SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. A költségvetési törvényjavaslatnak a 74. §-ához kívánok hozzászólni, amelyik ezt a területet érinti. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A tudománypolitikáról szeretnék néhány szót szólni. Azt gondolom, hogy a költségvetési törvényjavaslat mostohán kezeli egészében a tudományt, a felsőoktatást, különösen a Magyar Tudományos Akadémiát. Nem igazán érthető, hogy miért vonnak el innen, hisz ma Magyarországon az egyetlen sikeres és nemzetközi elismertségnek örvendő terület a magyar tudomány. A Kormány által javasolt úgynevezett szintentartás tulajdonképpen csökkentést jelent. Kétszeresen is. Egyfelől az inflációs hatás miatt - ezzel mindnyájan tisztában vagyunk, úgyhogy erről nem is kívánok beszélni. Másfelől viszont azzal, hogy a +91-es, tehát az 1991-es bázistól való elvonás ezt a helyzetet tovább súlyosbítja. Ahhoz, hogy a tudomány területén legalább egy minimális szintentartás lehetősége megjelenjen, az Országos Tudományos Kutatási Alap pénzügyi támogatását kell fölemelni. Amit tehát a Magyar Tudományos Akadémiától elvett a Kormány a bázistól való elvonás során, legalább ilyen módon pótolni szükséges. Továbbá, nem tartom szerencsésnek, hogy a Központi Műszaki Fejlesztési Alap terhére kárpótoljuk a kutatásnak ezen területét. Ha ugyanis megnézzük a statisztikákat, kiderül, hogy az összes kutatás és fejlesztésre fordított ráfordítás egészében véve csökken. Ehhez hadd idézzek két adatot. Az 1980-as években a GDP-nek 2,4 - 2,6 %-át költöttük erre a területre. 1990-ben már csak az 1,6 %-át. Ha a tendencia így folytatódik, a végén az állami szerepvállalás teljesen meg fog szűnni. A kutatással és fejlesztéssel foglalkozó szervezetekben, az OMFB-ben az utolsó évben váltás történt. Beindult a pályázati rendszer és elkezdődött a versenyeztetés. Ez pozitív dolog. De ezzel együtt sajnos leszűkült a tevékenysége, pedig ma már mind az ipari, mind a mezőgazdasági kutatóhálózat lassan darabjaira esik, megszűnik. Ez a következménye annak, ha a Kormány a KMÜFA-t olyan zsebnek tekinti, ahova bármikor belenyúlhat és onnan pénzeket szedhet el. Ez történt tavaly a költségvetési törvényjavaslatnál, és ez történik most is. A költségvetési elvonás - méghogyha pozitív célokra is történik - a Központi Műszaki Fejlesztési Alap egészének a céljait veszélyezteti. Azt mondja a pénzügyi szempont, hogy azért kell csökkenteni - és most visszatérnék egy kicsit az Akadémiára - az Akadémia pénzeit, hogy reform legyen, hogy hatékonyan költsék el a pénzt. De ez nem jelenik meg a költségvetésben. Miközben a költségvetést átnézem, csak arra lehet gondolni, hogy közben nem tudok mást találni, csak azt, hogy hiányoznak a keretfeltételek - vagyis a tudományt, a felsőoktatást szabályozó törvények. Nincs általános tudománypolitikai kormányzati koncepció; nincs meg a más területeken is oly fontos közjogi alapítványi státusz és nincs nonprofit törvény jelenleg. Tervezési munkálatokról valamit hallottunk, de jelen költségvetésben erre tendencia nincs. Nincs tehát tudománypolitika, csak sodródás van, a Kormány nem képes a tudománypolitika eszköztárának a teljességét használni. Erejét már-már az is meghaladta, hogy egy kutatóintézetet privatizáljon. Pedig ma még a Magyar Tudományos Akadémia hálózatához tartozó intézmények jelentős részben minden gond ellenére a magyar tudomány sikeres műhelyeiként működnek. S továbbra is így működhetnének, ha az Akadémia báziscsökkentését pótlólagos forrásként a költségvetésből biztosítanánk a tudománynak legalább az OTKÁ-n keresztül. A jelenleg tervezett általános csökkentés ugyanis - és ezt világosan kell látni - a kontraszelekció útja. A kutatás visszafejlődése a hazai felsőoktatás intellektuális bázisának elvesztésével fenyeget, és így az Európához való felzárkózás legfontosabb esélyétől fosztja meg az országot. Mivel jár a leépítés? Az egyetemeken azokat a karokat fogják megszüntetni, amelyek a leginkább szükségesek ahhoz, hogy európai egyetemnek tekintsék. Tehát műszaki egyetem esetében a társadalomtudományi karokat fogják megszüntetni, hiszen ez nem tartozik a fő profiljukhoz. Továbbá, az alapkutatásra tekintettel ez a legveszélyesebb folyamat, hiszen például egy genetikai állomány pótlására és fenntartására csak akkor van lehetőség, ha az akadémiai kutatóintézetek pénzügyi forrásai nem apadnak el, s továbbra is fönntartják ezeket. Ezeknek az állományoknak a megszűnése pótolhatatlan a magyar tudomány számára. A felsőoktatást is érinti ez a leépítés. A felsőoktatásban azt a középgenerációt fogja érinteni, akik a jövő professzorai lesznek, illetve lennének. El fognak menni és nem fognak visszatérni a felsőoktatásba. A felelősség látszólag az egyetemek rektorait fogja terhelni, valójában azonban a Kormányt, a Kormány tudománypolitikáját. A negyedik terület, amit jelezni kívánnék, az úgynevezett brain drain, a szellem elvándorlása. A restrikció egyetlen várható eredménye az, hogy kikényszerítik a kiemelkedő személyiségek még nagyobb hányadának külföldre áramlását, s ezzel tovább csökkentik a valódi váltás esélyeit. Ez a következménye annak, ha a restrikciós politika koncepció nélkül jelenik meg. Ezzel kell szembenéznie a tisztelt Háznak mind a tudomány-, mind a technológiapolitika terén. A hazai kutatás fennmaradásához megítélésem szerint két dolog kell. Egyrészt az, hogy az Akadémia megújulása elképzelhetetlen anélkül, hogy a jelenlegi MTA kutatóhálózat, intézethálózat a már működő nyugati minták szerint autonóm tudományos intézetek láncolatává váljon. Másrészt: a költségvetés Parlamentnek benyújtott változatában az Akadémiától elvont ötszázmillió forintot vissza kell téríteni a kutatás szférájába az OTKA pályázati rendszerén keresztül. Az OTKA költségvetési támogatási előirányzatát tehát legalább ötszázmillió forinttal növelni kell. Ez szükséges a pályázatok megígért folyamatosságának biztosításához. Ezen kívül is további pénzeket kell átcsoportosítani. A most tervezett pénzösszeg a már elfogadott pályázatokra és az azokhoz szükséges infrastrukturális fejlesztésekre van lekötve. Ebben a helyzetben nincs biztosítva az újabb pályázatok kiírásának lehetősége, ahogy az 1990 decemberi, a jelenlegi OTKÁ-t életre hívó kormányrendelet ígéretet tesz. Ebből az összegből véleményem szerint nem újabb témapályázatokat kell beindítani, hanem az alábbi három célt kívánatos támogatni: 1. Kutatói utánpótlás biztosítása, források a fiatal, a 35 év alatti kutatók képzéséhez és alkalmazásához. Ezért is fogjuk támogatni a Magyar Demokrata Fórum ilyen irányú módosító indítványait. 2. Az intézeti könyvtárak támogatása, hiszen a folyóiratállomány eddigi és most tervezett további csökkentése a tudományos munkában végzetes. Egyáltalában nem várható színvonalas kutatás ott, ahol még a fontos nemzetközi eredményekhez sem lehet biztosan hozzájutni. 3. szempont, harmadik javaslat: céltámogatás az odaítélt OTKA-pályázatok megvalósításának biztosítására. Látni kell, hogy az MTA báziscsökkentése azt is jelenti, az elfogadott pályázatok bér- és rezsiköltsége - a fűtés, világítás, műszaki és gazdasági infrastruktúra - nincsen biztosítva. Nem képzelhető el a színvonalas hazai kutatás fennmaradása, ha legalább az nincs garantálva, hogy a tudományos teljesítmény és a racionális gazdálkodás követelményeit egyaránt biztosító pályázatok célkitűzései megvalósulhassanak. Hozzászólásomban tehát a kritikai észrevételek mellett magam három területet javasoltam, amelyek nem feltétlenül érvényesíthetők a költségvetés területén, hanem a tudománypolitikai eszköztárakba tartozik. Egyetlen egy olyan javaslatom volt, amit a tisztelt Ház figyelmébe ajánlok, ahol is az OTKÁ-nak félmilliárdos növelésére tettem javaslatot, és kérem a tisztelt Házat, hogy ezt támogassa. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)