DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Szabad Demokraták Szövetsége önkormányzati csoportja egy módosító javaslatcsomagot nyújtott be a költségvetéshez kapcsolódóan. Erről a módosító javaslatcsomagról szeretnék beszélni. Elöljáróban elmondanám, hogy sajnos a módosító javaslataink közül egyetlenegy sem kapta meg a bizottságban a támogatást. Egyetlen kivétel akadt azért, amely Gaál Gyula és Soós Károly Attila nevéhez fűződik, és egy bekezdés elhagyását javasolja. Azok, amelyeket mi nyújtottunk be, és koncepcionális kérdéseket feszegetnek részben, másrészt normatívaemeléseket javasolnak, harmadrészt pedig a Kormány mozgásterét kívánják szűkíteni a jövő évi költségvetési átcsoportosításokkal kapcsolatban, ahogy említettem, nem kapták meg a bizottság többségének támogatását. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a javaslataink közül néhányra ki kell térnem a részletes vita kapcsán. Jelzem előre, hogy nem az összesről kívánok beszélni, csak azokról, amelyeket kiemelten fontosnak tartok. És szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy a szavazás kapcsán figyeljenek ezekre a javaslatokra. Annál is inkább figyeljenek ezekre a javaslatokra, mert sok esetben megegyeznek, ha számszerűen nem is, de javaslatunk lényegében megegyezik azokkal a javaslatokkal, amelyeket a Józsa Fábián úr által vezetett kormánypárti képviselők egy csoportja nyújtott be, és amelyek megkapták a bizottságban a bizottság többségének támogatását. És szeretném előre jelezni, hogy mi magunk is egyetértünk ennek a csomagnak a legnagyobb részével, és támogatjuk azokat, viszont úgy ítéjük meg, hogy mértékükben nem érik el azt a szintet, amelyre szükség lenne a következő évben ahhoz, hogy az önkormányzatok és az önkormányzati intézmények zavartalanul működhessenek. És nem érik el sajnos azt a szintet sem, amelyet az önkormányzati törvény előír; azt a szintet, amely úgy szól, hogy a kötelező feladatok teljesítéséhez kapcsolódóan az állami költségvetésnek biztosítania kell az önkormányzatok számára a fedezetet, hogy az önkormányzatok kötelező feladataikat elláthassák. Bevezetőként meg kell állapítanom, ugyanúgy, ahogy az elmúlt évben, a költségvetési vita végéhez közeledve azt kell tapasztalnunk, hogy a következő évben sem fogják megkapni az önkormányzatok az állami feladatok, kötelező feladatok ellátásához szükséges állami fedezetet. Így továbbra is olyan pénzeszközöket kell erre a célra fordítaniuk, amelyeket az önkormányzatok egyébként szabadon, más célra használhatnának fel. A módosító indítványaink közül először engedjék meg, hogy a csatlakozó módosító indítványokkal kezdjem, amely csatlakozó módosító indítványokat a bizottsági vita során nyújtottam be, és ezeket a tisztelt Ház 4395., 4394., 4397-es számon kaphatta kézhez. A csatlakozó módosító indítványok részben egyeznek azokkal a módosító javaslatokkal, amelyeket benyújtottunk, amelyeket a módosító javaslatcsomagunk is tartalmaz. Azért volt szükség a csatlakozó módosítványok benyújtására, hogy ezekről külön lehessen szavazni a költségvetési vita során, mert úgy éreztem, úgy éreztük néhányan, hogy amennyiben a javaslatot el is veti a tisztelt Ház, a javaslat egy része ettől függetlenül még megállhat, ez szakmailag megalapozott lehet, és a Ház ezeket támogathatja. Ezek közül először arról a csatlakozó módosító javaslatomról szeretnék beszélni, amelyet azért nyújtottam be, hogy eltörlésre kerüljön az úgynevezett 25 millió forintos határ a személyi jövedelemadó-kiegészítési körben. Emlékezetes a tisztelt Ház előtt, hogy az elmúlt évi költségvetés tartalmazta azt a megkötést, hogy a személyi jövedelemadó kiegészítése városok esetében 6000 forintra történik, de maximum 25 millió forintot kaphatnak a városok személyi jövedelemadó-kiegészítés címén. Ez az elem bekerült az idei költségvetési elképzelések közé is, és az ez évi tapasztalatok azt bizonyították a számomra, hogy ez elősorban azokat a városokat sújtja, amelyek ténylegesen rossz anyagi körülmények között élnek, illetve működnek. Azokat a városokat sújtja, amelyek itt a vita során már sokszor hivatkozott körzeti feladatokat is kénytelenek ellátni; azokat a vidéki kisvárosokat, amelyek a környező települések számára tartanak fenn intézményeket, egészségügyi, szociális, oktatási intézményeket, és az itt élő lakosság életszínvonala viszonylag alacsony, a személyi jövedelemadó átlaga két évre visszamenőleg nem éri el a 6000 forintot. Ennek a módosító javaslatnak a költségvetési vonzatát is kiszámoltuk. Ez mintegy 320 millió forintot tesz ki, tehát nem egy akkora összeg, amely a költségvetést alapjaiban megrendítené. Viszont annak a néhány kisvárosnak, amely ezzel a problémával küszködik, komoly segítséget jelentene az, hogyha megkapnák a lélekszám után járó 6000 forint/fő személyi jövedelemadó-kiegészítést ugyanúgy, mint az összes többi város. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szavazásnál ezt a 10. § (2) bekezdéséhez benyújtott csatlakozó módosító javaslatomat támogatni szíveskedjenek. Szintén csatlakozó módosító indítvány formájában is benyújtásra került részemről az úgynevezett büntetőkamat kérdése. Az általános vitában bizottsági kisebbségi vélemény előadójaként már említettem, hogy a bizottság ellenzéki képviselői számára érthetetlen az, hogy a kormányzat miért kívánja büntetőkamatokkal sújtani azokat az önkormányzatokat, amelyek indokoltan - de esetleg indokolatlanul is - többlet állami finanszírozáshoz jutnak. Elfogadom azt az indoklást, hogy amennyiben indokolatlanul felvett többletfinanszírozáshoz jut egy önkormányzat, ennek a felhasználásra jutó idejére kamatot fizessen, ez teljesen természetes, mert ugyanez történne akkor, hogyha ez az önkormányzat hitelt venne fel valamilyen pénzintézettől. A törvényjavaslat azonban nem azt mondja, hogy kamatot kell fizetnie, hanem azt mondja, hogy a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kell az önkormányzatoknak visszafizetnie az állami költségvetés számára. Különösen sérelmesnek tartom ezt abban az összefüggésben, hogy viszont abban az esetben, hogyha a központi költségvetés, illetve a kormányzat szervei késedelmesen utalnak az önkormányzatok számára állami finanszírozást, akkor az állami költségvetés az önkormányzatok felé nem ugyanezzel a kamattal bűnhődik, ők a mindenkori jegybanki alapkamat alapján kívánnak csak bűnhődni a vétkességükért. Tehát én úgy gondolom, hogy mindenféleképpen, mind morálisan, mind etikusan, mind pedig a súlyát tekintve értelmetlen ez a rendelkezés, és javaslom a tisztelt Háznak, hogy fogadja el a módosító javaslatomat, amelyet a 9. § (4) bekezdéséhez nyújtottam be, és azt tartalmazza, hogy a kamat mértéke az éves átlagos jegybanki alapkamat legyen a többletfinanszírozás igénybevétele után. Ezek után a 4397-es számú csatlakozó módosító javaslatomról szeretnék beszélni. Sajnos nem hallgattam meg Józsa Fábián úr tegnap esti felszólalását, más irányú elfoglaltságom miatt sajnos nem tudtam jelen lenni. Gondolom, hogy részben kapcsolódok ehhez a javaslathoz. Ugyanis magát a csatlakozó módosító javaslatot is Józsa Fábián úr 4034-es számú módosító javaslatához kapcsolódóan adtam be. A módosító javaslat a nemzetiségi, etnikai és két tannyelvű oktatás finanszírozásához kapcsolódik. Az elmúlt évi költségvetésben sikerült a költségvetési vita során az önkormányzati bizottságnak közösen elérnie azt - azt hiszem, hogy ezt más bizottságok tagjai is támogatták -, hogy nemzetiségi oktatást folytató oktatási intézmények többletfinanszírozásban részesüljenek, állami többletfinanszírozásban részesüljenek, abból az elvből kiindulva, hogy a nemzetiségi feladatok ellátása többletfeladatot is jelent egy adott intézmény számára. Ez a többletfeladat mind dologi kiadásban jelenik meg, például az épületek világítása, takarítása, több tanterem beállítása és működése szempontjából; mind pedig bérjellegű kiadásban megjelenik, ugyanis nyilvánvalóan több és más képzettséggel rendelkező pedagógust is kell foglalkoztatni. Az elmúlt évben is világos volt, hogy az a többletfinanszírozás, amelyet az elmúlt évi költségvetés tartalmazott, nem fedezi teljes mértékben a többletigényeket. De ennek ellenére az idei beterjesztettt költségvetés, mely 1992-re vonatkozóan állapítja meg ezt a mutatószámot, sajnos ugyanazt veszi át, ugyanazt a mértéket, amit az elmúlt évi költségvetés tartalmaz. Józsa Fábián úr is érezte azt, hogy ez a mérték nem elegendő a feladat ellátásához, és úgy gondolom, hogy azt is érzékelte - és ezzel teljes mértékben egyetértek -, hogy a feladat súlya indokolja, hogy többletfinanszírozásban részesüljenek azok az intézmények, amelyek ezt a feladatot felvállalják, illetve azok az önkormányzatok, amelyek ezt finanszírozzák. A bizottsági vita során én a magam részéről kevésnek ítélem meg, tartottam azt, amit Józsa Fábián úr javasolt, mármint azt, hogy 500 forinttal emelkedjék ez a 15 ezer forintos kiegészítő támogatás. S arra szerettem volna választ kapni a Művelődési Minisztérium akkor ott a bizottsági ülésen jelen lévő közigazgatási államtitkár-helyettesétől - ha jól emlékszem a tisztségére -, hogy ténylegesen az ő számításaik szerint mekkora ez az összeg, mekkora az az összeg, amely a többletfeladatok finanszírozásához szükséges. Sajnálatosan azt kellett megállapítanunk, hogy a minisztérium képviselője nem válaszolt érdemben erre a kérdésre. Feltételezéseim szerint két oka lehetett annak, hogy nem válaszolt: vagy nem végeztek ilyen számításokat, és nem volt ennek az információnak a birtokában, amit én elég felelőtlen magatartásnak ítélek meg ebben az esetben, vagyis ez a rosszabb eset. A minisztérium munkatársa úgy ítélte meg, hogy abban az esetben, hogyha ellenzéki képviselő terjeszti be a reális számot, akkor annak kevés esélye van arra, hogy a Parlamentben keresztülmenjen, mármint a szavazáson többségi támogatást kapjon, és ezért kitérő választ adott, illetve azt mondta, hogy nem tudja megmondani, mennyi ez az összeg. Bevallom, hogy én sem tudom, hogy mekkora ez az összeg. Én feltételezem azt, hogy az a többletigény, amelyet én a csatlakozó módosító indítványomban javasoltam - mármint az, hogy 5 ezer forinttal emelkedjék a 15 ezer forint, és ebben az esetben 20 ezer forint legyen tanulónként és intézményenként -, ez közelíthet ahhoz az összeghez, amely a realitás. Én úgy ítélem meg, hogy ez sem fedezi teljes mértékben a költségeket, de még egyszer hangsúlyozom, hogy sajnos nincsenek számításaim, és nem is lehetnek számításaim erre vonatkozóan, miután ilyen információim nem voltak. A csatlakozó módosító javaslat azt is javasolja, hogy ne csak az önkormányzati intézményekben tanuló diákok után járjon ez a 15 ezer forint, illetve az általam javasolt 20 ezer forint, hanem mindazon társadalmi szervezetek, mindazon egyházi intézmények és mindazon alapítványok és magánszemélyek számára, amelyek ilyen intézményeket fenntartanak. Ez következik a költségvetés logikájából, amely más esetben ugyanezt a támogatást kilátásba helyezi ezen intézmények számára. Kérem a tisztelt Házat, annak figyelembevételével is, hogy sajnos a céltámogatási törvény elfogadásánál a tisztelt Ház nem támogatta azt a módosító javaslatomat, amely arra vonatkozott, hogy a nemzetiségi oktatás céljait szolgáló tanterem építésére is nyújtsunk a következő évben céltámogatást, kérem a tisztelt Házat, hogy legalább a működő kétnyelvű, nemzetiségi és etnikai intézmények működését biztosítsa az elkövetkezendő évben, és támogassa a javaslatomat, amely 20 ezer forintra kívánja felemelni a Kormány által javasolt 15 ezer forintot. Ezek után engedjék meg, hogy áttérjek azokra a módosító javaslatainkra, amelyeket Kóródi Máriával, Szabó Erikával, Hodosán Rózával közösen nyújtottunk be. S mint arról már beszéltem, ezek részben koncepcionálisak, amely koncepciót tételesen fordítottunk le, és minden egyes esetben tételesen indokoltunk, és igyekeztünk az indoklásban a forrását is megjelölni annak, hogy honnan javasoljuk az adott célhoz a költségvetésen belüli átcsoportosítást. Először röviden talán arról beszélnék, hogy milyen feltételzésből indultunk ki. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az önkormányzatok a helyi társadalmak letéteményesei. Az önkormányzati testületek azok, amelyek leginkább meg tudják ítélni egy adott településen azt, hogy milyen feladatok ellátására van szükség az adott településen. Nem értünk egyet a Kulin Ferenc úr által már korábban idézett véleménnyel, amelyet egy módosító javaslat formájában is megfogalmaztak, és amely az önkormányzati bizottság mai ülésén is szóba került; nem értünk egyet azzal a felfogással, hogy az állami szerveknek kell megítélniük, és jobban tudják megítélni azt, hogy mi a jó egy adott településen és mi a rossz. Mi fordított logikából indulunk ki, abból a logikából, hogy az önkormányzati testületek felelősek a választóik előtt azokért a tettekért, azokért az intézkedésekért, azokért a döntésekért, beruházásokért, amelyeket a választási ciklusuk alatt hoznak, és az állampolgárok jogosultak ellenőrizni, a választópolgárok jogosultak ellenőrizni ezen intézkedéseknek a hatékonyságát, és ezt egy következő választás alkalmával honorálni vagy büntetni a leadott voksaik alapján. Ebből a logikából kiindulva következik az, hogy ellenezzük mindazokat a törekvéseket, amelyek a centrális hatalom beavatkozását irányozzák elő az önkormányzati szférában, és ezért szeretnénk elérni azt, hogy a költségvetési törvénytervezetben minél kevesebb úgynevezett pántlikázott pénz jelenjen meg, amely az önkormányzatokat egy kényszerpályára állítja. Az a véleményünk, hogy igazán egészséges és szerencsés az lenne, hogyha a költségvetési struktúra végre átvenné ezt a szemléletet, és a következő évek költségvetésében már nem kerülne feltüntetésre az hogy például oktatásra, egészségügyre stb., fejkvótaszerűen ezt meg azt meg amazt javasolja a költségvetés. Annál is inkább gondoljuk ezt, mert az önkormányzatoknak nincs felhasználási kötöttsége, tehát gyakorlatilag tulajdonképpen csak számítási háttéranyagként kellene megjelennie ezeknek az ún. normatív számoknak, és a költségvetés mellékletét képezhetnék, de magának a költségvetés szövegének a részeként indokolatlanul szerepelnek. Az általános megjegyzés után szeretnénk még két kérdéskörben általános jellegű véleményt mondani, a 4268-as számú javaslatunkhoz kapcsolódóan először, utána pedig a 4328-as számú javaslatunkhoz és a 4267-es módosító javaslatunkhoz kapcsolódóan. A 4268-as számú módosító javaslatunk a gépkocsiadókból befolyó összeg elosztásával foglalkozik. Annak idején a gépkocsiadóról szóló törvénytervezethez kapcsolódóan Gaál Gyula képviselőtársammal egy módosító javaslatot nyújtottunk be, amely módosító javaslatnak az volt a koncepciója, hogy a gépkocsiadó helyi adóként szerepeljen. Sajnos ezt a kormányzat - mint ahogy Kupa miniszter úr indoklásában kitért erre, s azután a végszavazás is ezt bizonyította - nem támogatta, s ezért ezt a javaslatunkat visszavontam. De a javaslatunknak az indoklása tartalmazta, hogy abban az esetben, hogyha a gépkocsiadó központi adóként kerül kivetésre, igazságtalannak tartjuk a gépkocsiadóból befolyó összeg újraosztását, mármint azt, amit a költségvetési törvényjavaslat tartalmaz, hogy 50-50 %-ban kerüljön felosztásra az önkormányzatok és a központi költségvetés között a befolyó összeg. Azért tartjuk ezt indokolatlannak, mert a behajtás kötelezettsége az önkormányzatoké, s ez természetesen anyagi kihatásokkal is jár - apparátust, technikai eszközöket kell fenntartani -, kiadásai vannak az önkormányzatoknak. Ezért háttérszámításokat végezve arra a megállapításra jutottunk képviselőtársaimmal közösen, hogy mintegy 10%-kal többel kellene, hogy az önkormányzatok részesüljenek a befolyó összegből. A módosító javaslatunk, amely a 11. § (1) bekezdésének módosítását javasolja, azt célozza meg, hogy a gépkocsiadóból befolyó összeg 60%-a kerüljön az önkormányzatokhoz, szemben az 50%-kal, ahogy ezt a költségvetés javasolja. Úgy ítéljük meg, hogy körülbelül ez az arány - tehát a 60-40%-os arány - az, amely a felmerülő költségeket is figyelembe véve ténylegesen 50- 50%-os megosztást eredményezhet. A 4267-es számú módosító javaslatunk szintén koncepcionális kérdéssel foglalkozik, amelynek nincsenek számszaki vonatkozásai. Már több törvény tárgyalása kapcsán felvetődött - először a költségvetési irányelvek tárgyalásakor - az ún. TÁKISZ-oknak a szerepe. Ezek a szolgáltató szervezetek az önkormányzatok számára nyújtanak szolgáltatásokat, ezidáig elsősorban az önkormányzatok bérszámfejtését, társadalombiztosítási ügyeit intézték, és most a költségvetési törvény ezt a szerepet ki kívánja tágítani. Azt kívánja a költségvetési törvény, hogy a TÁKISZ-ok az önkormányzati céltámogatások elbírálása esetén komoly szerephez jussanak. Ez a komoly szerep többirányú a törvényjavaslat értelmében. Egyrészt információkat kell közvetítenie a Belügyminisztérium illetékes szerveihez, másrészt - és ez a veszélyesebb - ezeket az információkat be kell szereznie. Ezeket az információkat a szöveg szerint az önkormányzatoktól kell beszereznie, meg kell tudnia egy adott önkormányzatról, hogy az önkormányzatnak milyenek az anyagi kondíciói, meg kell ítélnie, hogy az önkormányzat által tervezett beruházás megalapozott-e, beleillik-e az önkormányzatnak a profiljába, az önkormányzat anyagi lehetőségei lehetővé teszik-e azt, hogy az önkormányzat a saját forrásait felhasználja ennek a célnak az elérése érdekében. Úgy ítéljük meg, hogy a költségvetési törvénynek ez a szakasza élesen szembenáll azzal a konszenzusos alapon, kétharmados többséggel elfogadott önkormányzati törvénnyel, amely az önkormányzatok önállóságát hangsúlyozza, és amely a számvevőszéknek nyújt egyedül lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok gazdálkodását ellenőrizze. Semmilyen szervezetnek nem nyújt lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok mérlegelési körben hozott döntéseit felülvizsgálja, így a TÁKISZ-nak sem. Úgy ítéljük meg tehát, hogy a TÁKISZ hatáskörének ilyen értelmű kitolása élesen önkormányzatitörvény-ellenes, sőt azt is megkockáztatom, hogy az Alkotmány elfogadott szövegével sincs... (Közbeszólás: Szinkronban!) ... szinkronban - köszönöm szépen -, ugyanis az az Alkotmányban is megerősítésre került az önkormányzati törvénynek ezen része, passzusa. Azt javasoljuk, hogy a TÁKISZ-oknak ne legyen ilyen szerepe, elismerve természetesen azt, hogy a céltámogatási rendszer most működő formája nem tökéletes. Nem tökéletes, mert az is elismerjük, hogy a néhány fős belügyminisztériumi apparátus képtelen ellenőrizni azokat az információkat, amelyeket az önkormányzatok benyújtanak. De úgy gondoljuk, hogy nem is ez lenne a feladata, hogy ellenőrizze, úgy gondoljuk, hogy az lenne a feladata, hogy szakmailag megállapítsa egy adott pályázatról, hogy az a pályázat alkalmas-e céltámogatás odaítélésére vagy sem. És itt egy kis kitérőt kell tennem, és egy olyan módosító indítványról is röviden szólnom, amelyet egyik képviselőtársunk - Fekete Pál - nyújtott be annak érdekében, hogy az önkormányzatok számára odaítélt céltámogatásokat a kormányzat, a kormányzati szervek év közben vissza tudják vonni. Ennek a módosító indítványnak a lényege az, hogy abban az esetben, hogyha az önkormányzat megvalósítja - történetesen - az adott célt, amelyre a céltámogatást megkapta, de nem használta föl a teljes odaítélt állami forrást, az önkormányzat ezt fizesse vissza az állami költségvetés számára. Szeretnék itt utalni arra, hogy ez a javaslat - véleményem szerint - nagyon veszélyes javaslat. Ugyanis ez a javaslat arról szól, hogy az önkormányzat tegye le a saját forrását egy céltámogatási beruházás kapcsán, használja fel ezt a saját forrását abban az esetben, hogyha olcsóbban tudja megoldani, mint a céltámogatási pályázatban szerepel. Ebben az esetben viszont az állami támogatást már ne lehessen felhasználni ennek a célnak az elérésére, ahogy a bizottsági vitában fogalmazott a Belügyminisztérium munkatársa, az önkormányzatnak ne lehessen lehetősége esetlegesen egy új célnak a megvalósítására felhasználni ezt az összeget. És szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ez az összeg csak abban az esetben kerülhet megtakarításra, hogyha az önkormányzat vagy a polgármester nagyon komoly energiát fektet annak érdekében, hogy takarékosan valósítson meg egy adott célt, mondjuk egy tanteremépítést vagy egy vízvezetékhálózat-építést, vagy egy gázvezeték+ bocsánat, arra nincs céltámogatás. És abban az esetben, hogyha komoly energiákat fordított ennek a célnak az elérésére, akkor van lehetőség arra, hogy a költségvetésben szereplő összegekből megtakarítást érjen el. Ez a javaslat arra ösztönzi a polgármestereket és a képviselőtestületeket, hogy ne foglalkozzanak azzal, hogy egy beruházás adott alkalommal takarékos vagy nem takarékos, azzal foglalkozzanak, hogy van egy összegük, és ezt az összeget el kell költeniük. Hát tisztelt hölgyeim és uraim, ez semmi más, mint a korábbi tanácsi rendszernek a mechanizmusa, amikor a tanácsok megkapták a megyei tanácsoktól egy adott cél megvalósításához a szükséges pénzt, s az volt a feladata a tanácselnöknek, hogy ezt a pénzt elköltse, de semmi más. Az volt a feladata, hogy az esetleg vele jóban levő vállalatnak a munkát kiadja, a vállalat egy jó zsíros számlát írjon erről a munkáról, és a pénz el volt költve, a feladat le volt tudva, és nem volt több gondunk. Hát kérem szépen, ha ezt akarjuk elérni, akkor hasonló módosító javaslatokat kell benyújtani, hasonló törvényeket kell alkotni, ami megakadályozza azt, hogy a helyben képződő saját energiákat az önkormányzatok felhasználják, és ezzel tehermentesítsék a költségvetést. Az én logikám szerint abban az esetben, hogyha egy önkormányzat takarékosan tud megoldani egy beruházást, egy céltámogatási beruházást, történetesen úgy, hogy például társadalmi munkát szervez vagy közmunkát szervez, vagy bármilyen más módon, vagy helyi cégtől támogatást kap a feladat megvalósítására, akkor ne büntessük azzal, hogy elvonjuk a megtakarított összeget, hanem hagyjuk nála, éppen azért, hogy egy olyan célt is meg tudjon valósítani, amelyhez az állami költségvetés alkalomadtán nem ad, vagy nem tud a hiányos források miatt céltámogatást adni. Ezek után engedjék meg, hogy visszatérjek a saját magunk módosító javaslataihoz... (Zaj.) ..., és a 4328-as számú módosító javaslatunkkal folytassam a javaslataink sorrendjét. E részben szóltam már arról a csatlakozó módosító javaslatom kapcsán, hogy javasoltam eltörölni a kisvárosok esetében a 25 millió forintos korlátot a személyi jövedelemadó-kiegészítés kapcsán. A módosító javaslatunk, amelyet képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be, azt irányozza elő, hogy a személyi jövedelemadó-kiegészítés ne tartalmazzon akkora megkülönböztetést városi és községi lakos, állampolgár között, mint amekkorát a törvényjavaslat tartalmaz. A törvényjavaslat azt mondja, hogy egy községi állampolgár részére, egy önkormányzat részére 4300 forint határig történik a személyi jövedelemadó mértékének kiegészítése, szemben a városokkal, amelyekben 6000 forintig történik ez a kiegészítés. Úgy ítéljük meg, hogy ez a megkülönböztetés indokolatlanul különbséget tesz magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Ugyanis azt a magyar állampolgárt, aki városban lakik, más mércével méri, mint azt a magyar állampolgárt, aki településen él. Tudomásul vesszük azt, hogy a városoknak vannak körzeti feladatai. De azt is szeretném aláhúzni, hogy egészen addig, amíg a községeinket nem tudjuk megfelelő módon finanszírozni, ezeket a körzeti feladatokat a községek nem tudják visszavenni. Tehát képtelen egy község orvosi rendelőt építeni akkor, amikor az állami céltámogatási rendszer nem ad lehetőséget egy orvosi rendelő megépítésére, és ezért a községi állampolgárnak tényleg a városba kell menni ezt a szolgáltatást - ezt az egészségügyi szolgáltatást - igénybe venni. Akkor viszont, abban az esetben azonban, hogyha a községek, a községi önkormányzatok is megkapnák a 6000 forint/fő személyi jövedelemadó- kiegészítést, komoly forráshoz juthatnának, és lehetőség nyílna számukra, hogy helyben oldják meg azokat a feladatokat, amelyekért állampolgáraik most a városba kénytelenek ingázni. De a realitásokat is igyekeztünk figyelembe venni, illetve kénytelenek voltunk figyelembe venni a módosító javaslat benyújtásakor. Ugyanis az általunk egészségesnek és igazságosnak tartott 6000 forint/fő személyi jövedelemadó-kiegészítésnek a vonzata ténylegesen óriási összeget venne igénybe, és nagy összegről lenne szó, több mint 6 milliárd forintról. Ezért számításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy mi az a határ, amely véleményünk szerint a költségvetésen belül átcsoportosítható, és a költségvetési átcsoportosítással finanszírozható. Számításaink alapján 5050 forint lenne az a mérték, amely esetében még egy reálisnak tudható költségvetési átcsoportosítással a különbség ugyan nem szüntethető meg, viszont közelíthető a városi és a községi személyi jövedelemadó-kiegészítés. Számításaink szerint abban az esetben, hogyha a községi lakosok után járó személyi jövedelemadó-kiegészítést 5050 forintra emeljük, ebben az esetben 2 milliárd 858 ezer forintról van szó, és ennek az összegnek az átcsoportosítására lehetőséget látunk. Külön módosító javaslatot nyújtottunk be arra vonatkozóan, hogy hol javasoljuk ennek az összegnek az átcsoportosítását. Erről az átcsoportosításról a módosító javaslataink elolvasása után meggyőződhetnek: alapvetően a költségvetési tervezés tartalékára gondoltunk részben, másrészt viszont a megyéknek juttatandó 500 forintos mértéknek a csökkentését javasoljuk, és úgy ítéljük meg, hogy ennek a kettőnek a fedezéséből az összeg előteremthető. (Taps a jobb oldalon.) Gondolom, a taps azt jelenti, hogy a képviselőtársaim ezt a módosító javaslatot támogatni fogják a vita során. Köszönöm szépen. (Derültség, taps.) Azt is szerettem volna aláhúzni nyomatékosan, hogy ez a módosító javaslat szintén egybecseng a kormánypárti képviselők által összeállított módosító javaslatcsomaggal, a mértékben van különbség. Ők kevesebbet javasolnak. Abban is egybecseng, hogy ők szintén csökkenteni javasolják a megyék számára nyújtandó normatív támogatás összegét. Itt is ők kevesebbel, tehát ők 400 forinttal kívánják csökkenteni, míg mi 250 forintot javasoltunk a csökkentés mértékében. Azt is szeretném megindokolni, hogy miért javasoltunk ekkora csökkentést, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy mi a megyei intézmények működését kívánjuk lehetetlenné tenni. Úgy ítéljük meg, hogy abban az esetben, hogyha a most felsorolandó célok - normatív célok - támogatási összegét megemeljük, a megyék nagyobb lehetőséget kapnak az intézményeik finanszírozásához a normatív támogatásból, és ezzel kiváltható az, hogy megyénként egy átlagfinanszírozást biztosítson a költségvetés, illetve kevesebb finanszírozásra van szükség: ugyanis a költségvetési törvény előterjesztői azzal indokolták a megyei magas fejkvótát, hogy a megyéknek kötelező átvállalniuk a településektől azon intézmények fenntartását, amely intézményeket a kistelepülések, illetve a városok nem tudják ellátni, itt középiskolákra gondolunk elsősorban. Viszont, ha a középiskolai normatívát felemeljük, akkor a megyének is több pénze lesz arra, hogy a megyei középiskolákat finanszírozza. A 4327-es számú módosító javaslatunk éppen ezt célozta meg, a gimnáziumi tanulókra jutó összeget javasoljuk megemelni. A nappali tagozatos tanulókra 52 000 forint/fő normatív támogatást javaslunk. Azt is kiszámoltuk, hogy ennek a költségvetési vonzata mennyi. 130 086 fő tanulót figyelembe véve 390 millió forintról van szó, tehát ismételten nem egy olyan óriási összeg, amely a költségvetést alapjaiban megrendítette. Erről a tételről nem beszélnék részletesebben, mert részben beszéltek már képviselőtársaim a részletes vita kapcsán erről. Másrészt úgy tapasztaltam, hogy a Házban többnyire konszenzus alakult ki abban az értelemben, hogy az oktatási szférát támogatni kell, és több kormánypárti képviselőtársunk is hasonló módosító javaslatot nyújtott be. A 4295-ös számú módosító javaslatunk az általános iskolai tanulók után járó összeget javasolja megemelni. Szintén nem+ (Taps.) Köszönöm, nagyon kedves. (Katona Tamás vízzel kínálja a szónokot. - Közbeszólások: Bővebben! Halljuk! - Derültség.) Köszönöm szépen, igazán figyelmes Katona Tamás képviselőtársam. Még nem ittam meg a saját vizemet, de ha elfogyott, akkor az övét is szívesen megiszom. Én nem tartok attól, amit itt néhányan feltételeznek, hogy a pohár mérgezett lenne, illetve a víz mérgezett lenne a pohárban. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen, Elnök Úr. A 37 900 forintra történő kiegészítés költségvetési vonzata 3 milliárd 113 millió forintot tesz ki, 1 073 734 tanulóval számoltunk, a rendelkezésünkre bocsátott adatok alapján ez az összeg jött ki. Úgy ítéljük meg, a feladat súlyossága indokolná azt, hogy ilyen mértékű költségvetési átcsoportosításra kerüljön sor. Véleményünk szerint az általános iskolai oktatás - és ezt már korábbi beszédeimben, parlamenti felszólalásaimban többször aláhúztam - nem lehet az a terület, ahol takarékoskodni lehet és az állami költségvetés hiányaira hivatkozva állandóan csökkenteni, illetve nem megfelelő mértékben emelni ezeket a normatívákat. Amihez hozzátartozik az is, hogy természetesen a normatíva szoros összefüggésben van azzal, hogy a költségvetés a bér- és dologi automatizmust ilyen alacsony mértékben kívánja tartani, mármint 5 és 10%-ban. Külön szeretnék foglalkozni a 4294-es számú módosító javaslatunkkal, amely egy elvonást javasol. Ez az elvonás 2 milliárd 850 millió forintot tesz ki, és a nevelési segélyt célozza meg. Úgy gondolom, ennek az indokolása elengedhetetlen, annál is inkább, mert a szociális bizottsági tárgyalás során néhány képviselőtársam a hírek szerint nem egészen értette, hogy miért javasolunk a szociális szférában elvonást. A következőről van szó. Ez a 2850 millió forint nevelési segély a Népjóléti Minisztérium által kerülne szétosztásra. Ez az összeg megegyezik azzal az összeggel, amelyet az elmúlt évi költségvetés tartalmazott hasonló célra. Információink szerint - és erről a bizottsági tárgyalás során is meggyőződhettünk - ez az összeg ebben az évben nem teljes egészében került felhasználásra erre a célra+