DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Önök egy évvel ezelőtt elfogadott törvény módosítását tartják a kezükben. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az önök által megalkotott, a piacgazdaság és a jogállamiság együttes követelményeit érvényesítő, az állampolgárok garanciális jogait széles körben rögzítő adózási kódex elvein e módosítással nem kívánunk változtatni. A módosítást a következők indokolják. Egyrészt meg kell teremteni az időközben előterjesztett és elfogadott törvényekkel - számviteli, csődtörvény, adótörvények - az összhangot, és biztosítani a most előterjesztett adótörvények működési kereteit. Másrészt folyamatban van az adóigazgatás működésének, szervezetének korszerűsítése, és ehhez további feltételek szükségesek. Az elsőként említetteket, gondolom, hogy nem kell nagyon indokolni. Annyit szeretnék elmondani, hogy az adófizetés, adóbevallás rendjét és szabályait érinti az új számviteli és a csődtörvény. Ezek technikák, ezért elkerülhetetlen a törvény mellékleteinek a kicserélése. A második ügy: a jövedelemadóról, a társasági adóról most előterjesztett törvényjavaslatok az adózás rendjéről szóló törvény igazítása, módosítása nélkül nem működtethetők. Tisztelt Képviselőtársaim! Régi igazság, hogy minden adójogszabály annyit ér, amennyi adóbevételt valóban be is szedtünk belőle. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az adótörvények a gyakorlatban is jól működnek, azaz eredményes az adóigazgatás. Ahhoz, hogy a törvények szerinti adóbevétel valóban bekerüljön a költségvetésbe, nem halasztható az adóigazgatás modernizálása. Ez a munka folyamatban van. Megújul az adóhatóság szervezete, új ellenőrzési rend van kialakulóban, korszerűsödnek az ellenőrzési módszerek, és javulnak a számítástechnikai feltételek. Tisztelt Országgyűlés! A kormányunk mindezekért azt javasolja, hogy egyes, más országokban is ismert, bevált és nálunk is alkalmazhatónak vélt, az adófizetést erősítő rendelkezéseket vezessünk be. A javasolt rendelkezések egy része arra alkalmas, hogy a bevallott jövedelemnek kontrollja legyen, mint például az adatszolgáltatás vagy a vagyonnyilatkozat, más része, mint például az átlagadó az adóhatóság látószögéből teljesen kikerült jövedelmek adóztatására teremthet újabb lehetőséget. Az adatszolgáltatásról: Az adóhatóságok helyszíni ellenőrzéseik mellett a világ más országaiban is tájékoztatást kapnak a jövedelemkifizetésekről. Így van ez nálunk is, ez a tájékoztatást azonban leszűkül, nem teljes körű. A törvényjavaslat szerint az adóhatóság tájékozódási lehetősége kibővül, az adatszolgáltatás köre szélesedik, és - ha tisztelt képviselőtársaim is elfogadják - a kereskedelmi bankoktól nyerhető információ a nyilvántartás alól kikerült adóalapok újabb kontrollja lehet. A vagyonnyilatkozatról: 1988-ban a jövedelemadó bevezetésekor az induláskori vagyoni helyzetet nem rögzítették, a tervezett vagyonnyilatkozat el lett szabotálva. A törvény szerint ma az adóhatóság kérhet vagyonnyilatkozatot évente egyszer, és azoktól, akiknek az ellenőrzéséhez ezt szükségesnek látja. Ez a vagyonnyilatkozat jelenleg az ingatlanra és egyes ingó vagyontárgyakra terjed ki. A vagyonnyilatkozat tehát szűk körű, és tartalma korlátozott. Ezért ma nincs olyan biztos kiindulási pont, amelyhez az adóköteles jövedelmek bevallását viszonyíthatnánk. A törvényjavaslat ezt a kiindulási pontot szeretné megteremteni. A vagyonnyilatkozatot tevők köre bővülne. A vagyon fogalma ma már nem szűkíthető le az ingatlanra, szándékainkkal egyezően például egyre szélesebbé válik az értékpapír-forgalom. A reális vagyoni helyzet megítéléséhez ez is hozzátartozik. Szeretném hangsúlyozni, ehhez a rendelkezéshez más országok gyakorlatától eltérően semmiféle adó nem fűződik, a nyilatkozat tartalmát az adótitok szigorú szabályai védik, az adóhatóságon kívül azt más meg nem is ismerheti. A nyilatkozat a devizára, devizabetétekre és a takarékbetétekre nem terjed ki. Tisztelt Országgyűlés! Egyre gyakoribb tapasztalat, hogy egyesek a legelemibb, törvényben előírt adókötelezettségeiknek sem tesznek eleget. Nyilvánvaló, hogy az adóhatóság korszerűsödő nyilvántartása mellett sem követel adót azoktól, akik ebben a nyilvántartásban nem is szerepelnek. Nem vitatható, hogy az az adó, amelyet némelyek kikerülnek, nem vész el, csak helyettük mások fizetik meg. Ezt az anomáliát szüntetné meg a törvényjavaslat azzal a rendelkezéssel, hogy az adóhatóság a nála meg sem jelenő adót nem fizetőkre 12 havi működést vélelmezve a jövőben adót vethet ki. Természetesen a jogi normák nem érvényesülnek, ha azokhoz nem társul megfelelő szankció. A törvényjavaslat szerint ezért a súlyos, ismétlődő jogsértések szankciói szigorodnak. Vannak azonban olyan jogsértések, amelyek még szigorú szankciók mellett sem jelentenek az adózónak igazi kockázatot, ezért ezt a kockázatot a kirívó esetekben a működési engedély megvonásával kívánjuk növelni. Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság a külföldi szervezetek adókötelezettségét rendező jogszabályt a javaslat benyújtását követően megsemmisítette. Ezért szükségessé vált a társasági adóról szóló törvényjavaslat kiegészítése, és ennek megfelelően e javaslat kiegészítése. Ezt önök, tisztelt képviselőtársaim, a 3817-es számú kiegészítésként megkapták. Végül szeretném megjegyezni, hogy nagyon sokszor elhangzik ebben a Házban is, de mindenütt, hogy sok a láthatatlan jövedelem, sok az adócsaló, nem elég hatékony az adóbehajtás és így tovább. Ha ezeket a javaslatokat a tisztelt Ház megszavazza, elfogadja, akkor ezen a területen előre fogunk lépni, előbbre tudunk lépni. Ha az fog történni, ami tavaly történt, hogy az összes szankcionális rendelkezést méltóztattak kiszavazni, akkor az egész szándék csak egy demagógia marad. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)