DR. HAJDU ISTVÁNNÉ (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Hát hangosabban szólnak, mint ahogy én. Tovább megoldatlan az általános iskolai napközi otthoni ellátás is, magyarán, nem támogatott. A napközi otthonnak, a napközi ellátásnak a szükségességét több tényező is indokolja. Először is társadalmi igények szólnak mellette, hiszen mindkét szülő dolgozik. Másodszor: Az általános iskolákban, különösen az alsó tagozatokban az oktatási-képzési-nevelési rendszernek szerves részét alkotja a napközi otthoni ellátás. Harmadszor: Szociálpolitikai indokok is szólnak a napköziellátás-javítás mellett, hiszen nem egy családban - sajnos - a kisgyerekek nappali egyszeri meleg ebéddel való ellátását is a napközi biztosítja. Harmadszor a kistelepülések helyzetéről szólnék. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések számára központosított előirányzat a tervezetben nem éri ez az ez évit, vagyis magyarán, fejlesztés alig történik. Ez a kistelepüléseken, ott, ahol éppen a korábbi körzetesítés feloldásakor a közelmúltban indult meg a tanítás, komoly gondokat okozhat. Ezért javaslom ezeknek a normáknak legalább az ez évi szintre való emelését. Oktatási rendszerünk további neuralgikus pontja a szakoktatás, ezen belül is a szakmunkásképzés. Míg a szakközépiskolákban van némi lehetőség fejlesztésre világbanki hitelből, addig a szakmunkásképző intézetekben ez nem valósítható meg. A szakmunkásképző intézetek elsősorban a gyakorlati képzési helyek megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe. Új vonása a költségvetési törvénynek, hogy elkülönített központi pénzalapot hoz létre a megszűnő és kizárólagosan vállalati tulajdont képező gyakorló helyek önkormányzati tulajdonba történő átvételének pénzügyi támogatására. A Munkaügyi Minisztérium erre a célra 900 millió forint tervezését kérte, ezzel szemben 310 milliót kapott. Ahogy a közoktatásban, úgy a szakképzésben sem elegendő az önkormányzatok szabad felhasználására előirányzott normatíva. Mindezek után most konkrétan nem teszek újabb javaslatokat a normák konkrét összegének emelésére. Azt viszont kérem, hogy év közben, ha egyértelműen világossá válik, hogy komoly működési zavarokkal küszködnek ezek az intézmények, pótlólagos eszközöket lehessen a rendelkezésükre bocsátani. Ezek után a felsőoktatásra térnék át, és a költségvetésben olvasható két megállapításra reagálnék. A költségvetés tervezete szerint az egyetemeken és főiskolákon az oktatás, képzés, kutatás dologi feltételei biztosíthatók, az oktatói létszám pedig viszonylag magas, egy oktatóra 4,4 nappali tagozatos hallgató jut. Tehát viszonylag magas. Mi következik mindebből? Mit olvashat ki a gyanútlan szemlélődő? Azt, hogy az egyetemeken és a főiskolákon semmi gond nincs, hiszen a tárgyi feltételek biztosíthatók, a béremelés pedig létszámleépítéssel kigazdálkodható. Mindnyájan, akik a felsőoktatásban dolgozunk, nagyon örülnénk, ha ez így lenne. Ezzel szemben a valóság korántsem ilyen rózsás sem a személyi, sem a tárgyi feltételeket illetően. Az pedig különösen érdekelne, hogy az egy oktatóra jutó hallgatói létszámot milyen képlet alapján számították ki, és mi ennek a tartalma. Mert remélni merem, hogy nem az oktatók tényleges leterheltségi színvonalát mérik vele. A következőkben - az idő rövidsége miatt - konkrétan az agrárfelsőoktatásról mint hozzám legközelebb álló területről beszélnék. De azt hiszem, amit erről mondok, általánosítható a teljes felsőoktatásra. Az agrár felsőoktatási intézmények 1992. évi költségvetésében 400 milllió forint állami támogatásmegvonással sújtottak. Az évek óta devalválódó költségvetés képtelen volt követni az élet minden területén bekövetkezett ugrásszerű áremelkedést. A dologi előirányzatokon belül elsősorban az energiahordozók, a közműköltségek, az anyag- és szolgáltatási költségek, a fenntartási és felújítási költségek emelkedése jelenti a legnagyobb gondot. A rendszerváltozással összefüggésben prioritást kaptak a privatizációt segítő új képzési szakok, szakmák, gazdaképzés, élelmiszeripari vállalkozóképzés, gazdasszonyképzés, arany- és ezüstkalászos gazdatanfolyamok bevezetése, az új képzési formák beállításához szükséges tanüzemek, tangazdaságok kialakítása, az új rendszerű gyakorlati oktatás követelményrendszerének megteremtése. Kiemelt fontosságú a szaktanácsadási tevékenység állami intézményhálózatának és a szaktanácsadói képzésnek, átképzésnek életre hívása és ezzel szoros összefüggésben a korszerű szakinformáció megteremtése, működtetése. A tankönyv- és jegyzetkiadás, a tudományos diákköri tevékenység fejlesztése, a nemzetközi oktatási, kutatási együttműködésnek, cseregyakorlatoknak, segélyprogramoknak és részképzéseknek az utazási, ellátási költségeinek növekedése mind-mind bővülő erőforrást igényel. Röviden: a feladatvállalási többlettel arányban kellene állnia a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoknak is. Megjegyzem, a Magyar Felsőoktatás legutolsó számában olvastam, hogy az európai egyetemek bevételének közel háromnegyed részét az állami támogatás adja, 0-tól 20% között van a tandíjakból folyó bevétel, és 10-20% körül az egyéb bevételük az egyetemeknek. A költségvetés jelenlegi formájában nem mutatja azt a deklarált elhatározást, hogy a felsőoktatás, ezen belül az agrár felsőoktatás is kiemelten finanszírozott terület lenne. Ez az agrárágazat számára azért is sérelmes, mert egyrészt a jövőben is szükség van jól képzett, sőt egyre nagyobb szükség van mind jobban képzett agrárszakemberekre, másrészt az agrárágazat a költségvetésbe aránytalanul többet fizet be, mint amit abból támogatásként visszakap. Ezért kérem, támogassák az elmondottakhoz kapcsolódó módosító javaslatunkat. A kutatásra, tudományra az idő rövidségére való tekintettel nem térek ki, de azt hiszem, nem kell különösen bizonygatni, hogy a felsőoktatás elképzelhetetlen tudományos kutatótevékenység nélkül, és hogy a közoktatásnak is a jövőben ebbe az irányba kellene fejlődnie. Összegezve: Ha így haladunk, tehát a személetmódunkon nem változtatunk, akkor kérdezem, hogy hol van a gyakorlatot közvetlenül segítő kutatás fejlesztése, és a kutatva oktató egyetem mint cél is csak vágyálom marad éppúgy, mint a tudományos minősítés rendszerének kiépítése az egyetemeken, a szakmai és regionális fejlesztésekbe való fokozatos bekapcsolódás, egyszóval az európai kihívásokra adandó méltó válasz. Végezetül: tudom, a költségvetési egyensúly fenntartása nagyon fontos, ugyanakkor mérlegelnünk kell azokat a hosszú távra ható és visszafordíthatatlan torzulásokat is, amelyek a felelős döntések elmaradása esetén születnek. Hozzászólásomat a jövő társadalma iránt érzett aggodalom motiválta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)