DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A kérdésében - számomra kicsit meglepő módon és érthetetlenül is - keveredik bizonyos vonatkozásban a jogértelmezéssel kapcsolatos problematika, a jogalkalmazói tevékenységi kör, ugyanakkor a jogalkotói tevékenység is, az ön által említett konkrét esetekre vetítve. Ha a kérdés arra irányul, hogy bizonyos konkrét esetekben az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal bizonyos konkrét kérelmeknek nem ad helyt, én azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban, az általános jogalkalmazói technikának megfelelően, a sérelmet szenvedett meghatározott jogorvoslati igénnyel léphet föl, nevezetesen: kereseti kérelemmel bírósághoz fordulhat, és adott esetben a bírói ítélettel az említett államigazgatási szerv határozata megváltoztatható. Én nem hiszem, hogy ez jogalkotói feladat lenne adott esetben, hogy konkrét, eseti döntésekben befolyásolja a jogalkalmazót - jelen esetben az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt. Ez szörnyű hiba lenne, hiszen ez a bíróságok dolga. A bíróságok eseti döntéseikkel - mint utaltam rá - akár hatályon kívül helyezhetik az államigazgatási határozatot, és jogerős ítélettel pótolhatják azt, nyilván a jogszabály szellemének megfelelően. Ami az ön által említett két konkrét esetet - nevezetesen a védett házban fogva tartott vagy védett házba menekült személyekre vonatkozó jogértelmezést - illeti, az én álláspontom és a hivatal elnökének egyeztetett álláspontja szerint is valóban, a védett házban való "fogva tartás+ is a személyes szabadság korlátozási körébe tartozik. Ebben a vonatkozásban tehát a hivatal változtat eddigi gyakorlatán, és helyt ad azoknak a kérelmeknek, amelyek a védett házban eltöltött időt kívánják figyelembe venni. Más a helyzet azonban azokkal kapcsolatban, akik bujkáltak. Éppen a bujkálás volt az ugyanis, amivel kikerülték a személyes szabadság megsértését, illetőleg korlátozását. (Zaj.) Azt ne feledjük el, hogy tulajdonképpen a jogszabályban csak akkor állnak meg a törvényi tényállási elemek, ha valóban megtörtént a személyes szabadság megsértése vagy valamilyen módon való korlátozása. Arra, hogy ezek mely esetek, az ön által említett 74/91. számú kormányrendelet valóban kettős megoldást tartalmaz. Egyrészt taxatíve felsorol eseteket - deportáltak, internáltak, kitelepítettek stb. -, másrészt hagy egy általános pontot, egy általános szempontot: az "egyéb módon sérelmet szenvedettek+. Ilyenek például a védett házban személyes szabadságukban sérelmet szenvedettek. Önmagában a bujkálás mikénti értelmezése - még egyszer hangsúlyozom - adott esetben lehet jogalkalmazói, jogszabály-értelmezői kérdés. Ha ez így van, akkor a bíróság dolga annak értelmezése, hogy ezzel megvalósult-e az a törvényi tényállási elem, ami a jogszabályban benne van, de ez - még egyszer hangsúlyozni szeretném - nem lehet jogalkotói feladat, tehát a jogalkotó nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy konkrét, eseti döntésekben a jogalkalmazót ilyen vagy olyan irányba befolyásolja. Ha a sérelmet szenvedettnek ez sérelmes, a nyitva álló jogorvoslati lehetőségek igénybevételével - adott esetben egy bírósági jogszabály-értelmezéssel ez a kérdés megoldható. A lényeg az, hogy megítélésem szerint maga a jogszabály teljes körű, tehát lehetőséget ad ezeknek az egyedi, valóban - idézőjelbe tett - "ritka+ eseteknek a mikénti szabályozására, éppen a jogalkalmazói körben nyitva álló jogértelmezési gyakorlattal. Mindezek alapján kérem elfogadni válaszomat. Köszönöm szépen.