DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Annak, amit az elnök úr - mármint a Ház elnöke - az előbb mondott, két része van. Az egyik egy ügyrendi természetű, a másik tartalmi természetű. Először a tartalmi természetűről, amit - bevallom őszintén - némileg az erős hanghordozás miatt nehezen értettem, de hogyha minden igaz, akkor valami olyasmi hangzott el, hogy aki ezt a költségvetést nem hajlandó most, a részletes vita megkezdésével segíteni, az vegye magára a felelősségét annak, hogy diktatúrákból éppen kikászálódófélben lévő, hitelképességüket elvesztő országokhoz zárkóztatja fel, süllyeszti le Magyarországot. (Szabad György: Te mondtad! - Zúgás.) Ezzel szemben - most még az elnök úr beszédének politikai részéről próbálok néhány gondolatot mondani - a helyzet úgy néz ki, hogy a felelősséget mi szívesen magunkra vennénk, elnök úr, csak az a baj, hogy a Kormánynak már régen magára kell ezt vállalnia azért, mert az előállt helyzet az a Kormány felelősségét mutatja. (Moraj, felzúdulás a jobb oldalon. - Helyeslés a bal oldalon.) Úgy hogyha igaz, amit ön mondott: vagyis hogy Magyarország abba a helyzetbe kerülhet 1992. január 1-jére, hogy azokkal az országokkal említik majd egy sorban, amit ön említett, azért a felelősség nem a Házszabályhoz és az Alkotmányhoz ragaszkodó ellenzéket, hanem a törvényt megsértő Kormányt terheli. (Felkiáltások a bal oldalól: Így van! - Nagy taps a bal oldalon. - Fodor András Attila: Nincs tv-közvetítés!) Arról most már nem is érdemes beszélnünk, mert nem az általános vita szakaszában vagyunk, hogy mi megpróbáltuk tisztázni ezt a felelősséget egyébként, hogy a Kormányon belül vajon hol érhető tetten: a miniszterelnök úr zsebében van, valamelyik más miniszternél található meg ... (Dr. Józsa Fábián: Ezt már hallottuk!)+, vagy hol rejtőzik pontosan, de a miniszterelnök úr sajnos megfutamodott ez elől a dolog elől, illetve .. (folyamatos zaj) ... sajnálatos módon kormánytöbbsége nem tette lehetővé a miniszterelnök számára, hogy az alkotmányügyi bizottság előtt tisztázza a törvénysértésért fennálló felelősség mibenlétét, illetve a felelősséggel terhelt személyek mibenlétét. Ezért aztán szeretném még egyszer megismételni: én úgy gondolom, amit az elnök úr mondott - mármint a Ház elnöke -, miszerint a Háznak elég ideje lett volna arra, hogy megvitassa a költségvetést, ezt vitatom, és az igaz, hogy ő elmondott néhány számot, időpontot, csak nem helyezte ezek mellé a törvényben meghatározott időpontot. Vagyis igaz, hogy ez a Kormány beterjesztette szeptember 30-áig az előirányzatokat. Csak mellékes körülményként említem, hogy a törvény erre augusztus 31-i hatállyal kötelezte. Azt is csak mellékes körülményként említem meg, tisztelt elnök úr, hogy a részletes előirányzatokat október 31-ig kellett volna beterjeszteni, ami szintén nem történt meg, az egész lépcsőfok - úgy ahogy van - kimaradt. És végül, a november 15-i határidőt sem említem meg, hiszen tudjuk, hogy a Ház ezt megsértette... (Dr. Kátay Zoltán: Ne hadarj! Nem értjük!)..., illetve a miniszterelnök ezt megsértette. (Felzúdulás.) Kérem, próbáljanak követni, nem olyan nehéz! (Folyamatos zaj. - Derültség. Az elnök csenget.) Végezetül, még mindig az elnök úr politikai megjegyzéseire reagálva el kell, hogy mondjam önöknek azt, hogy ugyanúgy tudják, tisztelt kormányzópárti képviselőtársaim, mint ahogy az ellenzéki képviselők is tudják, hogy az adótörvények például már a nyár közepén rég vita tárgyai voltak, az újság közölte őket, a pénzügyminiszter fölhasználta választási kampányában. Nekünk nem áll módunkban más föltételezésére hagyatkozni, mint hogy a Kormány szándékosan nem terjesztette be a már régen elkészült adótörvényeket és költségvetési előirányzatokat, éppen azért, mert ez a költségvetés nem tartható, és még önök: tisztelt kormányzópárti képviselők sem szavazhatták volna meg jó lelkiismerettel, hogy a Kormányunk - kérem - azt a megoldást választotta, hogy nem is hagyott időt arra, hogy önök érdemben foglalkozzanak a vitában a költségvetéssel. Önöket ez nem zavarja, ez az önök dolga ... (Folyamatos zaj.)+ Bennünket zavar, mert tőlünk is elvették ezt a lehetőséget. Úgyhogy azt gondolom, ha politikai szándékokról beszélgetünk, elnök úr, akkor azt kell, hogy mondjam: a Kormány politikai szándékai azok, amelyek - úgy ítélem meg, hogy - kívánnivalót hagynak maguk után, nem pedig az ellenzék politikai szándékai. (Szűcs M. Sándor: Dolgozz inkább!) Ami pedig az ügyrendi kérdést illeti, mert azt gondolom, hogy amit most elmondtam, az egy mellékes körülmény mintegy a most folyó vita tekintetében. Ugyanis azt kell mondjam az elnök úrnak: nagyon tisztelem az ajánlatát, miszerint egy kompromisszumot kellene most kötnünk, csak arra szeretném emlékeztetni, hogy nincs miről kompromisszumot kötni, mert törvényről, már meglévő törvény betartásáról nem szokás kompromisszumot kötni, azt be szokás tartani. Ezért nincsen más lehetőségünk, mint hogy a Házszabály 43. §-ának (5) bekezdését, valamint a Házszabály 20. §-át együtt értelmezve most nem tarthatunk részletes vitát, mert ennek nincsenek meg a törvényben előírt feltételei. Ezért arra kérem az elnök urat - többedszer -, nem ügyrendi javaslatként terjesztem ezt elő, hanem az elnök úr vegye kezébe az ügyek irányítását ... (Derültség a bal oldalon. - Felzúdulás a jobb oldalon) ..., Tapintson rá arra, hogy a most előállt helyzet: ha megkezdjük a részletes vitát, alkotmány- és házszabályellenes, és kérem az elnök urat, függessze fel az ülést, és hívja össze a bizottságokat, mert az az egyetlen eljárás, amellyel az elnök úr az alkotmányosság medrébe terelheti vissza az azt elhagyó parlamenti vita folyását. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó nagy taps a bal oldalon.)