BORZ MIKLÓS (FKgP 12 tagú képviselőcsoport): Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Ebben a késői órában szerettem volna több hallgató előtt elmondani és több képviselőtársammal megosztani azt, amit mondani fogok - sajnos, ez nem sikerült. Ettől függetlenül, nem járok el úgy, mint az előttem szólók, hogy elállnék a felszólalásomtól - tehát elmondom. (Hodosán Róza: Senki nem állt el!) A Honvédelmi Minisztérium és a magyar honvédség költségvetésével kapcsolatban 4035-ös számon módosító indítványt nyújtottam be. Indítványom lényege, hogy a tárca az országunkat körülvevő katonapolitikai helyzet figyelembevételével kapja meg azt a 67 milliárd forintos költségvetési támogatást, amit eredetileg kért, a költségvetés tervezésekor, és amelyet bizonyos kompromisszumokkal 59 645 miliárd forintra csökkentettek. Ez a leszűkített összeg nem fedezi még a kiképzés szempontjából nélkülözhetetlenül szükséges hadgyakorolatok, lőgyakorolatok kívánatos mértékét sem. Erre ugyan időközben benyújtottak módosító indítványt, de ezzel kapcsolatban még vannak más gondok is. Arra viszont végképp nem nyújt fedezetet ez az összeg, hogy a déli határainkon kialakult helyzet által megkövetelt fokozott igénybevétel miatt lestrapált repülőgépek, helikopterek, lokátorok, rádiótechnikai eszközök és egyéb megfigyelőeszközök szükséges és be nem tervezett - de be sem tervezhető - javításait és cseréjét elvégezzük belőle. A módosító javaslatom másik lényeges pontja az, hogy kitértem arra a bérfeszültségre, amelynek okán a honvédség legjobban képzett, konvertálható tudású hivatásos tiszti, tiszthelyettesi és polgári alkalmazott szakemberei nagy tömegben hagyják el az eddig hivatásul választott helyeiket. Leteszik az egyenruhát, és a civil életben próbálják a családjuk létfenntartásához feltétlenül szükséges anyagiakat megkeresni. Tisztelt Ház! Most, amikor déli határaink mentén háború dúl, amikor légterünket sorozatosan sértik meg, Barcsot - bár csupán véletlenül - bombázták, hazánk területére gránátok, rakéták csapódnak be, és országhatáraink mentén aknazárakat telepítenek, ezrével menekülnek hazánkba a határainkon túlról az ott élő magyar és nem magyar lakosok is, el kell gondolkoznunk azon, hogy megengedhetjük-e egyáltalán magunknak azt a luxust, hogy védelmi képességeink szinten tartását veszélyeztessük bizonyos költségvetési szempontok miatt. El kell gondolkodni azon is, hogy határainkon túl bizonyos nacionalista erők magyarellenes indulatokat szítanak; térképek vannak forgalomban, amelyek még a trianoni határokat is megkérdőjelezik, és például Szegedet, Baját és Pécset sajátjuknak tekintik és tüntetik fel. A magyarokat nevezik meg a legfőbb ellenségnek, és egyáltalában mindenütt magyarellenes tevékenységet folytatnak. Akkor megengedhetjük-e azt, hogy védelmi képességeinket ne próbáljuk legalább szinten tartani, és a legfontosabbnak fogadjuk el azt, hogy az országunk védelme mindig, mindenkor, minden körülmények között biztosítva legyen. Ha túlnézünk a határokon, akkor gondolkozzunk el azon, hogy megengedhető-e az - egy példát szeretnék csak most mondani -, hogy míg a Magyar Köztársaságnak - egy kiragadott példa, hangsúlyozom - a harci repülőgépeinek a darabszáma alig éri el a százat, addig a szomszédainké, Jugoszláviáé vagy Szerbiáé - nem tudom, hogyan nevezzem - 455 darab, Romániáé 500 darab körül van, és a Csehszlovák Köztársaságé pedig 345, ez körülbelül tizenháromszorosa a mienknek. A többi harci technika némelyikének tekintetében hasonlók az arányok. Arról is el kell gondolkodnunk, hogy a technikánk húsz-huszonöt éves, elöregedett, korszerűtlen addig, amíg az előbb említett országoké lényegesen modernebb, újabb. (Közbeszólás a FIDESZ soraiból: Ezt már tavaly is hallottuk!) Most majd meg fogom ismételni. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy emlékeztetőül idézzek pár gondolatot a múlt év decemberében elmondott felszólalásomból. (Élénk derültség a bal oldalon.) Azért mondtam, bejelentettem, hogy el fogom mondani. Csak egy pár gondolat. Gondolok például a Szovjetunióban esetleg bekövetkező polgárháborús helyzetre és változásokra, a várható menekültáradatokra; gondolok a körülöttünk fekvő államokban egyelőre még nem kormányszinten történő nacionalista folyamatokra; gondolok Romániában a magyarság bizonytalan helyzetére, a Vatra magyarellenes tevékenységére és fasisztoid megnyilvánulásaira, az erdélyi magyarság szervezett üldözésére, és akkor még én igazán nem gondoltam rá, a jugoszláv helyzetre, ahol netán polgárháborús helyzet alakulhat ki. Én nem tartom jósnak magamat, de úgy érzem, hogy egy pár dolog ebből bekövetkezett. Amikor ezeket elmondtam, igen tisztelt ellenzék, hangos közbekiáltásokkal - éppen úgy, mint most - tiltakozott ez ellen. Sőt, még saját pártomból is akadt, aki feltétlenül szükségesnek érezte, hogy elhatárolja magát a gondolataimtól. Hölgyeim és Uraim! Gondoljanak vissza egy évet, és olvassák vissza a Parlamenti Naplónak a 4862. számú oldalát, és döntsék el, hogy kinek volt igaza. Most ezekre visszagondolva csak imádkozni tudok a mindenható Úristenhez, hogy a még eddig be nem teljesedett feltételezéseim ne következzenek be. (Moraj.) Az én benyújtott módosító javaslatom a Honvédelmi Minisztérium költségvetésének belső átcsoportosításából, úgy érzem, nem oldható meg. Feltétlenül szükségesnek érzem, hogy hozzányúljak egyéb tárcák költségvetéséből egy pár tétel átcsoportosításához a Honvédelmi Minisztérium javára. Ez nem borítja fel a költségvetés tervezett végösszegét. Úgy érzem, hogy erre kis jóindulattal sikerülni fog a lehetőségeket felderíteni. Éppen e célból nyújtottam be az eredeti módosító javaslatomhoz egy, a forrásokat részletező csatlakozó módosító indítványt 4377-es számon. Ebben a 7 milliárd forint többletet kilenc tárca költségvetéséből próbáltam összehozni. Részben azokból a növekményekből, amelyek túlzottan meghaladták a tényleges, reális infláció mértékét, részben pedig olyanokból, mint például a Magyar Televízió, amely csak az előfizetési díjakból 2 milliós előfizetővel számolva közel 6 milliárd bevételhez jut 1992-ben, mert hiszen 200-ról 250-re emelte fel a havi előfizetési díjat. És ezzel szemben például olyan nívó alatti műsorokkal traktálja főműsoridőben a közönséget, mint például szeptember 5-én 21 órakor, amikor közel félórás népszerűsítő műsort adtak az 1-es programon a tetoválás szépségeiről! (Felzúdulás a FIDESZ soraiban: Hú! Borzalmas! - Derültség.) Erről egyébként levelezést folytattam dr. Hankiss Elemér úrral és Bányai Gábor úr intendánssal, akik tiltakozó levelemre válaszolva helyesnek és a nép ízlését nevelőnek tartották ezt! Ha valaki kíváncsi rá, szívesen megmutatom az alaplevelet is és a válaszokat is+