DR. PELCSINSZKI BOLESZLÁV (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Azért kívánom most elmondani a beszédemet, mert igaz, hogy nem kaptuk még meg a bizottsági jelentést, de én arról már tudok, hogy a mi módosító indítványainkat elutasította a költségvetési bizottság, és pontosan jelen van a közoktatási miniszter úr, a pénzügyminiszter úr és a belügyminiszter úr is, akikhez végül is intézem szavaimat, tehát ezért még ma este el kívánom ezt a beszédet mondani. Azt sajnálom kicsit, hogy a szemközti páholy időközben kiürült. Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság +92. évi állami költségvetéséről szóló törvénytervezethez Futaki Géza és Kádár Péter képviselőtársaimmal együtt adtunk be módosító javaslatokat. Ezeknek az indoklását szeretném most felszólalásomban megtenni. Mindannyiunk előtt ismeretes az a probléma, hogy az önkormányzatok milyen nehezen birkóznak meg a számukra kötelező feladatként előírt óvoda és általános iskola fenntartásával. Már az elmúlt év tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a normatív támogatás bizony nem volt elégséges ezen intézmények működtetéséhez. A lakosság is a saját bőrén érezhette ennek az áldatlan helyzetnek a következményeit. Ez volt az a sarkalatos probléma, amely leginkább szembefordította a széles közvéleményt a települési önkormányzatokkal. Nem keltett ugyanis túlzott szimpátiát az óvodák bezárása, az oktatás általános állapotának romlása. Az előttünk fekvő tervezetből megállapítható, hogy nem lesz ez feltehetőleg jövőre sem másként, hacsak a módosító javaslatok egy részét nem fogadja el a tisztelt Ház. A normatív támogatások tervezett emelése, a 10%-os bér- és 5%-os dologi automatizmus jóval alatta marad a jövő évi áremelkedések becsült színvonalának. Mindebből megállapítható, hogy jövőre a normatív támogatás reálértékének csökkenésére lehet számítani. Mindez fokozottan érvényes lehet a hátrányos helyzetű kistelepülésekre. Mit tehetnek tehát a települések? Mindenekelőtt az önkormányzatok bevételeik egy részét kénytelenek lesznek az óvoda és az iskola működtetésére átcsoportosítani, tehát le kell állítani egyéb fejlesztéseiket, vagy legalábbis későbbre kell halasztaniuk más fontos célok megvalósítását. A település fejlődése, gyarapodása helyett a meglévő vagyon felélésének vagy állagromlásának lehetünk tanúi a jövőben. Fokozódhat a helyi adók kivetésének a kényszere, ami a lakosság és a gazdálkodók túladóztatásához, valamint a helyi társadalom és az önkormányzatok szembeállításához vezethet. Egész biztos, hogy folytatódik majd az a folyamat, amelyről már beszédem elején szóltam, vagyis a már elért oktatási színvonal ismételt csökkenésével számolhatunk, a gyermekintézmények további bezárására, általános iskolai osztályok összevonására kerülhet sor a rossz anyagi helyzetben lévő településeken. Külön kell szólnom azokról a kistelepülésekről, ahol mindezek a gondok tetézve jelentkeznek, és amelyeknek segítséget nyújthatnánk módosító indítványaink segítségével. Emlékezetes, hogy nemrégiben az 500 főt el nem érő kistelepülések esetében a Parlament nem támogatta az iskolaépítésre vonatkozó céltámogatási igényt. Én azt hiszem, hogy azokban a kis falvakban, ahol az iskola megvan, ott is igen nehéz lesz azt működtetni. Az óvoda, az iskola már az idén is felemészett minden forrást, hisz gondoljunk bele, fűteni, világítani, karbantartani néhány gyermekre ugyanúgy kell, tanár, kréta, takarító éppúgy szükséges, mint egy jól kihasznált intézményben. Márpedig a normatív támogatás egységesen az egész országban, összlétszámtól függetlenül óvodásonként 19 000, általános iskolásonként pedig 35 000 forintban lenne megállapítva. Mi azt javasoljuk, hogy az a település, amely óvodát vagy iskolát tart fenn, kapjon egy támogatási minimumot. Ezt óvoda esetében, 50 gyermek támogatásával számolva, 950 000 forintban, általános iskola esetén pedig, 100 gyermekkel számolva, három és fél millió forintban kívánjuk megállapítani, függetlenül attól, hogy eléri-e a gyermekek száma ezt a minimumot. Támogatni kívánjuk a társadalmi önszerveződéseket is. Azokon a településeken, ahol nem működik az önkormányzat által fenntartott óvoda, 380 000 forint támogatási minimumot, ahol nincs iskola, 1 400 000 forintot kívánunk legkevesebb az ilyen önszerveződő intézmények céljára juttatni. A támogatási minimum lehetővé tenné a kis létszámú oktatási intézmények működtetését, továbbá ahol az szükséges, új óvodák, iskolák megnyitását anélkül, hogy azok fenntartása elvonna egyéb forrásokat az önkormányzatoktól. A kis létszámú óvodák, iskolák fenntartása ugyanis aránytalanul többe kerül a jól kihasznált intézményeknél. A javasolt normatíva alapján azonban csak ugyanannyi támogatást élveznének. Nem nehéz belátni, milyen jelentősége lenne a támogatási minimumnak. Hozzájárulhatna a család nevelő szerepének megtartásához és erősödéséhez azáltal, hogy nem kényszerülnének ingázásra a kicsi gyermekek, ha a településen belül is működne oktatási intézmény. Nem is szólva arról, hogy ráadásul még embertelen is állandó utazgatásra kényszeríteni őket. A társadalmi önszerveződéseknek nyújtott támogatási minimum ösztönzést adhatna az ellátatlan területeken egyházi és egyéb más oktatási intézmények létrehozásához, jelentős terhet átvállalva ezáltal a jobbító szándékú kezdeményezések válláról. Tisztelt Országgyűlés! Amikor szavazásra kerülnek módosító indítványaink, kérjük, gondoljanak arra, hogy az 1992-es esztendőben a jövő generáció nevelésére, oktatására hivatott intézmények nem lesznek könnyű helyzetben, és különösen vonatkozik ez a kis létszámú települések iskoláira, óvodásaira. Mindezek ismeretében fontolják meg, támogatják-e indítványainkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)