PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. Én is ígérem, hogy megpróbálom ezt az egyperces időhatárt tartani, mert tényleg nem az időhúzás a célom. Az általános vitában az általános véleményemet elmondtam, most kérem képviselőtársaimat, hogy a három lehetséges változatnál vegyék figyelembe, vagy legalábbis gondolkodjanak el azon az összehasonlító gondolaton, amit én mint gyakorló munkaadó mondok önöknek, olyan, akinek több száz munkavállalónak kell a munkáltatói tevékenységét ellátnia. Alapvetően tehát - az általános vitában elmondtam - én nem értek egyet a javaslattal, általában a jó megoldások keresését tartom célomnak, de ezt most az adott esetben tegyük félre. Három változatról fog szavazni vagy szavazhat a tisztelt Ház, e három közül választhat. Az egyik úgy szól, hogy két és fél százalékponttal emeljék föl a 43 %-ot, a másik 25 napról szól, a harmadik 10 napról és 1 % emelésről. Szeretném önöknek elmondani - nem rabolva az idejüket, nem megindokolva, bár ki tudom fejteni, de higgyék el, miután én alkalmazni fogom és fizetni, tehát feltehetően igaz, hogy nem akarok önellenségem lenni - a három rossz változatból a legkevésbé rossz a két és fél százalék, mert a legegyszerűbb. A második legkevésbé rossz a 25 nap, amelyik az új intézmény bevezetése miatt rosszabb, de az egyszerűsége miatt - mert csak egyféle, tehát csak egyik területen bonyolította meg a rendszert - ez a második, és a harmadik, a legrosszabb a beterjesztett kompromisszumos javaslat, amely ráadásul még túl is bonyolítja, tehát amelyik semmilyen kompromisszumot nem tartalmaz, a terhe körülbelül ugyanakkora, ugyanakkor a legbonyolultabb az adminisztrációban való végrehajtása. Úgyhogy a három rossz változat közül én nem tudom egyiket sem támogatni, de az a kérésem, hogy ne a legrosszabbat, hanem akkor már a legkevésbé rosszat támogassák azok, akik a három változatot támogatni kívánják, és számunkra a három rosszból az az eddig alkalmazott rendszerben a legegyszerűbb rossz, hogy ahol eddig 43%-ot utaltam, ott 45,5-et utaljak. Köszönöm szépen. (Taps.)