DR. ROTT NÁNDOR, a KDNP vezérszónoka: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az éves költségvetés törvényhozási vitájának és jóváhagyásának - mint tudjuk - alapvetően kettős a célja és a feladata: egyfelől a Kormány általános politikájának értékelése, hiszen ettől függ végső soron, megkapja-e a végrehajtásához szükséges eszközöket; másfelől a Kormány gazdálkodásának, gazdaságpolitikájának minősítése a célja a költségvetés általános vitájának. A nyugati demokráciák általános és a magyar törvényhozás legjobb hagyományait követjük, amikor a költségvetés vitájában a Kormány politikájának egészéről mondunk véleményt. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ez a szempont - hogy a Kormány politikájának az egészét is vitassuk meg a költségvetés vitája során - háttérbe szorult az eddigi parlamenti gyakorlatunkban. Ezt az esztendőt a Kormány külpolitikájában a siker éveként fogja a história följegyezni. Június 30-án Magyarország visszanyerte szuverenitását, amelyet teljes egészében a német megszállással vesztett el 1944-ben, majd folytatólagosan az ezt felváltó szovjet megszállással. A múlt héten a Szovjetunióval, Oroszországgal és Ukrajnával aláírt szerződések elismerik a teljes szuverenitást, amit a Szovjetunió korábban finnlandizálásszerűen kívánt csorbítani. Ezek az eredmények igazolták, hogy a Kormány helyesen járt el, amikor nyugodt határozottsággal kitartott a teljes szuverenitás igénye mellett. Hasonlóan eredményesek voltak az Európai Közösséggel és az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások. Hazánk Európához fűződő státusa politikailag is kifejezi visszacsatlakozásunkat Európához. Emellett a hagyományos lengyel-magyar barátságon, valamint a Cseh és Szlovák Köztársasággal a közös érdekek felismerésén alapuló hármas kapcsolat fontos része volt külpolitikai aktivitásunknak, amely a Pentagonale, illetve a Hexagonale kereteiben kapott tágabb megerősítést. Külön ki kell emelni II. János Pál látogatását (kis derültség) , ami ugyancsak kisebb részben külpolitikai siker, sokkal inkább annak demonstrációja volt, hogy újra jelen vagyunk az európai és az egyetemes emberi kultúrkörben. A külpolitika mellett a belpolitikában is jelentős eredményeket könyvelhet el a Kormány. Elsősorban a jogalkotás terén és a magyar jogállamiság megteremtésében voltak döntőek azok az eredmények, amelyek itt, egy jogilag szétzilált társadalomban egy új rendet igyekeznek kialakítani. Nem törekszünk teljességre, a Kormány törvényalkotási kezdeményezései áttekintésekor kétségtelen azonban, hogy ezek között kiemelkedő szerepet játszanak egyrészt az önkormányzatra vonatkozó törvények és az önkormányzatok működésének a feltételeit meghatározó törvények, másodsorban pedig a piacgazdaság alapintézményeinek a megteremtését szolgáló jogszabályok. Akkor, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt a költségvetést támogatni fogja, akkor a Kormánynak ezt a kétirányú, eddigi kül- és belpolitikai tevékenységét ismeri el, és ennek a bel- és külpolitikai tevékenységnek a folytatásához fog a költségvetés támogatásával a maga részéről is támogatást nyújtani. Ez után az általános kép után most rá szeretnék térni a költségvetés közelebbi elemzésére. Az ez évi költségvetésnek a gazdaságpolitikai hátterét az az alapkoncepció határozza meg, hogy a Kormány elszánta magát az infláció megfékezésére. Ezt rendkívül fontosnak tartjuk, a Kereszténydemokrata Néppárt már a választások során is hangsúlyozta, hogy alapvető gazdaságpolitikai feladat az infláció megfékezése. Sajnos a már akkor is erőteljes infláció az elmúlt évben, illetve ebben az évben még tovább felgyorsult, következésképp az infláció megfékezése mint alapvető gazdaságpolitikai cél megfelel a Kereszténydemokrata Párt választási programjában is kifejtett irányelveknek, és megfelel annak is, amit ma a legfontosabb és legsürgősebb teendőnek tartunk. Már a választási kampány során pártunknak az volt az álláspontja, hogy az infláció megfékezésének két alapvető célja van. Az egyik az, hogy az infláció megfékezésével működőképes keretek között lehessen tartani az egész gazdaságot, amely az infláció egy bizonyos határának túllépésével kezelhetetlenné válik. De ennél is fontosabb volt az a szempont számunkra - és ma is az -, hogy az infláció érinti legsúlyosabban a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat, akiknek a bére, fizetése, nyugdíja soha nem tud lépést tartani az inflációval, és az infláció sújtja a társadalom legsebezhetőbb rétegeit és a legnehezebb életkörülmények között élő rétegeit leginkább. Ezért a Kormánynak ezt az alapvető gazdaságpolitikai célkitűzését messzemenően támogatjuk. Más kérdés - és erre majd a részletes vita során többször is ki fogunk térni -, hogy a költségvetés keretében nem látjuk kellő biztosítékát annak az eszközrendszernek, amely az infláció megfékezésére elégséges lenne. És itt a költségvetés gazdaságfilozófiai, közgazdasági, de ha úgy tetszik, prognosztikai hátterének egy problémájára azért már most kénytelenek vagyunk rámutatni. Az igen tisztelt ellenzék részéről is többen felvetették, hogy a termelés visszaesésének az előrebecslésében a kormányprogram túl optimista. Magunk is úgy véljük, hogy túl optimista az a feltételezés, hogy a termelés-csökkenés - akár a GDP-ben, akár más társadalmi termelés-összmutatóban mérjük - csak meg fog állni. Ezt azért tartjuk túl optimista feltételezésnek, mert nem volt még a történelemben, én legalábbis nem ismerek olyan példát, amikor egy erős antiinflációs politika mellett a termelés, a GDP ne esett volna vissza. Én azt hiszem, hogy ez elkerülhetetlen lesz. De ennek ellenére még egy GDP, illetőleg a teljes termelési teljesítmény visszaesése mellett is vállalni kell az inflációnak a megfékezését, és vállalni kell azok között a kedvezőtlen kísérőjelenségek között is, amelyek előreláthatólag be fognak következni. Ilyen, hogy a GDP visszaesésével, a termelés volumenének a várható visszaesésével a jövedelmek össztömege is csökkenni fog, és sajnos a munkanélküliségnek a növekedése is várható. Tehát ebben a tekintetben én azt hiszem, hogy a Kormány gazdaságpolitikai programja nem teljesen konzisztens, vagy legalábbis olyan bizonytalansági elemeket rejt magában, amelyekkel szembe kell majd néznünk, és amelyeknek a kivédésére a költségvetésben is megfelelő biztosítékokat kell kiépíteni. Ilyen biztosíték elsősorban a szociálpolitikában nélkülözhetetlen, mert a munkanélküliség terjedésével - ami sajnos várható - a szociális gondoskodásnak lépést kell tartania, mert megengedhetetlen, hogy a gazdasági kibontakozás útján haladó társadalmat olyan szorításnak, az életkörülmények olyan nehezülésének tegyük ki, amelyiknek az elviselésére emberileg is lassan képtelenné válnak elsősorban a nyugdíjasok, a sokgyermekes és az alacsony jövedelmű családok. Itt a szociális védőhálónak és a szociális intézkedéseknek egész sorára lesz szükség, és e tekintetben ebbe az irányba kell a költségvetésben bizonyos módosításokat végrehajtani. Ami az inflációellenes kormánypolitikát illeti, én nem találtam a költségvetésben rendszerezve - sem a mögöttes anyagokban - azokat az intézkedéseket, amelyekkel a Kormány az infláció ellen fel kíván lépni. Én azt hiszem, hogy a pénzügyi szférában is vannak olyan területek, amelyeken feltétlenül lépni kell a következő hónapokban, a jövő évben ahhoz, hogy az inflációt erről az oldalról is meg lehessen fékezni. Ilyen mindenekelőtt a vállalatok sorbanállása, a kétes adósságok halmazának növekedése. Ez nemcsak egy olyan inflációt gerjesztő, a pénzügyi szférába beépített bankóprés, amely pillanatnyilag ellenőrzés alatt nem áll, hanem az ország külföldi megítélésében is és európaiságának megítélésében is jelentős szerepet játszik. Az ellenzék oldaláról Tardos Márton igen tisztelt képviselőtársam felhívta a Kormány gazdaságpolitikájának bírálata során a figyelmet a tőkefelélés veszélyére. Ilyen tőkefelélésre utaló tendenciák kétségtelenül fellelhetők. Egyre azonban ezzel kapcsolatban muszáj figyelmeztetni: a tőkefelélés egy része olyan jellegű, amely a használhatatlan termelő vagyonnak szükségszerű elpusztulása. Tehát nem arról van szó, hogy a vállalatok felélik termelő vagyonukat, hanem arról van szó, hogy a vállalati termelő vagyonnak egy része annyira használhatatlan, annyira lepusztult, hogy szükségszerűen meg kell tisztulnia tőle a piacnak. A tőkefelélésnek ez a típusa, amely a használhatatlan tőkéket, most a természetes állapotukban használhatatlan gépeket gyártó berendezéseket kisöpri a piacról, nélkülözhetetlen eleme annak a struktúraváltásnak, amelynek ezzel a feltételét is megteremtjük. A költségvetés egyes részleteivel kapcsolatban itt hangzottak el megjegyzések. Én nagyon csodálom, hogy az általános vitában az ellenzék egyes képviselői olyan részletkérdéseknek szenteltek oly sok időt, mint például a reprezentációs költségek alakulása. Parkinson könyve jut eszembe: amikor egy atomerőmű építése kapcsán a biciklitárolóról kezdtek el vitatkozni, mert a biciklitárolóhoz mindenki ért. Szóval én azt hiszem, egy általános vitának ezek a mellékzöngéi - lehet, hogy a tévénézők számára rendkívül mulatságosak, de azt hiszem -, ezek a dolgok érdemét nem viszik előre. Ami pedig Békesi László igen tisztelt képviselőtársam megjegyzését illeti az egymilliárdos Kárpótlási Hivatal költségelőirányzatára és a hatmilliárdos támogatási költségre, én azt hiszem, ez tévedésen alapszik. Tudniillik annak a valóban egymilliárdba kerülő Kárpótlási Hivatalnak nem az egyetlen feladata ennek a hatmilliárdnak a szétosztása, hanem annak a hatáskörébe tartoznak a kárpótlásnak ezen túlmenő, egyéb teendői is - hogy egyebet ne mondjak: például a föld visszaadásával kapcsolatos teendők. Tehát itt nem pusztán hatmilliárdos teendővel áll szemben egy egymilliárdos költség! Némely aggályunkat a költségvetés gazdaságpolitikai programjával szemben már az előbb említettem. Még két nem jelentéktelen aggályunkat kénytelen vagyok elmondani. Az egyik az, hogy ebből a költségvetésből is hiányzik az az áttekinthetőség, amely egyéb, jól szerkesztett költségvetésnek nélkülözhetetlen eleme. Különösen vonatkozik ez a támogatásokra. A támogatások rendszere úgyszólván áttekinthetetlenül jelenik meg a költségvetésben. Például a környezetvédelmi támogatások - ahogy Pintér József igen tisztelt képviselőtársam is említette - vagy legalábbis környezetvédelminek minősíthető támogatások is legalább három különböző fejezetben és sok cím alatt vannak szétszórva a költségvetésben. Ezek a költségvetés szerkesztésében rejlő hiányosságok rendkívül megnehezítik a költségvetés kritikai elemzését, és főképp megnehezítik az alatt a rövid idő alatt, amely a költségvetés vitájára rendelkezésünkre áll. Befejezésként: a részletes vitában, de az általános vitában is a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői ki fognak térni a törvényjavaslat számos részletkérdésének elemzésére és általános értékelésére is, és módosító javaslatokat fogunk benyújtani mindazokon a pontokon, ahol ezt nélkülözhetetlennek és elengedhetetlennek tartjuk, de ennek ellenére általánosságban a költségvetés elfogadása mellett fogunk állást foglalni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)