapcsolatban újságból kivágott képet helyeztek el a bejáratnál, amelyen Surányi György arcmása volt látható. (Zaj.) Hangsúlyozom, én csak a tényeket mondom el, és nem azokat a reakciókat minősítettem, amelyekre ez alkalmat adott. Mindenesetre, szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat: ha valamely ügyben felforrósodik a vita, annak mindig van következménye. Én úgy vélem, nem tisztem azokról számot adni itt, amikor pártházak ablaküvegeit hajigálják be - erre nem egy esetben sor került az elmúlt időkben -, arról sem, amikor más, egyéb, például betörések történnek, amelyeknél mindig kérdőjeles, hogy valamely párt ellen irányul-e vagy pedig az ott lévő eszközök eltulajdonítására irányul. Ebben az ügyben a tűzoltóság a helyszínen volt, a rendőrség a helyszínen volt, megindította a vizsgálatot. A kapott tájékoztatás szerint ebben az esetben vannak arra utaló körülmények, hogy talán a tettes közelébe jutnak - általában ilyen ügyekben ez rendkívül nehéz. Engedjék meg, hogy az alkalmat megragadjam még arra, hogy általában a tisztelt Ház tájékoztatásáról mondjak röviden valamit, és csak annyit: itt állandó tévéadás történik, nemcsak az ország lakossága látja-hallja, hanem a határokon túl is, hogy mi hangzik el. Ha valami nagyobb jelentőségű esemény történik, olyan, amely érinti az ország külpolitikai kapcsolatrendszerét, vagy egyáltalán a súlyánál fogva nagy, akkor én úgy vélem, az a helyes, ha a tájékoztatás bizottsági úton történik, és a Kormány akkor lép színre, amikor valamennyi adat, tény, összefüggés és igazoló körülmény teljes körű birtokában van - egy esetre utalok: harmadik ország elismerő nyilatkozatát is sikerül megszereznie. A bizottsági tájékoztatás talán nem igényel ekkora precizitást és körültekintést, de a Ház plénuma előtt adott körülmények között elhangzó szavak, úgy vélem, igen. A másik: a kisebb jelentőségű ügyek, amelyek nap mint nap történnek. Itt van a kezemben olyan napijelentés+ (fölmutatja)+, amelyből lehet politikai következményeket levonni, lehet politikai indítéka - a jelenlegi esetnek feltehetően volt is -, de úgy tűnik, hogy ha valami ekkora hírlapi publicitást kap, akkor inspirál mániákust, őrültet - feltehetően egy személyt -, hogy érzelmi reakcióinak végletes módon adjon kifejezést. Én azért mondtam mindezt el, és tudom, hogy ez szűkebben nem a tárgykörköz tartozik, mert nem szeretném, ha ez esetleg a tájékoztatás hibájának minősülne, hogy erről az esetről nem szóltam. Én felsorolhatnék most itt ebből az anyagból számtalan olyat, ami ha téma a tisztelt Házban, akkor jelentős üggyé válik, de így, egyébként, ha nem téma, akkor hétköznapi esemény. Hozzá kell tennem még az igazsághoz: Surányi György tegnap fölhívott engem, és arra kért, mivel hallotta, hogy újságírók meg akarják írni, hogy az ő arcmása kinn volt, neki elege van az egészből, és ha lehet, akadályozzam meg. Persze, erre én nem tehettem ígéretet, de mindenesetre kifejez valamit+ Kár volna talán ezt az ügyet tovább folytatni. Köszönöm. (Taps.)