DR. VÉKONY MIKLÓS, az MDF vezérszónoka: Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. számú törvényt - ahogyan arra pénzügyminiszter úr utalt - közel egy éve, december 3-án fogadta el az Országgyűlés. Joggal tehető fel a kérdés, mi tette szükségessé a friss jogszabály módosítását, hiszen a jogbiztonság időtálló, stabilnak bizonyuló jogalkotást kíván meg. Különösen így van ez az adózás hogyanját, az adózók és adóhatóságok kapcsolatát szabályozó joganyag vonatkozásában. Az adózó állampolgárok millióinak kell tisztában lenniük az adózás rendjével. A követhetőség és áttekinthetőség itt valóban alapkövetelmény. Pénzügyminiszter úr expozéjában kellően indokolta a törvénymódosítás szükségességét, de engedjék meg, hogy néhány összefüggésre én is rámutassak. A törvény hatálybalépését követően számos változás következett be mind az adózási környezetben, mind az adót megállapító törvényekben. A Kormány - mint tapasztalható - lényeges változásokat tartalmazó adótörvény-csomagot terjesztett elő, ugyanakkor jelentős változások történtek például a számviteli rendben és a gazdálkodás jogi feltételrendszerében is. A törvénymódosítás indokai közül nyomatékosan szeretnék hivatkozni az adófizetési morál további romlására. Az adó- és társadalombiztosítási tartozások ma már elképesztő nagyságúak. Pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjából megtudhattuk, hogy az 1991. évben a nettó adótartozás összege eléri a 41 milliárd forintot. A betétállomány alakulását figyelembevéve az eltitkolt jövedelem alapján fizetendő adóhátralék szintén jelentős összegű. Az 1991. évi költségvetési hiány nagyságának növekedése részben a bevételek elmaradásával függ össze. A hiány finanszírozása 20 milliárd forintos terhet jelent már az 1992. évi költségvetés számára. A fentieken túlmenően nem fogadható el az sem, hogy a társadalom egy része, főként az úgynevezett bérből és fizetésből élők viseljék a közterhek jelentős részét, míg a társadalom másik része, akik az újraelosztás jellegéből adódóan szintén élvezik az állam által nyújtott szolgáltatásokat, a közterhek viselése alól részben mentesülhessenek. Az adófizetési morállal kapcsolatosan nem lehet eléggé hangsúlyozni és tudatosítani, hogy az állam újraelosztási rendszere, az állami feladatok ellátása jórészt az adófizetésen alapul. Az adóbevételek csökkenése az állami feladatok korlátozottabb ellátását eredményezheti. Ha csak a jövőnk alapját jelentő, megfelelő színvonalú oktatás finanszírozására utalok, melyet a költségvetés kiemelten kezel, már ennek elegendő érvnek kellene lennie; de utalhatnék az egészségügy, belbiztonság, honvédelem stb. finanszírozására is. Más szempontból, a nagy összegű tartozások és kintlévőségek óhatatlanul felvetik az adóigazgatás, az adó- és pénzügyi ellenőrzési hivatalok szerepét. Nem véletlen az - amire a pénzügyminiszter is utalt -, hogy a Kormány szükségesnek tartja az adóigazgatás szervezetének korszerűsítését, modernizálását. Az előttünk lévő törvényjavaslat egyfelől az adóigazgatás környezetét jelentő változásoknak a leképezésére vállalkozik, másfelől pedig bővíti az adóhatóság eszköztárát a társadalom többsége számára irritáló helyzetek megoldására. A Kormány a módosítással - jól láthatóan - az adókötelezettségét pontosan teljesítő többséget nem kívánja zaklatni, hanem ahhoz ad eszközöket, hogy az adózás ne ezek kiváltsága legyen. Segít a jövedelmek láthatóvá tételében, fokozza az illegális adókijátszás kockázatát. Lényeges, és szükséges megemlíteni, hogy a törvénymódosítás nem jelenti az úgynevezett adózói jogok sérelmét, amire pénzügyminiszter úr szintén utalt. Ugyanakkor az adófizetők oldaláról joggal vethető fel: mit tesz az állam azért, hogy kiadásait csökkentse, vagyis ne az adófizetők terhei nőjenek, hanem az állam az adófizetők pénzével takarékosan gazdálkodjon? A jogos felvetéssel kapcsolatban ismételten hivatkoznék pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjára, miszerint 1991-ben 10 milliárd forintos megtakarítás jelentkezett a költségvetés kiadási oldalán, szemben a korábbi években jelentkező többletekkel. Ez is jelzi, hogy mind a Demokrata Fórumnak, mind a kormányzatnak komoly elhatározása az újraelosztásban az állam szerepének további csökkentése és az állam takarékos gazdálkodása - tehát nemcsak a szavakban nagy az elszántság. A lehetséges megtakarításokon túlmenően azonban az állami feladatok átvilágítása és lehetséges leadása is szükséges. Azonban ezt körültekintően kell elvégezni, és csak többéves folyamatként képzelhető el. Hölgyeim és Uraim! A vagyonnal és jövedelemmel arányos közteherviselés alkotmányos elvét szem előtt tartva, az adófizető többség védelme érdekében az eddigieknél több lehetőséget kell adnunk ahhoz, hogy a mulasztókat nagyobb eredménnyel késztethessük kötelezettségeik teljesítésére. Ez mindannyiunknak - úgy gondolom - közös ügye. Kérem, hogy szavazatukkal az adózási rend megszigorítását célzó törvénymódosítást támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)