KATONA TAMÁS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! A fiatal demokraták költségvetési vezérszónoka annyiszor mennydörögte el mélységes lenézéssel az MDF-kormány kifejezést, hogy én kezdtem magamban a jellemhibákat keresni, és meg is találtam azonnal, hogy én egy elvtelen és mucsai MDF-kormánypárti mameluk vagyok, egy elvtelen csatlakozó, és mostani felszólalásom - bármilyen rövid lesz is - bizonyítani fogja azt, hogy igenis, én csatlakozó vagyok. Csatlakozom mindenekelőtt Tardos Mártonhoz, hogy mennyire szomorú dolog az, hogy minden parlament igazi, minden éves tárgyalási csemegéjénél, a költségvetésnél, a költségvetéshez tartozó adótörvényeknél, ilyen kevesen vagyunk jelen. Én állandóan izgatottan figyeltem innen a kritikát oly kiválóan gyakorló fiatal demokraták padsorait, és láttam, hogy eleinte hárman vannak bent, ami bizony 14%-a volt a képviselőcsoportjuknak, majd felujjongtam, amikor öten, majd hatan lettek, mert ez már 28%. Igen, úgy gondolom, hogy több figyelmet és több érdeklődést kívánnának ezek a törvények, hiszen ezek egy esztendőre és nemcsak egy esztendőre határozzák meg ennek az országnak a sorsát. Szeretnék bibliai és történelmi példák nélkül röviden csatlakozni iskolatársamhoz, Bánffy Györgyhöz és Zsigmond Attilához és Annus Józsefhez, és én is kegyelmet szeretnék kérni az alkotóművészeknek, kegyelmet szeretnék kérni irószövetségi tagként a magyar irodalomnak. Ne szűnjenek meg az alkotóművészetnek a produktumai egy esztendőre ebben az országban. Szabó Ivánt ismerem kiscserkész kora óta, hiszen ő is iskolatársam volt (derültség), sőt majdnem örsvezetője voltam. Már akkor ilyen kitűnő svádával tudta képviselni a maga igazságát, és úgy gondolom, hogy neki abban, amit elmondott, elvben tökéletes igaza van, de éppen az ő felszólalásából szeretnék idézni valamit. Azt tudniillik, hogy ő a mezőgazdaságban indokoltnak tartotta és elképzelhetőnek tartotta, hogy bizonyos - egyébként helyes - adózási elvek ne most lépjenek életbe, hanem egy év késéssel. Ugyenezt szeretném kérni az alkotóművészek érdekében azért, hogy közben ki lehessen dolgozni azt a költségkódexet, amelyről Zsigmond Attila beszélt, amelynek alapján remélhetőleg valóban, Mándi Iván is föl tudja majd számítani, ha nem is a kávéját, de legalább az írógép-szalagját, mert higyje el Annus József tollkoptató társam: itt, a mucsai mamelukok között is vagyunk néhányan, akik szívügyünknek tekintjük a kultúrát. (Nagy taps.)